Nemzeti Ujság, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

2 vesztésbüntetésük felerészét, vagy ha abból eddig már többet kiállottak volna, szabadságvesztés büntetésük hátralevő részét azoknak, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett bűncselekmények miatt az előző a) 3. pontban megjelöltnél súlyosabb, de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélt. Az a) és b) pontban engedélyezett kegyelem kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni, nem terjed ki azonban az ítélet egyébb rendelkezéseire. Bűncselekmények halmazata esetében az elítélt akkor részesül kegyelemben, ha az a) 1., 2., 3., illetve b) pontban említett bűncselekmények miatt kiszabott összbüntetés tratama nem haladja túl az a), 1., 2., 3., illetve b) pontban meghatározott mértéket. III. Kegyelemben részesítem végül azokat, akik ellen a jelen elhatározásom keltét legalább 3 évvel megelőzően elkövetett vétség miatt kell eljárást indítani, vagy folytatni, kivéve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést állapított meg. Ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést állapított meg, az eljárást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy terhelt a II. pont alapján részesült-e kegyelemben, a jogerősen megállapított büntetés mértéke az irányadó. Bűncselekmények halmazata esetében a II. pont utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. IV. Sem az I., sem a II, sem a II. alapján nem részesülnek kegyelemben azok, akik a bűncselekményt külföldön követték el; 2. akik ellen nyomozólevelet, vagy személyleírást, körözést bocsájtottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták; 3. akiket a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztést büntetésre ítéltek. .. Amidőn a jogrend biztonságához fűződő jogrendkövetelmények szem előtt tartásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meghatározott rendelkezésekben megszabom, a méltányosságtól vezéreltetve nem szándékozom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes kegyelem útján a megbocsátás szellemét érvényesítsem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó helyzetükben, vagy a szenvedélyeknek az akarat előtt megbénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kivül vétettek a büntetőtörvény parancsai ellen s egyéniségüknek, életviszonyaiknak és az eset összes körülményeinek figyelembevételével alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő erkölcsi magaviseletükre. Felhívom a magyar királyi igazságügyminisztert, hogy az ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. A Magyar királyi igazságügyminiszter előterjesztésére I. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiknek a királyi büntetőbíróság vagy a rendőri büntetőbíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre ítélt vagy főbüntetésként csupán pénzbüntetésre ítélt ugyan, de ezt behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. II. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük fele részének végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntetőbíróság vagy rendőri büntetőbíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meghaladó tartamú elzárásbüntetésre, vagy főbüntetésként oly pénzbüntetésre ítélt, amelyet behajthatatlansága folytán öt napot meghaladó tartamú elzárásbünetésre kellene átváltoztatni. III. Az I. és II. pont esetében a kegyelem a főbüntetésen kívül kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi eljárást azoknak, akik ellen olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a jelen elhatározásom keltét legalább egy évvel megelőzően követtek el, feltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még elsőfokú ítélet sem hozatott..Amennyiben az ügyben már legalább elsőfokú ítéletet hoztak, amely azonban még nem jogerős, a terhelt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. V. Kegyelemben elengedem a jövedéki kihágás miatt jogerősen megállapított szabadságvesztés büntetésük felerészének végrehajtását azoknak, akik a jelen elhatározásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés-büntetést az ítélet már eredetileg így állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az I., II, illetve IV. és V. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltét megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak a megállapítására, hogy a jelen elhatározásom alapján ki részesül kegyelemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a büntetést végrehajtó hatóság (királyi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyébként pedig az a hatóság hivatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve, amely a jogerősen megállapított büntetés végrehajtását nyilvántartja, Kelt Budapesten, 1930. évi március hó 1. napján. Horthy s. k. Zsitvay Tibor dr. s. k. NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1530 március ! Adócsalások, jöved kihágások és szabálytalanságok A Magyar Távirati Iroda jelenti: Mint a Budapesti Közlöny szombati számában megjelent legfelsőbb elhatározásokból olvasható, a kormányzó 10 éves államfői jubileuma alkalmából nemcsak a közönséges bűncselekményekre és a jövedéki kihágásokra kiszabott Szabadságvesztés büntetésekre, hanem az adócsalások, jövedéki kihágások és szabálytalanságok miatt kiszabott és különben behajtható pénzbüntetésekre és pénzbírságokra is kiterjesztette legfelsőbb kegyelmezési jogának gyakorlását, sőt egyes esetekben a büntető eljárás folyamatba tételét is elengedte. Elsősorban kegyelemből elengedte azokat a pénzbüntetéseket és bízsásokat, amelyeket 1925 január 1. előtt elővetett jövedéki kihágásokért, illetőleg szabálytalanságokért már jogerősen kiszabtak. Az adócsalások kivételével ez alá esnek az 1925 január 1. előtt elkövetett és az öszszes közadók és jövedéki törvényekbe ütköző bűncselekményekért és mulasztásokért kiszabott pénzbüntetések és bírságok, amennyiben azokat eddigelé még be nem fizették. Másodsorban kegyelemből elengedte a büntetőeljárást azoknak, akik a közadó megrövidítésével, vagy veszélyeztetésével járó adócsalást, jövedéki kihágást, vagy mulasztásokat követtek el, avagy cselekményüket vagy mulasztásukat mielőtt a pénzügyi hatóság vagy bármelyik közegének tudomására jutna, legkésőbb azonban 1930 április 1-ig önként bejelentik. Amennyiben a kihágás elkövetésével közadót megrövidítettek, azt egyidejűleg lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják — mindazok tehát, akik adócsalást, jövedéki kihágást vagy közadó és jövedéki törvények rendelkezésébe ütköző bármi mulasztást, akár szándékosan, akár tudatlanságból elkövettek és emiatt ellenük még sem feljelentést, sem hivatalból eljárást folyamatba nem tettek, leletet, vagy tényleírást nem vettek fel, amenynyiben legkésőbb 1930 április 1-ig bármely hatóságnál önként jelentkeznek s a megrövidített közadót — ez alatt értve az állami egyenes adókat, a fogyasztásiadókat, forgalmi adókat, illetékeket, vámokat, a jövedékeket, a helyhatósági adókat és az autonóm testületeket illető tartozások kivételével mindazon szolgáltatásokat, amelyek közadók módjára hajtandók be, lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják, menekülnek a büntetőeljárás folyamatbatételétől. Hét ízben élt a kormányzó kegyelmezési jogával A Magyar Távirati Iroda jelenti: A mai napon megjelent amnesztia-rendelet kapcsán időszerű megemlékezni arról is, hogy az alkotmányosság helyreállítása óta Magyarország kormányzója hét ízben élt az 1920. évi XVII. tc. 3. §-a által reáruházott kegyelmezés jogával. 1. Az első széleskörű kegyelmi tényt az 1920. december 24-én gyakorolta, amely elhatározásában egy évi kegyelem útján kegyelemben részesítette az elitéltek és terheltek ezreit E kegyelmi elhatározás rendjén a felbujtók és vezetők kivételével kegyelemben részesültek azok, akik 1918 október 31. és 1919 március 21. között lezajlott tömegmozgalmak keretében követtek el bűncselekményeket Kegyelemben részesültek ezenkívül a proletárdiktatúra bűncselekményeiben részes egyének közül azok, akiknek egyénisége, gondolkodása és érzülete a proletárdiktatúra eszmekörétől egyébként távolállott és csak létérdekeik biztosítása végett, vagy utasításra, avagy a téveszmék fertőző behatása alatt követték el cselekedeteiket. Végül kegyelemben részesültek azok, akik a nemzetgyűlés összeülésének napjáig a tanácsköztársaság érdekében véghezvitt bűncselekményekkel és egyéb embertelenségekkel felidézett elkeseredésből vagy menthető felháborodásból követtek el büntetendő cselekményt. 2. Az 1921. július 16-án a kormányzó a pénzügyminiszter előterjesztésére a jövedéki kihágások tekintetében gyakorolt általános kegyelmet. 1921. augusztus 20-án a kormányzó kiterjesztette az 1. alatt ismertetett kegyelmi elhatározását a szerb-horvát-szlovén királyság csapatai által kiürített és a nemzet fennhatósága alá visszakerült délvidéki területekre. 4. Az 1921. november 3-ik napján a kormányzó általános kegyelemben részesítette azokat, akik a fennálló alkotmányos rend és uralom ellen intézett támadásban bármily módon résztvettek, kivéve azokat, akik a támadás tervezésében és irányításában vezető szerepet játszottak, akik a nyugatmagyarországi felkeléssel kapcsolatosan az ország területi épségének önhatalmú megvédése céljából, vagy e cél szolgálatában bűncselekményt követtek el és végül akik a forradalmak idején elkövetett cselekmények által felkeltett közelkeseredés és menthető felháborodás hatása alatt követtek el bűncselekményt. Ebben a csoportban ki voltak zárva a kegyelemből azok, akiknél a bűncselekmény indító oka önző nyereségvágyból, úgyszintén azok is, akik ezen elhatározást megelőzően 10 éven belül nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt szabadságvesztés-büntetésre voltak elítélve. 5. Az 1921. december 21-én kiadott karácsonyi amnesztia újból visszatért a forradalmak bűncselekményeire, hogy azokat a közkegyelem szempoontjából véglegesen likvidálja. Ez a kegyelmi elhatározás általános kegyelmet hirdetett azokkal szemben: a) Akik 1918 október 31. és 1919 március 21. között tömegmozgalmak keretében elkövetett vagy kommunista jellegű bűncselekmény miatt jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetésre lettek ítélve; b) pertörlést rendelt azokkal szemben is, akik ellen az előbb megjelölt valamely bűncselekmény miatt eljárást kellett indítani vagy folytatni, feltéve, hogy a cselekményre a törvény által megállapított büntetés az öt évet meg nem haladta. Ugyanez az elhatározás kivételes kegyelmet helyez kilátásba azoknak is, akik ezen általános kegyelem keretei között kegyelemben nem részesülhettek, ha az illető egyének tekintetében különös méltánylást érdemlő körülmények a kegyelmi jog gyakorlását indokolttá tették. 6. Az 1926. évi december hó 20. napján újabb közkegyelmi elhatározást bocsátott ki a kormányzó és pedig azon bűncselekmények tekintetében, amelyek 1918. évi október hó 31. előtt követtettek el. Ennek az elhatározásnak közelebbi feltételei szerint kegyelemben részesültek azok az elitéltek, akiknél a kiszabott szabadságvesztésbüntetés végrehajtása bármely okból elvolt halasztva, vagy félbe volt szakítva, és pedig vétség esetében tartamra tekintet nélkül, bűntett miatt pedig abban az esetben, ha a kiszabott büntetés az öt évet nem haladta meg. A 7. közkegyelmi elhatározás 1928. évi március hó 1-én jelent meg. Ez az elha- tározás kegyelemben részesítette a ke- t vetkező politikai jellegű bűncselekményeket: az államfő megsértésének vétsége és a királyi ház tagja megsértésének vétsége; a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség; az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek ellen elkövetett izgatás; a választójog ellen elkövetett bűncselekmények és ezzel kapcsolatos egyéb vétségek; a politikai természetű indokból elkövetett magánosok elleni erőszak és hatóság elleni erőszak; végül a tiltott sajtóközlés vétsége. A kegyelmi elhatározás közelebbi feltételei szerint kegyelemben részesülnek azok, akik a felsorolt bűncselekmények miatt öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre, vagy pénzbüntetésre lettek ítélve és ezenkívül pertörlést rendelt azokkal szemben, akik ellen eljárást kellett indítani, vagy folytatni ugyanezen bűncselekmények miatt, feltéve, hogy a törvény azokra öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-pénzbüntetést, vagy pénzbüntetést állapított meg. Ennek az elhatározásnak volt egy különleges rendelkezése is azokról a politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekményekről, amelyek egyébként a közkegyelem rendelkezései alá nem voltak vonhatók; rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben ugyanis a bíróság az elítéltet kivételesen az ily bűncselekmények tekintetében is kegyelemreméltónak nyilváníthatta. A kegyelmi elhatározás kizáró okokat is állapított meg. Egyrészt a kommunista bűncselekmények tekintetében, másrészt azokkal szemben, akik a bűncselekményt külföldön követték el, vagy külföldre szöktek, végül akik bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés-büntetésre jogerősen át voltak ítélve. A kegyelmezési rendelet magyarázata A most megjelent kegyelmi elhatározás arra való tekintettel, hogy az 1918. évi október bő 31-e előtt elkövetett, majd a forradalmak tömeghangulata révén előidézett vagy általában politikai indokból elkövetett bűncselekmények a jogrend biztonságához fűződő követelmények által megvont keretek között már a legszélesebb körben közkegyelemben részesültek, ezúttal az általános kegyelem hirdetésénél más irányelveket tart szem előtt s egyrészt az örvendetes évforduló ünnepi hangulatának megfelelően egész általános ágban a megbocsátás szellemét, másrészt különleges jogpolitikai érdekeket kíván érvényre juttatni. A megbocsátás szelleme érvényesül abban, hogy az államfő kegyelmet hirdet mindazokkal szemben, akik kormányzósértés miatt elítéltettek, vagy bűnvádi eljárás alatt állanak. Jogpolitikai szempont érvényesült a kormányzói elhatározás további rendelkezéseiben, amennyiben egyfelől ama büntető jogpolitikai irányzatnak megfelelően, amely a rövidtartamú szabadságvesztés büntetéseket lehetőleg kiküszöbölni igyekszik, elengedi a nyolc napnál nem hosszabb tartamban kiszabott szabadságvesztés-büntetéseket, másfelől kegyelmet gyakorol a 3, illetve 5 évnél régebben elkövetett bűncselekmények miatt elítélt, illetőleg terhelt egyénekkel szemben, oly módon, hogy az egy hónapnál nem hosszabb tartamban kiszabott büntetéseket feltétlenül, a hat hónapnál nem hosszabb büntetéseket feltételesen elengedi, a hat hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztés-büntetéseknek pedig a felét engedi el, ezenfelül a három évnél régebben elkövetett csekélyebb súlyú bűncselekmények tekintetében pertörlést is engedélyez. Az említett rendelkezések folytán különösen az úgynevezett tömegbűncselekmények részesülnek kegyelemben, ami abból az elgondolásból fakad, hogy a csekélyebb súlyú jogsértésekkel szemben gyarkorolt kegyelem az elítéltek szempontjából javító hatással lehet. A kegyelmi elhatározás mindezeken felül egy különleges záradékot is tartalmaz oly esetekre vonatkozóan, amelyek az általános kegyelemnek az elhatározásban megszabott keretei közé nem illeszthetők ugyan be, amelyekkel szemben még különös méltánylást érdemlő körülmények esetében a megbocsátás szellemét kívánja évényesíteni, nevezetesen oly esetekben, amikor az elítéltek a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó helyzetükben vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbénító hatása alatt vétettek a büntetőtörvény parancsai ellen, ha figyelemmel életkörülményeikre alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz erkölcsi magatartásukra. Ezekben az esetekben tehát a kegyelmi elhatározás a megbocsátás szellemének, az emberies érzések érvényesülésének nyit kaput az egyéni kegyelmezés keretében olyankor, amikor a közkegyelmi elhatározás általános szabályai erre módot nem nyújtanak. Az előadottakból kitűnik, hogy a legújabb kegyelmi elhatározás által engedélyezett közkegyelem igen széles körben érvényesíti az államfő egyik legszebb és legnemesebb jogát s az elítéltek és terheltek nagy tömegével szemben fogja éreztetni erkölcsi és lelki szenvedéseket feloldó hatását.