Nemzeti Ujság, 1930. április (12. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

2 életét, csupán ez teszi lehetővé azt a hely­zetet, hogy belső gazdagodás, természetes tőkeképződés idővel oda juttasson ben­nünket, hogy mindazt megépítsük, amire szükség van. Ma már tudhatjuk, hogy az az út, amelyen eddig jártunk, noha a vi­szonyok természetes következése volt és noha sokszor kényszerű helyzetekből fej­lődött ki, nem volt alkalmas az ország gazdasági megerősítésére, tehát nem sza­bad tovább haladnunk ezen­ a csapáson, hanem újat kell kezdenünk. A takarékos­ság nem lehet csupán szólam, vagy jel­szó, annak szigorú erővel kell érvénye­sülnie minden vonalon­, kímélet nélkül kell itt takarékoskodni, hogy az ország meg tudjon élni, mert amint láthatjuk, az élet nagyon is kíméletlen, nem válo­gat és nem játszadozik. Meg kell hallani immár azt a keserű panaszt, amely az országban feljajdul és cselekedni kell. Ez a keserűség nem olyan lázadozás, amelyet akármilyen rendőri készültséggel, vagy akármilyen szigorral el lehetne fojtani, ezt a keserűséget el kell némítani, ám az egyetlen eszközzel: az egész ország helyzetének megjavításá­val. Nagyon komoly és nagyon bőséges államférfim nyilatkozatokat hallottunk az utolsó időkben arról, hogy miként lehet javítani az ország sorsán és különböző tervek részleteit ismertük meg, amelyek koncepciózusan kívánnak egyes részlet­­kérdésekben helyes elveket megvalósí­tani. Mindezekben azonban együttvéve nem találtuk meg azt az orvosszert, amely komoly elhatározással, gyors in­tézkedéssel, egyetlen összefogó akarattal biztosítaná az egészséges és termékeny munka lehetőségét. Nem lehet most már sürgősebb feladat, mint ezt az utat meg­találni, mert sóikal komolyabb időket élünk, semhogy aká­r halogatás, akár a meddő kísérlet ne jelentene veszedelmet. A közterhek olyan mértékben bénítják meg az ország egészséges életműködését, a súlyos gazdasági helyzet annyira lehe­tetlenné teszi még a reménykedést is, hogy csak céltudatos és szigorúan végre­hajtott változás jelentheti az ország bol­dogulását. A tavasz első f­­aiban új életre kel a természet. Hív­­ün­i­ kell ab­ban, hogy a magyar éi­­ is kitava­­szodhatik, hinnünk kell at­t , hogy a keresztény s nemzeti poltika értl­meinek helyes érvényesítésével a ma­gyar munka is lehet termékeny, de ehhez a hithez meg kell adni az erőt s a mun­kalehetőséget. Nem sorvadhatunk el mi­közben fölöttünk a napfény ragyog. „VAKMERŐ FELSZÓLALÁS“ A magyar nyelv vérig sérti a románokat AZ „UNIVERSUL ‘ TÁMADÁSA Bukarest, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az U­niver­sal durva támadást intéz a ma­gyarság ellen, László Dezső magyarpárti képviselő pénteki kamarai felszólalásával kapcsolatban. Vakmerő felszólalás hang­zott el pénteken a kamarában —­ írja a lap —, melyet a világ egyetlen más par­lamentjében sem tűrtek volna el anélkül, hogy ki ne fütyüljék az illető képviselőt, míg a román kamara szótlanul tűrte, hogy nemzeti önérzetében vérig sértsék. László Dezső nem kívánt kevesebbet, mint hogy a hatóságok és bíróságok Erdélyben magyar nyelvű beadványokat is elfogad­janak a románul nem tudó polgároktól. Ez a követelés a legnagyobb szemtelenség! Minden türelemnek van határa! — fejezi be, nem kis önérzettel, a lap. • Az Universal csak újra megerősíti Bratianu Jonelnek azt az emlékezetes beismerését, hogy a románok, akik 1918 előtt egységes nemzeti államot alkottak, a hódítás után teljességgel képtelenek megérteni, hogy most már nemze­tiségileg vegyes államban élnek s olyan fel­adatra vállalkoztak, a amihez nincs sem tapasz­talatuk sem érzékük. Az Universum nem tudja, hogy Erdélyben a hatóságok és a bíróságok elfogadták­ a magyarul nem tudó románok ro­mán nyelvű beadványait s a bíróságok és a hatóságok az idézéseket, határozatokat és íté­leteket román nyelven is kiadták, a közrende­­letek román n­yelven is közhírré tétettek. Pe­dig akkor állítólag elnyomták a románokat Mit szóljanak most a magyarok? És mit szól­nak az uni­versul kirohanásához Genfben, vagy R­ománia más protektorainál, ahol demo­kráciáról s a nemzetek önrendelkezési jogairól, a kisebbségek védelméről beszélnek? Ha nem akarja, hogy éjjel telefonon felcsöngessék, kérjen éjjeli kikap­­csolét. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1936 április . Igf kabátok Király­ utca a ninésruháktipm 22 I Ilii MiiI tf-nél Sa,‚“‘“,ui I ll p Teveszir kabátok ,, „ Gyermek kabátok D fr Teveszőr double kabátok «D Angol kosztümök Re n 1,, Double kamgarn kabátok «D Crepe de chine ruhák D \f elsőrab gs rubái _ ... JJ f-til legnyibb divat szerint.....................*JU r-től I Kascha kabátok „ D Bemberg ruhák­on D v isléses kivitelben ...................... JL r-től csinos kivitelben ........... bU r-től Fekete női és sötétkék leányka-kabátokban állandóan nagy választék! A Mérnöki Kamara megint Kossalka János dr. egyetemi tanárt választotta elnökévé A közgyűlés lelkesen ünnepelte az egyhangúlag megválasztott elnököt — A Mérnöki Kamarának be kell kapcsolódni az álta­lános közgazd­asági életbe — Közszállítási tanács felállítását tartják szükségesnek a mérnökök (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Budapesti Mérnöki Kamara vasárnap délelőtt tartotta tizenegyedik rendes köz­gyűlését a régi képviselőház nagytermé­ben. Kossalka János dr. egyetemi tanár, elnök nyitotta meg a közgyűlést és elnöki megnyitójában beszámolt a kamara leg­utóbbi esztendejének működéséről, elmon­dotta, hogy a mérnöki díjszabás megal­kotása nagy harcok árán tető alá jutott, majd dicsérő szóval emlékezett meg a tisztikar, a választmány, a fegyelmi bíró­ság és a segédhivatal önzetlen tevékeny­ségéről. Thoma Frigyes titkár tett ezután elő­terjesztést a kamara ügyrendjének kiegé­szítése iránt, abban az irányban, hogy a kamara tevékenységi köre a jövőben a mérnöki munka és a mérnöki állások köz­vetítésével is kibővüljön. Az előterjesz­téshez Várady József szólt hozzá elsőnek,­­aki a cél elérése érdekében javasolta, hogy a Mérnöki Kamara létesítsen bizo­nyos együttműködést a különböző mér­nöki társadalmi egyesületekkel és szer­vezetekkel. Hová Aladár hasonló érte­lemben szólalt fel, majd Ehrlich János hívta fel a vezetőség figyelmét a munka­közvetítés Intézményes megszervezésének fontosságára. Segezy Pál ezzel kapcsolat­ban a technikai ismeretek népszerűsíté­sét sürgette, majd Tóth Ottó, Haszmann József és Berger Benő hozzászólása után Kádár Gusztáv fejtette ki az ellenzék ál­láspontját, amely szerint a Mérnöki Ka­mara, mint hatóság — a szónok felfo­gása szerint — nem foglalkozhatik állás­közvetítéssel. Thoma Frigyes titkár rámutatott arra, hogy a Mérnöki Kamara ügyrendjének egyik pontja lehetővé teszi ennek a fon­tos feladatkörnek a megszervezését. Az elnök ezután felhívta a közgyűlést, hogy egyszerű szavazással döntsön afölött, vár­jon ezt a kérdést már ezzel a közgyűlés­sel kívánja-e letárgyaltatni, illetve elfo­gadtatni, vagy pedig a közgyűlés a vá­lasztmány elé óhajtja-e áttenni a javas­latot. _ » A kamara közvetíti a mérnöki állásokat A közgyűlésen megjelent mérnökök kö­zül százharminchárman amellett szavaz­tak, hogy a jelenlegi közgyűlés érdemben döntsön az indítvány fölött, kilencven­­hárman­­ nyilatkoztak meg amellett, hogy a kérdést a választmány tárgyalja le- Ennek megfelelően az elnök határozatként mondotta ki, hogy az ügyrendet a köz­gyűlés akként módosítja, hogy a mérnöki állások közvetítését a jövőben a kamara fogja intézni. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a kamara állandó választott bíróságának ügyrendjére, illetve ennek az ügyrendnek módosítására vonatkozó titkári előter­jesztést, majd Thoma Frigyes titkár elő­terjesztette annak a jelentéstervezetnek a szövegét, amelyet a Mérnöki Kamara vezetősége a kereskedelmi kormányhoz kíván felterjeszteni az 1929. évi kamarai működés eredményéről. A jelentés na­gyobb vitát provokált és mindjárt az első felszólaló: Györgyi Sándor bizalmatlan­sággal fogadta az előterjesztéstervezetet és azt igyekezett bizonyítani, hogy a kamara vezetősége az elmúlt esztendőben nem állott hivatása magaslatán. Nagy felzúdulást váltott ki a közgyűlés tagjai­ból az ellenzéki beszéd, amelyet a többi szónok kivétel nélkül megrovással illetett és kivétel nélkül valamennyien bizalmu­kat fejezték ki a vezetőség működése iránt. Maróthy Kálmán rámutatott arra, hogy éppen a jelentésből olvasható ki az a sok­oldalú, nagyvonalú munkásság, amellyel a Mérnöki Kamara tisztikara a mérnök­ség érdekében soha nem szűnt meg fára­dozni. Balogh Kálmán, Csegely Pál, Somlyó József hasonló értelemben szólal­tak fel. Iluzitska Lajos, Halász Albert, Kádár Gusztáv és Padányi-Gulyás Jenő felszólalása után Györgyi Sándor újra szót kért és visszavonta előbbi szavait Ennek megfelelően a közgyűlés közönsége egyhangú lelkesedéssel szavazott bizal­mat a vezetőségnek és ugyancsak egy­hangúan tette magáévá az ismertetett jelentéstervezetet. A titkár szólalt még fel és rezümáló beszédében egyes érdekes jelenségekre mutatott rá, amelyek a mér­nöki társadalom szempontjából többé­­kevésbé sérelmesek. Felemlítette ezek kö­zött, hogy a református egyház a közel­múltban több templomának építését egy hollandus építészre bízta, aki pedig nem­csak hogy nem magyar állampolgár, irá­nyul még csak nem is mérnök. A kamara ügyésze, Kelemen Kornél dr. közbenjárt ebben az ügyben az illetékes egyházi fórumnál, mire a legteljesebb garanciát és ígéretet kapta arra nézve, hogy a refor­mátus egyház ezt a megbízást vissza­vonja és az említett külföldi építésszel több templomot nem épület. A közgyűlés ezután hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta a römjt évi zár­számadást, megadta a felöö­v­ényt, meg­állapította­ az 1930. évi köz­é­gvetést és döntött a fedezetről. Henrich Viktor, a lefolyt kamarai vá­lasztások elnöke foglalta el ezután az elnöki széket és felolvasta a háromnapos választások eredményét. A választásban a Mérnöki Kamara közel ötezer tagja kö­zül 958 budapesti és 778 vidéki mérnök vett részt. A leadott 1733 szavazatból 1722 esett az elnökre és ugyanez volt az arány a többi tisztviselő, valamint a választ­mányi tagok megválasztásánál is, úgy, hogy a választás eredménye egyhangúnak tekinthető. Megválasztották elnöknek Kos­salka János dr.-t, alelnökök: Sándy Gyula műegyetemi tanár és Zorkóczy Samu, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű mű­szaki vezérigazgatója lettek. Titkár: Thoma Frigyes, pénztárnok: Balogh Ernő, ügyész: Kelemen Kornél dr. Ezen­kívül tizennégy mérnök, öt építész, tizen­­három­ gépészmérnök, két vegyészmérnök, egy bányamérnök, egy vaskohómérnök, egy fém kohómérnök és három erdőmér­nök került be az új választmányba. Kossalka elnök beszéde Az elnöki széket ezután újra Kossalka János dr. műegyetemi professzor, ország­gyűlési képviselő, az újra megválasztott elnök foglalta el, akit a közgyűlés tagjai felállva percekig tapsoltak és éljeneztek. Az új elnököt és a tisztikar, valamint a választmány megválasztott tagjait a közgyűlés nevében Hoepfner Guidó üd­vözölte néhány meleg szóval. Az üdvözlésre Kossalka János dr. el­nök válaszolt, aki megköszönte a kitün­tető bizalmat, amelyet annál többre érté­kel, mert kartársai túlnyomó többségé­nek részéről nyilvánult meg. Az elnök ez­után székfoglalójában rámutatott a leg­közelebbi teendők fontosságára, amelyek közül első helyen említette a bírósági műszaki szakértők ügyének parlamenti rendezését, az állandó választott bíróság megalkotását és több más jogszabály elő­készítését, amelyek a mérnöki kar erköl­csi és anyagi érdekeit lesznek hivatva előmozdítani. Legfontosabb feladatként jelölte meg a Mérnöki Kamara bekap­csolódását­­ az általános közgazdasági életbe. A kamarának — mondotta — minden­kor a lüktető közgazdasági élet ütőerén kell tartania a kezét, a gazdasági ágaza­tok csaknem mindegyikében dolgozó mérnökök jelentéseiből állandóan tájé­kozva kell lennie a felmerülő követelmé­nyekről, a pótlásra szoruló hiányokról, a szükségessé váló intézkedésekről és mind­ezek alapján javaslatokkal, tervezetekkel, előterjesztésekkel és indítványokkal kell szolgálnia az illetékes tényezőknek, hogy ilyen módon a leghatásosabban és a leg­intenzívebben szolgálhassa a mérnöktár­sadalom érdekeit és egyben előmozdítsa az ország gazdasági fellendülését. Az el­nök végül a­ közgyűlés tagjainak lelkes ünneplése közben jelentette be, hogy a Mérnöki Kamara XL ren­des közgyűlése alkalmából hódoló táviratban üdvözli nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Ma­gyarország kormányzóját, áldásos kor­mányzásának tízéves évfordulója alkal­mával. A nagy tetszéssel és hosszantartó taps­sal fogadott bejelentés és elnöki székfog­laló után a kamara még letárgyalta Ber­ger Benő mérnök indítványát, aki azt ja­vasolta, hogy a kamara haladéktalanul tegyen előterjesztést a kereskedelemügyi miniszternek aziránt, hogy a közszállítá­­sok egységes elintézése céljából a kor­mány állítson fel közszállítási tanácsot, s ebben a tanácsban a Mérnöki Kamara megfelelő képviseletet nyerjen. Az indít­vány megokolása kapcsán az előterjesztő mérnök rámutatott, hogy a közhatóságok különböző versenytárgyalásain a magán­mérnököket az utóbbi időben több sére­lem érte, amit csupán a független köz­­szállítási tanácsnak állana módjában or­vosolni. A titkár hozzászólása után a közgyűlés a nagyfontosságú indítványt egyhangúlag elfogadta. A szociáldemokraták újra megtámadták a Heimwehrt Bécs, március 31. A Heimwehr-szervezet alsóausztriai déli körzete tegnap a Délivasút vonal mentén Bécsújhelyig az egyes városokban pro­paganda-felvonulást rendezett, amelyen mintegy háromezer ember vett részt. A felvonulás teljes nyugalomban folyt le, a visszatérésnél azonban számos összeüt­közés történt. A szociáldemokraták a hazatérő Heimwehr-emberekre többször rálőttek, de szerencsére senkit sem talál­tak el. Hirtenbergnél a Heimwehrek tehergépkocsijának érkezésekor egy ven­déglő előtt nagyszámú szociáldemokrata állott. A járda túlsó feléről köveket dob­tak, amelyek azonban nem a Heimwehre­­ket találták el, hanem az említett szociál­demokrata csoportban állókat. Ezek azt hitték, hogy a kövek a gépkocsiról jön­nek és több­ször rálőttek a Heimwehr-em­­berekre, akik kénytelenek voltak a teher­gépkocsin a padlóra vetni magukat. Nyomban ezután rendszeres közelharc in­dult meg a szociáldemokraták és Heim­wehrek között. Berg csendőrségi aligaz­gató és három tüntető megsebesült. St­reitban a hazatérésnél szintén in­cidens történt, amikor szociáldemokraták üvegekkel dobálták meg a Heimwehr­­embereket. Buntrandorfban a Heimweh­rek tizennégy kocsiját támadták meg a szociáldemokraták, akik vasdarabokkal, zúzott kövekkel és más hajító szerszá­mokkal dobáltak. Eddigi megállapítás szerint itt öt polgárember és egy csendőr megsebesült. Budapest, 1930 március 31 Az egységes párt agrárblokkja holnap, kedden és holnapután, szerdán délután 6 órakor ülést tart az Egységes Párt klub­­helyiségében. Kedden Krúdy Ferenc tart előadást a mezőgazdasági közigazgatás egyszerűsítéséről, szerdán pedig Csák Károly a karteljogról. Rccibo olasz földmivelésügyi és erdőgazda­sági miniszter Tarvasioból a következő távira­­tot küldötte Mayer János földmivelésügyi mi­niszternek: — Feleségeimmel együtt leghálásabb köszö­­netemet küldöm azért a számtalan előzékeny­ségért, amelyet Nagyméltóságod és a magyar hatóságok részéről tapasztaltam, örülök, hogy személyesen állapíthattam meg, hogy milyen komolysággal és kitartással igyekszik a ma­gyar nép földjét megmivelni, ezáltal is elő­segítve hazája gazdasági fellendülését. Vég­telen örömömre fog szolgálni, ha mielőbb Ró­mában láthatom s alkalmam lesz Nagyméltó­­ságodnak bemutatni azokat a haladásokat, amelyeket az olasz mezőgazdaság Ducent ve­zetése alatt tett. Kegyeskedjék Excellence ad köszönetemet kiváló munkatársainak és a ma­gyar agrárszervezetek vezetőinek is tolmá­csolni. Acredo miniszter. Mayer János földmivelésügyi miniszter a következő válasz-táviratot küldötte Acrebo mi­niszternek: — őszinte örömmel vettem Nagyméltóságod figyelmes távirati üdvözlését, amelyet akkor intézett hozzám, amikor a magyar határokat elhagyta. Nagym­éltóságod látogatása a ma­gyar nép lelkében és a magyar mezőgazdaság vezetőiben felejthetetlen emlékeket hagyott hátra s felelevenítette bennünk a történelmi olasz-magyar barátság érzelmeit, amelyeknek ki­vééyítésén Bethlen István miniszterelnökünk az Önök Ducéjával karöltve munkálkodik. Nagyméltóságod éles szemmel ügyelte meg, hogy a magyar nép a sors csapásaitól meg nem törve dolgozik a magyar föld termőké­pességének fokozása érdekében. Jól esett ennek az emberfeletti munkának elismerését olyan kiváló szakértőtől hallani, mint Nagy­méltóságod. Alig várom, hogy Nagyméltósá­god emlékezetes látogatását olasz földön viszo­­nozzam é­s saját szememmel győződjem meg a r­ól a hatalmas fellendülésről, amelyen az alaj mezőgazdaság a Duce vezérlete ás Nagy, Pélságod bölcs irányítása alatt keresztül­ment. Mayer miniszter.

Next