Nemzeti Ujság, 1930. október (12. évfolyam, 223-248. szám)
1930-10-02 / 223. szám
3 össze, hanem a keresztényi lélek alázatosságából és megtisztulásából ... A darwinizmus azonban éppúgy hiába bizonyult a komoly tudományos kutatás és kritika előtt áltudománynak, mint Malthus elmélete: azért mégis milliók indultak és indulnak ma is ennek a hamis elméletnek az útján világnézetük, egyéni és társadalmi életük kialakításában. Darwin után jöttek más természettudósok, akik kimutatták, hogy például az állatvilágban és a primitív — a fejlődés alsóbb fokán élő emberek világában — sokkal nagyobb szerepet játszik a kölcsönös segítés törvénye, mint a „létért való küzdelem“ s aztán az emberek világa egészen más világ, mint az állatvilág, mert az ember eszes lény, szellemvilága, erkölcsi érzésvilága az állatvilág fölé emeli: mindez nem jelentett semmit. Darwin áltudományának a jelszava lett a tényleges hatóerő a mai liberális-kapitalista történelmi korszakban, mert „tudományosan“ igazolta mindazokat a társadalmi és gazdasági igazságtalanságokat, amelyeket a kereszténység álláspontjáról az Egyház kárhoztatott. Marx osztályharcelmélete — amelyet egyébként egy Charles Hall nevű angol orvos hirdetett először „Effects of civilisation“ (A civilizáció hatásai) című 1805- ben megjelent munkájában — akitől Marx az egészet jóformán szó szerint plagizálta —, csak természetes láncszemként kapcsolódik az egész felvilágosultság és modern haladás korának hamis tudományos elméleteihez, hogy az elvadulás, az eldurvulás és elállatiasodás folyamatát még mélyebbre ássa nemcsak a lelkekben, de a társadalom minden rétegében. Malthus—Darwin—Marx: három fő csillaga a felvilágosultság és az úgynevezett természettudományi képzettség sötét égboltozatának, amely alatt szörnyű kínokat szenved az egész modern emberiség. Ezeknek a csilagoknak a feltűnése az elmékben Krisztus ragyogó napjának az aláhanyatlását jelentette a lelkekben; az emberek szellemi érvelésének, Isten felé való szárnyalásának a megtörését, szellemi szárnyainak aláhanyatlását, erkölcsi erőinek elsorvadását, kipusztulását. A sötét, hazug, áltudományos elméletek mélységeibe hullva, így lett lelkileg barlanglakó fenevaddá a modern ember, aki ezenkívül szörnyű bűnhődésképpen még oda is van láncolva sivár rabszolgaéletével — a kapitalizmus istenéhez, az örökké könnyet, verejtéket és embervért ivó aranyborjúhoz ... De juthatott-e máshová, más életviszonyok közé a modern emberiség, mióta elhagyta a keresztény erkölcsi tanítások keskeny ösvényét és rátért a hamis elméletek széles és tágas útjára, amelyről régen megmondatott az Evangéliumban, hogy — a poklokra viszen! ... pénz, a szakma szegény, erőfeszítésekre nem képes. De valamit tudna tenni, hogy a német film magyar verziók készítésére kényszerüljön s ha nem, arra legalább igazán képes lenne, hogy a német film németségét ne reklamirozza valami üdvösségéé és kívánatos égi ajándéknak. Német címek hivalkodnak a plakátokon és nagyszerű transzparensek hirdetik, hogy „kizárólagos német fil,TM,’’ amivel a moziszakma azt demonstrálja egész nyíltan, hogy számít a pesti közönség német hajlamosságára, hogy igenis, csábító erőt tulajdonít a német beszédnek és azt, hogy „német“, azt itt Magyarország fővárosában a legfőbb jót hirdető hangsúllyal hirdeti. Semmi nyoma a kényszernek, sőt ujjongó öröm van ebben a reklámban: nesztek, végre itt a német film, a kizárólagos, amely nem nyikkan más nyelven, amely nem más, csak német, német és vörös és zöld és kék gázfénylámpák ünnepi hivalkodásában ordítja, hogy_ német. Hát a moziszakmának ez a készséges német propagandája lehet jó üzlet, de semmiesetre sem magyar kulturmunka s nem lenne az, ha a propagált filmeknek valami közük lenne csakugyan valami kultúrával. Ezzel szemben a magyar színház még mindig a magyar kultúrát szolgálja, annak része maradék művészi tartalmánál fogva és ha úgy állítjuk fel a kérdést, hogy kinek az exisztenciája fontosabb a magyar műveltség, a magyar nemzeti egyéniség, a magyar életszern Él hiába minden más próbálkozás, hiába minden tüneti kezelés, a bajokat,a társadalmi és gazdasági igazságtalanságokat, betegeségeiket csak akkor lehet majd gyökeresen meggyógyítani, ha úgy egyesek, mint a tömegek megfordulnak s rálépnek a keresztény világfelfogás keskeny ösvényére, az erkölcsi megújhodás, az erkölcsi újjászületés útjára. Amig az emberiség, egyesek, tömegek és vezető politikusok a hamis elméleteik útjain járnak, a mai világkép meg nem változik, mert csak torsabb, állatiasabb lehet, de emberibb és nemesebb soha! ... ltjából, akkor jó lélekkel nem feleljük azt, hogy a moziszakmáé. Amíg nincs magyar film, amelynek konkurrenciája majd más megítélés alá esik, amíg a kizárólagos német film támadja a magyar színházi kultúrát, addig nem lehet vitás, hogy kinek a felére álljunk, addig védeni kell vámokkal és adókkal a magyar színházat s ha ebből a moziszakmának lenne kára, fájdalom, erre nem mondhatnak mást, minthogy inkább károsodjék az, aki a magyar kultúrának nemcsak nem igyekszik használni, hanem azt nyíltan támadja, mint az, aki azzal mégis valahogy együvé tartozik. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1930 október 1 Hogyan dolgozik a szovjet? Új adatok az orosz dömpingről — Milyen veszedelmek fenyegetik az európai piacokat A világ gabonatőzsdéinek riasztó jelentései után egyre , tisztábban kezd kialakulni az orosz dömpingmozgalom teljes képe. A sok összegyűjtött adatból csaknem pontosan meghatározható már,, hogy Szovjet-Oroszország milyen erővel és milyen dimenziójú üzletekkel jelent meg a gabonapiacon és tényként szögezhető le, hogy Oroszországnak az európai és amerikai tőzsdéken eladott óriási gabonamennyiségére nincs teljes fedezete, azonban betörése így is sok aggodalomra ad okot és méltán foglalkoztatja Európa és Amerika államait a védkezés módjának kérdése. Az orosz dömping legközvetlenebbül az amerikai piacot érintette, hiszen akadt olyan nap a chicagói tőzsdén, mikor az eladott gabonakvantum egyharmada orosz kínálat volt, mi sem természetesebb tehát, hogy az Egyesült Államok gabonatőzsdéi léptettek legelőször olyan rendszabályokat életbe, melyek — az orosz határidőre történő eladásokat betiltva — megnehezítették a szovjet által megindított besszmozgalom további rombolását. De úgy látszik, hogy Amerika nem fog meglégedni a védekezésnek ezzel a módjával, hanem sokkal erélyesebb intézkedésekre határozza el magát termelői érdekeinek megvédésére. Legalább is ezt mutatják a Washingtonból érkező jelentések, melyek arról számolnak be, hogy a parlamentben törvényjavaslatot fognak beterjeszteni az orosz nyersanyagok és termények teljes kitiltása tárgyában. Európa veszedelme Amerika gyors védekezése az orosz import ellen hathatós és eredményrevezető lehet az Újvilág számára, azonban annál nagyobb veszélyt jelenthet a megszervezetlen és egységtelen Európára nézve, mert a szovjet, kiszorulva az amerikai piacról, erejét kisebb területre fogja összpontosítani, melynek áruival és terményeivel való elárasztása — éppen ennek korlátoltabb felvevőképessége folytán — sokkal katasztrófálisabb hatást érhet el a mostani nagy árzuhanásoknál. Kétségtelen tény, hogy az orosz gazdasági terv megvalósítása nem megy minden zökkenő nélkül és hogy a mai tranzakciók nem mindenben programszerünk, hanem nagyrészt csak a kényszer hatása alatt alakultak ki. A fa- és szőrmeexportban sem nyilvánult meg például az az átütő erő, melyre Oroszország nyilván számított. Nagy hiba volna azonban azzal áltatni magunkat, hogy a szovjet ötéves gazdasági programjának sikertelensége folytán az oroszok által megkezdett gazdasági harc rövidesen el fog lankadni és mihamar csúfos fiaskóval fog végződni. Ilyen kecsegtető kilátásaink, sajnos, nincsenek és ezért mielőbb a védekezés gyors eszközeit kell keresnünk, hogy a fenyegtő veszélyt elháríthassuk. Komolyan kell vennünk a dolgot, mertmint az egész világsajtó egyöntetűen megállapította) itt egy megszervezett és politikai tendenciájú akcióval állunk szemben és el kell készülnünk arra, hogy az orosz megmozdulás mögött egy lassan előkészített, jól megfontolt és kíméletlen modus operandi rejtőzik, mely nem csupán tőzsdei betörésekre és ideig-óráig tartó nyugtalanságra keltésre irányul. Perzsia, a kísérleti nyúl Szovjetoroszország gazdasági támadásának első Európában érezhető lökései a faiparnak szóltak, azonban súlyosan érintettek itt-ott más termelési ágakat is, mint például Anglia gyümölcsgazdaságát. Oroszország oly óriási mennyiségű bogyó-gyümölcspéppel (köszméte, ribizli, stb.) árasztotta el az angol piacot, hogy a hirtelen beállott árzuhanás következtében az angol gyümölcs a fán rothadt el, mert leszedetési költsége többet tett volna ki a szovjet áru beözönlése folytán kialakult legmagasabb piaci árnál is. Ilyen lokális jellegű betöréseket másutt is rendeztek, ezeknek azonban nem volt hatása a világpiaci árak kikialakulására és ezért nem váltottak ki olyan általános érdeklődést, mint azt megérdemelték volna. Aki a szovjet mentalitását és harcmodorát ismeri, az tudhatja, hogy úgy az eddig elszigetelt betöréseit, mint a mostani dömpinget csak kísérletezésnek kell tekinteni, mely a világpiac teljes kiismerésére irányul. A szovjet általában minden céljának megvalósítására körültekintő alapossággal készül és módszere a kísérletezés. Még gazdasági tranzakcióit is valósgos laboratóriumi kísérletezések előzik meg. Éppen ezért érdekes rámutatni azokra a kísérletekre, melyek a mostani európai és amerikai áruinváziót megelőzték és nem árt komoly vizsgálat tárgyává tenni ezen kísérletek eredményeit. A világpiac ellen készülő kampány első próbáit Perzsiában és a perzsa öböl egyes arábiai partvidékein rendezte a szovjet, melyek mintegy két évvel ezelőtt kezdődtek és több mint egy évig tartottak. Perzsiát és vidékét szemelte ki Oroszország a kísérleti nyúl szerepére s aki figyelemmel kísérte a szovjet ottani működését, azt kétségtelennek tartja, hogy ott próbálták ki Stalinék, hogyan fest majd a valóságban az az elméletileg már kidolgozott, romboló akció, melyet a kapitalista világ ellen készülnek indítani. El kell ismerni, hogy a kísérlet csaknem tökéletesen bevált és hogy a szovjet igazán nem sajnálja a pénzt kísérleti célokra. Egyiptomi gyapot — orosz textil A szovjet első lépése az a 3—4 év előtti gyapotvásárlás volt, mely alkalommal csekély 3 millió angol font értékű gyapottal rakatta meg hajóit, hogy textiliparát nyersanyaggal lássa el. Midőn gyáraiban ennek az anyagnak nagy részét már feldolgozta, egyszerre elárasztotta Perzsiát textiláruval és alacsony áraival rövid idő alatt sikerült onnan kiszorítania nemcsak Lancshire gyártmányait, hanem még az annál sokkal olcsóbb japán árut is. Az orosz textil még a legfinomabb minőségben is legalább 30%-kal olcsóbb árakat szabott az angolnál, a közönségesebb árucikkeket pedig mélyen a nyersanyag bezerzési ára alatt dobta a piacra. Azt az árut, melynek egy méterre való nyersanyaga legalább 4 pennybe került, az oroszok 1 pennyért, sőt néha azon alul is kínálták megvételre. Elképzelhető, hogy milyen hatása volt ennek a manővernek! Az áruraktárral bíró kereskedők sorra tönkrementek, de a kiskereskedők helyzetét is károsan befolyásolta az abnormis átalakulás következtében keletkezett teljes bizonytalanság. Ingyen hajók A perzsa partvidékeken folytatott orosz dömping idején gyakran volt alkalma a Szuezi csatornán áthaladó hajók utasainak árukkal rogyásig megrakott orosz hajókkal találkozni, melyeken a szovjetlobogón kívül minden más nagyon komolynak látszott. Mindegyiken komoly, szakszerű munka és fegyelem uralkodott Az orosz termékek olcsóságát fokozza, illetve a nyersanyag árán aluli eladás esetén a ráfizetést csökkenti az a körülmény, hogy a szovjet úgyszólván ingyen hajókkal szállítja áruit. Köztudomású, hogy a hajókon volontőrökkel dolgoztatnak, akiknek semmit sem fizetnek. A szállítási költségek tehát olyan minimálisra redukálódnak, mellyel szemben a világ egyetlen hajóstársasága sem képes konkurálni. Ezekkel az olcsó hajókkal ontotta áruját Oroszország Perzsiába és nem érte be egyedül a textil-szállítással. Teherán, Ispahan, Shiraz, Bushire, Ahwaz, Mohammerah és az öböl összes kikötőin keresztül valósággal dőlt az orosz kristálycukor, kockacukor, deszka, faáru, porcellán, üvegáru, festék, cement, sőt egészen kifogástalan autópnell és tömlő is hihetetlen mennyiségben és mindeddig soha nem hallott alacsony áron. Megjegyzendő, hogy a Perzsiába irányuló export nagyrészt a cserekereskedés jeleit mutatta, mert az orosz hajók innen búzával, árpával, pamuttal és állatbéllel megrakodva tértek vissza hazájukba. Az orosz textil eleinte igen kelendő volt és nagy népszerűségnek örvendett nemcsak rendkívüli olcsósága folytán, hanem változatos és eredeti színezése, érdekes mintái és modern anyaga révén is, később azonban úgy találták, hogy a színek hamar fakulnak, sőt egymásba is folynak. Nagyon valószínű, hogy ennek következtében az orosz áru kereslete magától is megcsappant volna, erre azonban nem került a sor, mert a hatalmas méretű szovjet exportnak éppen olyan hirtelen vége szakadt, mint amilyen hirtelen megindult. Gazdasági offenzíva Az, hogy a perzsa területet Oroszország csak a kísérlet céljára használta fel, két tényből állapítható meg: az egyik, hogy az export csak rövid ideig tartott és azután teljesen beszűnt, a másik pedig, hogy a szovjet olyan területet választott ki elsőként, hol minden feltűnés nélkül operálhatott és ahol nyugodtan megfigyelhette azokat a hatásokat, melyek akciója nyomán támadtak. Perzsia most már nem érdekli többé Szovjet- Oroszországot, mert egészen másutt és sokkal nagyobb méretű gazdasági támadásra készül. Ennek a megindítandó orosz offenzívának csak első próbálka Budapest, október 1. Vass és Klebelsberg utolsó találkozásáról éskibéküléséről“ közöl hosszú és zavaros tudósítást egy radikális estilap, azt állítva, hogy az elhunyt népjóléti miniszter és a kultuszminiszter legutolsó találkozásuk alkalmával a közmunkák ügyéről beszélgetve „kibékültek“ és megállapították, hogy a közöttük levő ellentéteket mások mesterségesen teremtették meg. A tudósítás szerint ebbe a két miniszter között történt beszélgetésbe Dréhl Imre államtitkár is belekapcsolódott, akinek szétválásuk után mind a ketten bizalmas és édeskés vallomásokat tettek egymásról. Nem, hisszük, hogy ez a cikk a benne szereplő élő politikusok ízlésével megegyeznék, az elhunyt államférfiúval szemben pedig legalább is tapintatlan ez a minden ok és szükség nélkül a nagy nyilvánosság elé ráncigált tudósítás. Nem tudjuk, mennyire hiteles az elmondott történet, mert hiszen a halott nem beszélhet, az élő miniszter kétségkívül nem beszélt erről az ügyről és még feltételezni is lehetetlenség, hogy a harmadik szereplőnek indiszkréciója folytán került volna ez a cikk a közönség elé. Mindenesetre igen ,furcsa, hogy három ember között állítólag történt dolgokról ilyen részletes és pontos tudósítással szolgálhatna az újságíró, de mi nem akarjuk kutatni ennek a cikknek forrását. Egyszerűen megállapítjuk, hogy ez a cikk fölöttébb ízléstelen, tapintatlan, de mindenesetre felesleges volt , hogy igazán nem tett jó szolgálatot sem az elhunyt miniszter nagy emlékének, sem a kultuszminiszter egyéniségének, de legkevésbé a távozó népjóléti államtitkárnak. Minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy a kultuszminiszternek semmi köze sem lehetett a cikk megjelenéséhez és éppen ezért várjuk Dréhl Imre nyilatkozatát, hogy neki sincs köze hozzá. A miniszterelnök szerdán délelőtt megkezdte tanácskozásait a reszortminiszterekkel, elsősorban a gazdasági miniszterekkel. Politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök nagyszabású takarékossági rendszabályokat kíván életbeléptetni s a költségvetés méreteit igen erőteljesen csökkenteni. A költségvetés redukcióját Németországban is elhatározták, ahol közel egymilliárddal szállítják le a költségvetés tételeit. A miniszterelnök hétfőn utasítást adott a gazdasági minisztereknek, hogy a legsürgősebben dolgozzák ki azokat a javaslatokat, amelyek ennek a programnak a keresztülvitelére alkalmasak. Bethlen István gróf miniszterelnöknek az a szándéka, hogy még a képviselőház összeülése előtt kész gazdasági tervekkel áll elő, amelyek mind a mezőgazdaság válságának, mind pedig az ipari krízisnek, ezzel együtt a munkanélküliség kérdésének megszüntetésére, illetve megoldására volnának alkalmasak. Az egységespárt agrárblokkja az október 3-ára hirdetett értekezletet október 8-án, szerdán délután öt órakor tartja az egységes párt helyiségében. Seregszemle címen jelent meg Padányi Gulyás Jenő finom tollal, átfogó szemlélettel és sok önmérséklettel megírt tanulmánya a fiatal Magyarország politikai mentalitásáról. A szerző megállapítja tanulmányában, hogy a fiatalságot a nemzeti demokrácia átütő érzése, a kiszélesült szociális gondoskodás és a magyarság középeurópai hivatásának öntudata hatja át. Fejtegetései során arra a végeredményre jut, hogy a fiatalság mozgalmaiban jelentkező ellenzékiség nem a miniszterelnök személye, hanem inkább a vezér nélkül erőtlen párt ellen irányul. Meggyőzően fejtegeti, hogy szükség van a fiatalság politikai megszervezésére, mert ez a fiatalság gondolat és érzékbeli tartalmával egyik pártkeretben sem férne el. zásai azok a gabonaeladások, melyek a világpiacot ma nyugtalanítják. A perzsiai kísérletezést ajánlatos tehát abból a szempontból vizsgálni, hogy milyen áruk azok, melyek felett a szovjet nagy mennyiségben rendelkezik, mert el lehetünk készülve arra, hogy az Európa és Amerika ellen megindult akciónak ugyanolyan lesz a nagybani képe, mint a perzsiaié volt kicsinyben. Matolay Géza dr.