Nemzeti Ujság, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1931 Január 1. NEMZETI ÚJSÁG Hogy készültek a párisi békék? Wilson vergődése és bukása az antant dzsungeljében Titkos szerződésekkel és politikai mesterkedésekkel vezették félre az elnököt — „A franciák meg voltak verve!** Érdekes részletek Wilson magázaitkár nőjének leveleiből Copyright Nemzeti Újság - angolból fordította: Szabó /Hajós dr• ##/: közlemény A Nemzeti Újság már két közleményben ismertette azokat az igen érdekes leveleket, amelyeket Edith Bentram Helm, Wilson elnök volt titkárnője írt a békekonferencia alatt Portéból akkori vőlegényéhez, Helm admirálishoz. Ezek a közvetlen hangú levelek egy női lélek és szív tükrén keresztüli világítják meg azt a boszorkánykonyhát, amelyben az úgynevezett „béke“ megszületett és sok olyan érdekes részletet adnak, amelyekről eddig a nagyközönség még semmit sem tudott. Az eddigi folytatások után most befejezzük a kiváló érdekességű cikksorozatot. Az olaszok szigorúnak tartják a német békeszerződéseket Paris, 1919. május 19. Ma Pershing tábornok volt nálunk ebédre. A beszélgetés az olaszokra terelődött és a tábornok azt mondta, hogy köziirodájának jelentése szerint az olaszok igen szigorúnak tartják a német békeszerződést és túl enyhének az osztrákot. Egyébként az általunk megszállt területeken, cenzúránk jelentése szerint a németek nagyon elégedetlenek a békefeltételekkel. Pedig, mit fizettettek volna ők velünk, ha fordítva történik a dolog! Az elnök kijelentette, hogy ő belátja, mennyire nehéz lehet a német népnek szenvedni vezetői hibái miatt, de ezen ő nem segíthet! Aztán ismét az olaszokról beszélt, akiknek, szerinte, sok tekintetben igazuk van, mert nagyon mostohán bántak velük a területek szétosztásakor. Elmesélte az elnök, hogy közvetlenül az olaszok háborúba lépése előtt Cellere gróf elmondta neki, hogy az olasz kormány több ízben kérdést intézett Ausztriához és Németországhoz, hogy mi a szándékuk Szerbiával, amihez mint szövetségesnek joga volt, de minden esetben azt felelték: Semmi! És csak huszonnégy órával a hadüzenet, előtt tudatták velük a tényeket! Páris, 1919. május 20. Mrs Wilson elmondta, hogy milyen kellemetlenek voltak ismét az olaszok. A „három nagy“ (Wilson, Clemenceau és Lloyd George) felkérték Orlandót, hogy jöjjön el és adjon magyarázatot Olaszország kisázsiai manipulációiról. Orlando azt üzente, hogy ő beteg és helyette Sonino fog megjelenni. A nagyok nem akarták Soninót, s így visszaüzentek, hogy inkább várni fognak, de ismét az a felelet jött, hogy Sonino jön, s így végül belenyugodtak. Ugyanakkor Venizelosz is hivatalos volt a kapcsolatos kérdések miatt és ő Sonino előtt érkezett. Mikor Sonino bejött és meglátta Venizeloszt, kijelentette, hogy csak a „nagyok“-kal hajlandó tárgyalni és nem Venizelosz előtt, aki pedig szintén szövetséges. Mrs Wilson azt mondja, hogy soha az elnököt annyira ingerültnek nem látta, mint ekkor. Első felháborodásában majdnem kirobbant, s ki akarta utasítani Soninót, de a tapintatos Venizelosz, aki egyébként is igen kedves ember, kivonult a teremből és a hallban várta be a tanácskozás végét... Az elnök még később is nagyon haragosan emlegette ezt az esetet s mindig hozzáteszi. ..szerencse, hogy nem vesztettem el a lélekjelenlétem és nem utasítottam ki Soninót a házamból“ Paris, 1919. május 21. Mielőtt tegnap este vacsorázni mentem, beszóltam jó éjszakát kívánni az elnöknek és Mrs Wilsonnak, akik, mint rendesen, solitert játszottak kettesben. Az elnök mosolygott és kedvesen megjegyezte: »Attól félek, hogy mindig úgy fog rám emlékezni, mint egy kedélyes öreg úrra, aki naphosszat csak solitert játszik." Mindnyájunkat rendkívül érdekel, várjon a németek elfogadják-e a békefeltételeket? Hétfőn, mint már említettem, itt volt Pershing tábornok, akivel az elnök négyszemközt tárgyalt ezekről az eshetőségekről... Mielőtt a tábornok elment, hallottam, amint a hallban állva emltette az elnöknek, hogy a béketervezet szerint a megszállott területeken a német bíróságok is katonai fenhatóság alá kerülnének. Az elnök erre azt mondta, hogy ezt nem helyesli, miután a szövetséges megszálló csapatok is francia parancsnokság alatt lesznek s azért ezt a pontot feltétlenül töröltetni fogja. Ebéd után az elnök jókedvűen mesélte, milyen veszekedésnek volt tanúja Clemenceau és Lloyd George között. A kisázsiai mandátumról volt szó és miután Olaszországot nem találták megbízhatónak, tehát maguk között akartak osztozkodni. A franciák Észak-Anatóliát, az angolok pedig Dél-Anatóliát akarják, az Egyesült Államoknak viszont Arméniát ígérték. Ebből azután nagy civódás támadt, mert a franciák kijátszva érezték magukat. Allenby tábornok hét francia ezredet reklamált, melyeket Szíriába rendelt és mindenki mást akart. Végül az elnöknek sikerült rávenni őket, hogy egy vegyes bizottságit küldjenek ki a kérdés megvizsgálására Később Clemenceau újra neki támadt Lloyd Georgenak és az elnöknek és azt mondta, hogy Amerika és Anglia ki akarják játszani a franciákat összes jogaikból Anatóliában. Clemenceau mindezt az elnöknek mondta, de Lloyd Georgenak szánta, miközben nyílt rosszindulattal és hűtlenséggel vádolt mindenkit Ekkor Lloyd George megharagudott és Clemenceau természetével ellentétben, aki a vita sorában mindinkább lehűl, Lloyd George mindjobban feldühödött. Az elnök azt mondja, hogy az ilyen heves viták alkalmával azután mindketten a titkos szerződésekre hivatkoznak, melyeket a két állam kötött egymással és amelyekről az elnök soha semmit sem tudott! A helyzet ezúttal már nagyon elmérgesedett de az elnöknek mégis sikerült lecsillapítani őket és végül Clemenceau és Lloyd George mint régi jóbarátok búcsúztak egymástól! Egyenrihek, polgári öltönyök 08 báli díszruhák Hogy Mimén IV., KOSSIlill IfljOMl. 6 Nagy választék angol szövetekben a franciákat a háborús adósságok teszik olyan követelődzőkké Paris, 1919. május 22. Mrs. Wilson mesélte, hogy Mr. Barnet telefonon jelentette az elnöknek, hogy a franciák odavannak attól való félelmükben, hogy a németek nem fogadják el a feltételeket s újból kezdik a háborút! A pénzügyi szakértők ezért már hajlandók volnának redukálni a követelményeket, de azt szeretnék, hogy ezt az elnök proponálja, mert a francia kormány fél a saját népétől, amelynek túl sokat ígért már eddig is!. . _ Nagyrésze az embereknek Franc:aországban nem dolgozik egyáltalában, mert egyszerűen várják a pénzt, amelyet a németek részéről ígértek nekik. Azt hiszik, hogy ha a népet ebben a reménységében csalódás éri, akkor kitör a forradalom! Ezért a francia kormány azt szeretné, hogy ezt a forró gesztenyét az elnök kaparná ki neki a tűzből. Ez a helyzet, már majdnem humoros és különösen érdekes, hogy a mi delegátusainknak mennyit kell harcolniuk azért, hogy a franciák csökkentsék étvágyukat, nem annyira a németek iránti kegyességből, hanem egyszerűen azért, mert nincs elég pénz, hogy mindenkinek fizessenek! Az elnök elmesélte, hogy milyen humoros látvány lehet elnézni a „Négy nagy“-ot, amint a hatalmas és megfelelő asztalok hijján legtöbbször a földre terített térképek előtt gugolnak és vitatkoznak. Clemenceau és Lloyd George tegnap ismét parázs vitát rendeztek. Az elnök ezúttal is a bíró szerepét töltötte be közöttük Azt mondja, nevetséges és egyben elszomorító volt figyelni őket, amint egyegy pontján a térképnek veszekedtek és hol az egyik, hol a másik kiáltotta izgatottan: „önök ezt meg azt ígérték nekünk Kisázsiában, ezért vagy azért“ és az elnök elszomorkodva ült közöttük, elnézve, hogyan osztozkodtak a különböző népek országain ... Páris, 1919. május 24. Érdekes, hogy mint változnak az események. Néha sok érdekes dolgot hallok egy óra alatt, máskor napokon át nem történik semmi. Ma mindössze az osztrák békeszerződés átírásáról volt szó, ami nem sok érdekességet jelent, Páris, 1919. június 4. Mostanában nincs sok feljegyezni valóm. A ház rendesen tele van emberekkel, akik délben és délután jönnek, a tárgyalások után. A német prepozíciókon dolgoznak, tanácskoznak és ugyanakkor az osztrák békét igyekeznek mielőbb befejezni, Mág egy szerény szolgájától. Woodrow Wilson“, Páris, 1919. junius 10. Ez az egész békeügy mindjobban kimeríti és letöri az elnököt. Tegnap este borzasztó fáradt, volt szegény, alig lehetett ráismerni és ami nagyon szokatlan nála, most mind hallgatagabb lesz az étkezéseknél. De azért mindig kedves, sohasem türelmetlen és nagyon, nagyon barátságos mindannyiunkhoz. Egyébként az a hír kering, hogy a békét hamarosan nyélbeütik és akkor mehetünk haza. Bár már így lenne! Wilson megkoszorúzza Lafayette sírját Paris, 1919. június 7. Ebéd után az elnök levezetett bennünket a kisebbik dolgozószobába, ahol a „Négy nagy“ szokott tanácskozni és megmutatta a helyet, ahol a kandalló mellett ülnek ebben a sorrendben: az elnök, Clemenceau, Lloyd George és szemben velük Mantoux és Orlando. A tanácskozás mindig angol nyelven folyik és Mantoux Orlando fülébe súgja a francia fordítást. Ma délután az elnök a Piepus-temetőbe ment, ahol egy bronzból készült koszorút helyezett Lafayette sírjára a virágok helyébe, melyeket decemberben vitt oda. A koszorút mintázó művész nagyszerűen másolta reá az elnök kézírását: „Lafayettenek, a szabad Miállják a versailesi békét Páris, 1919. junius 29. A „George Washington“ fedélzetén. .Az indulás előtti napok oly mozgalmasak voltak, hogy nem volt időm feljegyzéseimet elvégezni. Tegnap óriási napunk volt! Jelen voltam a békeszerződés aláírásáttól és nem sajnálom, hogy emiatt még Párisban maradtam. Mindezt az elnöknek köszönhetem, mert olyan kedves és előrelátó volt, hogy mindnyájunk részére gondoskodott ülőhelyekről. Nekem már napokkal előbb jelezte, hogy lesz helye számomra. Az elnök és Mrs. Wilson két órakor hajtottak el Poinearóékért és azután a palota előtt hajtottak el újra, úgy hogy így a mi autóink is hozzájuk csatlakozhattak. Az útvonalat egész Versaillesig rendőrség tartotta megszállva és rengeteg sok ember és autó volt mindenfelé. Versaillesben az Avenue de Parist hajtottunk végig, amely a két sorban álló lovassággal ma még szebb és impozánsabb ,látvány volt, mint, rendesen. A híres Versailles kastély remek udvarában fehérnadrágos, hosszú lófark-sisakos gárdisták álltak feszes „vigyázz“-állásban az elnök tiszteletére, mikor kiszállt a kocsijából. Fent az emeleten a történelmi nevezetességű tükörterem már zsúfolva volt emberekkel és igen sokan kiszorultak még azok közül is, akiknek jegyük volt. A teremben kétoldalt álltak a székek és a bársonnyal bevont padsorok. Egyedül Viviani ült karosszékben, míg Mrs. Wilsont egy pad közepére ültették! Mellette ült Mrs. Lansing és Mrs. House, mögötte pedig Mrs. Wallace, Margit és én ültünk. Később valaki egy karosszéket hozott Mrs. Wilsonnak is. Az egész elhelyezés nagyon ügyetlenülvolt elrendezve és ahelyett hogy a közönséget ültették volna magasabb tribünökre, inkább a delegál Átépítés miatt 1931. február hó 1-igbeszerzési áron kiárusítom kizárólag elismerten legjobb minőségű áruimat,u.m. dltönyőket letikabátokat letöltőket bundákat átmeneti kabátokat fiúgyermeknikákat Úgyszintén óriási szövetraktáramat méterenkint. 35 éve fennálló cégem garancia arra, hogy csakis a legjobbat nyújtom igen tisztelt vevőimnek. Használja ki ezen rendkívüli alkalmat és vásároljon most! PLANCHER ún.no ruházati nagyáruházában IV., Károly-körút 23. szám, Központi Városháza.