Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
?eJefon^°Ant^lT7^47 W KS®] A Wfmk »SKS fK&t&f EBB A 9B ;sl§f BBJ ■ MM dBL /. it J ■•**•**»*• 10 és Aat 130-06. Fiók- BTVSUh ft! laSPt&aaMl SSmf SaSaLaB ^BB SB R HE BHk BB mm ál J »P mér. „bt*« kiadóhivatalok, I , MM*. Hl MM HKBMM n ESS 5 m IMh, fB B/tajE^Xal(flner,minM» Országház n.'lS, Tal. i H Jj| 'máj fpjpP ^ 5f f|||l sMHT lUlór. A pastrléba» VL. 1 Andrássyíút *2. jH, sHS VÉl1 mi ifffn ® H!w |HISl jfflK 1^.,, , .IrdatónaksalUfaaétt v- Telefon j 124 72 ^ »érint. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: . lllfiniBllBW MN BB1M» | A? Kedd XI. évfolyam 122. szám Budapest, 1931 junius 27* / ......."" .......... . " Program Évszázadokon át harcsokban és szinte végtelen küzdelmekben Szűz Mária lobogója alatt csatázott a magyar nemzet. A lobogókon ez volt a felírás: Istenért, Királyért és Hazáért Századok múltán sem változott a magyar sors, századok múltán sem változott a magyar örökség és nem változhatott a nemzet célja sem. Küzdenünk kellett a múltban, küzdenünk kell a jelenben és harcolnunk kell a jövendőben: Istenért, Királyért és Hazáért Amikor Emezt Sándor Jászfényezaruban a magyar nép ezrei előtt a régi jelszóban és a régi igazságban foglalta össze a magyarság célkitűzését és amikor vállalta, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt ezzel a jelszóval a népért fog dolgozni utolsó lehelletéig, a múltba kapcsolta a magyar jövendőt és megjelölte azokat a kötelességeket és feladatokat is, amelyek most a nemzet előtt állanak. Ha a jelmondatot, amely a nemzet számára immár szimbólum, más formában akarnók kifejezni, akkor is csak a szavak változnának és a lényeg nem, mert amit a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt akar, az röviden ez: Szent István királyságát akarja, az egységes magyar nemzeti államot, a keresztény Magyarországot. Az a program, amelyet Czettler Jenő hozott beszámoló beszédében nyilvánosságra és amely a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt jövendő útját jelöli meg, ennek a tömör gondolatnak részletezése és gyakorlati megvilágítása az állami, gazdasági és szociális élet minden vonatkozását illetőleg. Mit jelent Szent István királyságának eszméje századok óta a nemzet számára? Jelenti azt, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt a történelmi Magyarország népeinek állami békés együttélését és fejlődését akarja biztosítani. Jelenti, hogy a párt az örökös, alkotmányos és független nemzeti királyságban látja a nemzet és állami élet folytonosságának legerősebb biztosítékát. Mit jelent az egységes magyar nemzeti állam gondolata? Jelenti a történelmi Magyarországot. Jelenti azt, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt az alkotmányos és politikai jogoknak, valamint a községi és törvényhatósági autonómiának kiépítését kívánja, hogy a közszabadságokban mindenkit részesíteni, óhajt és hogy a nemzeti életben mindenki számára az egyenlő jogokat követeli. És mit jelent a keresztény Magyarország? Jelenti azt, amit a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt követel: a keresztény erkölcs, a keresztény gondolat és így a keresztény demokrácia szellemének tökéletes érvényesülését is. Jelenti a keresztény család védelmét, a keresztény morál puritán érvényesülését s a keresztény igazság diadalára való törekvést. Jelenti a dolgozó ember védelmét, amely nem teszi az embert a tőke rabszolgájává, de jelenti az olyan állami, társadalmi és gazdasági berendezkedést is, amely nem fosztja meg az embert egyéniségétől, hazafias és keresztény érzésétől, családjától és tulajdonától és amely nem sülyeszti a kollektív társadalom lélektelen páriájává. A keresztény Magyarország jelenti az igazságos és helyes gazdasági politikát, amely az államháztartás szükségleteit nem növeli az ország lakosságának teherbíróképessége fölé, amely mellőz minden fényűzést, megteremti a közélet tisztaságát, biztosítja a közterhek csökkentését, az adózás igazságos és méltányos rendezését és a megélhetés olyan biztosítását, amely senkit sem kedvezményez és mindenkit munkája után ítél meg. A keresztény Magyarország politikája csak az lehet, amit a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt vall, amely a magyar föld értékének és a maga beléje helyezett munkájának megbecsülését követelheti, mert csak ebben látja az iparfejlesztés nagy lehetőségét, a kereskedelem virágzásának alapját, valamint a szellemi munkások sorsának javulását. Ez a politika követeli meg a mamutjövedelmek megszüntetését, a nyilvános életben a legtisztább erkölcsi elvek érvényesülését és a gazdasági életben az igazságtalanságok megszüntetését. Ezek az erkölcsi és szociális elvek foglalják magukban a tőzsde és a kartelek visszaéléseinek letörését, a részvényjog olyan reformját, amely a széles rétegeket védi, a fogyasztók védelmét, a hitel helyes organizálását, az átgondolt földbirtokpolitikát, a céltudatos telepítést és a helyes szövetkezeti intézmények kifejlesztését. Ez a politika követeli a szociális igazságot is; a falusi lakosság és a mezőgazdasági munkásság szociális gondozását, új munkaalkalmak biztosítását, a gazda védelmét, az okszerű iparfejlesztés helyes módszerét, a polgárság megerősítését, a kisipar támogatását, a fizikai munkaalkalmak szaporítását, a munkaszabadság biztosítását, a munkaidő szabályozását, a munkabéregyeztető bizottságok felállítását, a vasárnapi teljes munkaszünet megtartását, a munkások szociális és kulturális érdekeinek legmesszebbmenő védelmét. Ez a politika biztosíthatja a magyar értelmiség jobb sorsát is, s ennek érdekében a gazdasági élet megfelelő átszervezését, a hadviseltek elhelyezésének szigorú keresztülvitelét, az új nemzedék sorsának és jövendőjének megfelelő gondozását. Mindez együtt jár természetszerűleg a keresztény Magyarország hagyományos törekvésével, amellyel a kultúrát akarja szolgálni nem csupán a népoktatás fokozottabb kiépítésével, hanem a vallásos és hazafias nevelés érvényesülésével az oktatás minden vonalán. A keresztény gondolatnak győzedelmeskednie kell minden vonatkozásban, ahol éppen azoknak a rétegeknek és tömegeknek a sorsáról van szó, amelyek a gondoskodást leginkább megkívánhatják: az özvegyek és árvák, a nyugdíjasok és a hadikölcsöntulajdonosok, a szegények és betegek, a Az írók gyülekezete írta: Tolnay Ákos Páris, május végén. A kiállítás és a turisták zajában, ebben a nagy tavaszi forgatagbanis talál időt. Páris arra, hogy a „gondolat hercegeit“ ünnepelje. Olyan keretek között, olyan őszintén, annyi reverendával és hódolattal, pompával és bensőséggé, ahogy talán ma a világnak egyetlen más városa sem tud ünnepelni. Pedig csak Írókról van szó. Huszonhat nemzet írói adtak találkozót ez alkalommal Parisban, hogy megalakítsák azt a hatalmas nemzetközi szervezetet, melyre már régen szükség lett volna: a professzionista írók szervezetét A Mewsa-palota előkelő termében ott ülnek egymás mellett Heinrich Mann, Németország képviseletében, F. T. Marinetti, Itália, Hubert Krains, Belgium, Gaston Bageot, Kuni Matsuo, Japán, Marika Stierntedt, Svédország, Raoul Aueinheimer, Ausztria, Ziegler, Svájc, Boutens, Hollandia nevében és együtt a franciák csoportja: Banhilde, Francois Mauriae, Bosnyainé, Georges Lecomte, Leor Frapié, Edmond Haraucourt, Jean Vignaud, José Germain, Pierre Bernardiés a többiek és Magyarország is képviselve van. Kállai Miklós, a Nemzeti Újság jeles szerkesztője a delegáció vezetője, vele együtt dolgozik Barsányi Zsolt, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke és a nagy nemzetközi kongresszusok egyik legkiválóbb alakja, Reltai Jenő. Külön tárcát érdemelne a Massa-palota leírása és története. Gyönyörű zöld pázsitos kert közepén fekszik. Finom és tiszta stílus. Előkelőség. Gond. Méltóság. Márványlépcsők és tágas termek. Ez itt a francia írók otthona. A kongresszust nem kölcsön teremben tartják, hanem a francia írók a saját házukban fogadják a külföldi író kollegáikat. Szinte leírhatatlan, hogy ez a lényegében egyszerű, magától értetődő, természetes tény milyen impressziót ébresztett a kongresszus tagjaiban. Az idők változtak. Vége a padlásszobák és a nyomor romantikájának. Többé már senki sem hisz abban, hogy az írónak erkölcsi kötelessége a szegénység, hogy az író a társadalom margóján él és egyetlen vigasza a halhatatlanság. Mint ahogy végre pusztaiéban van a latin negyed diák nyomora is. A társadalmat fölrázta az idő. Hosszú volt az álom, a uj felfogásnak, ennek romantikamentes, közöny és a fásultság, de ma már talán nem is időszerű a múlt tetemrehivása. Franciaországban a szellem megharcolta a maga harcát és az eredményeket itt látjuk magunk előtt. A „gondolat hercegeinek“ fejedelmi fogadtatás jár. A padlásszobákból áthozták az írókat a palotába, Páris városa pezsgőt bont a tiszteletükre, a köztársasági elnök megnyitja számukra az Elysées palota kapuit és a külügyminiszter a legnagyobb megtiszteletésnek veszi, hogy a Quai d'Orsay ebédlőjében vele egy asztalhoz ülnek le. Ma mindez már természetes, de azok az írók, akik itt összegyűltek, nem mind fiatalemberek. Még tudnak emlékezni is. A kongresszus is zavarban volt az első délelőttön. A megalakuláshoz szükséges volt annak a megállapítása, hogy kit is lehet ennek a nagy családnak a tagjául tekinteni? Mit jelent az, hogy hó? Az, hogy valaki tollat vesz a kezébe és éivele, még elégtelen. Hiszen annyi mindent össze lehet írni. Vagy talán az az író, aki a tollával legalább ennyit és ennyit megkeres? Ezen az alapon ki kellene zárni az uj Verlain-eket, az uj Proust-okat, az uj Katona Józsefeket. És ki merne vállalkozni arra, hogy az írások erkölcsi tartalmáról végleges véleményt mondjon? Vagy hol található olyan esztétikai szeizmográf, mely alkalmas lenne annak a valaminek a megérzésére, ami valakit íróvá tesz? És mégis, ez a meghatározhatatlan gyülekezet a modern társadalom zászlóvivőinek a gyűlkezete. Nem tudni róla, hogy micsoda, de itt van és olyan erős, hogy a hatása elöntő fontosságú a civilizált világ további haladása szempontjából. Ezek az emberek, akikről nem lehet megállapítani semmi megfoghatót, akiket nem lehet sem kategóriákba, sem polgári státusba besorozni, így együtt és külön-külön mozgatói a társadalmaknak, ők azok, akik érteni és kifejezni tudnak, akik végső fórumon szentesítenek és visszautasítanak, akik hisznek abban, hogy beszélniük kell, még akkor is, ha nem hallgatják meg őket. Csakhogy a változás éppen ezen a ponton következett be. Az írót eddig nem kérdezték és most kérdezik. Az író eddig sötétségben, közönyben alkotott és most kilépett a napvilágra. A társadalomban eddig jóformán egyenrangúsága sem volt, most izedig arisztokratává lépett elő. A múlt század végén, sőt még a század elején is vájjon el lehetett-e képzelni gyanúsabb, egzotikusabb, különcebb fajtát az írónál? Ma ennek az ellenkezője az igaz. És ez a kongresszus, amely az író nemzetközi helyzetével, morális és anyagi védelmével foglalkozik, ennek az nyílt és őszinte formának a szentesítésére hivatott. Nagyon is egyszerű dolog lenne ezekre a kongresszusokra felületesen azt mondani, hogy szó fecsérlés és hiábavaló időtöltés az egész. Nem az. Minden ilyen kongresszus egy lépést jelent a fejlődés útján. Itt egy új társadalmi rend kialakulása van folyamatban. Helyesebben, egy már ősidőktől fogva létező rend törvényesítése. Amit a társadalmak máris éreznek és tudnak, azt most hivatalos formában is tudni fogják: az iró lelkiismeretet, hitet, becsű időt és ítéletet képvisel. Az iró az többé nem obskúrus figura, akitől félni és irtózni kell, hanem arisztokratája a társadalomnak, akire nem le, hanem fel kell néznie mindenkinek. Minden ilyen szervezkedés előbbre viszi azt a gondolatot, hogy írónak lenni, az a morális terheken kívül polgári foglalkozást is jelent. Felelősséget, feladatot, de ugyanakkor jogokat is. Természetesen nem a kongresszusok érlelték meg a dolgokat. Az alkotások önmagukért beszéltek és beszélnek minden korban és minden nyelven. Az írói tekintély lényegében független a gyülekezetektől és határozatoktól. Ellenben az tagadhatatlan, hogy a jogok kodifikálása, rendszerbe foglalása és elismerése jelenti a modern civilizációt. Ahol a belső, intellektuális és sokszor a tömegek számára csak nehezen felfogható erők nem hatnak, hatni fog a kodifikált jog. De ez csak az egyik célja az írók alakulásának. A praktikus, vagy ahogy itt mondják, technikai munkák elvégzésén kívül van még egy hatalmas, perspektívájában szinte felmérhetetlen célja érmék a szövetségnek. A különböző nemzetiségű és nyelvű írók eddig csak érdeklődni tudtak egymás iránt. Érintkezésre jóformán sohasem nyílott alkalom. Személyesen nem tudták megbeszélni még az őket érdeklő legfontosabb ügyeket sem. Most új utak nyílnak meg. Az írók, akik a saját hazájuk, saját fajtájuk, saját nyelvük, saját szenvedésük és örömük megfigyelői és kifejezői, most közvetlenül is érintkezhetnek egymással. Dolgozhatnak egymásért. Mennyire igaza van a francia kultuszminiszternek, aki a megnyitóbeszédében a következőket mondotta: — Az írás már a természeténél fogva is békebarát és a mai felforgatott világ rengeteget vár attól a kapcsolattól, melyet a világ minden nemzetének írói most megteremtenek. Látszólag talán az íróknak nincs olyan hatalmuk, hogy egy hasonló kapcsolattól ilyen sokat remélhessen az alapjaiban megrendült világ. Ez azonban tényleg csak a látszat. Itt alkalom nyílik arra, hogy idézzük Julien Binda két év előtt megjelent rendkívül fontos könyvét, a Trahison des Clercs-ot, amit az egyik nagy magyar regényíró Az Írástudók árulásár nafc fordított le. Ennek a mély és nem a dolgok felületét, hanem éppen a felület alatt levő nagy morális problémákat vizsgáló műnek a lényege az, ha ugyan szabad összefoglalni egy rövid mondatban egy ennyire bonyolult és gazdag művet, hogy a modern világ civilizációt, kultúrát pusztító őrületéért tulajdonképpen nem is azok a felelősek, akik korma- LapiesiSc mai száma 16 fillér Mi történt? Az olasz kormány föloszlatta a katolikus akció összes szervezeteit Czettler Jenő ismertette a kereszténypárt új programját Zita királyné Piamorcba utazott Százötvenezer acélsisakos tiltakozott Boroszlóban a békeszerződés ellen Megkezdődtek a román választások Serédi bíboros-hercegprímás elutazott Párisból Több mint tízezer katolikus férfi vett részt a miriabesnyői zarányoldásban A pápa és Briand üdvözölte Apponyit Cavallier József főszerkesztő nagyszabású előadást tartott Szegeden Tízéves jubileumát üli a magyar ifjúsági Vöröskereszt MacDonald újból támadta a lordok házát Doumergue megnősült Súlyos vallási zavargások voltak Angliában Piccard professzorék Augsburgba érkeztek A Nautilus szerdán indul az északi sarkra Megnyílt az orvosi nagyhét Házkutatást tartott a cseh rendőrség a jászói premontrei prépostság irodáiban Újpesten 1200 bútorgyári munkás bérsztrájkba lépett Fantasztikus bejelentés egy rablógyilkosságról A nyári zivatar lehűtötte a meleget Két lakásfosztogató fiatalembert keres a rendőrség A szőlősgazdák a borfogyasztási adó haladéktalan eltörlését sürgetik Oroszország fokozta búzakivitelét Ezrek weekendeztek a májas kánikulában Az egész országban ünnepelték a világháború hőseit Nagy tűz pusztított Szegeden Véget értek az Orleánsi Szűz emlékére rendezett ünnepségek Meghalt a québeci bíboros érsek