Nemzeti Ujság, 1931. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

2 engedje sodortatni, amelyekben a biztos pusztulás vár reá. Azok, akik arra számítottak, hogy a legutóbbi idők eseményei most már sza­baddá tették az utat a felforgató politika előtt, akik azt hitték, hogy lefölözhetik a tömegek elkeseredését és abból robbantó­patront csinálhatnak a keresztény és nemzeti politika védőmű­vei alá, azok vessék emlékezetükbe a szombathelyi választás tanulságait. Ez a választás megmutatta, hogy a józan ítéletű töme­gek szilárdan állanak a konzervatív gon­dolat és a keresztény nemzeti politika szolgálatában. Ezen túl még olyan ered­ményt is hozott, amely a legnagyobb örömmel tölti el azokat, akik az ország sorsának zálogát ennek a politikának a gyakorlati érvényesülésében látják. Új vezető egyéniséggel gazdagodott a kon­zervatív politika bajvívóinak a sora, olyan férfiúval, akinek a hadbaindulása már babéros győzelmet jelent. BANKRÁTACSÖKKENTÉST VÁRNAK NÉMET­ORSZÁGBAN Berlin, augusztus 81. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Birodalmi Bank központi tanácsát kedd délután négy órára összehívták. Mint a TÉoÍ­T-iroda közgazdasági hír­szolgálata értesül, bankkörökben a ka­matlábnak nyolc százalékra, a lombard­­kamatlábnak tíz százalékra való csökken­tését várják. Budapest, augusztus 31 Vetőmagkiegészítést kértek Komárom— Esztergom megye képviselői, Ivády Béla földmivelésü­gyi miniszternél hétfőn járt­­az első küldöttség és pedig Komá­rom—Esztergom vármegye országgyű­lési képviselői, név szerint: Péntek Pál, Fellner Pál, Zsindely Ferenc dr., Ko­csisz Károly és Mátéffy Viktor. A kül­döttséget Huszár Aladár dr., a vár­megye főispánja vezette. A küldöttség vezetője arra kérte a földművelésügyi minisztert, hogy a vármegye részére ki­utalt 43.000 pengő segély nem elég, a vetőmag segélyezésének kielégítésére. Ivády Béla földmivelésü­gyi miniszter a küldöttséget előzékenyen fogadta s figye­lemmel hallgatta meg Huszár Aladár dr. főispán előterjesztését. Felhívta a kül­döttség­ tagjainak a figyelmét a legszi­­gorubb takarékosságra, de egyben kije­lentette, hogy mindent meg akar tenni és el akar követni, hogy a szántóföldek ve­tetlenül ne maradjanak. — Csak a kikötőnél ne találkoznék senki­vel !... Ott pedig egész sereg ismerős várta: a játszópajtásai. Valamennyien eljöttek, hogy búcsút vegyenek tőle. Már messzi­ről hangos brekegés és kurutyolás fo­gadta. Eléje szaladtak, nyakába ugrot­tak, kérték, hogy ne utazzon még el, hogy jöjjön játszani, hogy maradjon közöttük. — Gyuszi hallotta meg, hogy el akarsz utazni — mondotta Tomy. — De, ugye, nem utazol? Hiszen még egy hétig akar­tál maradni! A Békakirály szeme könnyes lett. A hangja is megremegett, amint mondta: — Nem lehet, gyerekek, nem lehet to­vább maradnom. Sürgönyt kaptam... A hivatalban vár a munka... Muszáj... — De legalább írsz nekünk! — mondta a kabátját rángatva Pisti. — Szép képes­lapot ... és jövőre is eljössz velünk ját­szani! — Igen, igen, írok és jövőre eljövök újra — fogadkozott a Békakirály. A bánó sípolt. Az apró kezek mégegy­­szer feléje nyaltak bucsaizóan. És akkor valaki megszólalt a háta mögött: —­­Rosszul teszi, hogy azért elutazik. . . Tomy anyja volt, a szőke özvegy. • Ki tudja? Talán csa­kugyan rosszul tette, hogy elutazott. De a dolgon már nem lehetett változtatni. A­­ hajó vitte, ringatta Trieszt felé. És másnap ismét Pesten volt. Egyedül a legénylakás­ban. Cse­nd volt, körülötte, mélységes csend. Csak a szivében, az emlékében brekegett és kurtyolt hangosan a kéklő Adria partján hagyott kis pajtások vidám hangja. Megígérte, hogy ír nekik. Igen. Szép kénes­ lapokat ír nekik. A papírl­ev­ecked­ésben sokéiig váloga­tott, amíg kikereste a mókás kéneket. Bé­kás levelezői a­d­okát is talált. Hogy fog­nak örülni, ha megkapják! Igen. Egy­szerre fogja feladni valamennyit, hogy egyi­k gyerek se sértődjék meg. Haza ment, és leült az íróasztalához. Mosolyogva rakta ki maga elé a kártyá­kat. Forgatta, nézegette egyiket a másik után. — Ezt a labdázó cicát Gyuszina­k kül­döm — gondolta —, ezt a nadrágos­bé­kát pedig Pistinek. Tomynak melyiket Mildjem? Ezt a feje tetején álló pojácát, vagy a csónakázó kutyust? ... És me­lyiknek írják először? Hosszan elgondolkozott. A legénylakás­­ba­n csend volt és végtelen egyedüllét . . . Mozdulatlanul ült egy ideig, ■'■ztá-p egy­szerre hirtelen mozdulattal félretolta a kénes lapokat, kihozta a fiókot, maga elé tett egy szép merített levélpapírt és írni kezdett. Tomy anyjának írt. Megkérte a kezét. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1931 szeptember 1. Az adój­avas­latokat még e héten let­árgy­alt­a a minisztertanács és a 33-as bizottsá­ g pénzintézetek körül helyreállt a normális állapot . Csökkentik az országgyűlés tiszt­viselőinek járandóságait és megszüntetik az elnöki autót (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Hétfőn volt Károlyi Gyula gróf miniszterel­nöknek első olyan napja, amitor sem bizottsági ülé­sek, sem pártértekezlet, vagy minisztertanács nem vette igénybe idejét, úgy, hogy ezt a napot minisztériuma ügyeinek vezetésével tölthette el. A miniszterelnöknél megjelent a déli órák­ban Walkó Lajos külügyminiszter, aki ked­den utazik Denfbe a népszövetségi ülésezésre, majd látogatást tett Károlyi grófnál Teleszky János, Vargha pénzügyi államtitkár és Popo­­vics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke. A láto­gatások, hír szerint az ad­ója­vaslatokkal vol­tak kapcsolatban, amelyek kedden kerülnek először a minisztertanács elé s onnan talán már e hét végén a 33-as bizottsághoz, hogy ennek állásfoglalása után gyors ütemben lép­jenek életbe. A gazdasági élet normális menetéhez való közeledést jelzi az Új Nemzedék keddi számá­nak megállapítása, hogy a vidéki pénzintéze­teknél sem élt a közönség nagyobb mértékben a betétek felmondásának jogával, az Ultimo az egész országban simán folyt le s így a politikai élet számára is figyelemreméltó je­lenség, hogy a pénzintézetek körül helyre­álltak a normális viszonyok. „Helyreállt a régi rend** Testvérlapunk munkatársa ugyanis megkér­dezte a fővárosi nagybankok vezetőit é­s tőlük szinte egyértelműen a következő választ kapta: — Az augusztusi ultima semmiféle vál­tozást sem hozott a bankok pénztári for­galmában. A rendes hétköznapi keretek között intézik el a hiteligények kielégí­tését, a váltók prolongálását, az esedékes­ségek befizetését. A betéti üzletágban sem mutatkozott nagyobb élénkség. Egyszó­val az egész vonalon ismét helyreállt a régi rend, amelyet az ultimó sem változ­tatott meg. A vidéki pénzintézetekre vonatkozóan ugyanilyen tájékoztatást adtak a Pénz­intézeti Központban. Különösen hang­súlyozták, hogy a vidéki intézetek a részükre már régebben megállapított hitelkereteken belül maradtak hiteligé­nyeikkel és csak az eddig élvezett hitelek meghosszabbítását kérték. Ispán most odakerül, ahonnan a hatalmi szó egy országnak belső biztonságát és rendjét jelenti. A pécsi állami tisztviselők, akiknek csak egy a vágyuk: boldogulni látni a hazát,­­ szeretettel köszöntik az új belügyminisztert, akinek megköszönik eddigi támogatását és kérik további jóindulatát. A belügyminiszter válaszában a következő­ket mondotta: — Melegen és őszintén köszönöm an­nak a tisztviselői karnak jóskívánatait, amely munkáját példásan végzi és amelynek támogatását eddig is élveztem. Nagyon sok szoros, meleg és baráti szál szakad meg most távozásom miatt, de mindenkor büszke leszek arra, hogy őszinte és igaz barátokat találtam. A jövőre nem mondhatok mást, mint azt, hogy jelenlegi hivatásomban ugyanaz a szék­em és felfogás vezet, mint eddig. Nehéz időket élünk, amelyek fokozottabb munkát és áldozatkészséget követelnek a tisztviselőktől. Tudom, hogy a tisztvi­selői kar helyzete nem rózsás és nehéz újabb áldozatokat hoznia. Mégis meg va­gyok győződve arról, hogy a tisztviselői kar meghozza az újabb áldozatokat an­nál is inkább, hogy a nehézségek mi­előbbi leküzdésével az áldozatok viselése alól felmenthetők legyenek. Kérem önö­kért, hogy kötelességüket továbbra is ab­ban a szellemben teljesítsék, mint eddig. Búcsú a várostól Déli 12 órakor a vármegyeháza közgyűlési­­termében a városi tanács, a városi tisztviselői kar és az üzemek alkalmazottai élén Nend­­tvich Andor dr. polgármester tolmácsolta megindul­t hangú beszédében a város legben- zőbb ü­idvözletét a belügyminiszternek, akinek tav­a­sóindu­latát kérte. A belügyminiszter a következőkben vála­szolt: — Hálásan köszönöm a meleg szavak­ban kifejezett elismerést, amely érdemen felül értékelt és az érdemen felül előle­gez bizalmat jövő munkásságom iránt. A Gondviselés kiszámíthatatlan akarata rendelte úgy, hogy el kell válnom azok­tól, akikh­ez tízéves munka fűz. Fájdal­mas a válás, de erőt ad nekem ennek el­viselésére az a szeretet és melegség, amellyel búcsúztattak. A kapcsolatok n­em fognak megszakadni köztem és a városom között, mert én mindig pécsi maradok. A belügyminiszteren ekkor erőt vett a meg­­hatottság és könnyes szemmel folytatta búcsú­szavait. — Ismétlem — mondotta —, nehéz a válás, de kötelességem erőimet olyan munka elvégzésére fordítani, amely az ország boldogulását segíti elő. Ehhez nem elég az én erőm. Minden jó magyar, segítsen ebben. Értse meg a nehéz idők szavát Pécs is és álljon oda az ország jövőjének építéséhez azzal a törhetetlen bizalommal, amellyel már annyiszor be­bizonyította izzó hazafiságát Isten áldá­sát kérem Pécs városára. Miután a belügyminiszter búcsút vett a meghatott tisztviselőktől, a délutánt családja körében töltötte, majd az esti órákban visz­­szautazott Budapestre. Botrányok Esztergályos beszámolóján Mialatt Pécs város a távozó főispánt emel­kedett hangulatban ünnepelte, a város szo­ciáldemokratái botrányos beszámolóra készü­lődtek. Vasárnap aztán megtartotta Esztergályos János a pécsi szociáldemokrata párt helyiségé­ben beszámolóját. A beszámoló vége felé több szocialista hangosan kiáltozni kezdett. A rend­zavarokat a rendőr igazoltatta. Amikor a rendőr az egyik hangost­odót el akarta távolí­tani a gyűlésteremből, több munkás rátámadt. Ütlegelni kezdték a rendőrt. Nagyobb rendőri készültség vonult ki és a támadókat és a tüntetőket igazoltatták. Dél­után több embert előállítottak a pécsi rendőr­kapitányságra. Hat ember ellen megindult az eljárás. A gyűlés után a városháza előtt akartak tüntetést rendezni de a rendőrség a felvonu­lást megakadályozta. 71 gazdasági bizottság pénteken tárgyalja az országgyűlés költség­­vetésének csökkentését A Magyar Távirati Iroda jelenti. A képviselőház gazdasági bizottsága szep­tember 4-én pénteken délelőtt 10 órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. A bizottság az országgyűlés kinevezett tisztviselői és alkalmazottai járandósá­gainak és az országgyűlés dologi kiadá­sainak csökkentésével, valamint az el­nöki autó beszüntetésének kérdésével foglalkozik. 71 szegedi papság távirata Klebelsberg Kunó grófhoz Lemondása alkalmából a szegedi esperesi ke­rület papsága a következő táviratot intézte Klebelsberg Kunó gróf volt miniszterhez. A vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium éléről történt ezidőszerinti vissza­vonul­ása alkalmából, a szegedi esperesi kerület papsága Nagyméltóságodnak mélységes háláját, további bizalmát és hűséges ragaszkodását fejezi ki. Kérjük a Mindenhatót, adjon Excellenciádnak erőt, egészséget, hogy nélkülözhetetlen államférfiai képességével még soká le­hessen javára hazánknak és egyházunk­nak. Breisach Béla c. kanonok, plébános. Meleg szeretettel búcsúzott Keresztes-Fischer belügy­minisztertől Baranya vár­megye és Pécs Pécs, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Vasárnap délelőtt megható és bensőséges búcsúzásban részesítette Baranya vármegye és Pécs város törvényhatósági és állami tisztviselői Ipara volt főispánját, vitéz Keresztes-Fischer Fe­renc dr. belügyminsztert, aki szombaton az éjszakai vonattal érkezett Budapestről Pécsre és vasárnap délelőtt megjelent a vármegye­­házán, ahol főispán­ dolgozószobájába vonult vissza. A vármegyei és állami tisztviselőik Fischer Béla alispán vezetésével a kis tanács­tereimben várták a belügyminiszter érkezését, akit percekig zúgó, lelkes éljenzéssel fogad­tak. Fischer Béla alispán köszöntötte a bel­ügyminisztert és kérte, hogy új méltóságában se feledkezzék meg róluk. Vitéz Keresztes- Fischer Ferenc dr. megindultan válaszolt: — A tíz esztendei munka után ebben a percben csak­ azt mondhatom — szólt —, hogy kötelességem teljesítése terén ugyan­az maradok, aki voltam. Mindig f­el­emelő tudat lesz számomra, hogy itteni tíz­­esztendei munkám a lató barátokat sze­reztem. Ha pedig veletek szemben is kénytelen leszek szigorú követelményeket támasztani, ne gondoljátok, hogy szerete­tem ti bálványod­ott. Kérlek benneteket, hogy segítsetek ti is végrehajtani azt, amire vállalkoztam és ti se felejtsetek el. 71 küldöttségek Az új belügyminiszter ezután a szakoskáp­­talan képviseletében megjelent Igaz Béla dr. prelátus, felsőházi tagot és Sipos István dr. kanonokot fogadta. Az egyetem küldöttségét Bozóky Géza dr. rektor, az ügyvédi kama­ráét Nemes Vilmos dr. kormányfőtanácsos, kamarai elnök vezette tisztelgésre a miniszter elé. Közben a városi és állami tisztviselők vezetői gyülekeztek a kisteremben. A közéjük lépő belügyminisztertől a tisztviselők képvise­letében Szapor József dr. királyi főügyész vett búcsút. Beszédében kiemelte, hogy a volt fő­ Rothermere lord a belső rend megőrzését tartja a magyar helyzetben a javulás kulcsának London, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Lord Rother­­mere a következő nyilatkozatot adta a Ma­gyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: — Bethlen István gróf visszavonulása természetszerű aggodalmat ébresztett Magyarország külföldi barátaiban. Tíz esztendős miniszterelnöksége alatt sors­üldözött hazáját annyi nehézségen és ve­szélyen vezette át, hogy erős keze a kor­mánykeréken a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott. — Meggyőződésem, hogy az a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyaror­szág é létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő idők­ben is, ame­lyek még a leghatalmasabb nemzetek erő­forrásait is súlyosan igénybe vesztik. Az elkövetkezendő tél kétségtelenül igen ke­mény megpróbáltatásokat tartogat min­den nép számára. Mégis erős a bizodal­mam, hogy ez a nemzet, amely annyi ke­serves válságból vágta ki magát, most nem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elengedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának. A ma­gyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlat­lan jelleme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilá­tása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafordulását, ha a nemzet hősies ál­dozatkészségére támaszkodva, magabi­­zóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar faj több század óta most első ízben újból a maga egyéni életét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonságai egyre több megbecsülést és értékesebb barátokat szereznek számára a világ né­pei között. Ennek a ténynek a felismerése Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki tá­maszul szolgálhat és megkönnyíti ki­­­várni a jobb időket, midőn a Magyaror­szágnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyarország kivívja helyét a napon. Bullafüreden a legtöbb nehézség elsimult — írja a Prager Tagblatt Prága, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A cseh kereskedelmi delegáció visszaérke­zett Lillafüredről Prágába. A tárgyalá­sokban — a Prager Tagblatt jelentése szerint — az utolsó pillanatban mindkét államra nézve kedvező fordulat állott be. Négy fontos pontra nézve vonatkozóan tisztázták a helyzetet. Más kérdésekben még nincs megegyezés. A magyar búzá­nak és lisztnek nyújtandó vámpreferen­cia elvét illetőleg elsimultak a nehézsé­gek. A preferenciális vám nagysága és a preferenciában részesülő importkvóta kérdését a további tanácskozások során rendezik. A magyar d­ev­i­zaren­d­el­et­ek kérdésében a cseh delegáció javaslatot dolgozott ki, amelyet a magyar delegáció most beterjeszt jóváhagyás végett kor­mányának. A 33-as bizottság szerdán ülést tart A Magyar Távirati Iroda jelenti: A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának bizto­sításáról szóló törvénycikk alapján ki­küldött 33-as országos bizottság szeptem­ber 2-án, szerdán délelőtt 10 órakor a képviselőház miniszterelnöki szobájának tanácstermében ülést tart. 71 locarnói tárgyalások Szterényi József báró vasárnap Locar­­nósba utazott, ahol mint a magyar kor­mány által kiküldött választott biró vesz részt az osztrák-magyar választottbiró­­sági tárgyalásokon. Locarnóból Apponyi Albert gróffal együtt Genf­be utazik, hogy mint Magyarország delegátusa részt ve­­gyen a Népszövetség teljes ülésén, ,,­­­­

Next