Nemzeti Ujság, 1932. április (14. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

Péntek, 1932 április 1. NEMZETI ÚJSÁG RÖVID, IZGALMAS ÜLÉSSEL nyílt meg a ház ÚJ ÜLÉSSZAKA Támadás a biztosító­társaságok ellen A FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTER A TISZTESSÉG VÉDELMÉRŐL A szociáldemokraták törvényh­ozást hirdetnek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kép­viselőh­áz egyhónapos szünet után, csütörtökön újra összeült. Az ülés, amelynek napirendjén a további teendők megállapítása szerepelt, igen népes volt. Megteltek a karzatok és már tíz óra előtt majdnem teljes sz­ámban fel­­vonulta­k a képviselők. Rim­its­y László az elnöki jelentések során közölte, hogy a közigazgatási bíróság Ulain Ferencnek ítélte a barcsi kerület mandátu­mát. Az ellenzék erre a közigazgatási bíró­ságot megéljenezte. Kasnya Béla (ellenzéki pártonkívüli) a biztosítótársaágoknál észlelhető visszásságok­ról beszélt napirend előtt. Kifogásolta, hogy a valorizációt alacsonyan állapították meg és az csak 1935-ben kezdődik. Az életbiztosítások után járó két százalék címén hét millió pengő gyűlt össze, ezt az összeget azonnal ki kell fizetni a biztosítottaik között. Az infláció ide­jén 25 millió pengő nemzeti ajándékot kaptak éverukinit a biztosítóintézetek. Most százezer dollárokat vihetnek­­, míg a kis sikereket száz dollárért elfogják. Ne ijedjen meg a kor­mány a biztosítók államosításától, tanulják meg ezt is Mussolinitól. Szólott ezután arról, hogy a biztosítóintézetek igazgatóságában minisztervis­elt politikusok és képviselők ül­nek. Összesen 107 képviselő és felsőházi tag van az igazgatóságokban. Kérte, hogy a kor­mány ne engedje meg a biztosítási díjtételek további emelését. Kun Béla (független kisgazdapárti) napi­rend előtt a mezőgazdasági hitelről szólott. A zöldhitel tekintetében nem történt semmi. A nagybankok által irányított kisbankok uzso­rája következtében elpusztul a magyar kis­ember. Az Altruista Bank Hódmezővásár­helyen 3500 holdat parcellázott. A kisemberek 32 pengős búzaár mellett vették meg a földet, amíg azonban a jóváhagyás megérkezett, le­zuhant a búza ára. A vevők nem tudtak fizetni és az Altruista Bank most pert indított elle­nük. A fö­ldmivelésü­­gyi miniszter közbelépett és egy hónapra felfüggesztették a tárgyalást, ez azonban nem megoldás. Szólott ezután a marh­akivitelről és a kukoricabehozatalról, amely körül üzérkedés folyik. Hódmezővásár­helyen a Futura konkollyal kevert ocsut kül­dött az ínségeseknek. A kormány kezesbárá­nya a karteleknek. Tetteket követelt. A földmivelésügyi miniszter válasza Purgly Emil földmivelésügyi miniszter vá­laszolt Kun Bélának. — Az exportengedélyeket — úgymond — egyik részről a Magyar Exportintézet, másik részről az osztrák kormányzat adja ki. A ma­gyar kormánynak, sajnos, nincs ingerenciája arra, hogy ki kapjon osztrák részről engedélyt. Hallottam, hogy magyar állampolgárok az osztrák részről kapott igazolványokkal olyan­képpen manipulálnak, hogy az alkalmas arra, hogy a mi igazolványkiadásunkat is ferde színben tüntesse föl. Mindent el akarok kö­vetni, hogy ez megszűnjék és üzérkedések ezután ne történjenek.­­ A másik kérdés a tengeriexport, illetőleg import kérdése volt. Kétségtelen, hogy nem szabad engedni, hogy olyan tengeri árak fej­lődjenek ki, amelyek lehetetlenné teszik a hiz­lalást és a hizlalt állatok exportját. Mindad­dig, amíg van valuta kiadása nélkül tengeri beszerzésére, ezt a módot kell választani ten­geri behozatalára. Ennek a lehetősége ma fennáll, tehát nem is adnak valutát erre a célra. (Zaj a baloldalon.) — A Hódmezővásárhelyre küldött egy va­gon inségháza ellen emeltek kifogást. Azonnal szigorú vizsgálatot indított és ennek során megállapítást nyert, hogy a Hódmezővásár­helyre szállított vagon búzával valamelyes visszaélés történt. (Zaj a baloldalon.) Megálla­pítást nyert, hogy abból a vagonból, mint máskor is, mielőtt elindították, a Futura min­tát vett és erre a mintára felírták a vagon számát is. Felelőssége tudatában állítja, hogy a minta nem aznos azzal, ami a vagonban volt. (Nagy zaj a baloldalon.)­­ A vagonban törmeléket, szénport, szeme­tet és hasonlókat találtak. (Nagy zaj az egész Házban.) Hódmezővásárhely polgármesterét utasította, hogy vizsgálja ki ezt az ügyet, mert minden körülmények között meg akarja torolni a visszaélést. Ulain Ferenc: Nem fogja megtorolni. (Nagy zaj.) Purgly Emil földművelésügyi miniszter emelt hangon mondja: — Úgy látszik, ez nem tetszik az urak­nak . . Az egyik jobboldalon ülő képviselő lehívására rögtön elrendeltem a vizsgálatot és máris idehozom az eredményt. Akkor ne m­ondják azt, hogy nem akarom az ügyet tisz­tázni. Nem vagyok a hallgatás embere s mindig erélyesen lépek fel ott, ahol nem lá­tom a tisztességet. A tisztességtelenséggel szemben mindig a legerélyesebb eszközökkel járok el. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Szociáldemokrata botrányon Szeder Ferenc (szociáldemokrata) napirend előtt arról beszélt, hogy a szociáldemokrata­­párt szervezkedését a hatóságok erőszakos esz­közökkel akadályozzák meg a falvakban. Sze­ rinte ütlegeikkel és pofonokkal akarják szét­szórni a gyűléseket. A csendőrök és rendőrök kommunistáknak mondják a szociáldemokra­tákat. Reisinger Ferenc: Magyar vértől piros a belügyminiszter keze! Véres kezű brigantik! Az elnök Reisingert a kitörő roppant lár­mában rendreutasította. Szeder Ferenc orvosi látleletet olvasott fel, amely szerint egy szociáldemokratát a rend­őrök bántalmaztak. Puky Endre elnök figyelmeztette a szónokot, hogy egyes esetekből nem szabad általánosí­tani. Peyer Károly: önvédelemből védekezünk. Ernyey István (egységespárti): Maguk szök­tették meg Kun Bélát! Peyer Károly: Mi van, öreg paralitikust Nagy zaj tört ki erre a közbeszólásra, majd az elnök indítványozta, hogy Peyer Károlyt a mentelmi bizottság elé utasítsák. A Ház az indítványt elfogadta. Szeder Ferenc újabb jegyzőkönyvet olvasott fel, majd kijelentette, hogy mindezekért a bel­ügyminiszter felelős. Ha így folytatják, akkor kiadják a jelszót a védekezésre. Pofonra po­fonnal felelnek. Az ököljogot hirdeti. Felkiáltások az egységes párton: Felbujtók! Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ezután beterjesztette a Németországgal és Francia­­országgal kötött kereskedelmi egyezményt, a számvevőségi jelentést a költségvetés első fél­évéről, a kormány jelentését az ország köz­állapotairól. Felkiáltások az ellenzéken: Halljuk, mit csináltak négy hét alatt. Napirendi vita Az elnök ezután napirendi­ javaslatot tett, amelynek értelmében a Ház legközelebbi ülé­sét pénteken tartja s annak napirendjére a földbirtokforgalomra vonatkozó­ törvényjavas­lat harmadszori olvasását, az u­zsoratörvény­­javaslatot, az ipartestületek reformjáról szóló javaslatot és kisebb javaslatokat vegyen. Buchinger Manó a napirendhez szólva indít­ványozta, hogy Farkas Istvánnak a választó­jog reformjára vonatkozó indítványát vegyék tárgyalás alá. "­ Zsindely Ferenc (egys­éges párt­) kijelentette, hogy a választójog reformjára az idő most nem alkalmas. Az elnök napirendi javaslatát ajánlotta elfogadásra. Hegymegi Kiss Pál (független kisgazda­­párti) elszámolást kért a kormány eddigi in­tézkedéseiről, a szükségadó felhasználásáról s a gazdasági élet talpra állítása érdekében ho­zott rendelkezésekről. Azt várta, hogy a mi­niszterelnök beszámoljon az elmúlt hónap alatt történt kormányintézkedésekről és a miniszterelnök beszámolóját szerette volna a holnapi ülés napirendjére venni. Urbán Gáspár báró (egységespárti) hangoz­tatta, hogy nem lehet a miniszterelnök sze­mére vetni, ha nem az első pillanatban szá­mol be az elmúlt hónapban végzett munkáról. A Ház többsége az elnök napirendi javas­latát fogadta el. Mz egységes párt értekezlete Miért nem szállította le a Nemzeti Bank, a kamatlábat a pénzügyminiszter felvilágosításai a hitel­­politikáról és eladósodásunkról — Károlyi fontos gazdasági terveket jelentett be — benéz az árvizsgáló bizottság munkájáról (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egységes párt csütörtökön este értekez­letet tartott, amelyen a párt belső életét érintő ügyek elintézése után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel. — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta — kormányzói kézirattal elna­poltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hozattam fel elsősorban, hogy a kor­mánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. Mindannyian tisztá­ban vagyunk ugyanis azzal, hogy a költ­ségvetésnek idejében való beterjesztése és törvényerőre való emelése igen nagy fontossággal bír és annak elmulasztása az országra úgy belpolitikai, mint külpo­litikai szempontból kellemetlen következ­ményekkel járna. A kormány tehát a ren­delkezésére álló időt elsősorban a költ­ségvetés összeállítására használta fel. És hogy ez nem volt könnyű feladat, ezt nem szükséges megindokolnom. Azt­­ hi­szem, hogy a jövő hét folyamán a pénz­ügyminiszter abban a helyzetben­­ lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjeszt­heti, s ezzel biztosítjuk azt is, hogy kellő időben törvényerőre emelhető legyen a költségvetés. Erre a­z időre azonban szük­sége volt a kormánynak azért is,­­ mert több igen nagy fontosságú gazdasági ter­vezetet kellett előkészítenie, amelyeknek összeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első he­lyen említem meg a mezőgazdaság meg­segítését célzó tervezetet, azután a föld­iek errendezésre vonatkozó javaslati t­er­ve­zetet, amelyekre vonatkozólag most rész­letesen nem kívánok nyilatkozni, de ame­lyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthet­­nek. Több más kisebb rendelkezésre nem akarok kitérni, mert bár azok is fonto­sai­, de ezek mégsem vettek olyan sok időt igénybe, hogy indokolttá tették volna a Ház elnapolását.­­ Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, vájjon mit csinált a kor­mány ez alatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kérdést, mintha a kor­mány ezt az egy hónapot tétlenül töltötte volna el. Nekem ebből a szempontból nyu­godt a lelkiismeretem, sőt azt is merem állítani, hogy ez az idő nagyon rövid volt, úgy, hogy csak megfeszített mun­kával tudtuk az intézkedéseket kellő for­mába önteni és előkészíteni. Részletekre nem akarok ma ki­terjeszkedni. Remélem, h­ogy a jövő pártértekezleten ezeknek a tervezeteknek kész és végső alakját már be tudjuk mutatni és a párt tagjai már hozzászólhatnak ezekhez a nagyfontos­­ságú kérdésekhez.­­ A Ház munkarendjéről sem akarok szólni, mert hiszen az elnök napirendi indítványa tulajdonképpen teljes felvilá­­­gosítást ad arra vonatkozólag, hogy a költségvetési vita megkezdéséig­­ milyen penzum az, ami az országgyűlés képvi­selőházára vár. A költségvetés­­ letárgya­­lása után elsősorban az összeférhetetlen­ségi törvény letárgyalását tartom kívá­natosnak. Ez mindnyájunk közös kíván­sága. Létay Ernő köszönettel vette tudomá­sul a párt nevében a miniszterelnök ki­jelentéseit. Ezután a kamatláb leszállítá­sának kérdésével foglalkozott, bírálta a Nemzeti Banknak ebben a kérdésben el­foglalt álláspontját és igen erélyesen sürgette a kamatláb leszállítását. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállítá­sát kérte. A pénzügyminisz­terr felszólalása Korányi Frigyes báró pénzügyminisz­ter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomo­rúságot, amit a képviselők ismertettek, ő fokozottabban látja, mert az ország minden részéről hozzá érkeznek be a pa­naszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Nem igaz az, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel, ő is látja a bajokat, s azok nagy komolyságát. Sőt mint miniszter szoro­sabb kontaktusba kerül az élettel, mint a magánemberek. Ismeri azt a hangula­tot, amely a kamatláb leszállítására irá­nyul. S ha könnyűvé akarja tenni a dol­gát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem ez a kötelessége, hogy a köz­hangulatnak engedve éljenekre pályáz­zék. Tudja azt, hogy sokat fogják kriti­zálni, hogy intézkedéseivel nem lesz min­denki megelégedve az országban, de az a meggyőződése, hogy az emberek maguk­ban mégis érezni, fogják, hogy a pénz­ügyminiszter tudja, mit akar s miért akarja így s nem fogják akadályozni abban, hogy munkáját elvégezze. Ő tűri a kritikát, mert a végeredn­ányt, tartja szem előtt, abban a tudatban­­ dolgozik, hogy az ország életéről van szó. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a mi­niszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Olvassuk a Mitelt — A magyar közvélemény, sajnos, még mindig nem értékelte teljesen a gazda­sági válságot. Ő ugyan a végcélok tekin­tetében, amelyeket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, opti­mista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzetben kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami meg­döbbentő. A közszellemnek ebben a tekin­tetben át kell alakulnia és meg keell szűnnie a hitnek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogy ha sikerül, akkor jó és ha nem, ak­kor legfeljebb nem fizetünk. — Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírta a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren a „közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Ő olvassa és tanul­mányozza és ajánlja mindenkinek figyel­mébe, mert annak tanulságai a jelenre is érvényesek, így a közvéleménynek többek közt tudnia kell, hogy mitől függ a kamatláb alakulása. Ehhez tekintetbe kell venni, hogy honnan erednek azok a pénzösszegek, amelyeket kölcsön vettünk.­­ Eladósodásunk napyrésve, m­in­tegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld természetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint álta­lában a környező államoknak. Ezek a ka-»’A matok magasak s leszállításuk egyik leg­főbb gondját képezik. Három hóna­pos mi­nisztersége alatt annak előkészítésén dol­gozott, hogy a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitele­zőink különböző csoportjai hét-nyolc kü­lönböző államban vannak elszórva. Ér­dekeik részben különbözőek, érzelmi mo­mentumokkal nem lehet rájuk hatni ha velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen ne­héz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tart­hatatlan állapotot jelent és hogy eléged­jenek meg a kamatok egy részével. Sike­rült már őket bizonyos fokig belátásra hirni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik tényező tehát a bel­földi kamatláb leszállítására régebbi külföldi adósságaink kamatainak leszál­lítása.­­ A kölcsönök másik része a pénzinté­zetek betéteiből származik. Ezek egy ré­szét a pénzpiac feszültsége óta a bete­vők kivonták s nekünk arra kell töreked­nünk, hogy ez a folyamat ne folytatód­jék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma még meglehetősen magas, viszont ha nem en­gedjük a betevők ízlésénél a megfelelő ka­matlábat érvényben maradni, akkor me­gint csak azt veszélyeztetjük, hogy fel­mondjá­­ a betéteiket. Szabadalmazott HAIDEKKER-HUNGÁRIA fonatot érdemes venni, mert lé és occsé HAIDEKKER LÁHEL08 Ft. kerítés- és bútorgyár Budapest, 051öi-Tat 48/2* FIÓK: Vili. Fiumei-ut3. A Nemzeti Bank szerepe Ezután a Nemzeti Bank szerepével foglalkozott. A Nemzeti Bankot nem sza­bad úgy felfogni — mondotta —, mint közönséges pénzintézetet, amelynek privi­légiumot adott a törvényhozás. A tör­vényhozás tudta mit tesz, mikor olyan autonómiát adott a banknak, amely szinte megtiltja a kormánynak, hogy beleavat­kozzék a banknak abba a működésébe, amely összefügg a pénz értékállóságának a megvédésével. Ez tudniillik a sarkala­tos pontja minden gazdasági élet funk­cionálásának. A Nemzeti Bankra tehát olyan feladat van bízva, amely a gazda­sági élet egyik fontos részét jelenti. A törvény a kormányt akadályozza abban, hogy mást, mint ellenőrző befolyást gya­koroljon a banknak ebbe a működésébe és ez helyes is, mert ha a pénzügyminisz­ter engedne valamilyen nyomásnak és azt továbbítaná a bankhoz, akkor nem tudna többé ellenállni annak, hogy az ilyen nyomások megismétlődjenek és akkor tönkremenne a pénz. De nincs is szükség ilyen nyomásra. A Nemzeti Bank vezető­sége is tudja, mire van szüksége a gaz­dasági életnek és a bank vezetőségének sem kellemes, hogy ha nem szállíthatja, le a kamatot olyan időben, amikor azt bizonyos szempontból kívánatosnak tar­tjukk.­ De az ilyen lépésnél igen sok nehéz kérdést kell figyelembe venni és nem szabad egyedül az adósok szempontjából megítélni a pénzügyi helyzetet. A leg­utóbbi esetben ő is kívánatosnak tartotta volna, a kamatleszállítást, de belátta, aminthogy mindenkinek be kell látni, hogy ultima előtt — és ekkorra esett a Nemzeti Bank főtanácsának az ülése — a­ dolog nehezebb, mint máskor. Ezenkívül figyelembe kellett venni, hogy a Nemzeti Bank­­ váltótárcája, túlságosan megnőtt, ami részben szintén a felmondott betétek­kel van összefüggésben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kreuger-konszern összeomlása a bank fő­tanácsi ülésének az idejére esett és még akkor nem lehetett megítélni, hogy mi­lyen következményei lesznek ennek a bukásnak a különböző pénzpiacokon. Ne legyünk igazságtalanok és lássuk be, hogy a Nemzeti Bank ebben az esetben O«2» Áttért ezután a kamat­láble­szállít­ás kérdésének ismertetésére. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan ma­gasak. Azonban a kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal le­szállítsák, mert sok emberen ez sem volna segítség Egy keveset használt, 2 személyes, kisfogyasztású m­edliP múté Állapott.an élesen eladó­­TAPOLCA

Next