Nemzeti Ujság, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
a ismeri — kivéve azokataz államokat, melyek nagy zsákmányhoz jutottak. Franciaországban sem azért védik, főleg a trianoni szerződéssel szemben a státuskvót, mintha azt igazságosnak tartanák, hanem azért, mert a helyzet változtatásában nagyobb veszélyt látnak, mintha azt erőszakkal is fenntartani próbálják. Mert hogy ma csak erről van szó, hogy fölfegyverezett erőkkel őrizzék-e a státuslvót, vagy megegyezést keressenek, hogy a leszerelés is valósággá válhasson, vagy legalább is egy nagy lépéssel előbbre juthasson, erről tanúságot tesz az egész genfi leszerelési konferencia és tanácskozás. így jellemezte különben a helyzetet Kányai Kálmán külügyminiszterünk is, mikor expozéjában azt mondotta: „a kisantantnak és a vele szövetséges viszonyban álló államoknak most dönteniük kell afelett: várjon továbbra is szuronyokra támaszkodva akarják-e politikai szupremáciájukat fenntartani, vagy pedig az égető európai kérdések békés megoldásának útjára hajlandók-e térni, mint azt Mussolini ajánlja.“ A békés megoldásnak útja pedig az igazság érvényesülése céljából a revízión vezet keresztül. Ez a népek megbékéltetésének egyetlen módja. A politikai és európai békepolitikai indok pedig megköveteli azt is, hogy a Dunavölgyében a békemű szilárd alapokon nyugodjék. E szilárd alapot pedig a francia és angol politika, mint láttuk még a háború utolsó perceiben is, a monarchia valamely formában való fenntartásában látta és kereste. Tudjuk, hogy a régi monarchia letűnt De fennmaradtak ugyanazon politikai, gazdasági és kulturális okok, melyek a francia politikusok ajkára azon három kérdést adtak, amelyekre fentebb rámutattunk. A trianoni béke revíziójának éppen az adja meg a lehetőségét, hogy egyetlen új államot se akar eltörölni, mely belső erejénél és faji homogenitásánál fogva életképes. De hogy a trianoni igazságtalanság által nagyranövelt államok mai formájukban nem ilyenek, azt tizennégy év eseményei és eredményei bizonyítják. Nem lettek ezen alakulatok mások és szilárdabbak azáltal sem, hogy most olyan szövetséggé alakultak, hogy egy nagyhatalom köpönyegében és igényeivel lépjenek fel. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a szövetség a helyzeten nem változtatott. Ennek a szövetségnek csak demonstratív oka volt és jellege van, de mint peremállamok szövetsége éppen nem teremtette meg a Duna-völgyében a szilárdabb magot és gazdasági alapot a népek prosperitására. A francia sajtó, sőt maga Daladier miniszterelnök is francia hűséggel hirdetik, hogy Franciaország nem fogja cserben hagyni barátait és szövetségeseit. De nem is erről van szó. Ezek a szövetségesek Franciaországtól sem várhatnak és követelhetnek többet, amit maguk reméltek a világháborútól s a wilsoni elvektől, melyeket céljaik elérésére elfogadtak. Clemenceau és Foch se akartak árulást elkövetni a szövetségesek, vagy inkább pártfogoltjaikkal szemben, mikor a Duna-völgyének békéje és népeinek fejlődése érdekében a három kérdést a monarchia delegátusának felvetették. A hűség nyilvánvaló igazságtalanságokra se kötelez. Ha a revízió kapcsán Franciaország szövetségeseivel szemben volna igazságtalanságról szó, akkor érthető volna a francia logika. De a magyarokkal szemben elkövetett igazságtalanság jóvátételéről van szó. És arról a politikai egyensúly és helyzet megteremtéséről, mely Európának békét és így az összes európai nemzeteknek boldogulást hozhat. Míg ellenben pusztulás lehet Európa és a népeinek sorsa. Ezért mégis csak érdemes volna a francia politikának lényegében újra felvetnie azt a három kérdést — ha mindjárt formája változnék is , melyet a háború befejezésekor is felvetett és amelyeket csak a történelmi véletlenek és nem a történelem logikája söpörtek el Stefanescu volt román hadügyminiszter a nagy panamabotrány központjában kergette halálba a Skoda-ügyben gyanúsított Popescu tábornokot Bukarest, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A román sajtó hasábokon keresztül foglalkozik az egyre kellemetlenebbé váló Scoda-botránnyal, amelyből kifolyólag a Cuventul jelentése szerint rövidesen olyan szenzációk várhatók, amelyek még Popescu tábornok öngyilkosságánál is kínosabb feltűnést kelthetnek. Presan tábornok ugyanis, aki a közeli napokban emlékiratot nyújt át az uralkodónak, interpellálni fog a hadtestparancsnok öngyilkosságával kapcsolatosan és különösen Stefanescu volt hadügyminiszter rejtélyes szerepével kíván behatóan foglalkozni. Popescu ugyanis végzetes tette előtt felkereste Presan tábornokot és elkeseredetten közölte vele, hogy Stefanescu két esztendeje üldözi, jóllehet már többizben tisztázta szerepét előtte. A katonai ügyészség pénteken házkutatást tartott a Skoda-művek bukaresti képviseletének titkáránál, akinél a siffre-kulcsokat hiába keresték. Ez ügyben különben diplomáciai lépésre is sor kerülhet, mert a siffre kulcsa kereskedelmi titok lévén, a gyár azt önként nem adja ki. A Dimineaca különben közli Stefanescu volt hadügyminiszternek minősítési lapját, amelyet Zeleckinél találtak meg, ahol különben rendkívül súlyos vádakat alátámasztó egyéb bizonyítékokat is találtak Stefanescu ellen. A vádak a következők: 1. Stefanescu tábornok Fotinu alezredest a hadsereg felszerelését javító műhelyeikhez helyezte át, jólehet az alezredes már előzetesen kompromittálta magát. 2. Stefanescu a Phönix-vállalatnak oly feltételek mellett iparkodott nagymennyiségű rezet eladni, ami súlyosan sértette a hadügyminisztérium érdekeit. 3. A központi anyagraktárból a saját engedélye alapján egy teljes ebédlőberendezést vitetett a lakására. 4. A hadügyminisztérium tulajdonában lévő 20 lóerős motort a saját malmában állította fel. 5. Egy Ossian Bermann nevű katonának 253 szolgálati napjából 211 napi szabadságot engedélyezett. 6. Ingyen utazási igazolványokat állított ki, melyekért pénzt fogadott el. 7. Katonákat használt fel saját gazdaságában a munkálatok elvégzésére. 8. A szappan- és konzervgyár felállítása körül többmillió lej kárt okozott a román kincstárnak. A lap egyébként közli Mardarescu tábornok, volt hadügyminiszter írását is, aki Stefanescu tábornok minősítési lapjára ezt írta: „Az olyan tiszt, mint Stefanescu, nem tűrhető meg nagyobb katonai egységek élén és a román hadseregnek csak előnyére lesz, ha mielőbb elbocsátják“. Zeleckinél azonkívül találtak még olyan okmányokat is, melyek szerint Stefanescu tábornok kétmillió lejt vett fel a hadügyminisztérium pénztárából és ezt eltüntette anélkül, hogy valaha is elszámolt volna. Botrányba fulladt a Mérnöki Kamara közgyűlése Óriási vihart keltett az ellenzék bizalmatlansági indítványa . Az ellenzék kivonulása miatt elnapolták a határozatképtelen közgyűlést (A Nemzeti Tjság tudósítójától.) A Budapesti Mérnöki Kamara — mint jelentettük — március 23-án kezdte meg ezévi rendes közgyűlését. Az első közgyűlési napon megválasztották a kamara elnökét, alelnökeit, tisztikarát és negyven választmányi tagját, illetve e tisztségek betöltésére megkezdették a szavazást. A második közgyűlési napon, március 24-én folytatták és befejezték a szavazásokat. A harmadik napon, március 31-én került sor a közgyűlés érdemleges programpontjainak megváltására, illetve letárgyalására. A harmadik közgyűlési nap pénteken délután 5 órakor kezdődött meg a pesti Vigadó nagytermében, mintegy hét-nyolcszáz kamarai rendes tag részvételével. A pénteki közgyűlést Kossalka János kamarai elnök, országgyűlési képviselő rövid megnyitóbeszéde vezette be, aki tiszttársai nevében is megköszönte a megválasztatást. Az elnöki megnyitót a mérnökök nagy része tetszéssel, tapssal fogadta, számosan azonban szinte tüntetőleg tartózkodtak a tetszésnyilvánítástól. Vitéz Sándor József felszólalása után Thoma Frigyes kamarai titkár terjesztette be a tiszti jelentést, valamint a választmány javaslata alapján elkészített felterjesztést, amelyet a kamara vezetősége a kormánykörök elé kíván juttatni. Jelentette, hogy a választások során tíz fiatal mérnök is bejutott a kamarai választmányba. (Általános helyeslés.) Az ellenzék bizalmatlansági indítványa A jelentésekhez elsőnek vitéz Martsekényi Imre szólt hozzá, aki kijelentette, hogy a kamarai tagok 46 százalékát jelentő egyesült ellenzék megbízásából veszi bírálat alá a jelentést. — A nyomor rongyaiból — úgymond — az ellenzék nem kíván pártzászlót szőni. Azt indítványozom: legyen vége az indítványoknak, a javaslatoknak, mert a mérnöktársadalom mai, rettenetesen súlyos helyzetében tettekre van szükség. A kamara vezetőségét hibáztatja amiatt, hogy az ipartörvény revíziója az elmúlt tíz esztendő alatt sem született meg. A kamara a mérnöki munkák szabályozásának fontos problémáját sem oldotta meg. A mérnöki rendtartás hiányos, a hiányokat akár rendeleti uton is, mielőbb pótolni kell. A számra és súlyra tekintélyes kamarai ellenzék nincsen megfelelően képviselve a vezetőségben. — A fiatalokról egyetlen szóval sem emlékezik meg a jelentés s éppen igy egyetlen szó sincsen a hadviselt mérnökökről. Emlékeztet arra, hogy a műegyetemi zászlóaljak fiatal mérnökei a forradalmak után valóságos nemzetmentő munkát végeztek. Kifogásolja a kamara jelenlegi adminisztrációjáit. A múlt évre fizetett kamarai tagdíjaknak 64 százaléka nem folyt be. A kamarai vezetőségben a magyar mérnöki kar minden egyes rétegének képviselethez kellene jutnia. A legnagyobb visszásságok észlelhetők országszerte a közmunkák kiírása és odaítélése tekintetében. Panama panamát követ s a sivár helyzetben csak az a vigasztaló, hogy akik a panamákat elkövetik, úgyszólván egyetlen esetben sem tagjai a Mérnöki Kamarának. Ezen a tűrhetetlen állapoton kizárólag az segíthet, ha a pályázatoknál nem a protekció fog dönteni, hanem a szakértelem és a tudás. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Helyteleníti, hogy a köztisztviselőmérnökök magánmunkálatokat végeznek. Szóváteszi, hogy a parlamentben megtámadták a magánmérnököket és hibáztatja, hogy a képviselőház mérnöktagjai a súlyos támadást megfelelő formában, nyomban nem utasították vissza. A vezetőség érdemeit bizonyos tekintetben elismeri, nézete szerint azonban mégis az az egyedül célravezető megoldás, ha a jelenlegi kamarai vezetőség átadja helyét nagyobb energiájú mérnököknek! (Az ellenzék tagjai viharosan tapsolnak és éljeneznek.) A rohanó idők rohanó tempójához új emberek, friss erők, új elgondolások kellenek! Végül indítványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki bizalmatlanságát Kossalka János elnök és Thoma Frigyes titkár személyével szemben. A főváros, műszaki üzem Varsányi Emil felsőházi tag a következő szónok, aki tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha azok a mérnökök, akik a mérnökséget a felsőházban képviselik, ott nem fejtenének ki kellő tevékenységet a mérnöki társadalom javára. Nem kíván dicsekedni, de kijelentheti, hogy az utóbbi hónapokban 72 mérnöktársát helyezte el megfelelő állásokban. (Taps és éljenzés.) A jelentést elfogadja. Madarász Antal a jelentést megszavazza. Somló József szerint a székesfőváros egész ügyvitele 90 százalékában voltaképpen egy hatalmas műszaki üzem, úgy hogy a polgármesteri székbe tulajdonképpen mérnököt kellene ültetni. A panamák kiirtásának egyetlen módja: a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek betűszerinti megtartása. Hosszabb szünet után Zorkóczy Samu alelnök nyitotta meg újólag a közgyűlést. Vitéz Ferenczy Béla a Martsekényi-féle bizalmatlansági indítványhoz szólt hozzá és kérte annak visszavonását Az ellenzék tagjai zajongássl kísérték a felszólalást és a zajongás folytatódott a következő szónok, Kelemen Kornél dr. országgyűlési képviselő, kamarai ügyész rövid felszólalása alatt is. VÉB piacErom billió. Teljes pensio, mely Budapesten pengőben fizethető, már 13. pengőtől kezdve. Felvilágosítással szolgál a budapesti Iroda: Carlton-szálló. (Telefon: 88-970). NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1933 április 1. NMOM-VELENCE, GÁRDOM-FÜRED talajvízmentes villatelkei P 8.—tól. INGYEN AUTÓBUSZ indul a városi irodától (Horthy Miklós-körtér S/B. I. 6 T. 694—33.) minden vasárnap d. e. 1/49, d. u. 3 órakor és csütörtök d. u. 3 órakor. Mielőtt a bizalmatlansági indítvány kérdésében a közgyűlés állást foglalt volna, Thoma Frigyes titkár reflektált a zárszó jogán a tiszti jelentéshez szóló bírálatokra. A jelentés — úgymond — a megtörtént cselekedetekről számol be. A kamara vezetősége ugyanis mindenképpen igyekezett törvényben meghatározott feladatának megfelelni: minden erejével előmozdította a mérnöki kar erkölcsi és jogos anyagi érdekeit. (Számosan éljeneznek, tapsolnak, mások azonban zajosan ellenmondanak.) Azt senki sem róhatja fel jogosan a vezetőség hibájául, hogy a mérnöki törvény revíziója tíz év óta nem valósult meg. Az építőipari törvény például már több mint ötven esztendeje vajúdik. A mérnöki rendtartásnak kétségtelenül vannak hiányosságai és a vezetőség mindent elkövet, hogy azokat pótolja. A mérnöktársadalomnak legfőképpen egységre van szüksége, mert csak az egységes fellépés biztosíthat tekintélyt és súlyt A választmányban 11 ellenzéki és 9 hadviselt mérnöik is helyet foglal. A kamara pénzügyeiben határozott javulás mutatkozik, a kamara adminisztrációja aránylag olcsó. A többség nyilván bizalommal viseltetik a jelenlegi tisztikar iránt, amelyet éppen most választott meg. Éppen ezért ez a tisztikar mindaddig vinni fogja, a legjobb tudásához képest, az ügyeket, amíg erre mandátuma szól, ameddig ez kötelessége. Kéri a jelentés elfogadását. Kitör a botrány Végül vitéz Martsekényi Imre szólalt fel újra, fentartja bizalmatlansági indítványát, vitába száll azokkal, akik szerint ez az indítvány ezidőszerint nem volna tárgyalható, a kéri indítványa fölött a névszerinti titkos szavazás elrendelését. Zorkóczy Samu elnöklő alelnök kijelenti, hogy a titkos szavazást az ügyrend értelmében nem rendelheti el. Ezt az elnöki bejelentést az ellenzéki tagok fülsiszetítő zajjal, viharos ellentmondásokkal fogadták. Közben az elnök elrendeli az egyszerű szavazást és felszólítja azokat a kamarai tagokat, akik a tiszti jelentést eredeti szövegében elfogadják, álljanak fel helyeikről. A résztvevőknek körülbelül mintegy a fele erre felállott. Az elnök elrendelte a jelentkezők összeszámlálását. Ez ellen az ellenzék nagy zajjal, heves kiáltozással tiltakozott s végül is azzal obstruált, hogy testületileg kivonult a Vigadó nagyterméből. Mindez természetesen hosszú perceket vett igénybe, míg végül nagynehezen helyreállt a rend. A bentmaradtak ezek után egyhangúlag elfogadták az eredeti tiszti jelentést , lelkesen megéljenezték a vezetőséget. Ezután Balogh Ernő péntztárnok nyújtotta be az 1932. évi zárószámadást, majd az 1933 .évi költségelőirányzatot. Mielőtt azonban a közgyűlés szavazhatott volna, az elnök jelentette, hogy a határozatképesség megállapítására indítványt nyújtottak be. Az indítványt az egyik ellenzéki tag terjesztette be. Az elnök konstatálta, hogy a közgyűlés határozatképtelen, minthogy szemmel láthatóan nincs jelen a teremben 900 kamarai tag. Zorkóczy elnök erre a határozatképtelenné vált közgyűlést felfüggesztette s közölte, hogy újabb közgyűlés összehívása iránt a törvényes határidőn belül intézkedni fog. A már megszavazott, illetve elfogadott határozatok sorsát ez a körülmény természetesen nem érinti. Az izgalmakban bővelkedő közgyűlés a késő esti órákban ért véget. Dorner Béla MfV fővegyész ellen is bűnügyi vizsgálatot kér az ügyészség (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Imperiál ügyben néhány nappal ezelőtt rendelte el a vizsgálóbíró Salgó Imre dr. vezérigazgató, Komlós Hugó főmérnök, Takács Gyula debreceni Máv-tiszt és az Imperiál két művezetője ellen a vizsgálatot. Az ügyészség az újabb nyomozati adatok alapján vizsgálat elrendelését kérte Dorner Béla Máv. fővegyész ellen is, akit már többször is kihallgatott Auer ügyész. Az ügyészi indítvány szerint Dorner azzal, hogy az Imperiál olajat nem vizsgálta meg kellő gondossággal és tudva és akarva megkárosította a Máv.-ot, hűtlen kezelés bűntettét követte el. A vizsgálóbíró rövidesen dönt az indítvány felett. Tisza és Apponyi emléke a minisztertanácson A kormány tagjai péntek reggel 9 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök elnöklete alatt minisztertanácsra gyűltek össze, melyen letárgyalták és egyhangúan elfogadták a Tisza István gróf és Apponyi Albert gróf emlékét megörökítő törvényjavaslatokat. A minisztertanács ezután folyó ügyekkel foglalkozott és fél egy órakor ért véget. Budapest, március 31. Szterényi József báró levelet intézett a 33-as bizottság elnökeihez és közölte, hogy a 33-as bizottságból alakult 6-os bizottság elnökségéről és tagságáról lemond. Lemondását azzal okolja meg, hogy olyan intézmények vizsgálata is felmerülhet, amelyek ügyében őt támadások érték és amelyek sajtóper útján fognak tisztázódni.