Nemzeti Ujság, 1933. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

Péntek, 1933 december 1. NEMZETI ÚJSÁG BETHLEN őszintén, nyilten beszél Londonban MASARYK diplomatikusan ravaszkodik a limesben A REVÍZIÓRÓL Ixmdon, november 30. Gróf Bethlen István csütörtök este az angol parlament Balkán-bizottságának központi székházában nagyszabású előadást tartott. Kiindulva a világháborút követő poli­tikai uralmi viszonyokból, gróf Bethlen István megállapította, hogy Európának az a területe, ahol a békeszerződések mélyreható változásokat idéztek elő, rö­viden a kontinens politikai földrengés­területének nevezhető. Ez a széles sáv a Finn-öböltől le, a Száva—Duna-vonalig terül el, a germán és orosz nép lakta területek között, — déli irányban széle­sedve. A világégést megelőzően ennek a területnek birtokosa három nagyhatalom volt, ma azonban kilenc ország osztozik felette, amelyekben azonban nem kilenc, hanem tizenhárom nemzeti öntudatra ébredt nemzet lakik. Trianonban azzal kezdték a munkát, hogy minden tek­intet nélkül a történelmi fejlődésre, háromféle rangba és előkelő­sogi fokba sorozták a volt Monarchia területén lakó népeket. Egyik részüket elismerték szövetséges­nek, ezeknek mindent megadtak, amit kértek, sőt még azt is, amire különöseb­ben nem is vágytak Ebbe a csoportba kerültek a csehek a szerbek és a romá­nok A második sorba jutottak azok a kis népek, amelyek a békeszerzők szemé­ben nem voltak ugyan főbűnösök, mint a magyarok és a német-osztrákok, de a há­ború végéig kitartottak a főbűnösök ol­dalán. Ezeket minden megkérdezés nél­kül egyszerűen vagy a csehekhez csatol­ták, mint a­z északi szlávokat, úgy a szerbekhez, mint délszlávokat. így jártak a tótok és rutének északon, a szlovének, horváto­k és vendek délen. Végre a har­madik kategóriába sorozták a „legyőzött“ magyarokat és német-osztrákoikat, akik­kel szemben az eljárás vezérelve az volt, hogy tőlük minden területet el kell venni, ha azon bármilyen parányi kisebbség él. Tüntetni akarnak Pozsonyban Bethlen előadásai miatt Prága, november 30. Gróf Bethlen, István angliai előadásai és azoknak sikere kínosan érinti a cseh közvéleményt. Bethlen előadásaival a Cseh Nemzeti Tanács külön foglalkozott. Ebben Szlávik volt belügyminiszter po­lemizált Bethlen állításaival, fejtegetve, hogy a tótok önként csatlakoztak Cseh­országhoz. A Nemzeti Tanács elhatározta, hogy ennek demonstrálására 1934 feb­ruár 4-én Pozsonyban nagy ünnepet ren­dez, annak tizenötéves évfordulója alkal­mából, hogy a cseh hatóságok Pozsony­ban befészkelték magukat. A Cseh Nemzeti Tanács, mint ismere­tes, a cseh többségi pártoknak a pártok fölött álló szerve. Ebből a tanácsból Hlinka és a vezetése alatt álló tót nép­párt legutóbb kilépett, mint ahogy ki­lépett az egyéb nagy cseh jellegű szerve­zetekből, főleg a szokolszervezetből is. U­gyancsak nem tagja a tanácsnak az „Őrei“ szervezet. Egyébként a cseh diákság is magyar­­ellenes akciókra készül. A prágai jog­hallgatók egyesülete kimondotta, hogy magyarokat nem vesz fel többé tagjai közé. Pozsonyban letartóztattak egy bécsi születésű, Schöbel Henrik nevű fiatal­embert azzal az indokolással, hogy a Csonka és életképpen országok Ennek az elbánásnak lett következmé­nye azután a magyar nyelvterület olyan megcsonkítása, hogy három és félmillió magyar, azaz a magyar népnek egyhar­­madrésze idegen fennhatóság alá került. Hogy ez az eljárás mire vezetett, azt ma az egész világ megrökönyödve látja. Te­remtettek két csonka országot, amely el van vágva megélhetésének legelemibb feltételétől is, és teremtettek másik A há­rom életképtelen országot, amelyeknek létét a belső nemzeti ellentétek és feszült­ségek minden pillanatban a kirobbanás veszélyével fenyegetik. Jugoszláviában a szerbek nyílt, Csehszlovákiában a csehek burkolt diktatúrát voltak kénytelenek életbe léptetni és erőszakkal gázolnak végig az uralmuk alá jutott önálló népek és a magyar, valamint németajkú ki­sebbségek jogain. Akik a békefeltételeket kieszelték, nem vették észre az osztrák-magyar mon­archia küldetését a Dunamedencében és nem is hittek benne, de nem is találtak fel helyette valami mást, nem tettek he­lyébe egy más akaratot, amely mindent rendez, hanem azt hitték, hogy elég az utódokat világra hozni, a többi majd ma­gától megy. A gyerekek azonban torzszü­löttekként jöttek a világra és ma már vi­lágos, hogy egytől-egyig életképtelenek Magyarországon senki sem hiszi, hogy a békeszerződések kikerülhetetlen reví­ziója újabb háborús komplikációt okozna. Ellenkezőleg, mi úgy érezzük, hogy egy újabb háború a legnagyobb szerencsét­lenség lenne, hiszen még az is veszélybe kerülhetne, ami megmaradt. A leg­nagyobb tisztelet mellett, amelyet a Nép­­szövetség iránt érzünk, tisztában vagyunk azzal is, hogy a mai összetételével a reví­zió nagy problémájával megbirkózni alig volna képes. Még kevésbé lehet remél­nünk, hogy a Duna-medence államainak egymás közötti közvetlen tárgyalása vala­melyes megfogható eredménnyel járna. A beati possidentes, akik ezenfelül úgy diplomáciai, mint katonai téren minden hatalmi eszközzel rendelkeznek, hogy a háborús zsákmányt megvédjék, ma még igen távol állnak annak felismerésétől, hogy a győzelem pillanatában túlfeszítet­ték a húrt Hamarább és korábban remélhető az elkövetett hibák felismerése a nem­ közvetlenül érdekelt feleknél, kik nem hasznot húzói az elkövetett igazságtalan­ságoknak, akiknek Európa békéje a fon­tos! Ezek pedig a nagyhatalmak. Európa öt nagyhatalma közül négynél alig két­séges többé a felismerés. De Francia­­ország sem vállalhatja egy részrehajló és igazságtalan jogállapot fenntartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Dunamedencében. A föld hátán folt sohasem tartás Ha a kiengesztelődés egy igazsá­gos új osztály útján lehetővé válik, a kívánt együttműködés önmagától fog megszületni. A Tardieu-terv, a dunai konföderációs terv és egész sora más hasonló variánsoknak, mind egy és ugyanazon betegségben szenvednek: gaz­dasági koncepciók amelyek azonban a gazdasági bajokat nem oldják meg, mert politikai hátsó gondolatokból születtek. Hovatovább világossá kell válnia hogy egész Európa centrális nagy pro­blémáját, t. i. a békeszerződések revízió­jának kérdését, sem félretenni, sem más után elkainálni, sem megkerülni nem lehet. Minden munka addig, amíg ennek megoldására Európa vezetői magukat rá nem szánják, csak foltozás lesz. Már­pedig a folt a folton sohasem lehet tartós. Újabban megtévesztő jelszót indítottak útnak, amely szerint nem a határok revideálására, hanem azok eltüntetésére van szükség a kisebbségi jogok liberális kezelése és kiépítése révén. Azok hangoz­tatják ezt a jelszót, akiknek módjukban áll két hét alatt valóra is váltani és ezzel be is bizonyítani, hogy ez az eljárás a helyes. Miért nem fegyvereznek le tehát bennünket azzal, hogy ezt valóban ke­resztül is viszik­? Hiszen minden szónál szebben beszél a tett. Ugyanakkor azon­ban, amikor ezt a szót szájukon kiejtik, népszámlálási trükkökkel elnémítják a magyar szót népes magyar városok la­kosságának ajkán, betiltják egy tollvo­násul kisebbségeik egész sajtóját, bebör­­tönzik vezetőiket, lezárják egyesületeik­et és elkobozzák vagyonukat. Az ígéret blaszfémiává válik, amelynek merészsége előtt kivé dermedten áll meg az ámuló magyar közvélemény. Tizenöt év óta szomorú tapasztalata a magyar nemzetnek, hogy a magyar faj egyharmadr­észét balkáni módszernek szolgáltatta ki a békeszerződés. Ez az ál­lapot a magyar nemzet vérébe és húsába vág és a kérdés új rendezésénél garan­ciákra lesz szükség. A Balkán-népeknél azonban csak egy garancia komoly: sze­met szemért, fogat fogért. Ennek a garan­ciának a gyakorlatba való átültetése azt jelentené, hogy a területek megosztása ré­vén ugyanannyi román, cseh, vagy szerb kerüljön magyar fennhatóság alá, mint amennyi magyart, Románia, Csehország vagy Szerbia fennhatósága alatt meg­hagyni akarnak mert csak ez garantálná azt, hogy a magyar kisebbségekkel szem­ben a mostani balkáni bánásmód meg­szűnjék Az igazi garanciát csak a terü­leti revízió adhatja meg. A nagyhatású előadással gróf Bethlen István befejezte sikerekben gazdag ang­liai előadássorozatát. Az előadást néhány kérdés követte. Először Ouldsworth képviselő kérdezte az előadót, nem volna-e lehetséges a vég­leges megoldásig legalább a gazdasági nehézségeket áthidalni. Gróf Bethlen István ezt felelte: Minden lehetőt elkövettünk, hogy helyreállítsuk az utódállamokkal a rendes gazdasági viszonyokat. Ezt sikerült is elérnünk Romániával és Jugoszláviával, amely Asszonyain! fgisz­íven át nett­ó stoppol, ha pétiének íc­ek Uád­z-hotistopált vesz,. Jxtd­ós - - olcsói to., Kadwnyi-uua 6. Titffdem! j4s mag. tett nogyiMitvo! országok ugyancsak földmivelő államok. Csehszlovákiával ellenben ismételten eredménytelen kereskedelmi tárgyaláso­kat folytattunk. H. W. Nevinson, Anglia egyik leghíre­sebb és legrégibb újságírója, a Balkán­bizottság választmányi tagja kérdezte ez­után röviden: Lehetségesnek tartja-e Bethlen a békeszerződés módosítását há­ború nélkül? Gróf Bethlen István szemüvegét levéve, meggyőző nyíltsággal és őszinteséggel függesztette tekintetét Nevinsonra és rö­viden ezt válaszolta: A békemódosítás ki­zárja a háborút! (Viharos, hosszantartó taps.) Ha háborút akarnánk, nem beszél­nénk békemódosításról. Éppen azért em­legetjük a revíziót, mert békés utón kí­vánjuk a helyzetet megoldani. Bethlen minden egyes mondatát leírhatatlanul lelkes helyeslés követte. Stirling ezredes kérdezte ezután, hogy milyen területeket kíván vissza Magyar­­ország számára. Bethlen utalt arra, hogy előző előadá­saiban már kifejtette, hogy Magyaror­szág nem kíván semmiféle idegen terüle­tet, csak azt követeli, hogy a hazájuktól elszakított ma­gyar­ok visszatérhessenek az anyaországhoz, a tótok, rutének és egyéb nemzetiségek pedig teljes és korlátlan ön­­kormányzatot kapjanak s autonómiák élvezetében önállóan dönthessenek állami hovatartozásuk felől. (Élénk helyeslés és taps.) Jelicska kérdése BeáMenhez a tót nyelvh­asználatról Jedlicska Ferenc, a tót nemzeti tanács képviseletében emelt szót. A tótok ezer év óta élnek Magyarországon. Abban megegyeznek az összes vélemények, hogy ebből az évezredből legalább kilencszáz esztendőt zavartalan békés boldogságban, megelégedésben és egyetértésben töltöt­tek el. Felhők csak a francia forradalom után kezdtek feltűnni, amely először éb­resztette fel Európában az erős nemzeti érzést. Magyarországon a tót­ságnak csak egyetlen problémája volt , amit Seaton Watson is elismert: a nyelvkérdés. De most Csehszlovákiában három sebből vérzik a tót nemzet: nyelvétől, kenyeré­től és vallásától fosztják meg. Vissza akarunk térni magyar hazánkhoz — foly­tatta emelt hangon Jedlicska —, mert nem élhetünk meg Magyarország nélkül. Ezért most itt tisztázni kívánom, hogy várjon a magyar nemzet hajlandó-e biz­tosítékot nyújtani a tótoknak arra, hogy a régi nyelvi sérelem nem fogja újból élni. Gróf Bethlen István ezt válaszolta: Nem vagyok a kormány tagja és nem szólha­tok a kormány nevében, azonban ismé­telten kijelentettem már, hogy ha a tótok vissza akarnak térni hazájukba, Magyar­­ország tiszteletben fogja tartani a tótok nyelvét, nemzeti egyéniségét és nemzeti kultúráját. Magyarország kötelességének fogja tartani, hogy a tótoknak olyan mérvű önkormányzatot adjon, amely őket nemzeti szempontból teljes mérték­ben kielégítse. (Lelkes taps.) Végül Sir Edard Boyle elnök mondott meleg köszönetet az előadónak, kife­jezve azt a reményét, hogy boldogabb időben fog újból találkozhatni gróf Beth­len Istvánnal. Ezzel véget ért az ülés, amelynek során egyetlen disszonáns hang, ellentmondás vagy bírálat sem hangzott el. Leirhatatlan lelkesedés követte a vitában Bethlen kijelentéseit Masaryk sze­rin­t az európai népek miatt karaték beszélhetnek a revízióról Prága, november 30. Masaryk elnök, aki elvben már több­ször elismerte a békerevízió szükségét, anélkül azonban, hogy hajlandó lett volna ezt az elvet a gyakorlatba is át­ültetni, újból nyilatkozott a revízió lehe­ tőségéről. A prágai lapok hosszú interjút közölnek, amelyet Masaryk elnök a New­­yorki Times munkatársának adott és amelyben beismeri, hogy a páriskörnyéki békeszerződések ugyanúgy tökéletlenek, mint minden emberi mű. A revízió lehe­tőségét nem szabad kizárni — mondja az elnök —, „kardélen“ azonban nem lehet beszélni a revízióról. Az európai nemze­teknek szorosabbá kell tenniök a közös kapcsolatokat, meg kell tanulniok a köl­csönös bizalmat és akkor „mint barátok beszélhetünk a revízióról“. Ha jól és gyorsan akar borotválkozni, használjon IBBS habzó borotva krémet E borotváló krém zsíros, dús, puhító hatású habja rögtön feloldja a szakáll szőrszálait beburkoló zsíranyagokat, az úgynevezett sebumot és megszünteti a borotválkozás után gyakran fellépő, kellemetlen égető érzést, st hab kellő vízzel fokozható. E krém óriási előnye, hogy a szakállt gyorsan puhítja és a pengét nem tompítja. 1 óriás tubus 200 borotválkozáshoz . p 2.40 1 közép tubus ára.................................... P 1.20 ----------------SZELVÉNY___________ GIBBS-Depót, Budapest, Nádor.u. 30. JCÜldftrnck elmemre Irtson és bérmentve, / próbadoboz GIBBS borotvakrémet, 96 Allér bélyeget portóra mellékelek. Né v : ____________________________ Cim : _______________________________________________ Olvashatóan kitöltve, IS fillérrel beküldendő, soproni leventecsoport igazolványát ta­lálták nála. Próbálja ki szerencséjét! Vésvén M. Kir. Államsorsjegyet Csak egy húzás, december 20-én. Sorsjegy ára: Egész P 3.2. Fél P 1.SO. Főnyeremény: 40. pengő. Kapható: Magy Kir. P­énzü­gyiggazgatóság, Budapest, Szalay­ utca 10., továbbá az összeg dohány­­tőzsdékben, sorsjegyárusítóknál s bankokban. Siessen, még ma vásároljon

Next