Nemzeti Ujság, 1934. január (16. évfolyam, 3-24. szám)
1934-01-05 / 3. szám
^ ibi ________________winchin I UJSÁG ■■■^——^Min _._r!!^1^ keresni. Ezért vágták kicsinyek és nagyok Staviszky fejéhez az ötszázmilliót, mert tudott ígérni és mert mindaz, amit mondott, nem volt reális, de légvárakat ígért. Azok, akik nem hisznek az ötemeletes házban és nem hajlandók reá hitelezni, hajlandók beülni a kacsalábon forgó várba is, ha azt olcsón és az uzsorás módjára szerezhetik be. Benavente, a spanyol költő, Nobel-díjat kapott azzal a vígjátékéval, amelynek az a címe: Mesterséges érdekek. Egy szélhámos a hőse ennek a vígjátéknak, aki becsap egy egész országot, de akit végül futni hagynak és nem lepleznek le, mert amint a darab hősei mondják: szövetségesünkké kell tennünk, aki mindent tud rólunk! A Staviskyak, az Oustric-ok, a Kreuger-ek és a nemzetközi pénzpiac többi szélhámosai, a nagy és kis szélhámosok és fezőrök mindenütt, azért tudnak hódítani, azért tudják a rejtett aranyat is előcsiholni a páncélszekrények mélységeiből, mert olyanok, mint a hammelni patkány fogó volt, azt a sípot tudják megszólaltatni, amelyeket, csak süket fülek hallanak meg. Az a nemzetközi mozgó tőke, amely süket a gazdasági szükségességek követelései számára, meghallgatja a Staviskyakat és ha akárhányszor is fizet reájuk, mindig csak újból meghallgatja és követi is őket, mert ez az ösztöne és mert ezek a fezőrök szólalnak meg az ő igazi lelkéből. Budapest, január 4. Gróf Csekonics Iván országgyűlési képviselő a Neues Wiener Journalban cikket írt, amely az osztrák politikai életben nagy feltűnést keltett. Gróf Csekonics Iván cikkében ismerteti a legitimista mozgalom fejlődését az összeomlás idejétől kezdődően. Hangoztatja, hogy a pragmatica szanctio érvényben van, mert kétoldalú megállapodás, amely az egyik szerződő fél által egyoldalúan nem bontható fel. A törvényes magyar király pedig sem a maga, sem utódja nevében nem mondott le jogairól. A pragmatica szanctio megszűnése tehát szóba sem jöhet. IV. Károly halála után jogai törvényes örökösére szálltak, aki nemcsak a Habsburg—Lotharingiai ház törvényei, hanem a pragmatica szanctio értelmében is teljes jogú örököse és törvényes utódja a magyar trónnak. Magyarországon nincs párt, vagy politikai csoport, hanem az állampolgárok tömegei képviselik azt a gondolatot, hogy az ország nem királynélküli királyság, hanem királyság, amelynek királya van, aki azonban nincs abban a helyzetben, hogy királyi jogait tényleg gyakorolhassa. A legitimizmus célja mindenekelőtt a magyar királyság ezeréves tradícióinak a visszaállítása. Ezenkívül a legitimisták biztos eszközt látnak a restaurációban a trianoni békeszerződés revíziójának a megvalósítására. Örömmel üdvözli gróf Csekonics Iván az osztrák renaissanceot, különösen a legitimista front megerősödését és a gazdasági egyesülés gondolatát Ausztria és Magyarország között. A külföld nek többé-kevésbbé mindegy, milyen formában egyesül Ausztria és Magyarország a Habsburg-jogar alatt, fontos azonban mindenekelőtt, hogy egységes gazdasági terület legyen a Duna völgye, amellyel újra fel lehet venni a régi gazdasági összeköttetéseket. Másrészt a nagyhatalmak is előbb-utóbb arra a belátásra jutnak, hogy Kelet és Nyugat találkozásánál feltétlenül szükség van erős politikai hatalomra, amely az európai egyensúly helyreállítását biztosítja. Gróf Csekonics Iván cikkét az osztrák politikai életben igen élénken kommentálták és az újévi nyilatkozatokban, amelyeket főként osztrák legitimista politikusok tettek, részletesen hivatkoztak rá. A XX. SZÁZAD FORRADALMA a legnemesebb európai A Szellemi Egyesületek hagyományokra Szövetségének IX. nagy-íőgyűlése a Pázmánytámaszkodik Egyetem aulájában A Szellemi Egyesületek Szövetségének IX. nagygyűlése csütörtökön délelőtt tíz órakor nyílott meg a Pázmány Péter Tudományegyetem délszaki növényekkel díszített aulájában. A hatalmas terem zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Az első sorban foglaltak helyet Horthy Miklós kormányzó felesége, József főherceg, Petry Pál kultuszállamtitkár a kormány képviseletében. Az elnöki emelvényen gróf Teleki Pál, a kongresszus elnöke és herceg Rohan Károly Antal, a szövetség főtitkára, az elnöki asztaltól jobbra, külön széksorokon a diplomáciai kar tagjai és a hatóságok képviselői. A nagygyűlésen tizennégy külföldi állam képviseletében hetvenegy kiküldött jelent meg. A magyar csoport tagjainak sorában ott láttuk gróf Zichy Rafaelnét, a csoport elnökét, özv. gróf Apponyi Albertnét, valamint leányát, Marika grófnő férjezett Rohan hercegnét, Waller Lajos volt külügyminisztert, valamint herceg Hohenlohe Ferencnét, Húsz István tábori püspököt; a külföldi kiküldöttek soraiban von Stauss, a német birodalmi gyűlés alelnöke, báró Lersner, a Versaillébe kiküldött német békedelegáció egyik vezetője, de Stefani volt olasz pénzügyminiszter, Francesco Orestano, az Accademia d Italia főtitkára, Targowski lengyel szenátor, Gimenez Cavallero madridi egyetemi tanár, Poirier, Thomas és Vermeil francia egyetemi tanárok, Janeff bolgár egyetemi tanár, Kokoschka osztrák festő, Thomas Greenwood londoni egyetemi tanár és neje, valamint sokan mások foglaltak helyet. Megnyitják a kongresszust Elsőnek gróf Teleki Pál az elnöki székből rövid francia üdvözlő beszéddel köszöntötte a megjelenteket s hangsúlyozta, hogy a nagygyűlés tagjait fogadó magyar vendégszeretet nemcsak kötelező udvariasságnak a megnyilvánulása, hanem kilenc évszázados történelmi hagyomány, mert már Szent István végrendeletében meghagyta, hogy fogadjuk mindig szívesen az idegeneket, akiknek befogadása csak hasznos lehet az országra. — A mostani nagygyűlés fő témája — folytatta az elnök — a hagyomány és a forradalom egymáshoz való viszonyának és a szellemi élet különböző területein való megnyilvánulásának kifejtése. Lényegében véve a hagyomány és a forradalom között nincs ellentét, mert a hagyomány — ha helyesen fogjuk fel és nem engedjük megcsontosodni — nem más, mint az élet és abban benne van a jövő is; másfelől a forradalom sokszor nem más, mint gyorsabb ütemű időszaka az életnek, amely sokszor csupán a fejlődésében megakadt szerves haladás szabaddá tételét jelenti. Ezután Petry Pál kultuszállamtitkár a kormány nevében üdvözölte a kongreszszust, majd dr. Balogh Ernő orvoskari dékán az egyetem nevében meleg hangon kívánt sikert a nagygyűlés munkájához. Végül Huszár Aladár főpolgármester Budapest székesfőváros üdvözletét tolmácsolta. A konzervatív forradalom Általános figyelem közepette emelkedett szólásra herceg Rohan Antal Károly, a szövetség agilis főtitkára. — Ceark látszatra tűnik véletlenségnek — mondotta —, hogy a nagygyűlés most Budapesten ül össze, mert Magyarországon a vezető férfiak úgy a múltban, mint a jelenben mindig kitűnő példát adtak arra, hogyan kell összeegyeztetni az erős nemzeti érzületet a nemzetközi együttérzés és a kölcsönös megértés szükségével. A szövetség mozgalmának éppen ez a legjellemzőbb vonása: első feladata a nemzeti szellem és az európai szellem összeegyeztetése. Mi Európát úgy fogjuk fel, mint egységet a különféleségben, elismerjük és valljuk a nemzetek különféleségét és hirdetjük, hogy éppen ez a különféleség az alapja Európa haladásának ; de ugyanakkor igyekszünk előmozdítani a kölcsönös megértést, mert ebben első feltételét látjuk az európai szellem kifejlődésének. A továbbiakban a nagygyűlés főtémájának lényegét fejtegette és megállapította, hogy amííg a XIX. század hagyományai voltaképpen szintén forradalmat jelentettek a korábbi hagyományokkal szemben, addig a XX. század forradalmi szelleme — legalább is anyagiasságtól mentes vonatkozásban — a legnemesebb európai hagyományokra támaszkodik. Történelmi szempontból tehát joggal lehet konzervatív forradaloméról beszélni. Másfelől tény az, hogy Európa fejlődésének és szellemi kiválóságának éppen az volt mindig egyik legfőbb tényezője, hogy nem csontosodott meg a hagyományokban, hanem örökös megújhodással fejlesztette tovább a szellemi életet. Az előadások Tíz perces szünet után Freyer Henrik lipcsei egyetemi tanár „Hagyomány és forradalom a világképben“ című értekezését olvasta fel. Kifejtette, hogy a forradalmak soha sem jelentik egyedül a társadalom felbomlasztását, ellenkezőleg történelmi időszakoknak tekinthetők, amikorúj emberek új életformákra törnek. Ilyen szempontból a mai korszak is forradalminak mondható. Majd a német belállapotok markáns példáival bizonyította, hogy a mai fiatal német generációkban milyen reakciót váltott ki a wedmari rendszer, valamint, hogy minő szimbólumokhoz ragaszkodott a mindenekelőtt biztonságáért aggódó polgári ideológia. Majd Poirier, algíri egyetemi tanár a tudomány hagyományairól és forradalmairól tartott előadása szerint minden eredmény csak 3 fokozatos haladásnak köszönhető. Tgy a hagyomány, mint a forradalom szelleme ártalmas, ha túlzásokba téved. Délután négy órakor eszmecserére gyűltek össze a kongresszus tagjai, amelynek során felszólalt Francesco Orastano római egyetemi tanár, aki a modern ember logikájában a világháború óta végbement nagyarányú változásokkal foglalkozott. A kitűnő olasz meggyőzően mutatta ki, hogy mennyire a különlegességekre terelődik az emberiség figyelme. Hogyan irtózik a mai ember az elvont tényektől. Mennyire a valóságra tör s így hogyan jut el az egyszerűséghez, amely a szimbólumokhoz vezet. A tudomány és gondolkozás szimbólumai pedig a hipotézisek segítségével juttatják el az embert a tények tisztánlátásához. Ezután Edmond Vermeil, a strassburgi egyetem világhírű professzora emelkedett szólásra, aki igen érdekesen reflektált Freyer lipcsei tanár fejtegetésére. Este az Operaházban díszelőadás volt a kongresszus résztvevői számára. rölét nek, akik a vármegyék szabad légkörében edződtek meg. Felemelte az aktacsomót az asztalról, rápillantott , felém fordult: — Igen — szólt s acélszürke szeme megvillant. — Nálam van az ügy, de még nem foglalkozhattam vele. Jöjjön fel öcsém uram a jövő héten, kedden. Akkorára elolvasok mindent s megmondom a véleményemet is. Éreztem, hogy ez nem olyan ember, aki valakinek a kedvéért a véleményét megváltoztatná. Megköszöntem a figyelmességét s hazamentem. .Kedden azután újra megjelentem. Elgondolkodva nézett rám s szórakozottan az aktacsomó felé nyúlt. — Igen, ez az ügy az. Emlékezem. Felemelte az egész aktacsomót , újra visszadobta az asztalra. Azután előzékenyen rámpillantott. — Hát mi is az öccémuram kívánsága ! Előadtam neki kérésemet. — Hát igen — szólt elgondolkodva. — Nekem is az a nézetem, hogy ebben az ügyben nem bűnös ez az ember... No, majd meglátjuk... Jöjjön fel öcsémuram jövő héten s akkor az ítéletet is közölhetem. Boldogan ugráltam át a lépcsőfokokat, amig lejutottam az utcára. Fiatal ügyvéd voltam, minden kis sikert lestem s bármilyen kellemetlen is volt az emléke a korcsolárosnak, a szavai kemény nyugalmából, rideg egyszerűségéből az volt a meggyőződésem, hogy esze ágában sem vélt a két legényt a kivándorlásban támogatni, csak pénzt akart keresni. Egy hét múlva felmentem az államtitkárhoz. Ugyanazzal az úri nyugalommal fogadott, mint előbb. Nagy várakozással függesztettem rá a szemem. Ő kikereste az aktát, belenézett, aztán felemelte a fejét. — Szóval az ítéletre kiváncsi? A lélekzetem is visszafojtva vártam: — Igen, méltó, ágas uram! — Hát én helybenhagytam az előbbi ítéletet. Ül egy hónapig és fizet a pasi kétszáz koronát. Sápadtan néztem rá. — De, méltóságos uram! Kedélyesen lökte felém: — No, mit akar még? S a bajusza körül pajkos mosoly játszadozott. Zavartan néztem rá s félénk hangon kezdtem— Hiszen a múlt héten azt tetszett mondani... Az volt a véleménye méltóságos uramnak, hogy... hogy az az ember nem bűnös? Az államtitkár lassan felém lépkedett s vállamra eresztette a kezét. — Most is azt gondolom, — kezdte, a szemembe mélyesztve tekintetét. — Ebben az egy esetben nem bűnös, de egyébként nagy gazember. Nyugodtan elolvastam mindent. Meghánytam-vetettem a dolgot... Ez az ember megérdemli azt a kis büntetést... Rég rászolgált valami tettével, vagy rá fog szolgálni... Hadd üljön s elmélkedjék egy kicsit. Nevetett. A fogai kivillantak. Hirtelen elibém tartotta a szivaros tárcáját. — Gyújtson rá, öcsémuram. Remegő ujjakkal kaparásztam a szivarok között, amíg egyet kivettem. Pár percig még diskurált velem, másról. Könnyedebb, vidámabb dolgokról, a régi jogászvilágból. Valami mély bölcseséget éreztem a szavaiból. Mire eljöttem, magam is egyensúlyba zökkentem. Visszagondoltam az emberemre s világosság áradt el szelíden a fejemben, mint a hegycsúcsokról lágyan leereszkedő reggeli fény. • n V. '• V A katolikus spanyol fascisták programja A kongresszus egyik legérdekesebb résztvevője a spanyol fiatalság szellemi vezére, E. Gimenez Caballero madridi egyetemi tanár, aki költő is s egyszersmind megalapozója a spanyol katolikus fascizmus szellemiségének. Munkatársunknak alkalma volt a kitűnő spanyol tudóssal találkozni és arra a kérdésre, hogy mit ért katolikus spanyol fasizmus alatt, a következőket válaszolta: — A fascizmus a spanyolok szemében a katolicizmust jelenti. Hogy megértsük egymást, gondoljuk el a következőket. Három nagy gondolkodási irány érvényesül a történelemben. Keleté, ahol az Isten-fogalom elnyomja az embert, a Nyugaté, ahol az ember kétségbevonta Istent és Rómáé, az Egyházé, amely harmóniát teremt. És egyedül tud harmóniát teremteni ember és Isten között. Innen a katolicizmus univerzális jelentősége. S ha egy kicsit tovább fokozzuk ezt a gondolatot, nem feledkezve meg a XVIII. és XIX. század szabadgondolkozóiról, de materialistáiról sem, fölötttük előttünk az egyén problémája, aki szembekerül a tömeggel. Az egyén ebben a gondolatsorban egyértelmű Nyugattal, a tömeg pedig a Kelettel. Lássa, megint az örök ellentét. Amikor tehát a fascizmus az egyén és a tömeg igényét hozza harmóniába, ugyanazt a katolikus politikát követi, amelyet Róma örök időktől fogva folytat, amikor Keletet kibékíti Nyugattal. — A spanyol fascizmusnak nem lehet alapja a fajindex, hanem igenis létföltétele a hit. Innen van az, hogy azt a spanyol köztársaságot, amelyet a baloldal az egyház ellen hozott létre, ma a jobboldal védi, a legutolsó választások óta pedig katolikus többség veszi lassan kezébe. — A monarchiáról ma nem esik szó nálunk, mert a köztársaság népszerű a tömegek szemében és XIII. Alfonz rezsimje elévült. Ez azonban nem jelenti, hogy nem vagyunk monarchisták, hanem jelenleg nem kívánunk állást foglalni ebben a kérdésben. — Ami pedig a kollektivista irányzatokat illeti, Spanyolországban csak amatőr komunisták vannak. A spanyol ember inkább anarchista lelkületénél fogva, ma igen sok anarcosyndicalista akad közöttünk. — Láthatja, itt is fölmerül ugyanaz az elentét, amely meg volt Kelet és Nyugat, az egyén és a tömegek között. — Mi spanyolok, akik végigcsináltuk a mór rabigát (Kelet), azután megkíséreltük a szabadgondolkozó liberalizmus (Nyugat) minden vívmányát, a saját bőrünkön tapasztaltuk — hiszen mind a kétszer rosszul ment sorunk —, hogy csak a katolicizmus teheti Spnyolországot naggyá. Ez a mi fascista programunk. ALBÁNIA CSAK VISZONOSSÁG ALAPJÁN“ KÖT ÚJ KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEKET Tirana, január 4. Az albán kereskedelmi kormány legutóbbi értekezésén elhatározta, hogy a most lejárt nemzetközi kereskedelmi szerződéseket nem hosszabbítja meg. Kimondották, hogy ezentúl Albánia csak olyan államokkal köt kereskedelmi megállapodást, amely államok a viszonossági elv alapján Albániától vásárolnak. A kormány e rekompenzációkon alapuló egyezményektől várja Albánia új kereskedelmének felvirágzását.