Nemzeti Ujság, 1934. április (16. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
2 gadja a trónkérdés egyetlen lehetséges megoldásának szükségszerűségét, mint garanciáját azoknak a nagy céloknak, amelyek érdekében a római egyezményt létesítette. Ez a kibontakozás külpolitikai oldala. A belső vonalon viszont kormányunknak is fel kell ismernie, hogy a nemzeti erők egyesítésére nincs alkalmasabb mód, mint ha mindannyian, akik becsületes szívvel akarunk dolgozni a magyar holnapért és tiszta kézzel sáfárkodunk azokkal az értékekkel, amelyeket ez a súlyos megpróbáltatásokkal küzdő nép a közélet vezetőinek gondjaira bízott, az ősi alkotmányban gyökereező törvényes alapra helyezkedünk. Politikai agitáció, lelkiismeretlen demagógia és a helyzet nem ismerése ideig-óráig talán megingathatta egyesekben a hitet a magyar politika ezer esztendős állócsillagának, a legitimitás gondolatának erejében, a múló idő s az egymást követő események azonban egyre jobban igazik.,iák, hogy összetartó erőnek befelé és irányt szabó koreszmének külpolitikában hathatósabbat és élőbbet, célravezetőbbet és reálisabbat ennél nem találhatunk. Amíg magyar él ezen a hősök vérével és nehéz munkában, láradók verítékével öntözött földön, testvéreinknek itt és túl a határokon, Szent István koronájának a fénye világítja be a feltámadás útját. dábe, megnézem a leányt és ha csakugyan csalódnék, akkor inkább forduljon vissza, hogy ne érje a súlyos csapás vagy lelki válság. Pontosan jelentkeztem, barátom kint sétált az utcán. A leány valóban ott ült, előtte az asztalon a költő verseinek diszkötéses gyűjteménye. A leány ifjú volt, üde és szép. Odaléptem és bemutatkoztam. Megmondottam, hogy barátom rögtön megérkezik, de néhány percnyi dolga van még és engem kért meg arra, hogy nyugtassam meg a leányt és ne türelmetlenkedjék. . A leány kedvesen kínált meg hellyel és igy szólott hozzám:— Ön barátja a költőnek! — Régi barátja vagyok. mm Szereti a verseit? mm Imádom — mondottam a leánynak, hiszen nem is mondhattam neki mást, aki a költő múzsájának született. — Oh, akkor — suttogta a leány — írja le ezt a megrendelést. Diszkötésben 20 pengő, tíz hónapi részletre adjuk, ön, aki imádja a költő verseit, nyilván meg is vásárolja. Sokkal több bajom van az emberekkel másutt. Nem érdekli manapság az embereket a költészet. A kiadó nem tudja elhelyezni a példányokat. Ezért bízott meg azzal, hogy én terjeszszem a műveket, mint a költő múzsája. A nők szeretik az érzelmes történeteket és ezért fordultam a költőhöz, hogy találjon ki számomra ilyen meséket. Nagyon nehezen megy a dolog. Valósággal irigylem a férjemet! ő technikai szakkönyveket terjeszt, az embereket manapság inkább a realitások érdeklik, mint a költészet. Ezért muszáj őket valamely költői csalással félrevezetni. Barátom künn várt a cukrászda előtt. Megsajnáltam. Csak ennyit mondottam neki:- - - — • - • — Neked volt igazad, barátom. A nő öreg és egyik szemére kancsai A kaposvári bombaper tárgyalásának magnéziura sugárzása káprázatos fényt lobbantott a magyar nyilvánosság szemébe. A magyar nyilvánosság pupillái hirtelen összehúzódtak a fénycsóva robbanó erejére, s még élesebben szemléli azokat a jelenségeket, amelyek ott felhoznak Csonkamagyarország déli határán, ott, ahol a jugoszláv állam erőszakos keze megszaggatta a magyar földet. Ott Lenn, a déli határon különös árnyékok imbolyognak és surrannak, mint a novemberi alkonyatban a felszálló vadmadarak elmosódó rajza. Járnak, suhognak észrevétlenül, a mesék és a rémlátások káprázatos alakját öltik magukra, mennek és járnak nesztelenül, meglepik a lelkeket, elborítják az agyvelőket, könnyet facsarnak az asszonyok szemszögletébe, a teltek mélyén a legeldugottabb zugokban, ahová csak a titkos gondolatok rakódnak le, sötét félelemmel, külön élet alakul, egy egységes élet, amelyet nem lehet sem ellenőrizni, sem megmérni, sem megsemmisíteni, mert hallatlan erővel tör felfelé, kikívánkozni a napfényre, kivibrál mindenünnen. Egy külön élet bontakozott és alakult: egy valóság fölötti élet. Ebbe mentette bele magát a valóság elől a délszlávság katolikus része, a horvát nemzet, amelyet elnyelt a Balkán, de nem tud megemészteni soha. Ennek a valóságfölötti életnek megvannak a maga hangtalan küzdelmei, erőfeszítései, megvan a nagy lelki szervezettsége, amely egységbe foglalja a küzdőket, akik névtelenek, akik egyénileg senkik, semmik, csak porszemek, de lelkes és bátor hordozói egy godolatnak, egy törekvésnek s egy eszmevilágnak- Csak a szláv fanatizmus tud egy olyan lelki légköri viszonyokat teremteni, amilyenből a kaposvári bombapor egész rajza kialakult. Csak egy sajátszerű, nekünk érthetetlen világból jöhetett Premec Edie, a névtelen kosárfonólegény, aki úttalan utakon átszökik régi hazájába és bombát küld a vérbirónak, s halálos bátorsággal vallja be cselekedetét birái előtt Sem nem tagad, sem nem szépít, megmondja, amit cselekedett és megmondja, hogy tette mögött ott van egy elnyomott fajta minden keserűsége, elszántsága és tettrekészsége. Ezen a jelentéktelen kis kosárfonólegényen keresztül formálódik ki a horvát irredentizmus képe, azé az irredentizmusé, amelyet hamisan megfogalmazva a történelem agyonlapozott könyveiből szívtunk magunkba, de a valóságban nem láttunk soha.• Az irredentizmus Magyarországon egész különös alakban jelentkezett. Jelentkezett egy hamis irredenta költészet szárnyain, amelyek papirnakból voltak kiollózva, jelentkezett bőri kasztokon keresztül, amelyek nagyot puffantak, de átütő erejük úgyszólván semmi sem volt. Arrodeuta professzionizmus kezdett kialakulni a fél év negyedirodalomban, amelytől irtózva vagy mosolyogva fordult el a jó ízlésű s ember s A félirodalmi kellékek spanyolfala elfedte előlünk a valóságot, hogy még van cselekvő irredentizmus is, amely tettekre váltja át az indulatot, a keserűséget s az érzés- és gondolatvilág széthulló darabjait a tettreváltás egy cégéba foglalja. Nem tudtuk, hogy van ilyen irredentis HjiM is,, egy ilyen szerentsében, alapjában véve eltévedt, bolygó léleknek kellett ide vetődnie vagy vergődnie közénk, hogy a maga kezdetleges folfcének motorjai meginduljanak zúgva és elhajítsák a bombát gyűlölségének röppályáin. Milyen más ember ez a délszláv, mint a magyar! Szinte nehéz párhuzamot vonni a két típus között. A magyarság kisebbségi sorsba szorítva többet tud tűrni, nagyobb a teherbíróképessége, többet gyűr zsebre, többet nyel el, de talán még megmozdíthatatlanabb, mint a cselekvő szláv elem, a horvát, amely nyughatatlanul vergődik kisebbségi sorsában és kemény fejét nem dugja a kisebbségi malomkövek alá. Védekezik sorsa ellen, mozog, nem tartja elégnek a tűrést, a szenvedést, hanem támadásba megy át, mert lelki alkata máskép teremtődött meg, mint a magyarságé. A délszláv lélek egészen más, mint a magyar s a délszlávság egy paraszti demokrácián keresztül tanulta meg a szolidaritást, az egységet s a közös célokba való beilleszkedni tudást. A délszlávság maga alakította ki saját létformáit. E formák között ott van a banda. A bandaszerkezet jellemzi a délszláv világot, úgy katonai, mint politikai, akár társadalmi értelemben. A bandaforma, a kisebb közösség nagy egységesítő ereje, vitte előre nagy nemzeti céljai felé a kis Szerbiát. A bandaforma nem válogatós eszközeiben, legyen az akár politikai, akár katonai, akár társadalmi terület, ahol érvényesítenie kell egy közös gondolatot, egy közös célt, egy közös törekvést. A banda minden egyes tagja kénytelen vállalnia a közösséget. Szervesen hozzátartozik a bandaszerkezethez, feladja egyéniségét, egyéni életét, megy vakon, bekötött szemmel egy parancs, egy irányítás, egy cél felé. Ezért robbannak odalent a Balkánon a bombák, ezért egész természetes valami a macedóniai bombaháború s a délszláv politika ugyancsak természetesnek tartja, hogy bőrtűzzel terítsék le a politikai ellenfelet. Azonos értékek, azonos fogalmak, azonos eredőből kiinduló jelenségek. A bandaszerkezet és a bandaforma olyan szerves egységbe tudja fonni az egyént, hogy annak nincs akarata többé s ez a forma termeli ki a névtelen hősöket, akik elhullanak jeltelenül, de előbb kilövik karabélyuk minden golyóját és elhajítják bombáikat. Ez a hamisítatlan Balkán saját külön módszerével, évszázadok hosszú hagyományaival és beidegzettségével. A horvátság sohasem öltötte fel ezeket a formákat, mert a latin kultúra, a kaplicizmus ereje meg tudta óvni, meg tudta védeni. De most érintkezésbe kerülvén az elnyomó halálos ellenféllel, a délszláv fajta másik ágával, önvédelmi harcában kénytelen magára venni a balkáni létformákat, ő is a bandaszerkezetbe menti magát, menti igényeit s életakaratát a bandaszerkezeten keresztül, az utason keresztül rohanja meg azokat a szerb hadállásokat, amelyeket odaépített a horvátság lelki harcvonala elé, hogy megtörhesse a nyakas, kemény és férfias népet. A horvátság csak átvette a szerb elemtől a harci eszközöket, amelyekkel most rohamra indul. Balkán a balkániakkal, Balkánt csak balkáni eszközökkel tudja megtörni és kimozdítani állásaiból. A horvát elem a magyarokkal való együttélés és sok ellentét dacára sem nyúlt soha ezekhez az eszközökhöz. A Balkánnak kellett eljönnie, bocskorban, handzsárral és robbanó golyóval, hogy a horvát lélek megmozduljon és átvegye a bandaformát, hogy kialakítsa az listáját. És most saját fegyvereivel támadja meg a szerbet, a legtipikusabb balkáni elemet, amely ezt a bandaszerkezetet a törökség ellen való földalatti harcában termelte és formálta ki. Balkáni eszközökkel folyik a küzdelem s e balkáni küzdelem egyik elhullott katonája a kaposvári kosárfonó, a szegény Premec Ede. Nem lehet tőle elvitatni a heroizmust, a tettrekészséget, bármily szomorú maga az a tény, hogy bombát küldött. Európai szemmértékkel mérve ellenszenves, de ha a másik oldalról szemléli az ember, kénytelen sok engedményt tenni, mert annyi kíméletlenséggel, elszántsággal és brutalitással folyik a harc a támadó államhatalom és beolvasztó szerb szellem részéről, hogy ezer meg egy mentőkörülmény van a Premec Edék számára.• Mazziniék romanticizmusa és színes irredentizmusa hamis képet kápráztatott szemünkbe a kisebbségi küzdelmekről: ott és akkor még más eszközökkel folyt a harc, ekkor nem szerbek ellen kellett, küzdeni s a küzdelemnek volt egy bizonyos kiegyensúlyozó tényezője, a kölcsönös megbecsülés és a lovagiasság. Ez az, ami hiányaik a háborúutáni népi küzdelmekből, a frissen talpalt államok mohón, kegyetlenül és barbárán bocskorral tiporják el a nekik martalékul dobott kisebbségeket, akik nem tudnak cselekvőleg védekezni ellenük. A végtelen magyar türelem csendben, a temető némaságával viseli a kegyetlen bocskorok tiprását, de a horvátság hirtelen magára öltve a balkáni létformákat, ujtasába tömörült és úgy védekezik. Kétségtelen, hogy egy új hősköltemény megíratlan fejezetei és versszakai bontakoznak át a valóságba vérrel és pisztolycsövek lángolásán keresztül. Az új heroizmus fejlődik ki mindenütt: a kisebbségi heroizmus, a fajtáját, nyelvét, kultúráját, faji egyéniségét védő kisebbségek küzdelme az eltipró és elnyomó többség ellen. A magyarság jutott a legszomorúbb sorsba, mert államalkotó fajta lévén, mindig mások voltak alárendelve, nem ő volt kénytelen hozzáigazodni mások akaratához. Nem fejlődött ki benne úgy az önvédelmi ösztön, mint az elnyomáshoz hozzáidegződött és hozzáigazodott népekben. A horvátság hamar feltalálta magát, a magyar ellenben kénytelen továbbra is bezárkózni a passzivitás, a cselekvéstelenség dermedt mozdulatlanságába s legfeljebb nyelvébe és kultúrájába ágyazva vívja meg a maga életküzdelmét. De micsoda nehézségek, micsoda borzalmas küzdelmek vannak előtte! Magyar astasa nincsen, a magyarság nem tud beidegződni és átigazodni a bandaformációra s a bandaszerkezetre. Nincsen meg benne a balkáni népek kollektíveumának nagy egységbefoglaló ösztönössége. • Nem vagyunk egyenlő eszközökkel ellátva, a magyarság fegyvertárából hiányzanak azok az eszközök, amelyekkel nyomatékosabban meg tudja védeni a maga jogait és igényeit. Magyar ustasáról nem lehet szó sem, de annál erőteljesebb és elfojthatatlanabb a horvát szabadságharc, amely kis egységekbe szórtan, mégis egységes cél felé mozog és tör, s a szerb elemet saját elemeivel, saját fegyvereivel rohanja meg, s védi a maga jogait, érvényesíti ennek az erős kapacitású kis nemzetnek létigényeit. USTASA horvátok és magyarok liia, a szerb bilincsben kádár lehet NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1934 április 1. JOBB A RADIO TMN05 MM RÁDIÓCSŐVEL Ú trendszeres egyéni utazások Abbáziába! Rendezi a Palace és dr. Lakatos igazgatósága. 10 naptól kezdve egészen 6 heti időtartamig útiköltséggel, teljes penzióval (beleértve kurtaksa és borravaló) már heti 90.— Ptfti! Felvétel és pengőbefizetés: Carlton• szálló, állandó iroda. Telefon: 88-970. Ugyanott jelentkezés a Dr. Lakatos Baden szanatóriumába is, ahol az olcsó pausálárak úgy a penzió, mint az összes gyógykezelésekre szintén be vannak vezetve. GYÓGYULÁS — SZÓRAKOZÁS! MEGHALT GZ ANYASZENTEGYHÁz fMMyviÁrosa ÉS LEVÉLTÁROSI Róma, március 31. Ehrle Ferenc kúriáng bibornok szombaton a kora reggeli órákban 89 éves korában meghalt. Az elhunyt bibornok a bíboros szerpapok sorába tartozott és igen kiváló tudós tagja volt a jezsuita rendnek. 1845-ben született Würtenbergban, ahol atyja orvos volt és 1861-ben lépett be a Jézus társaságba, ahol tanulmányokra Angliába küldötték és ott is szentelték pappá. 1880-tól kezdve Rómában működött, főleg tudományos téren és főleg a középkori scholastikát tanulmányozta, amelynek köréből egy csomó könyvet írt. De egyúttal a paleográfia is működési tere volt és neki köszönhető sok régi kézirat elolvasása és restaurálása. XIII. Le© pápa 1895-ben a vatikáni könyvtár prefektusává hívta meg és ezen a téren olyan érdemeket szerzett, hogy világhírű egyetemek nevezték ki díszdoktorrá. Mikor a világháború kitört, azt kérte XV. Benedek pápától, hogy mentse fel hivatalától és ő ajánlotta utódául Ratti Achillelest, a jelenlegi XI. Fiús pápát, aki akkor a milánói Ambrosiana könyvtár vezetője volt. Ehrle visszatért német hazájába, de 1922-ben XI. Pius pápa mint bibornokot visszahívta Rómába, ahol csakhamar az Anyaszentegyház könyvtárnokának és a levéltárosának a tisztségét kapta meg az angol származású Gasquet bibornok elhalálozása után. Mint ilyen jelentős mértékben közreműködött a katolikus tudományosság újabb föllendülésében.