Nemzeti Ujság, 1934. augusztus (16. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
aJTm c/v/v Hindenburg tábornagy állapota válságosra fordult Idői ÚT* ás —^m■——mm■■ ■ ■■ ■ DOIlfUSS 71 Meteorológiai ^ ^ kancellár gyűt-Intézetjelentései l -^ kosait kivégez-Meleg idő, meg 1§k f MT M M W lék Diplomáciai élénkülő déli szél TO4 I lEL^á ImJm M HU I I , I I B Slhs M Aff _ affér Svájc és nyugatról felhő- Imi KW fM BB HT| H H Hl US fii Németország kösiidés. M Dunán- 1 W ■ I fi Bn ■ 1 ■ H Hl fi zött ~ Spanyolfal nyugati ré- I nB JbR. " B országbanujabb szén délután zl- A ^ forradalom hivatarok és a kő- , . _____ . _ . . IA4. • * , törésének veség csökkenése XVI. évfolyam 172. szám ^ SZERDA ^ Budapest« 1934 augusztus 1 szélve fenyeget Mdivani herceg Budapestre érkezett Balogh Elemér vezérigazgató a Hangya , alelnöke lett Kepner őrnagy és Steewens kapitány, akik tönkrement léghajójukról ejtőernyővel menekültek a sztratoszférából Anglia a békéért fegyverkezik London, julius 31. A leszerelés csődjének következménye a lázas fegyverkezés lett s ennek hangulata magával ragadta az angol közvéleményt. Különösen a légi fegyverkezés terén Anglia óriási arányú áldozatokkal akarja biztosítani a szgetországot támadások ellen. Az érdeklődés Németország fegyverkezési híreivel szemben állandóan fokozódik, önkéntelenül felidézi ez a hangulat az 1906. év emlékezetét. Ebben az évben vitte keresztül Lord Haldane a «territorial army“ — a területi hadsereg — megszervezését. Ez pedig azért volt korszakalkotó jelentőségű, mert Lord Haldane nyíltan az Elgin-bizottság véleményére támaszkodott, amely így hangzott: — Semmiféle katonai rendszer nem kielégítő, amely nem terjeszthető ki a rendes királyi hadsereg keretén kívül, bármilyen nagyságú legyen ez a keret.“ Vagyis egy szükség szerint megnagyobbítható hadsereg szervezetét alapozta meg, amelynek az volt a hivatása, hogy a kontinensen küzdjön. A rendes angol hadsereg elsősorban a Szigetország védelmére szolgált betörés ellen, de ez a hadsereg aránylag gyenge volt. Hiszen a tengerészetre várt elsősorban a szigetország védelme. A „területi hadsereg“ létszáma viszont szaporítható volt, mert az idegen területi akciókban való részvétel volt a hivatása. Ugyanekkor indult meg a a francia vezérkarral a kooperáció, amely végeredményben a világháború előkészítését jelentette. A háború óta az angol hadseregnek mind a három fegyverneme: a szárazföldi, a tengerészeti és a légi hadsereg rendszeresen csökkent, úgy hogy a Szigetország volt az egyetlen nagyhatalom, amely ha nem is teljesen, de legalább részlegesen leszerelt. Ennek több oka volt. Az angol adózás oly óriási mértékben növekedett, hogy takarékossági szempontból sem akart a közvélemény nagy és drága hadsereget. De ezenkívül Anglia népe mélységesen békeszerető, mert hiszen minden kereskedő nép csak béke idején prosperálhat. Végül az angolokban sok idealizmus van s a közvélemény igazán hitt az európai béke új, kölcsönös biztonságra és nemzetközi szervezkedésre alapozott békés fejlődésében. Különböző pártállású angol kormányok pedig azon a véleményen voltak, hogy az angol példa végül is a többi nagyhatalom leszerelésére és a ,.Disarmament Conference“ sikerére vezet. Amikor a franciák elutasították a németek április 17-iki jegyzékét, amelyben Hitler igazán elfogadható feltételekhez kötötte a német hadseregnek 300.000 főre való emelését s még az öszszes haderők nemzetközi felügyelet alá helyezését, ha emellett legalább védelmi nehéz fegyvereket kaphat; egy igen fontos és magas állású angol államférfi azt mondotta nekem: — „Ezek után pedig pokoli módon felfegyverkezünk“ —* (After this we are going te arm like hell), mert az angolok türelme kifogyott. Franciaország sohasem csökkentette fegyverkezését, sőt, Németország, ha megengedik, nyíltan, ha megtagadják, akkor titokban, de fegyverkezni fog. Oroszország hadserege elsőrendű; Olaszország légi flottája egyike a legjobbaknak Európában s hadseregének többi része is kielégítő. Anglia nagyhatalmi állásával nem fér össze, hogy tiltább is gyenge maradjon, mert hisz példáját eddig sem követte senki, befolyását pedig csökkentette az, hogy nem volt kellő védereje. Néhány nappal ezelőtt azután nyilvánvalóvá vált, hogy az angol „pokoli fegyverkezés“ megindult. A legmodernebb hadászati ágban, a légi hadsereg megkétszerezésében legerősebb szomszédjával is egyenlő erejű haderőt épít. Eddig Angliának 42 rajból álló légi hadereje volt, ami 504 repülőgépet jelent. A következő öt esztendő alatt még 41 rajt építenek 492 géppel. Ebből 33 rajt a hazai légerőhöz csatolnak, amely így 75 svadronból fog állani, a megmaradó nyolcat részben a tengerészetnél, részben külföldi szolgálatra alkalmazzák. Tehát a honi angol légi hadsereg öt esztendő múlva 900 gépből áll. Természetesen 900 teljesen modern, elsőrangúan felszerelt s trenírozott pilótákkal ellátott gépből. Ezzel Anglia egy csapásra, légi erejének kitűnő kvalitását tekintetbe véve, Európa legelső légi hadseregének tulajdonosa lesz. A légi haderőn kívül még van valami, amit nem szabad elfelejteni s amely igen érdekesen illusztrálja a mostani angol kormány felfogását, s ez a magánrepülőgép tulajdonosok a általában a magánrepülés megszervezése. „Civil aviation“ — civil repülés — addig a légügyi minisztérium külön osztályának igazgatása alatt állott. Most egy bizottság foglalkozott a magánrepülés kérdésével s azt a véleményt terjesztette elő, hogy „a következő tiz év alatt“ a magánrepülés egy más, kimondottan „civil“ minisztérium fennhatósága alá kerüljön s addig is h auiig a légügyi minisztérium alá tartoznak ügyei, vezetését lehetőleg független tanácsra bízzák. A kisebbségi vélemény pedig e téren a gyors váltó- A GYORSASÁG DÉMONA Sebesség, sebesség mindenek fölött!... Számomra ez jelenti az élet beteljesülését. Dübörgő gépek, kattogó motor, legszebb muzsikája ez egy régi autóversenyző fülének. Távol áll tőlem, hogy bárkit lebecsüljek, de őszintén meg kell vallanom, mélyen sajnálom azokat, akik soha nem érezték a sebesség mámorának gyönyöreit. Jól tudom, a bélyeggyűjtő viszont fölöttem sajnálkozik, amiért sehogy sem tudom osztani afölötti örömét, amikor egy távoli ismeretlen szigetország egy bélyegritkaságát sikerül fölfedeznie. Az viszont bizonyos, hogy sebesség nélkül sivár és szomorú volna az élet. Sokszor kérdezik tőlem, micsoda érzések hevítenek, amikor mindig újabb és újabb rekordok megdöntésére törekszem. Én ilyenkor nem annyira magát a kérdést, mint inkább azt tartom furcsának, hogy kérdezősködnek. Ugyan miért járnak moziba az emberek, miért látogatják a futballmérkőzést, miért járnak uszodába, vagy miért indulnak sétára holdvilágos estén az imádott leánnyal! Nyilván azért, mert mindez örömet szerez nekik. Nos hát, én is csak azt válaszolhatom: azért igyekszem mindig újabb rekordokat megdönteni, mert ez nekem örömet okoz. Egy rekord megdöntése példátlan izgalmat jelent a starttól a célig. Izgalmas a tömeg lelkes, buzdító kiáltozását hallani, de bizonyos, hogy a versenyző izgalma akkor is csúcspontra szökne, ha történetesen egyesegyedül, mondjuk a Szahara közepén akarna minden áron rekordot javítani. Hogy ilyenkor mit érzek, nehéz volna körvonalazni. Mintfehér szalag bomlik ki előttünk a pálya, amelyet mindkét oldalról sűrűn szegélyez a közönség. Kezünkben a kormány, amellyel kihívjuk a sorsot s a tüzes gépparipa, amelynek nyergében ülünk, valóban versenyre kel a sebesség démonával. Ugyan mire jó az ilyen verseny! Lehet, kihívja a halált, de ugyanakkor talán diadalra is vezet. Emberkéz alkotta remekmű a gép, mesteri mechanizmus, amely szinte csalhatatlan pontossággal működik és magában foglal mindent, amit csak megalkothat az emberi értelem. Mégis minden új verseny előtt újra kételkedem, vájjon megfelelő-e a gép teljesítőképessége. Gyors imát rebegünk a Mindenhatóhoz, oltalmat kérünk és segítséget. Azután elköszönünk a jóbarátoktól, akik odasereglenek a gép köré Egyikük nyilván jó tréfának tartja, odaszól: — Isten veled, öreg fiú! Oda se neki az ilyen ízléstelenségnek. Sokkal fontosabb dolog van kockán. Pillanatokra most még egyszer eszünkbe jut, vájjon nem feledlkeztünk-e meg valamiről. Elláttuk-e a gépet, megnéztük, vájjon a fékek rendben működnek-e! Azután elfog a láz, a gép búgva indul és mint kilőtt ágyúgolyó ugrik neki a meszszes égnek. Felejthetetlen, magával ragadó élmény ez a lendület. A szél csak úgy süvölt körülöttünk ebben a rohanásban. A kocsi zug, bug, dübörög — zengi a gépek rapszódiáját. Sebesség! Sebesség mindenek fölött! A gyorsaság démona rikolt a fülembe, aki most nem vagyok egyéb a gép szerény rabszolgájánál. És körülöttem leskelődik a halál. Egy óvatlan pillanat, másodpercnyi fáradság és mindennek vége. Ám a félelemre nincs idő, szívünk dobog és maga is a sebesség dicshimnuszát dalolja, ott a láthatáron pedig már őrjöngő körtáncot lejtenek szemünk előtt acélegyenes lobogói. * Milyen kár, hogy olyan rövidideig tartott. Most idegtépő út következik, amely az időmérőhöz vezet. Erős kétségek között érünk az ellenőrhöz, aki megállapítja, vájjon csakugyan sikerült-e megdönteni a rekordot. És mekkora az öröm, ha valóban új teljesítményünkre ügyel fel a sportvilág. És ha történetesen nem sikerül a rekord megdöntése, maga a kísérlet is megérte a fáradtságot. És legközelebb bizonyára több szerencsével állunk a starthoz. Ha viszont új rekordot könyvelünk a nevünk mellé, ez a boldogság mindennel fölér. Bőséges jutalma ez minden fáradságunknak, mert új erőt ad az érzés, hogy hozzájárulhattunk az ipar fejlesztéséhez, egy lépéssel előbbre vihettük az emberiség haladását. Mert a sebesség — haladást jelent. Nem csupán üres ábránd, mint sokan hiszik, egy-egy új rekord legbiztosabb próbaköve a kocsi teljesítőképességének s a rekorder kocsi márkája iránt, egyszeriben megsokszorozódik a kereslet. De fejleszti a rekord teljesítménye a mérnökök munkáját is, egyre javulnak a versenykocsi típusok, s az újítások, a bevált és kipróbált javítások és megváltoztatásoknak hasznát látja az egyetemes automobilizmus. Nem kevésbé fontos az is, hogy a versenyek fokozzák, a spoit szellemet, s kölcsönösen emelik a nemzetek egymás közötti összetartozásáta érzését. Magam úgy érzem, elégedett lihetek a teljesítményekkel, amelyeket versenyző pályafutásom során sikerült felmutatnom, teljesen megelégedett azért mégsem vagyok. Addig maradok a kormánykerék mellett, ameddig érzemi, hogy megállom a helyemet a sebesség, rekordjáért folytatott nagy küzdelemben. Tudom, érzem, nincs meszsze az idő, amikor olyan kocsikat építettek, amelyekkel halomra döntik az öszszes eddig felállított rekordokat, amelyek sebessége túlszárnyal minden fogalmat, amelyet eddig megalkothattunk magunknak a gyorsaságról és szívem mélyéből remélem, hogy egyszer magam is vezethetek majd egy ilyen kocsit. ÍRTA: G. E. T. EYSTON Lapunk mai száma 16 fillér