Nemzeti Ujság, 1934. szeptember (16. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

________ elrendelték a heti 36 órai munkaidőt. Hogy ez a sok cikkben beállt drágulás és a lecsökkentett munkabérek mellett fáj a munkásságnak és nélkülözéssel is jár, az bizonyos, de csak így lehetett biztosí­tani mentül többek kenyerét és erre az eljárásra készteti Németorszá­got a nyersanyaggal való kényszerű takarékoskodás. A németországellenes bojkott — ha nem is teljes — de érez­teti hatását. A genfi zsidó világkonfe­rencia pedig éppen most határozta el a további bojkottot és bizottságot is szervezett, mely azt hatékonyan ki­­váltja folytatni. A gazdasági élet javulásának, vagy rosszabbodásának kérdése természete­sen még nem függ ettől az egy kérdés­től. Bizonyos, hogy angol részről pesz­­szimisztikusan gondolkodnak. De nem szabad itt sem feledni, hogy mestersé­ges hangulatkeltés folyik. Hitler is tudja, hogy a helyzet súlyos, de azt hirdeti és a propaganda is ebben a szellemben dolgozik, hogy egy nemzet­nek nagyságát és államalkotó erejét „a képesség és az akarat az áldozatho­zatalban“ adja meg. Schacht morató­riumterve mindenesetre nagy nehézsé­gekre mutat. Az ifjúság vezetésében is mérsékel­tebb hangokat hallani. Staebe az ifjú­sági sajtó főnöke mindjárt június ep-ikán elmozdíttatott. Baldur von Schirach napja is letűnőben van. A szellemben is mintha változás állt volna be. Rosenfeld pogányizűi eszméi előadásokban és sajtóban nem propa­­gáltatnak. Hitler maga legutóbbi meg­nyilatkozásában újra a két keresz­tény vallás védelmét hirdette. Nemrég pedig az történt, hogy Heizbergben a Hitler-jugendek gyűlésére kiküldött berlini SA-szónok harmincezer német ifjú előtt az új pogányság ellen for­dult és biztatta a katolikus ifjúságot, hogy vallásában megerősödve harcol­jon az új Németországért, mert a nem­zeti szocializmus nem új pogányságot akar. Igaz, hogy épp így más hangok is fel-felhangzanak, de Hitler június 30-iki fellépése aligha el nem vette a kedvét a szellemi forradalmároknak is, mert Hitler kegyetlenül lecsap, ha a nemzeti szocializmus kettéhasadásától kell tartani — ami legkönnyebben meg­történhetik, ha a vallási meggyőződés­hez nyúlnak. Minden születés fájdalommal jár. Fájdalmak közt jön világra az ember. [Vajúdások között jönnek létre az új­­társadalmak. Ennek jelenségei látha­tók Németországban is. Ezek nyugtala­nítják az embereket és az átalakulási folyamatokat. szolgákat, akik elterülve az izzó homo­kon,­­a tűző naptól remélték, szinte kö­nyörögték a megváltó halált. És mielőtt kihunyt volna bennük az alig lobbanó élet, sebekkel borított, nyomorúságos tes­tük valósággal összeaszott a nap perzselő füzében. Mélységes megdöbbenésükre há­rom nőt is találtak a francia tudósok ezen az iszonyú helyen. Kiderült, hogy a szerencsétlen teremtéseket férjeikkel együtt ejtették fogságba és adták el rab­szolgákul a kardnak. Most ezután az em­beriségnek ezek a páriái férjeikkel együtt­­tespedtek az elevenen halálraitélteking ezen a vesztőhelyén. Menthetetlenül ki­szolgáltatva azok mohóságának, akikből talán még nem ölt ki mindent az agor­goti só. Egyszerűen hihetetlen, hogy manapság ilyen állapotok uralkodhatnak bárhol a világon! Hosszú évekig senki nem akart hitelt adni a rettenetes adatoknak, ame­lyek a francia Guyana fegyenctelepeinek szörnyűségeiről számoltak be. Ugyanígy nem hitte el senki a francia kutatók haj­meresztő elbeszéléseit az agorgoti scane­­zőkön átélt borzalmakról. Teljességgel érthetetlen, Franciaország miért tűri gyarmatbirodalmában az ilyen vérlázítóan szörnyű állapotokat! Nincs mentség, nincs magyarázat és nincs vé­dekezés, amely elfogadhatóvá tenné, vagy magyarázatát adhatná Agorgot rémsé­­geinek. És mégis , a francia gyarmati kormányzat azzal érvel, hogy a sóbányák a kard tulajdonai s épp úgy hozzátar­toznak belső Afrika életéhez, mint, maga a timbuktul nagy karaván, amelyhez év­századok óta ragaszkodnak az arabok. Minden beavatkozás, hatalmi kényszer, vagy bármilyen intézkedés a hatásában felmérhetetlen guerilla-háború kirobba­nását idézné elő. Már­pedig abból Fran­ciaország éppen elég kemény leckét ka­pott az afrikai gyarmatbirodalom paci­fikálása alkalmával. De nem segíthet az agorgoti pokol élő halottéin maga a kard sem, akinek öröklött jogait a francia ha­talom felfüggeszthetné ugyan, de ugyan­ekkor szembetalálná magát az ellenséges törzsek valóságos légiójával, akik a kard kiűzetése után most már maguknak kö­vetelnék az agorgoti poklot., A Szahara rabszolgáinak számára se- NEMZETI ÚJSÁG _________Szombat, 1934 szeptember 1 A VILÁGPOLITIKA £S€M€NY€I Páris a balti egyezményben a saját sikerét látja Páris, augusztus 31. A párisi lapok élénk figyelmet szentel­nek a balti államok rigai megegyezésé­nek. A Journal des Débats tudósítója részletesen ismerteti a megállapodást, amely kimondja a három balti állam egyetértésének és együttműködésének szükségét és tervbe veszi a három állam külügyminisztereinek és diplomáciai képviselőinek rendszeres értekezleteit. A lap kiemeli, hogy a balti államok ked­vező álláspontra helyezkednek a keleti szerződés kérdésében.­­A lett megbízottak vezetője a lap tudósítója előtt így nyi­latkozott: A népszövetség szeptemberi közgyűlésén a három balti államnak al­kalma lesz, hogy kifejezésre juttassa külpolitikájuk teljes összhangját Vo­natkozik ez elsősorban a keleti szerződés kérdésére, amelyet mindhárom állam egyformát ítél meg. Parizsban a balti egyezményt a francia külpolitika nagy sikerének fogják fel és remélik, hogy ez hatással lesz Lengyel­­ország külpolitikai magatartására is. „Francia diadalkapu a szovjet részére“ Páris, augusztus 31. A Quai d'Orsay félhivatalos lapja, a Temps pénteki számában meleg hangon üdvözli a szovjetet abból az alkalomból, hogy be akar lépni a Nemzetek Szövet­ségébe. A lap megállapítja, hogy Szovjet- Oroszország felvétele biztosítva van és hogy az oroszok állandó tanácstagságot is kapnak. Szovet­oroszország — írja a lap — visszatér az európai nagyhatalmak körébe és mostantól kezdve megint euró­pai politikát folytat, miután az elmúlt években folytatott politikája inkább európaellenes és ázsiai jellegű Volt. A Temps végül megnyugtatja azokat a hatalmaikat, amelyek aggodalommal kí­sérik Szovjetoroszország bevonulását a genfi porondra s azt írja, hogy a Népszö­vetség csak érdekházasságot köt Szovjet­­oroszországgal s nem „szerelmi“ házas­ságot. A szélsőjobboldali Journal des Débats hevesen tiltakozni az ellen, hogy a fran­cia kormány oly lelkesen agitáljon Szov­­jetoroszország mellett és az orosz politi­kát minjdhogy követendő példaként ál­lítsa a világ elé. Érthetetlen, hogy miért akar Franciaország mindenáron diadal­kaput állítani Genfben az oroszoknak és miért vesz igénybe minden eszközt, hogy legyűrje a szovjetellenes államok ellenál­lását. Úgy látszik, hogy a francia—orosz katonai szövetség kötelezi erre a párisi kormányt. PÁRIS ÚJABB NÉMET „BÉKEOFFENZIVÁT“ VÁR Páris, augusztus 31. A francia sajtó újabb német „béke­­offenzivát“ vár. A lapok arra alapítják ezt a feltevésüket, hogy Hitler Adolf a nemzeti szocialista párt helyettes vezé­rét, Hess Rudolfot akarja kinevezni bi­rodalmi vezérhelyettessé, Hess Rudolf­ról pedig köztudomású, hogy nagyon szeretné létrehozni a német-frankciai ki­békülést. Hess néhány héttel ezelőtt, mint ismeretes, beszédet mondott Königsberg­­ben, amelyet egyenesen Franciaország címére intézett. A párisi lapok azt hi­szik, hogy Hess vezérhelyettessé történt kinevezése után még határozottabb for­mában szorgalmazza majd a német-fran­cia kibékülés politikáját. Ennek az új politikának a beharangozása volt állító­lag már Hitler koblenzi beszéde is. ELEJTETTÉK A „MÉREG­POHÁR“ TERVÉT Berlin, augusztus 31. A halálbüntetés méregpohárral való végre­hajtásának tervét elvetették. A büntető tör­vénykönyv reformjának végleges szövegében csak egyfajta halálbüntetés szerepel: a lefeje­zés. Érdekes rendelkezéseket tartalmaz a fegyház- és fogházbüntetés szigorításáról szóló fejezet .A bíróság mellékbüntetésként kimond­hatja, hogy a fegyház, vagy fogházra ítélt bűnös bizonyos napokon a rendesnél kevesebb kasztot kap és kemény fekhelyen kell aludnia. Kiszabhat a bíróság mellékbüntetésként „köz­megvetésnek való kitételét“ is, ami abban áll, hogy az elítéltet megfosztják német állampol­gárságától és az ezzel kapcsolatos összes polgárjogoktól. AZ OSZTRÁK KORMÁNY NEM TÁRGYAL ÚJABB KÖLCSÖNRŐL Bécs, augusztus 31. Szeptember 4-én ül össze Genfben a Népszö­vetség pénzügyi bizottsága, amelynek napi­rendjén az osztrák pénzügyi helyzetről szóló szokásos jelentés mellett szerepelnek még az 1923-ik évi népszövetségi kölcsön konverzió­jának előkészületei. Azok a külföldi jelentések, amelyek szerint az osztrák kormány új külföldi kölcsönről is tárgyal, vagy pedig tárgyalni szándékozik, a Bécsi Távirati Iroda közlése szerint nyilván félreértésen alapulnak és egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak. BARTHOU TÖBBÓRÁS KÜLÜGYI EXPOZÉT MONDOTT Páris, augusztus 31. Barthou­­külügyminiszter pénteken többórás külpolitikai expozét tartott az államtanácsban és részletesen ismertette a francia külpolitika összes időszerű problémáit. Barthounak ezt az expozét eredetileg már a csütörtöki miniszter­­tanácson kellett volna elmondania, a minisz­tertanácsot azonban annyira igénybe vették a belpolitikai ügyek, hogy a külpolitikai beszá­moló a pénteki államtanácsra maradt. Barthou expozéjának lényegéről semmi sem szivárgott ali Steáért, hivatalos kommünikéból csak azt lehet­­megállapítani, hogy melyek azok a kérdések, amelyek a francia külpolitikát ez­­időszerint foglalkoztatják. A kommüniké sze­rint Barthou a következő időszerű kérdéseket tárgyalta meg beszámolójában: az osztrák probléma, a saarvidéki népszavazás megszer­vezésének ügye, a keleti paktum ügyében folyt tárgyalások és Szovjetoroszországnak a Nép­­szövetségbe való felvétele. LETARTÓZTATTÁK A KRUPP-BERNDORF MŰVEK IGAZGATÓJÁT Bécs, augusztus 31. A júliusi nemzeti szocialista puccs értelmi szerzőinek megállapítása ügyében folyó nyo­mozás pénteken ismét két szenzációs letartóz­tatásra vezetett. Az egyik letartóztatott a legnagyobb osztrák fémárugyár, a Krupp- Berndorf-művek vezérigazgatója, Hamburger Frigyes, akit a letartóztatási parancs indo­kolása szerint azzal vádolnak, hogy „élénk tevékenységet fejtett ki egy betiltott politi­kai párt érdekében“. A letartóztatás hátteré­nek közelebbi részletei még nem ismerete­sek. A másik letartóztatott a Landbund-párt egyik vezető embere, Feitelmayer Frigyes, a felsőausztriai mezőgazdasági kamara alel­­nöke. Feitelmayer ellen a welsi ügyészség adott ki letartóztatási parancsot. JASPAR BELGA KÜLÜGY­MINISZTER PÁRISBA LÁTOGAT Brüsszel, augusztus 31. Jaspar külügymin­iszternek küszöbön álló párisi útja elé nagy érdeklődéssel néz a közvélemény. Általánosságban azt hiszik, hogy a párisi találkozón elsősor­ban gazdasági kérdéseket beszélnek meg. Jaspar külügyminiszter tudvalévően a mellett van, hogy az aranyalapot fenn­tartó államok között szorosabb gazda­sági együttműködést létesítsenek. Épen a napokban azt a szándékot tulajdoní­tották neki, hogy értekezletre akarja egybehívni az aranyvalutájú államokat. Beavatott körökben azonban nem tart­ják valószínűnek, hogy Jaspar párisi útja összefüggésben lenne ezzel a kérdés­sel amely egyelőre csupán az elméleti megvitatás állapotában van. TITULESCU A DUNAI KÉRDÉSRŐL TÁRGYAL BARTHOUVAL Páris, augusztus 31. Titulescu romá­n külügyminiszter, aki csütörtökön a francia fővárosba érke­zett, nyolc napot szándékozik ott tölteni. Titulescu vezeti a román delegációt a küszöbönálló szeptemberi népszövetségi ülésszakon s ezért valószínűnek látszik, hogy a román külügyminiszter párisi tartózkodását arra akarja felhasználni, hogy a genfi tárgyalásokkal kapcsola­tos kérdésekben érintkezésbe lépjen a francia kormány tagjaival­ elsősorban Botthm külügymaniniszterrel. Titulescu a keleti paktum, a dunai probléma éa Szovj­e­toros­zországn­ak a Népszövetségbe való belépése ügyében folytat a francia fővárosban tárgyalásokat. iwywMMvwvwywywiwwnMwywvwyMiMi „NYÍLT-TÉR" (E rovatban közöltekért nem vállal felelősséget a­­ szerző) NYILATKOZAT Nagys. Szerkesztő Úr! A különböző fürdőlevelekkel kapcsolatosan aláb­biakban közlöm a való tényállást és kérem, hogy azt nagyb. lapjában köz-,­zétenni szíveskedjék. 1. Nem igaz, hogy a penzióban nem számították fel a táj szépségét és a környék üdeségét, ellenben igaz az, hogy tájszépséghányad címén napi egyhuszat és környéküdeség alapján napi egyharmincat csaptak viharvert számlámhoz. 2. Nem igaz, hogy a londiner egész nap józan volt, ellenben igaz, hogy délután ötkor már dadogott és este nyolckor úgy hordta ki az állomásra a koffereket, hogy az egész úttest szé­­­lességében vandlizott, miközben édes-­­deden énekelte, hogy „Nem kell más, nem kell más“ . . de nem lehetett megállapítani, hogy csak egy kis val­­lomás, vagy még egy spriccer kellene neki. 3. Nem igaz, hogy egész nap ragyogó napfényben fürdött a jég és ózont le­helt a fürdőtitkár. Ellenben igaz, hogy két hétből hármat esett az eső és sür­­gönyileg rendeltem jägeringet és her­*­bateát. 4. Nem igaz, hogy a koszt bőséges­en tápláló volt. Ellenben igaz az, hogy a bécsi szelet akkora volt mint egy tíz­­filléres bélyeg, a rántott csirkéhez pe­dig nagyitót szolgáltak fel, nehogy az ember összetévessze a mellé szervíro­zott békebeli két szem aszaltszilvával. 5. Nem igaz, hogy a szobában hideg és meleg folyóvíz volt. Ellenben igaz, hogy a tavon lyukas volt és kifolyt be­lőle a víz a cipőmbe. Az ivóvíz ellenben tényleg meleg volt. 6. Nem igaz, hogy a kiszolgálás gon­­dos volt. Ellenben igaz, hogy a háló­ingemmel törölték fel a szobámat és a szemetet mindig a hamutartóban ta­láltam meg. A pincér délben, ha kért az ember egy kis sót, hát ebéd után tényleg hozott egy vegyileg tisztított, fogpiszkálót. 7. Nem igaz, hogy a velencei est bűn­bájos volt és a vendégek egy felejthe­tetlen éjszaka csodás emlékével távoz­tak. Ellenben igaz az, hogy minden vendég köteles volt, mint valami ba­tyubálba, lampiont hozni magával, a tűzijáték pedig abból állt, hogy Józsi, a főúr, meggyujtott öt pakli gyufát és feldobta a levegőbe. Ami a virágos csó­nakfelvonulást illeti, az tényleg meg­volt, de a csónakok spenóttal és teg­napról visszamaradt kelkáposztával voltak díszítve és a Rühingeréké pláne lyukas volt és miközben a zenekar a Barbarólát játszotta csárdásra tran­­sportolva, Rübingerék, akik héten ül­­tek a csónakban, a két nagymamát nem számítva, éppen akkor süllyedtek el, amikor a műhangulatot vezénylő fürdőtitkár éppen elrikkantotta ma­gát, hogy Csuhaj, sose halunk meg. Hát ő tényleg nem halt meg, de az egyik Rühinger-nagymamát még most is élesztgetik szerető vejei, menyei és unokái. 8. Nem igaz, hogy a szobák szúnyog-, és légymentesek voltak. Ellenben igaz az, hogy a szúnyogok már másnap rö­högve megették a szúnyoghálót, majd gondosan hozzáfogtak vádlim feldolgo­zásához­­. Nem igaz, hogy a gyermekek az igazgatóság által szerződtetett ne­­­velőnő gondos felügyelete alatt csen­desen játszadoztak. Ellenben igaz az, hogy az igazgatóság gondos nevelőnője egész nap andalgott a homokban, az éppen szabadnapos főúrral,míg a gyer­mekek ebéd után, amikor kissé lepi­hent az ember, mint albán felkelők, megrohanták az ablak alatt elhúzódó kuglipályát, amelyet véres harcok után, úgy öt óra körül, tényleg be is vettek és kitűzték rá a penzió egyik büszke, de pecsétes abroszát, úgyis mint a szabad irokézek viharvert lobo­góját. Erre már én is felkeltem, úgyis mint albán fürdővendég és mintegy befejező ütlövésként felkaptam a zsámlit és úgy hozzávágtam a kugli­­zóhoz, hogy a számlámom csak a zsám­­lifogyasztás és kuglizónyomorítás cí­mén harminc pengő többlet mutat­­o-i­zott szombaton* 10. Végül nem igaz semmi, ellenben igaz, hogy a fürdőlevelekből egy. szó SG 1QCIZ» _ . • j -ú Tisztelet :IT fff.Jmn I rttmr

Next