Nemzeti Ujság, 1934. október (16. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

Kedd, 1934 október 2. __ _____ NEMZETI ÚJSÁG ■■■■■■■■■■■■MMIMIMMMMMMMMWnMMílMMMKIBMBIBMMHMMMMBIIIIIIliyillllllilllllll II... - LEMONDOTT A ROMÁN KORMÁNY: külpolitikai ellentétek álltották szembe Titusescut, az „örökös külügyminisztert44 Tatarescuval Bukarest, október 1. A Tatarescu-kormány lemondott. A lemondás mögött nem pusztán a kormány rekonstrukciójának régen esedékes szándéka húzódik meg, hanem igen fontos külpolitikai ok, de elsősorban Tatarescu kísérlete, hogy megszabaduljon Titules­­cunak, az „örök külügyminiszternek“ tehertételétől. A kormányválságot az Orient Radio című román félhivatalos laptudósító a következőkben jelenti be. Hivatalosan jelentik: Tatarescu miniszterelnök benyújtotta lemondását a ki­rálynak, aki a lemondást elfogadta. A miniszterelnök saját lemondásával egy­idejűleg átnyújtotta a királynak az egész kormány lemondását is. A király ismét Tatarescut bízta meg az új kormány megalakításával. Élet-halál harc Tatarescu és Tiulescu között Bukarest, október 1. Már hetek óta szó volt arról, hogy a­­ közeljövőben összeülő parlamentnek re­konstruált Tatarescu-kormány mutatko­zik be. A kormány lemondása megtörtént s ez tehát nem volt meglepetés. Ellenben óriási izgalmat keltettek egész Romá­niában a kísérő körülmények. Az egyéb­ként is mindig izgatott, mindig túlfűtött hangulatú Romániában, ahol a normális parlamenti élet a mérhetetlen korrup­ció és a személyi gyűlölködések miatt elképzelhetetlen, az izgalmakat a Titulescu személye körül kibon­takozó harc keltette fel. Duca meggyilkolása után Tatarescu többször tett kísérletet arra, hogy a kül­ügyminisztertől szabaduljon és emléke­zetes az a példátlan helyzet, amelyet Ti­tulescu azzal idézett fel, hogy vonakodott hazautazni, majd amikor engednie kel­lett, betegség ürügyével légmentesen el­zárkózott és csak gyökeres rendszervál­tozás esetén s főleg személyének meg­felelő védelmi biztosítékai után volt haj­landó tovább vinni a külügyminisztersé­­get. A nyilvánosságtól elzárt háttérben azonban élet-halál harcot­ folytatott to­vább is a maga és rendszere megmenté­séért. Ebben megértő segítségre talált a francia diplomáciában, amely egész te­kintélyével támogatta Titulescut s végül is Barthou emlékezetes bukaresti látoga­tásával, óriási, görög-tüzes diadalt ara­tott. A harc azonban tovább folyt s most döntően ellene látszanak fordulni a kö­rülmények. A király váratlanul hazaér­kezett Erdélyből, ahol vadászaton tartóz­kodott. Előzőleg magához rendelte Tata­rescut és már napok óta sejteni lehetett, hogy valami van készülőben s ennek összefüggésben kell lennie Genffel, a kisebbségi kérdéssel, a lengye­lek keleti paktum ügyével, de kü­lönösen azzal a szereppel, ame­lyet Románia a kisantanttal együtt, az Ausztria függetlensé­gét garantáló olasz-francia-angol nyilatkozattal szemben játszott. II. Károly király bizonyára nem nézte jó szemmel, hogy amikor párisi útra ké­szül, Titulescu teljes passzivitást muta­tott az osztrák kérdésben: mintha rá­engedte volna magát fűzni Jugoszlávia járszalagjára s ezzel kockára tette a két nagy nyugati latin állam hasznos barát­ságát, amelyre éppen most, a gazdasági leromlás tragikus mélypontján Romániá­nak szüksége van. Bizonyára közrejátszott az is, hogy Károly király a franciaországi utat össze akarja fűzni londoni látogatással, de ennek akadályait a román diplomá­cia nem tudta elhárítani. Ezek a családi természetű akadályok majdnem lehetet­lenné teszik a londoni látogatást. így történt, hogy Titulescu hétfőn a király hazatérése után beadta lemondá­sát s erre aktuálissá vált az egész kor­mány lemondása is. A harc kimenetele bizonytalan. Titu­lescu pozíciója még mindig erős, viszont Tatarescu helyzete egyáltalán nem ró­zsás, mert a pártokban egyre növekvő ellenzéke van. Noha Tatarescu kapott megbízást kormányalakításra, mégis el kell készülve lenni arra, hogy vállalkozása nem sikerül. Azt hiszik, hogy a Tatarescu és Dinu Bratianu pártelnök között fennálló sú­lyos ellentétek miatt Tatarescunak nem sikerül az új kormány megalakítása, úgyhogy a király kénytelen lesz más po­litikust megbízni a kabinet összeállításá­val. Beavatott körökben híresztelik, hogy Tatarescu kudarca esetén nemzeti kor­mány alakul, amelyre többek között az a feladat is hárulna, hogy kibékítse Ká­roly királyt Helena királynéval , ami a londoni látogatás feltétele. Ezzel a terv­­vel összefügg Mária anyakirályné és In­adat volt belügyminiszter londoni láto­gatása is. Helena királyné ugyanis hosszú idő óta Londonban él. Amennyi­ben sikerül a királyt kibékíteni Heléná­val, úgy hamarosan megtörténik a koro­názás is. A lemondás után tartott minisz­tertanácson Tatarescu nem volt hajlandó további terveiről nyilatkozni. Pár­is­ban Románia el­fordulásától tartanak­ . Páris, október 1. A román kormány lemondásának híre nagy nyugtalanságot idézett elő Francia­­országban s kormánykörökben attól tar­tanak, hogy Lengyelország és Jugo­szlávia után Románia is elfordul a francia szövetségestől. Bukarestből ér­kező magánjelentések szerint a lemondás hátterében súlyos politikai indokok álla­nak. Tatarescu miniszterelnök, a jelek szerint, azért adta be az összkormány lemondását, hogy megszabaduljon Titu­­lescutól, akinek a politikája súlyos te­hertételnek bizonyult Romániára nézve. A nézeteltérések, hír szerint, a genfi eseményekkel állanak összefüggésben. A kisantant szempontjából a most lefolyt népszövetségi ülésszak minden tekintet­ben kudarccal végződött, különösen ami az osztrák kérdésben elfoglalt kisantant­­álláspontot illeti. Titulescu távozása annál is kínosabb feltűnést kelt Páris­­ban, minthogy neki kellett volna elkí­sérnie a francia fővárosba Károly román királyt, akinek a látogatása közvetlenül küszöbön áll. Francia diplomáciai körök­ben mindenesetre a legnagyobb nyugta­lansággal figyelik az eseményeket. Hajlandó-e Titulescu hazatérni? Bukarest, október 1. Titulescu, aki Montreuxban tartózko­dik, hétfőn délelőtt küldötte el lemondó táviratát s ezt azzal okolta meg, hogy nem helyesli Tatarescu önálló külpolitikai lépéseit, mint ami­lyen a miniszterelnök legutóbbi belgrádi útja volt. Ezért nem volt hajlandó Genfben sem szerepelni és ez magyarázza meg, hogy átengedte a felszólalásokat Antóniádé­nak. Úgy látszik, hogy a király nem meri elejteni Titulescut, mert arra bírta rá Tatarescut, hogy hétfőn délután táv­iratban kérje fel még egyszer és utoljára a lemondás visszavonására és hazaté­résre. Állítólag Károly király telefonon is beszélt Titulescuval. Most minden attól függ, hogy Titulescu hajlandó-e visszavonni a lemondást és sürgősen hazautazni, mert ez dönti el Tatarescu további lépéseit. Esetleg a miniszterel­nök maga veszi át a kü­lügyek intézését. jenen a „Nemzeti Munkahéten“ a Király­ utcába! Az árak 300 üzlet készült fel páratlan­­ az Ön látogatására olcsók!­s szebbnél-szebb árukkal! Schuschnigg Letiprással lényeges minden felforgató kísérlete! Bécs, október 1. Schuschnigg szövetségi kancellár a wald­­vierteli parasztok nagygyűlésén, a felsőausz­­triai Zwettl városban vasárnap délután. rend­kívül éleshan­gú politikai beszédet mondott, amelyben erélyes hangon figyelmeztetett arra, hogy a kormány minden kísérletet az erő­szak újabb alkalmazására csírájában elfojt és bejelentette, hogy mindazok, akik az erőszak eszközeit veszik igénybe, a teljes megsemmi­sülés vezélyével számoljanak. Nem járja, — mondotta a kancellár — hogy az államot egy maroknyi megfizetett büntető romokba döntse. A kancellár végül a hallgatóság viharos tet­szésnyilvánítása mellett hangsúlyozta, hogy a legradikálisabb eszközökkel letipor minden erőszakot, bármely oldalról is kíséreljék meg, hogy az ország nyugalmát és a hazához hű lakosság békés életét megzavarják. Gömbös Varsó után Rómába utazik Gömbös Gyula — mint értesülünk — a jövő hét közepén utazik Varsóba. Azután Rómába megy. Az olasz kormány meghívása már megérkezett a magyar kormányhoz. „a lengyel külpolitika önállósítja magát“ A Deutsche Rundschau in Polen című lap hosszabb cikket közöl a magyar­lengyel viszonyról és részletesen ismer­teti a két nemzet között a háború utáni korszakban kialakult kapcsolatokat, kü­lönösen gróf Csekonics Iván, báró Apor Gábor és Belicska Sándor varsói ma­gyar követek idejében. Matuska Péter magyar követ működése — mondja a lap —, újabb határkövet jelent a magyar­lengyel viszony kiépítésében. A két or­szág közti barátság nem gyengült meg a lengyel-olasz feszültség ellenére sem. Gömbös miniszterelnöknek küszöbön álló varsói útja azt, bizonyítja, hogy a len­gyel külpolitika önállósítja magát, mert a francia befolyás idején elképzelhetet­len lett volna, hogy Varsó fogadja a magyar miniszterelnök látogatását, ma pedig még a lengyel nemzeti demokra­táiknak sincs kifogásuk ez ellen a láto­gatás ellen. Vadimir d‘Ormesson gróf a Fiparo-ban a középeurópai helyzetről cikket írt ilyen cím alatt: „Európa mozgásban“. Szól a keleteurópai politikusok utazásáról. Ter­mészetes — írja —, hogy az ember nem ülhet mindig otthon. Papennek néha foglyokra kell vadásznia Magyarorszá­gon, Becknek Bécsbe kell utaznia, Kánya az olasz Riviérán akar pihenni. Gömbös pedig Lengyelországban akar ellátogatni. De kérdés, hogy ezeken az utazgatáso­kon milyen intrikák szövődnek és mi­lyen „nagy tervek“ alakulnak ki. Egye­sek talán örömmel látják ezt a tevékeny­séget, előttem azonban — írja d’Ormes­­eon — ez a diplomáciai izgalom, a macchiavellizmusnak ez a válsága hatá­rozottan nevetségesnek tűnik fel. Ho­gyan i­­ kiált fel d’Ormesson, az egész világot gazdasági vihar rázza meg, a munkanélküliek száma milliókra rúg, minden összeomlással fenyeget és ekkor egyesek még királyokkal, bástyákkal és 3 MEINL KÁVÉ KAKAÓ CSOKOLÁDÉ kitűnő magyar gyártmány! lovakkal játszanak a sakktáblán. Minden igen szánalmas dolog — mondja d’Or*­messen. — Ennek a diplomáciai helyzet­­nek igazi oka azonban, szerintem, nem a hitlerizmusban, hanem abban rejlik, hogy a szovjet ismét megjelent az euró­pai diplomáciai színtéren. Az európai ál­lamok nem értették meg, hogy Európa egységének lehetősége csak a szovjet távollétében volt megadva. Ma ez a lehe­­tőség letűnt. KUBIKUSOK VESZEDELME ÚJPESTEN ÉS KISPESTEN Könnyen végzetessé válható munkásszeren­csétlenség történt hétfőn délben Újpesten. A városban, mint ismeretes, az Ister Vízművek látják el ivóvízzel a lakosságot, s hogy a víz­szolgáltatásban fennakadás ne történjék, most új kút fúrásával bízták meg a Skuteczky-féle építészeti vállalkozó céget. A kútépítést az újpesti Népszigeten hétfőn hajnalban kezdték meg. Hat munkás dolgo­zott mintegy hat négyzetméternyi területen. Nyolc méter mélyre ástak már, amikor az egyik munkás riadtan felkiáltott: — Leomlik a föld... ‘ A munkások az állványokon menekültek ki a kutból, két munkás azonban, akik a kút fenekén dolgoztak, Répási János 32 éves és Szeri István 25 éves kubikus már nem tudott elmenekülni s a leomló földtömeg maga alá temette őket. A kutépítést vezető mérnökök azonnal negy­ven munkást állítottak be, hogy kiássák az el­temetett kubikusokat. A közeli folyamőr lak­tanyából is segítség érkezett s negyedórás megfeszített munka után meg is találták Ré­­pásit, aki a leomló földtömeg elől az állvány­zat alá bujt. További egy órai munka után megtalálták Szeri Istvánt is, aki csupán köny­­nyebb sérüléseket szenvedett. Szerit is az áll­ványzat védte meg a megfulladástól. A kubi­kust a mentők a Károlyi-kórházba szállították. A hétfői nap folyamán az Ister kútfúrását végző Skuteczky-cég másik vállalkozásánál is különös körülmény miatt akadt meg a munka. A vállalat végzi Kispesten a főgyűjtő csatorna építését is. A Kossuth Lajos-útját az Üllői­­úttal összekötő csatorna építésén dolgoztak a cég munkásai, amikor a lerakott csatornák alól hirtelen víz tört fel és ellepte az árkot. A munkavezetők a víz feltöréséről értesítet­ték a polgármestert, a felfakadt vízből pedig mintát küldtek a vegyvizsgáló intézetbe. Itt megállapították, hogy a munkások gyógyha­tású keserűviz-érre bukkantak. A gyógyfor­rás — amely most a csatornázási munkát tel­jesen megakadályozta — további sorsáról még nem történt döntés. VI., Aréna­ út 128. Mintaraktár: VL. Andrássy-H 28. SALGÓTARJÁNI SIGNOR B k­aton gnohm* fOLYJONEGY KÁLYHÁK Gyártja: Budapest—Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő R.-T.

Next