Nemzeti Ujság, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Dóra Sándor főkapitányhelyettes Irányítja a nyomozást a szabadság téri véres bankrablás ügyében Benyák József kifutófia, a támadás egyik tragikus áldozata Gróf Chambrun nagykövet készíti elő az olasz—francia közeledést Meghalt L. Andrews, a híres amerikai milliárdos Új év — új feladat írta: Dr. Sipőcz Jenő Budapest székesfőváros főpolgármestere Az időik végtelen útján ismét évfordulóhoz érkeztünk. Az új év mindenkor mosolygó arccal, gyermeki derűvel köszönt reánk, hitet, reménységet sugároz a fáradt és csüggedt lélekbe. Az idő megújulása, évek múlása és évek születése azt az élettörvényt jelzi, mely a természetben is érvényesül az évszakok váltakozásával, a téli dermetséggel és a tavaszi virulással. Az ember is ennek az örökké megújuló életnek a mesgyéjén jár, a megújulás és újjászületés az ő számára is parancsoló élettörvény. A maga történelmi útján a századok és korszakok fordulójánál mindig ki kell lépnie a kiélt gondolatok téli dermedtségéből új eszmék, új gondolatok tavaszi ragyogásába. A különböző időkben fellépő renaissance-ok, a tespedt, nemzetietlen emberöltőket követő nemzeti fellángolások, a történelem folyamán váltakozó reformkorszakok mindig az időszerű újjászületésnek, szellemi megújulásnak a kifejezői. Olyankor tavaszi erők mozdulnak meg a népek és nemzetek élettalajában, a megújhodott lélek pedig uj életforma hat, új intézmény '.pit m.gónaik a változatlan és örök isteni törvények égboltja alatt A korunk is aj estői, reformgondolatoktól erhi«, az uj világ igéreté v . vajúdnak. Olyan keresztsuitra értünk, ahol a korszakok határai és irányai elválnak. A lélek belső erői. b. történelmi élet szükségletei az időknek megfelelő korszerű életberendezést követelnek. A közélet felszíne alatt olyan vágyak és törekvések szenderegnek, melyek új nemzeti reformkorszakot várnak. A világ sok tekintetbeti nagy átalakulások képét mutatja, új szellemiség és új eszmeirány jelentkezik a politikai, társadalmi és gazdasági életben; bizonyára a magyar nemzet sem vonhatja ki magát a korszellem hatása alól, neki is számolnia kell az idők történelmi követelményeivel. Most még idejében van, gondoljuk át nemzeti életkérdéseinket, keressük meg a lelki kapcsolatot a múlt eszményei és az új idők gondolatai között. Az idegen eszméket ne engedjük gyökeret verni a nemzet lelkében, de ezt csak úgy érhetjük el sikeresen, ha azokkal szemben kitermeljük a magyar élet korszerű, a történelmi szükségnek megfelelő reformeszméit. A világot nagy események rázták meg és azok nyomán nagy tanulságok rendítették meg a lelkeket. A politikai és gazdasági válságok arra a felismerésre ébresztették a milliókat, hogy az egyén sorsát nem lehet az egyetemes nemzet sorsától elválasztani. Széttéphetetlen sorsközösség fogja át társadalmi különbség nélkül azokat, akik egy nemzet, egy orsnép kebelében élnek. Az individuális gondolat, az egyénre épített politikai világrend összeomlott az élet teherpróbája alatt. A nemzet hordozza a történelmi élet és a társadalmi haladás tervéit.A világtörténet dalejteje arra nwu, corre a nemzeti öntudat halad. Ez a felismerés szülte az új korszak számára azt a vezérlő gondolatot, mely szerint a nemzeti szempont az imperativus® az egész politikai, társadalmi és gazdasági életnek. Mindent alá kell rendelni annak, amit a nemzet életérdeke parancsol. A mait század folyamán sok politikai és társadalmi elmélet kezdte ki a nemzeteket, filozófiai elgondolások szerint akarták azokat átalakítani a maguk képére és hasonlatosságára. Az új szellemiség azt hirdeti, hogy a nemzet nem lehet massza, vagy kísérleti nyúl az elvont elméletek kezében. A nemzet jelenti az életet, a virágzó természetet, melyből minden erőforrás és törvényszerűség fakad. Ezen az elvi alapon más irányt vettek a tömegmozgalmak, a nemzeti gondolatba vetették hitüket és arra építették szociális programmjukat. Semmi sem mutatja olyan mélyen a szellemi átalakulást, mint az a nagyszerű jelenség, hogy a nemzeti eszme lett a széles néptömegek vezérlő csillaga a politikai és szociális harcokban. A nemzeti gondolat új tartalmat nyert, valamikor a vezető történelmi osztályok politikai eszményét jelentette, most pedig átfogja eszmei hatásával az egész népet. A nemzeti mozgalmak és megújhodási törekvések mindenütt, mint tömegmozgalmak, mint szociális irányváltozások lépnek fel a XX. század életében. A szociális eszme összeolvadt a nemzeti gondolattal és így megszűnt az az ellentét, mely szembeállította valamikor a nemzetet a néppel. Ugyanakkor a gazdasági élet is megérzi az új eszmék hatását, az új korszak azt az elvet vallja, hogy a tőke nem lehet öncél, az csak eszközt jelent, a nemzet kezében. Hűen szellem- forrongásban, történelmi jelentőségű eszlei átalakulsban, tornyosaié kérdésekre viharzó grintók hullámvölgyében la.m az uj év, m kor a nemzet megrendült bekkel, de pros hittel és bizalommal keresi a helyet, utat a múlt és a jövő partjai között. Ma is a viharos századok borúja ül a homlokán, majdnem ugyanazon a létkérdésen töpreng, amin az utolsó Árpád, vagy Fráter György gondolkozott valamikor. Hol a magyar hajó kikötője és biztos horgonya az élet tengerén! Hol a jövőbe vezető hit, annyi A FORRÁS Gyerekkoromban majdnem híres lettem. Ez az egyik vakáció alatt történt, amikor Pisti bátyám keresztapjánál nyaraltunk. Pompás nyaralás volt, nem tudta ezt elkeseríteni Vilma néninek a fukarsága sem, mert Pisti keresztapja mindig tudta a módját, hogyan ellensúlyozza ezt. Naphosszat az agyagbányákban játszottunk s várakat építettünk. Amikor már majd annyira voltunk, hogy elkezdhettük volna a csatározást is, rettentő felhőszakadás jött és tönkreszilányította a várakat. Persze, akármennyire lesújtott is ez a kár minket, nem hagytuk magunkat. Levezető árkot ástunk a bányákban felgyülemlett víznek, hogy újra nekikezdhessünk aztán az építkezésnek. Az én bányámból már jócskán letakarodott a víz, csak az egyik sarkából szivárgott fel újra és újra. Hiába próbáltam kövekkel betemetni, nem használt. — Hejnye, a nemjóját, hát mi lesz! — dühösködtem, mert igen takaros gödör volt ez s már egészen a magaménak éreztem és szerettem volna minél szebb rendbe tenni. De hogy a viz így csúffá tett, kiestem a béketűrésemből s piszkálni kezdtem azt az átkozott sarkot a kapa nyelével, hadd lássuk, honnan jön ez a sok viz, amikor a bánya mögött a parton sehol sincsen se pocsolya, se más vizféle. S elővettem az ásót is. Szedtem ki a szotyós anyagot s mind jobban a partba fúrtam magam. Már igen tekintélyes lyuk tátongott előttem, amikor megint a kapa nyeléhez folyamodtam és nyomni kezdtem befelé, ahogy csak erőmből telt, aztán forgatni kezdtem, mintha tölcsért csinálnék. És nézd csak, mi történt! Egyszerre csak kilökődött egy csomó föld s utána vastag sugárban ugrott ki a víz! — Pisti! Pisti! — kiáltottam Ijedtem IKTA: MAJTHÉNYI GYÖRGY ben és gyönyörűségemben. — Forrást csináltam! Loholt oda Pisti s ámult ő is. Aztán leszállt mellém a bányába. — Te, husz ez a víz meleg! — s odatartotta kezét is a vizsugárhoz. ... Csakugyan meleg volt. — Kóstoljuk meg! — indítványozta Pisti s inni kezdett a forrás sugarából. — Jó, — mondta aztán és elfordította a fejét. — Igyál belőle te is. Hát ittam. Eleinte csak annyit éreztem, hogy meleg, de azért jókat nyeltem, mert a munkában és az izgalomban megszomjaztam volt. Hanem minden kortyom rövidebb lett, mert valami különös izt fedeztem fel. — Mi az! — fordultam gyanakodva Pistihez. — Csak v ál — biztatott komoly arccal. — Ugy*«, jó! És ez a te forrásod lesz, te fedezted fel... Hires ember leszel, mert rólad fogják elnevezni... Csak igyál! Hires ember leszek! Nagyon tetszett ez nekem és újra megkóstoltam. Rólam fogják elnevezni! No, erre nagyot iszunk! Hanem most összefacsarodott a szám, olyan keserű volt a víz. — Tee, mi a fene ez! Hisz ez keserű! — és rémes fintort vághattam, mert Pisti hangosan felkacagott. — Persze, hogy keserű, te mafla... — és a hasát fogta nevettében. — Hű, és te mennyit ittál belőle... De ne szólj senkinek... Megitatjuk a béresgyerekeket is! Két ujját a szájába vette és éleset fütyült. Két, kis legény óvakodott felénk a csenderesből. — Ehune, forrást csináltunk — mondta Pisti büszkén. — De ebből senkinek se szabad inni, csak nekünk. Mert ez a Gyuri forrása! Értitek!»Ha megtudom, hogy ittatok belőle, jaj lesz nektek!... Most pedig vigyázzatok, amíg hazamegyünk, hogy senki ide ne jöhessen inni! Azzal elhúzott magával. Amikor a bokrok közé értünk, lelapultunk s úgy figyeltük a két béresgyereket. Azok nézelődtek egy darabig s amikor már nem láttak minket, leereszkedtek a bányába. — Biztos, hogy már isznak! — nevetett Pisti. — Lessük meg őket. Visszalopóztunk. Hát csakugyan ott lökdelőztek a forrásnál s mindenik előbb akart inni a másiknál. Hagytuk őket, hadd mulassanak kedvükre.. — Vilma nénit is meg kell itatni! — súgta aztán Pista. — Vilma nénit! De még álmáskodnom se engedett, hanem kézen ragadott s úgy hurcolt hazafelé. ** Vad galoppban száguldtunk. Pisti nagyokat ugrott a levegőbe: Hú! — Hú! Micsoda hecc lesz! — Bennem azonban különös sejtelmek támadtak. Olyan furcsán kezdtem érezni magam és kissé elmaradtam Pistitől. — Na, mi az! Mér®nem szaladsz jobban! Nem mertem felelni, féltem, hogy kinevet. Aztán egyszerre megálltam. — Mi bajod van! — kiáltotta vissza. — Cteikar ... Nagyon csikar ... — C Csikar! Hisz az nagyszerűl — s megint nagyot ugrott örömében. Nem egészen értettem, mert olyan rosszul éreztem magam, hogy valósággal belegörbültem. Hanem Pisti már nem törődött, ezzel, egyedül vágtatott haza. Nem telt bele tíz perc s már jött viszszafelé Vilma nénivel. Tígy ugrált előtte, mint valami kis kutya és folyton magyarázott. Én a jegenyénél vártaim be őket és még egyre a verejtékemet törülgettem. — Nem, soha többé nem iszom 1 *" v Megtalálták a bankrablók soilerjének rutyáit iái ^ y ellentétek Róma III8 NEMZETI USfOPV «hely^iken XVII. évfolyamszám ♦ KEDD ♦ Budapest, 1935 Január 1 Lapunk mai száma 16 fillér