Nemzeti Ujság, 1936. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

2 ám Ügyfeleinek és üzletbarátainak BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN a | RUDOLF KÖSSEM. 1 hirdetővállalat Te­lfon: 935-83, 833 85. IV., Váci­ utca 18. —minimtayp rxf*,ailH­IHHIhi'i n visszalökte a tehetséget, képzettséget, rátermettséget. Ide jutott a nemzeti egység, amelyet a kormány tényleges alkotásai sem tudtak feledtetni és nem tudták eltün­tetni azokat a sebeket, amelyeket a fölösleges és káros pártszervezkedés a nemzet lelkén ütött. És nem valósult meg —­ hogy mást ne említsünk — a katolikus társadalomnak az a követe­lése, hogy elsősorban a családot, a csa­ládi élet tisztaságát és a házasság sért­hetetlenségét kell biztosítani az idők viharával és a polgári házasság rend­szerének a válást megkönnyítő, családi tragédiákat okozó erkölcstelenségével szemben. Nem történt semmi abban az irányban, hogy az örök isteni igazság szellemében alakítsák át a magyar tár­sadalmat, hogy állami és közéletünk­ben annak számbeli többségnek és dia­dalmas gondolatnak adják át a döntő és vezető szót, amelynek ehhez elvitat­hatatlan jussa van. Várjunk! De most követeljük a megértést, a megvalósítá­­sát annak, hogy a hatvannyolc száza­léknyi egységes és erős katolikus tár­sadalom nélkül nem lehet politikát csi­nálni Magyarországon. Új esztendő küszöbén és a régi utolsó óráiban őszintén el kellett mondanunk mindezeket abban a reményben, hogy szavunk nem lesz hiábavaló és az eddig követett kormánypolitikában megtörté­nik végre az olyan régen várt és any­­nyira szükséges változás. Nem vonjuk kétségbe a miniszterelnök jóhiszemű­ségét és elhisszük neki, hogy jót akar. Az akarat és az eredmény között azon­ban különbség van. Ne tűrje a minisz­terelnök, hogy az ő számlájára olyanok történjenek, amelyek szembenállanak az általa is hirdetett elvekkel, de mégis őt teszi majd értük felelőssé a történe­lem. Változtasson, amíg hatalmában áll, a nevévél és hatalmával történő erőszakos pártszervezkedésen és három év tapasztalata alapján lássa meg, hog­y nem pártelitségre, hanem a mun­kában való lelki és gyakorlati össze­forrásra van szükség. Nyissa ki az ab­lakokét, fülledt már a levegő odahiny. Eressz­­ be az őszinte szó, a becsületes szándék friss levegőjét, nem baj, ha egy kicsit csípős. Reform kell, igen, de nem a kancelláriákban, vagy forró agyakban született reform, hanem a magyar közélet egészséges reformja az ország többségének, ezeréves múltjának s történelmi hivatásának a szellemé­ben. »4» 4» 4» 4»4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4 FÖLMENTETTÉK a Pyramis R.­T. bűn­­ü­gyének vádlottait Heteikig tartó tárgyalás után néhány nappal karácsony előtt a büntetőtör­­vényszék a Pyramis R. T. bűnügyének folytatólagos tárgyalását keddre tűzte ki. Fél 10 órakor vonult be a tárgyalóterem­be dr. Kovács Miklós elnök vezetésével az ítélkező tanács, s felhangzott az elnök szava: — Megállapítom, hogy Szű­cs Zsigmond vádlott a tárgyaláson nem jelent meg! Dr. Boinitzer Pál védő az elnöki enun­­ciáció után a következő bejelentést tette: — Szűcs Zsigmond vádlottat a főtár­gyalás izgalmai annyira megviselték, hogy ágyban fekvő, súlyos beteg s or­vosi javaslatra nem hagyhatta el a be­tegszobát. Becsatolom az orvosi bizonyít­ványt és kérem, hogy a törvényszék szálljon ki Szűcs Zsigmond lakására és ott hirdessen ítéletet. Dr. Schindler Dezső királyi ügyész, a védő bejelentése után indítványozta, hogy a törvényszék különítse el Szűcs Zsigmond ügyét és hangoztatta, hogy az ítéletnek Szűcs Zsigmond előtt a lakásán való kihirdetését nem ellenzi. A tör­vényszék a távol lévő vádlott ügyét el­különítette, majd az elnök néhány ira­tot ismertetett, majd közölte, hogy a bíróság tagjai tanácskozásra vonulnak vissza. Fél órás tanácskozás után vonult be ismét a bíróság és felhangzott dr. Kovács Miklós elnök szava: — A magyar Szent Korona nevében.... A büntetőtörvényszék a hűtlen kezelés bűntettével és egyéb bűncselekménnyel vádolt Strausz Árpád ügynököt, a Pyra­mis volt vezérigazgatóját, Schrecker Já­nos gazdasági szakértőt, a Pyramis volt ügyvezető igazgatóját, Forrai József földbirtokost, Okolnyi Schwartz Andor földbirtokost, Rosenberg Mátyás földbir NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1936 január 1. tokost és Deutsch Albert ügynököt, a Pyramis R. T.­ volt igazgatósági tagjait részint bűncselekmény hiányában, ré­szint bizonyíték hiányában felmentette. Az indokolás szerint a főtárgyaláson felmerült adatok nem bizonyították azt, hogy a vádlottak szándéka a Pyramis részvénytársaság megkárosítása lett volna és nem tehetők felelőssé a Pyra­mis összeomlásáért és ennek következ­ményeiért. A felmentő ítéletet a tör­vényszék a főtárgy­álláson elhangzott tanúvallomásokra és könyvszakértők vé­leményeire alapította. Schindler Dezső kir. ügyész a felmentések miatt felleb­bezést jelentett be. A tanács ezután kiszállt Szűcs Zsig­mond Teréz-körút 26. szám alatti laká­sára, ahol megjelent Schindler királyi ügyész, mint a vádhatóság képviselője és Boinitzer Pál, Szűcs Zsigmond vé­dője. Rajtuk kívül csak az ágyban fekvő vádlott legszűkebb hozzátartozói voltak jelen. Az elnök ismét megnyitotta a fő­­tárgyalást és újból egyesítette Szű­cs Zsigmond ügyét a többi vádlottakéval, majd kihirdette az ítéletet, amely szerint a törvényszék Szűcsöt a hűtlen kezelés és magánokirat hamisítás bűntettének vád­jai alól felmentette. A vádlott betegsé­gére való tekintettel az elnök csak rö­viden ismertette előtte azokat az indoko­kat, amelyek alapján a törvényszék a felmentő ítéletet meghozta. Az ügyész ez ellen a felmentő ítélet ellen is fellebbe­zést jelentett be. A FALU LELKE Írta: NYISZTOR ZOLTÁN A harangok egyformán megszólalnak karácsony éjszakáján a magyar városok és a magyar falvak fölött. Az angyali híradás Betlehemből egyaránt feszeng tele torokkal és paz­ -'ó lelkesedéssel a büszke városi dómokba­, és az egyszerű szegényes falusi templomocskákban. A nép, melybe ilyenkor legalább még a ki­rályok is beletartoznak, felsereglik az ol­tárok körül és az emlékek v. remények szitáló aranyesőjében nézi és imádja a Gyermeket, aki az örök szeretet záloga­ként érte lett. Vajjon mit mond ez az ünnep a magyar városnak és a magyar falunak! Vájjon mik azok a sokszor éles határozo­ttsággal, máskor csak bi­zonytalanul és ködösen gomolygó érzé­sek, amiket nyomában felkavar? Váj­jon egy összehasonlítás a város és a falu mai karácsonya között kinek a javára ilt ki, kit ajándékoz meg királyi gazda­gon s kit küld még a csillogó kará­csonyfa alól is koldus-szegényen haza? A város lelki képe A válrás, melyet osztályilag és ma­­cellságileg,anyagilag , és lelkileg fel­darabolt tt' '■iiKrrpvuztett a madérn­k' áramlat, a legvarázslatosabb ünnep hangulatával sem tud eggyé lenni és eggyé forrni. Van egy rész, — egy ör­vendetesen bővülő, sokszorozódó tömeg, — mely a bensőségnek és az áhitatnak, a megértésnek és az átérzésnek olyan fokával üli meg a karácsonyt, mely az örömhír felharsanásának legszebb szá­zadaira emlékeztet. Az utolsó évtizedek nagy szellemi áramlatai, melyeket szen­tek és próféták, istenáldotta rétorok és pásztorok kavargattak, nem voltak hiábavalók! A századforduló nagy apo­­logétái és konferansziéi ime, milyen mélyen szántottak bele a magyar lélek elhanyagolt ugarjába s legújabb idők liturgikus mozgalma az értelmi meg­győződést és lelkesedést már gyakorlati életté mélyítette el. Ezeknek karácsony ünnepe már nemcsak a nagy alvások vagy vendégeskedések napja, nemcsak kötelező ünnepi póz a templomajtóban, hanem reveláció az élet és mindenség végső titkairól. Újjászületés a gyermek aranyló varázsában s felolvadás a lélek ünnepi mámorában­ Ezeknek a kará­csony hősi ének a mindenható szeretet­ről, himnusz az élet végső titkáról és felejthetetlen angyali dal az istállóban és jászólyban is megtalálható békéről és boldogságról. Ezeknek is lehetnek gondjaik és bajaik. Törheti vagy zúz­hatja őket a munkanélküliség vagy bizonytalanság őrjítő érzése, lehetnek indulataik és szenvedélyeik, lopózó ké­telyeik vagy szörnyű viaskodásaik, a távlat és a mérték, amivel ezt a hit­vány, porbaomló életet felmérni és fel­­nemesíteni lehet, már a kezükben van! A városi nép másik részének kará­csony ünnepe már csak zűrzavar, mely­ben állati örömök és itt-ott mélyebb emberi érzések szikráznak bele. Csak­ készülni tud a karácsonyra, de megün­nepelni nem tudja. Lót-fut, vágyódik utána, az örömnek, a robotból való ki­­vetkőzésnek reménykövévé teszi, hogy aztán, amikor elérkezik, esetlenül és bambán, kábultan vagy részegen össze­omoljon előtte. Csak pénzt gyűjt és vásárol, csak szabadságot kap és kará­csonyi segélyért nyújtja koldus markát. Az üzleteket rohandázza végig az arany­­vasárnapon s mert lelkileg felkészület­len, az ajándékozás tobzódásában is ki­hullik észrevétlenül ujjai között a bol­dogság. Szeretetének vagy rajongásá­nak minden izgalmát egyedül a zöld fába és a csillogó díszbe helyezi és bol­dogsága szimbólumául vendéget hív, vagy asztalt foglal a körúti vendéglő­ben vagy kávéháziban. Az ünnep jelen­tőségét és revelációját nem érti. A nagy készülődésben és az ünnep fizikai vagy biológiai örömeiben elvész a tar­talma. Talán eldöcög alkoholtól meg­nehezült lábakkal és szempillákkal az éjféli misére, belezúg ő is a harsogva szálló Mennyből az angyal énekébe s ködös agyán s elkérgesedett szivén át­suhan itt-ott egy mélyebb érzés, egy­­egy gyermekkori emlék: volt egyszer egy ártatlan gyermek s volt egyszer egy boldogságosan szép karácsony! Ennek a hitét és hitelét vesztett nagy­városi karácsonynak méltó szimbólumai azok a paródiaként hetekig ődöngő bet­­lehemesek, akik füstös vendéglők és züllött kávéházak fanyar népének viszik meg az örömhírt és az angyali éneket — kenyérkeresetből — pénzért! Milyen más a karácsony falun! Itt is­­lehetnek anyagi differenciák és lelki zsörtölőd­ések. A nyomor vagy a gy­űlö­let forra falut végig ' ana’-Rtja. A megérhetbéért .^yO szón. . «x. földhöz nyomja a magyar parasztot is és materialista hajlandóságokat nevel benne. Zárkózott, konzervatívnak mon­dott lelkéhez is sok minden uj áramlat hozzá férkőzött s ha talán még nem is telepedett meg végérvényesen benne, rázza, üti, öklözi az ajtaját. S mégis milyen más a karácsony falun! Itt a gondolat testet ölt és az ünnep jelen­tősége és misztériuma az istálló, a jászoly és a gyermek valóságában áll előtte. Itt nem lehet frázisokkal és hangulatokkal, okoskodásokkal és mes­terkedésekkel elütni az ünnep titkát és értelmét. Az egyszerű lelkek egyszerű fantáziáján át a betlehemi és a maga valóságában jelenik meg. A város leg­feljebb csak érez, a falu­t lát! A város töpreng és filozofál, a falu fantáziájá­nak színes képein át megtapasztalja és megérzékeli az ünnepet. Neid kigyúl a betlehemi üstökös s amikor a fagyos havon a kis utcákból és még kisebb házakból végig topognak a templom felé, mindegyik betlehemi pásztornak érzi és tudja magát, aki a ma született Kisdedet megy imádni. A harang és az orgona mindig, de főkép ilyenkor, neki égi zene és égi hang, amibe szívesen, lélekkel és feloldottan ereszti bele a maga dicséretének visító szopránját vagy dörgő basszusát. Ő nemcsak csil­logó fát és aranyló füstöt lát, hanem a jászolyt is, a Kisdedet, Máriát, Józse­fet, a pásztorokat és a barmokat egy­aránt. A jászol evangéliuma Csak aki ismeri a magyar falu sötétlő, feneketlen nyomorát, csak az érti meg, mit jelent a karácsony a magyar pa­rasztnak, emberségének és egyenlősé­gének egyedüli zálogát, szegénységének és nyomorának ma már egyedüli viga­szát! A jászolyon szegényesen fekvő Kisdedben ő ismer igazán magára. A rongyos istállóban és a párázó barmok­ban saját életének szegényes környe­zetére. A politika vagy a demokrácia hiába szavalt neki századokon át sza­badságról, egyenlőségről és testvériség­ről, nemességének és értékének, egyen­lőségének és testvériségének csak­ itt ébred tudatára — a gyermekké lett Istenben! A jobb sorsot, vagyonfelosz­tást, gazdagságot hiába prédikálják neki emberi agitátorok, ő jól tudja, hogy szegények mindig lesznek és a szegé­nyek vigasztalása csak egy marad: az istállóban született és érte szegénnyé lett Isten! .­■ Nem is tudom, várjon azt a mérhe­tetlen nyomort és még mérhetetlenebb elkeseredést, amit az igények láza fel­kavar, le lehetne-e csendesíteni a bet­lehemi jászoly és a szegény Kisded nélkül? Mi volna, ha ez az ünnep a maga mindent átfogó bensőségével és lelkiségével minden évben el nem ér­keznék? Ha legalább egyszer egy évben: az a karácsonyéji reális vízió, mely­ minden szegény lelkében fellobog, ez nem itatná a magyar falut? Oh, ha nem volna, akkor ki kellene találni, legalább most ezekben az ernyedt, sötét magyar napokban! Ennek a falusi magyar karácsony­nak szimbóluma nem a fenyőfa, hanem a jászoly. Nem az angyal, hanem az isteni Kisded. Nem baksosért remegő, kóbor betlehemesek, hanem kántáló gyermekek, fiatalok és öregek. Tartalma pedig nem valami puszta és emberi ajándékozás, hanem konduló harangok, kivilágított templom, három zengő mise és az evangélium, a szegénység evan­­géliiuma a Kisdedről! Most, hogy újra láttam karácsony éj­szakáján a magyar falut s az ünnep varázsát az egyszerű falusi lelkeken, minden rossz statisztika és nyomott prófécia helyett is hinni tudok a jövő­jében,­­ mert hiszek a lelkében! A B. U. É. K. BLOCKNER J. központi irodája IV., Városház­ utca 10. Telefon: 889—14. “* B. U. É. K. BLOCKNER J. fiókirodája VI., Andrássy­ út 4. Telefon : 232-45. . B. U. É. K. BLOCKNER J. fiókirodája VI., Vilmos császár­ út 33. Telefon: 148-15. ^ B. U. É. K. | BLOCKNER J. fiókirodája VII., Erzsébet-körút 14. telefon: 350—44. \ ANTAL ISTVÁN BÚCSÚJA A MINISZTERELNÖKSÉGEN A Magyar Távirati Iroda jelenti: Dr. Antal István igazságügyminiszté­riumi államtitkár, a miniszterelnök sajtó­­osztályának távozó vezetője a mai na­pon vett búcsút a miniszterelnökség tisztviselőkarától. Minden egyes tisztvi­selőt szobájában keresett fel és közvet­len szavakkal búcsúzott el munkatár­saitól. A távozó sajtófőnököt a déli órákban a politikai újságírók küldöttsége kereste fel hivatali szobájában. A hírlapírók ne­vében dr. Kiss Dezső vett búcsút a tá­vozó sajtófőnöktől. Meleg szavaira dr. Antal István államtitkár mélyen átérzett és meghatott hangú szavakkal válaszolt. Ezután a sajtóosztály tisztviselőkara járult Antal István államtitkár elé. A sajtóosztály tisztviselőkara nevében dr. Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a sajtóosztály helyettes vezetője köszönte meg a távozó államtitkárnak a tisztvise­lők iránt megnyilvánult jóindulatát, majd közvetlen szavakkal jókívánságai­kat juttatta kifejezésre. Utána Träger Ernő miniszteri taná­csos a miniszterelnökség többi ügyosztá­lya tisztviselőinek nevében köszönt el. Antal István államtitkár meghatottan köszönte meg a búcsúszavakat és kérte volt munkatársait, hogy tartsák meg to­vábbra is szíves barátságukban. Dr. Antal István államtitkár úr hiva­talát a napokban foglalja el az igazság­ügy min­isztériumb­an.

Next