Nemzeti Ujság, 1937. augusztus (19. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG augusztus 1. különállást.“ Tehát az erdélyi szász­­­ság számára csak két út van: vagy feladja még a magánéletét is iszonyúan korlátozó szász voltát és beolvad, hogy magyarnak-e, vagy románnak, az nagy­jából mindegy, vagy ugyancsak fel­adva szász különállását, németté lesz, a német szellemi egység égisze alatt, azon dolgozva, hogy politikai égisz alatt is egy lehessen velük. Ami századok alatt nem tudott megvalósulni a ma­gyar impérium idején, most megvaló­sult évek alatt: az erdélyi szászság fel­adta a maga külön öntudatát az eddig utált délvidéki svábokkal szemben, a közös németség alapján, a nemzeti szocializmus alapján, a misztikus Reich-hel való azonosulás alapján. Csak mintegy harmadrésznyi kisebbség az — nagyjából az öregek —, amely emlé­keiben, öntudatában, tapasztlataiban még őrzik az elmúlt életformának, a törzsi különállásnak, a konkrét erő­viszonyok józan mérlegelésének és meg­ítélésének képességeit, amely óvatos­ságra, a régi eredmények konzerválá­sára int. A két párt — a fiatalok és öregek — dühödt összecsapásban vér­zett el egymással szemben most, a köz­ségi s kerületi választásokon, ez azonban nem csökkentette a nagyobb csoportnak harci kedvét és előzetes diadalérzetét. Végre is az öregebbek pártja természe­tes halálra van ítélve, egyszerűen ki­haln­ak pedig, a fiatalok, mennek előre a maguk útján: a varázsló Irlingsor kertje komoran zúg tovább, feléledtek mindazok a mesés és tarka varázslatok, amelyekkel a monda a „Klingsor, aus femem Ungerland“ ud­varát ékesítette, színes ködök varázs­latában fürdik a szász nép előtt a maga politikai jövője, eltorzítva a politika északsarki ívfényének lengő függö­nyeitől ... Ám ki tudja mi lesz, ha a varázslat megszűnik! Megérkezett a legújabb m o d e l­l BMW 19 ier, 45 HP, B henger, hosszú alváz, kényelmes férő­helyek, központi olajozás, hydraulikus­ fékek megbízhatóság, kvalitás. Alacsony ár, kedvező fizetési feltételek. Vezérképviselet: MAJLÁTH VI., LEHEL­ UTCA 2. ÚJ ÜZEMHÁZBAN Kétszáz akadémikusnak adott hamis útlevelet a mexikói spanyol követség Mexikó, július 31. A mexikói katonai hatóságok letartóz­tattak 200 katonai akadémiai növendéket, akik Spanyolországba akartak szökni, hogy a köztársasági kormány oldalán harcoljon Francóék ellen. A katonai aka­démikusokat a spanyol nagykövetség ha­mis útlevelekkel, hajójeggyel és fejen­ként ötszáz mexikói dollárral látta el. Valamennyiüknek tiszti rangot ígértek. füstölt szalonna, föladja azt is a csirke mellé, nem bánja, ha meg is szól­ják. Öregpapa kihívóan ácsorgott mellette, várta, mikor kap bele öregmama. És már meg is szólalt öregmama, a sziszegő vil­lát kikapva a zsírból. — Igaz, Papa, te majd nem kérsz a csirkéből. — Mit egyek akkor? Én nem mondok le a vacsorámról. Öregpapa harciasan szúrta ezt öreg­­mama felé, — egy pillanatra csönd is lett, — a gramofon elhallgatott, — a két fiatalember a padra ült a lányokkal, s nevetve hátra-hátra néztek. Csak a zsír zajongott a csöndes délutánban. — Mit egyell Itt a jó szalonna, mi in­kább ehetjük a überbleibslit. — Én egyek szalonnát, amikor csirke is van! Ebből nem lesz semmi. — Bist ganz warrisch, Papa, a vendég­nek adjam talán a szalonnát!! — Add a fiataluraknak. Én csukát, eszem. És öregmama felé fordulva meg is erő­sítette bosszúállóan: — A fehér húsát eszem meg. Mind a két fehér húsát, meg az egyik combját. — A szalonnát eszed meg, nekem beszél­hetsz! — Megeszi a kutya. Az ilyen öreg­ember, aki nyugalomban van, nem ehet vacsorára szalonnát. — Nem ehetsz! Geh, hör'auf, Papa. Ott­hon minden este szalonnát ettél. öregpapa maga elé nézett: a kert csupa orgonabokor lett egyszerre, az udvaron bakokon lócák álltak, tele-tele veknivel, a kosarakban beszámolt sütemény. Még a langyosodó kemencét is érezte, veder­ben a kikapart faszenet. — Az otthon volt, öregmama ránézett, nem tudta, saj­nálja-e vagy bosszankodjon. Ő jól tudja, mit jelentett kettőjüknek a műhely, rossz gondokkal, meleggel, lisztporral ruhájuk­ban, hajukban és szép estékkel a nyitott műhelyajtóban, a ferencvárosi villam­os­­csöngős, hangszórós édes csöndben. Leg­szívesebben maga adná öregpapa elébe az étket: „Edd meg papa, ezt a mellét, nézd, itt van még ez a szép ress májas­szárnya is, egyél.“ Öregmama értette na­gyon, hogy nem lehet szalonnát vacso­rázni. A szalonna-vacsorához a műhely kell, a munka. A csirke-vacsorához ez a balatoni nyugdíjasság. Csupa rémülettel, elkívánva a vendége­ket, a diófák alatt terített asztalt öreg­mama, maga szaladt pincébe a borért és rettegett: mi lesz, ha öregpapa megmaka­csolja magát, kiveszi a két mellét meg az egyik combját! Mit ad akkor a ven­dégeknek! És rettegett, mert milyen igaza van öregapának! Aki negyven évig vacsorázott szalonnát, nem ehet egy­szerre csak csirkét estére. De ha már a csirkéhez szoktatták a nyugdíjasság unalmában, nem térhet vissza az emléke­ket, keserűséget fölidéző esteli szalonná­hoz. Füstös volt az alkonyat már, vasta­gok az árnyékok a diófák alatt, a meg­térített asztal fejére elsőnek telepedett öregpapa, kezében késsel és villával, tá­madva a csirkék és az egész világ ellen. Még a tengerészsapkát sem vette le percre sem. A konyha felől belibegett a két rántott­csirke, soványan, tele csontokkal, mint egy zsákbamacska, a panírozás alatt­, akkorák, mintha galambok lennének, öregmama szúrósan nézett öregpapára, a lányoknak melegük volt a tánctól, öregmama szétbontotta a szalvétát, meg­adón mégegyszer öregpapára lesett, a kaján, kést­ villát fenő öregpapára és el­sóhajtotta. — Maizeit! Kiki vegye a magáét. Nézze Palika, maga ezt a mellét. Kicsit so­vány melle, de azért jó, ha nincs más. A két fiatalember összenézett, cinko­san. Mintha nevetés futkosna pillantá­suk alatt, hirtelen árulkodó nevetés, ami azt mondaná, volt ám fülük nekik is a bokrok alatt, a piros kerti padokon, a lányok mellett. — Köszönöm, kedves néni — hárítot­ták el szépen. — Nem ennék a szár­nyasból. — Nem szeretik a csirkét! Aber gehn’s, hogy lehet az­ öregb­am­a hirtelen megkönnyebbedett; öregpapa még mindig tartotta a kész­­villát. A két fiatalember szeme összevil­lant és a barna megszólalt, szerényen: — Inkább szalonnát ennénk. Jó füs­tölt szalonnát, nincs annak párja. öregmama megsemmisülten nézett öreg­papára, egyszerre visszaemlékezett a konyhai civódásra, az elhallgatott gra­mofonra, a visszamosolygó fiatalembe­rekre. öregpapa összébb húzta magát, átlátta hirtelen a lázadást, a két fiatal­ember lázadását, amely erősebbnek bizo­nyult, mint az övé, erősebbnek, mert a fiataloké hiába, és amit tesznek, akár lá­zadás az, akár megnyugodás, mindig erő­sebb, mindig időtállóbb. öregpapa óva­tosan egyedül nyúlt a tálba, szégyennel, a csirkék közé, — a lányok is a fiukkal tartottak, a szalonna mellett. Öregpapa bajlódott a csontokkal, tele volt előtte lassan a tányér és még mindig evett, bosszúsan, és amikor üres lett a tál, mondta csak tüskésen, támadást várva, nehézkesen, mint mindig, amikor meg­szólal: — Nem volt jó ez a csirke. Holnap inkább ennék szalonnát én is. Fölszállt a hold, a fiatalok a tó mel­lett csatangoltak már és öregmama nők­i vetve átkarolta kövér és formás, meleg és illatos, még mindig jó lisztszagu, forró péksüteményszagu karjával öreg­papa vállát a fekete kertben. A MAGYAR CSERKÉSZEK az első rohammá! bevették a hollandusok szívét Vogelenzang, július 31. A hollandiai világjamboree táborában már állnak a magyarok sátrai. Reggel 7 óra 10 perckor érkeztek meg fricsen, vi­dáman, meg sem látszott rajtuk a hosszú utazás fáradalma. Általános feltűnést keltő rendben és fegyelmezetten vonultak fel a vogelenzangi pályaudvartól pár perc­nyire fekvő táborhelyükre, a hetedik al­­■táborba. Még meg se érkeztek a kijelölt helyre, amikor máris kedves meglepe­tés érte a magyar fiúkat. A lengyel cser­készek futólépésben közeledtek a felvo­nuló magyar csapat elé, előttük megáll­tak s egyszerre felhangzott a lengyel cserkészek ajkáról a Rákóczi-induló­­ magyar nyelven. A magyar csapat a meghatottságtól némán tisztelgett a len­gyel bajtársak előtt, akik még nem felej­tették el a négy évvel ezelőtti gödöllői szép napokat. Hálájukat és ragaszkodá­sukat szebben nem is fejezhették volna ki. Ez a kis figyelmesség még jobban kimélyítette a magyar és a lengyel cser­készek között fennálló barátságot és­­együttérzést. A magyar csapat azonnal hozzálátott a táborveréshez s bár egész nap megfeszí­tett erővel dolgoztak, hogy munkájukkal a legrövidebb időn belül elkészüljenek, délutánra már rengeteg idegen cserkész gomblyukában vagy a kalapja mellett látható volt a magyar cserkészek kü­lföl­dön ritkaságszámba menő szimbóluma, az árvalányhaj. Ugyanis — szinte feles­leges megemlíteni — a vogelenzangi tá­borban is általános népszerűségnek ör­vend a jamboree specialitása: a „csen esetés.“ Az egyiptomi fiúk piros feze mel­lett ott lobog az árvalányhaj, de már ma­gyar cserkészt is láttam fezzel a fején sétálni. A hollandusok pedig meg éppen csodájára járnak a leginkább télinak tartott árvalány hajnak, ugyanis a hol­land jamboreei indulóban is szerepel a magyar árvailányhajas cserkészek. Az épülő cserkészváros mozgalmas és izzó hangulattal teli órákat él át. Csak ezen az egy napon 15 ezer cserkész érke­­zett meg a világ minden zugából. Az ilyen nagy forgalomhoz nem szokott kis vidéki pályaudvar hemzseg a sok cser­késztől, hangos az énekszótól. A közön­ség, amely még nem látogathatja a tá­bort, a pályaudvaron és az útvonalakon elégíti ki kíváncsiságát. Egymásután érkeznek meg a csapatok porosan, kissé fáradtan az úttól, de énekelve és vígan. Mindegyiken látszik a nagy élmény öröme, az elkövetkező szép napok vára­kozása. A közönség minden csapatot megrohan és ami szintén minden jambo­­reen általános volt, azonnal autogramot kér. A fiúk persze büszkék, hogy ilyen híres emberek lettek, nevetve osztogat­ják autogramjaikat a különböző note­szekbe, levelezőlapokra és reklámcédu­­lákra. Még meg sem érkeznek a táborba s máris mindegyiknek van barátja, mindegyik talált ismerőst. Annál na­gyobb az öröm, hogyha barátok talál­koznak, akik más jamboreekon vagy külföldi találkozásokon ismerkedtek meg s most feleleveníthetik a régi közös szép­ emlékeket. Az biztos, hogy a magyar cserkészek Hétfőn, augusztus 2-án kezdődik Fát­-vásár IV., Ferenciek-tere 2. — Nagy meglepetést igér! ­ rövid egynapos szereplésük után is már­­ általános közkedveltségnek örvendenek s az ő bemutatóik, tábortüzeik iránt ér­deklődnek legtöbben. Hiába a magyar név a cserkészetben „világmárkát“ je­lent. Zboray Ilona Vilma királynő és Baden- Powel nyitotta meg a világ­­jamboreet Vogelenzang, július 31.­­ A jamboreek hagyományos esőjétől el­­térőleg, ragyogó időben, délután két óra­kor megkezdődött a világ cserkészeinek díszfelvonulása, amelyen megjelentek a holland kormány tagjai, a hadseregfő­parancsnok és az admirális, Hollandia főcserkésze. Két óra után néhány perc­­cel autón érkezett Vilma királynő Ju­­lanna trónörökösnő és férje társasá­gában. Az egyes cserkészcsapatok az országok kezdőbetűi szerint, ábécé sor­rendben vonultak fel. 500 amerikai cser­kész nyitotta meg a menetet, majd utá­nuk végeláthatatlan sorban következtek a többi nemzetek cserkészei. Nagy si­kere volt a francia csoportnak, amely három részben vonult fel. Az egyes sza­kaszok piros, fehér és kék színekkel fel­díszített botokat vittek. Az angol világ­­birodalom színeiben a gyarmatokkal együtt 1000 cserkész vonult fel, óriási lelkesedés fogadta, a magyar cserkésze­ket, a holland közönség „Éljen“ kiáltá­sokkal adott kifejezést tetszésének. A magyar fiúk fegyelmezett katonás dísz­­menete és zenekara tomboló sikert ara­tott. A magyarok mellett még a lengyel cserkészeket fogadta nagy tetszéssel a közönség, Hollandia és összes gyarma­tainak fiait percekig állva tapsolta a tömeg. Vilma királynő mellett a díszemelvé­­nyen foglalt helyet lord Baden-Powel, a világ főcserkésze is. A közel két óra hosz­­szat tartó felvonulás után a királynő mondott rövid beszédet, amelyben a vendégszerető holland nép nevében üd­vözölte a világ cserkészeit. Beszéde végén arra kérte a megjelenteket, hogy ne feledkezzenek meg Hollandiáról és tart­sák fenn a barátságot annak fiaival to­vábbra is. Utána Baden-Powel beszédé­ben két cserkésztörvényre, a takarékos­ságra és a testvériségre hívta fel a fiuk figyelmét. Kedves jelenet következett ezután: a csillagfutás. A cserkészek hatalmas kör­ben álltak fel Baden-Powel sátra körül, majd adott jelre a középen álló sátorhoz futottak és harsány kiáltásokkal üdvözöl­ték a világ főcserkészét. Szombaton este a magyar fiúk nagy, sikerrel szerepeltek. Este nyolc órakor a színházban a siófoki cserkészek magyar táncokat mutattak be és nagy tapsot kapott dr. Vida Vilmos díszmagyaros szóló tánca. Mind a két táncbemutatót a keszthelyi premontrei cserkészek cigány­­zenekara kisérte. Már az első este 80.000 ember jött ki Amsterdamból a táborba s rövidesen mindenütt a keszthelyi ci­gány­zenekarról beszéltek. Klem­pa Károly. ALBRECHT FŐHERCEG REPÜLŐBALESETE Buenos­ Aires, július 31. Albrecht főherceg aránylag szerencsés repülőbalesetnek esett áldozatul Para­guay határánál, a Parana-folyó mentén. A főherceg délamerikai repülőkörútja so­rán a paraguayi kormány vendége volt és magánrepülőgépén az argentínai Po­sadas városa felé indult. Útközben kény­szerleszállást akart végrehajtani s eköz­ben megsebesült. Sérülései azonban nem súlyosak. Az Osservatore Romano a magyar alkotmányos élet megszilárdulásáról Róma, július 31. Az Osservatore Romano legutóbbi vezércik­két Magyarország alkotmányos fejlődésének szenteli. — Azok a fontos törvények — írja beveze­tőül —, amelyeket a magyar képviselőház és felsőház legutóbb megszavazott, Magyarország alkotmányos életének jelentékeny megerősödé­sére irányulnak. A mostani alkotmányos fej­lődés a megszilárdulás és az egyensúly jegyé­ben áll, megszünteti Magyarország jelenlegi kormányzati rendszerének ideiglenes jellegét és pótolja a hiányokat. A cikk ezután részletesen ismerteti Magyar­­ország háború utáni alkotmányos fejlődését, valamint a kormányzói jogkörről szóló tör­vényt. Ugyancsak ismerteti a cikk magyar illetékes körök és a magyar sajtó tájékozta­tásai alapján a hátralevő két alkotmányjogi javaslatot. Ennek az egész alkotmányjogi fo­lyamatnak az eredménye az lesz — írja végül a Vatikán lapja, — hogy Magyarországon meg­erősödik az államfői hatalom, de ugyanakkor, demokratizálódik az ország törvényhozó szerve.

Next