Nemzeti Ujság, 1937. december (19. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

CSILLÉRY ANDRÁS: A keresztény Budapest nélkül az országban sem lehet fenn­tartani a keresztény politikát A Keresztény Községi Párt szervezetei a Britannia szálló nagytermében ötszáz terítékes vacsorát adtak Csilléry András tiszteletére nevenapja alkalmából. A vacsorán megjelent Karafiáth Jenő főpolgármesterrel és Szendy Károly polgármesterrel az élén a főváros egész adminisztrációjának vezetősége az üze­mek és részvénytársaságok vezérigazgatóival együtt. A vacsora után Cselényi Pál bejelen­tette, hogy Ernszt Sándor gyengélkedése miatt a párt Czettler Jenőt kérte fel az ün­nepi beszéd megtartására. Czettler Jenő beszédében kijelentette, hogy mint a párt egyszerű munkája és hűséges híve kö­szönti Csilléry Andrást, a párt elnökét és vezérét, aki Wolff Károly örökében vezeti a pártot. Amikor még remény sem volt arra, hogy valaha a keresztény Budapestet sikerül megteremteni, néhá­­nyan együtt dolgoztak a keresztény poli­tika érdekében. Minden, ami azóta tör­tént, ennek a néhány gondolkodónak és politikusnak köszönhető. Ezek között volt Csilléry András, akiben az egyik legjobb harcost és politikai eszmeterme­lőt ünnepeljük. Csilléry András halálra­­szánt hősies bátorsággal lépett a politika mezejére, hogy elkergesse a hatalom mel­lől a bitorlókat. Csilléry András a köz­ségi politikában nőtt naggyá és Wolff Károly egyik legerősebb oszlopa volt. A keresztény Budapest választópolgárságá­nak az a kötelessége, hogy Csilléry An­drást kövesse, nehogy idegenek kezébe kerüljön ez a város. — Nem az egyént, hanem az eszmét ünnepük Csilléry Andráson keresztül és ünnepük azt a jövőt, amelynek kiharcolása reá vár. An­nak idején, amikor elindult, nem hitték, hogy egy kerületet is meg lehet hódí­tani a keresztény gondolat számára és ime Csilléryék egész Budapestet meg­hódították. Nem szabad nyugodni addig, amig a keresztény Budapest gondolata az egész országban diadalt nem ül és ke­resztény vármegyeházákon és városhá­zák tornyain nem leng mindenütt a keresztény eszme lobogója. Szendy Károly polgármester köszöntötte ezután Csilléry Andrást. Mint polgármester hidegen és tárgyilagosan akarja megállapítani azo­kat az érdemeket, amelyeket Csilléryber, lát. A mai vacsora lelkes közönsége azt jelképezi, hogy a kereszténypárt elis­merte Csilléry Andrást vezérnek. Csilléry a kereszténypárt rohamcsapatának volt vezére és sokszor megrohamozta az ad-­ minisztrációt. Ezzel a rohammal irányí­totta is a főváros politikáját. Megálla­pítja mint polgármester, hogy minden roham a puritánság, a tisztesség jegyé­ben történt. A legnehezebb problémákat okosan és hidegvérrel oldotta meg, jól­lehet ezzel erőt kellett vennie lobogó temperamentumán. Amióta vezeti a pár­tot és irányítja a főváros politikáját, az­óta is mindig ez a hideg ész vezeti őt. Boldog lehet a főváros, hogy ilyen nyu­godt, lelkes vezetője van a kormányzó­pártnak, mint Csilléry András. Toperczer Ákosné a Keresztény Nemzeti Asszonyok Párt­­szövetségének nevében beszélt. A keresz­tény gondolat ma már hosszú küzdelem után csaknem célhoz ért és a kormány programjává is vált. A vezér legközvet­lenebb közeli munkatársai, az úgyneve­zett „pesti fassio“ a jövőben is tovább harcol a keresztény nemzeti ideálok ma­radéktalan érvényesüléséért. Meg van győződve arról, hogy a nagy gondolat, amely innen indult el Magyarországról és amelynek ma már külföldön is van­nak követői, teljes győzelemhez érkezik. Az asszonyok nevében hűségéről és tán­toríthatatlan ragaszkodásáról biztosítja a kereszténypártot és annak vezérét, Csilléry Andrást. Sztankay András üdvözölte ezután Csilléry Andrást az ifjúság nevében. Meggyőződése az, hogy Csilléry András kitart azok mellett az ideálok mellett, amelyeket a Keresztény Községi Párt ifjúsága vall. A Kereszténypártnak kell levezetnie a szociális elégedetlenségeket, amelyek ma mindenféle helytelen irány­ban próbálkoznak kitörni. Léber János a XI. kerületi pártszerve­zet nevében üdvözölte Csilléryt. Ezután Csilléry András mondott beszédet. Felállásakor hosszasan és lelkesen éljenezték a párt elnökét, aki a többek között ezeket mondotta: — Sokan kérdezik, hogy miért nem volt keményebb és eredményesebb a ke­resztény politika sok éves küzdelme. En­nek az a leglényegesebb oka, hogy nem mindig eszményi célt követtek országos vonatkozásban. Wolff Károlyt és engem soha egyéni célok nem vezettek, hanem csakis a keresztény főváros megteremté­sének és megtartásának a gondolata. Sajnos, az országos politikában ilyen egységes eszményi cél nem volt és a keresztény politika nem tudott kizárólag a nemzet egyetemes érdekei szerint han­golódni. Ha országos vonatkozásban olyan egység és erő lett volna a Keresz­ténypártban, mint ami a Keresztény Köz­ségi Pártban is volt, akkor ma sok pro­blémáról már nem kellene beszélni. Soha nem volt nagyobb széthúzás az ország­­­­ban a keresztény politikusok között,­­ mint ma. Sajnos, ezt a széthúzást mes­terségesen segítik elő. Ezzel szemben csak a keresztény szolidaritást lehet hir­detni a szeretet jegyében. A Keresztény Községi Párt a szeretet jegyében igye­kezett összefogni az erőset és életre tel­teni komoly cselekedeteket. Hirdetni és ígérgetni könnyű, de felelősséggel csele­kedni nehéz. Nem elég kívánságokkal és ígéretekkel előállni, hanem gondoskodni kell azok reális megvalósításáról is. — A Keresztény Községi Párt elnöki székében nem én ülök — mondotta Cse­­léry András —, hanem a szellemóriás, aki fogja kezemet és akinek nevét áldani fogják, amíg magyarok lesznek a föl­dön. Ez a szellemóriás Wolff Károly. Budapesttől függ az ország sorsa és ha a keresztény Budapest elvész, akkor az országban sem lehet tovább fenntartani a keresztény politikát. Ez a gondolat azonban hódít és ma már vármegyék és városok is kezdik átérezni ennek a gon­dolatnak jelentőségét. Még sok feladat áll előttünk. Elsősorban a gazdasági életbe kell behatolni, amelyet ma még kínai falak védenek, de hiszem, hogy a törvényhozás ezeket a falakat le fogja bontani és a nemzet szolgálatába fogja állítani azokat. A szociális problémák megoldása érdekében nem fogunk vissza­riadni áldozatos cselekedetektől, sőt a harctól sem és nem nyugszunk addig, amíg a keresztény nemzeti gondolat tel­jes egészében meg nem valósul. A hosszú és lelkes éljenzéssel fogadott be­széd után a vacsora közönsége még sokáig maradt együtt. Ne a dollárt keressük Amerikában, hanem magyar testvéreinket Az amerikai magyarság ü­dvöz­ete a felsőház előtt Gróf Széchenyi Bertalan elnök kedden dél­előtt tizenegy órakor nyitotta meg a felsőház ülését Nagy számban ejlentek meg a felső­ház tagjai és jelen volt Széll József belügy­miniszter is. Az elnök kegyeletes szavakkal parentálta el Miklósy István hajdúd­orogi megyéspüspököt és gróf Zichy Aladár felső­házi tagokat, majd megemlékezett gróf Szé­chenyi Frigyes és báró Solymossy Jenő volt főrendiházi tagok haláláról. Ezután a szót Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknek adta át, aki az amerikai magyarok helyzetéről napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Shvoy Lajos általános érdeklődés közben emelkedett ezután szólásra s a következőket mondotta:­­— Méltóztassék megengedni, hogy néhány percre igénybe vegyem a t. Felsőház figyel­mét, mert úgy érzem, kötelességem Ameriká­ban megtett négyhónapos utam után a ma­gyar közélet legmagasabb fóruma előtt be­számolni erről az utamról s az amerikai ma­gyarság közt tett tapasztalataimról, hogy ez­zel a magyar közlelkiismeretet Amerika felé fordítsam De azt is érzem, hogy tartozom Amerikába szakadt körülbelül 1.200.000 ma­gyar testvérünknek azzal, hogy ők itt ebben a magas testületben szerepelvén, érezzék a magyar haza őszinte szeretetét és megbecsü­lését. (Helyeslés és taps.) — Ő eminenciája a bíboros-hercegprímás úr és a magyar püspöki kar megbízásából ápri­lis 1-én átmentem Amerikába azzal a misszió­val, hogy Szent István halálának 900 éves közelgő jubileumára és az azzal kapcsolatos eucharisztikus világkongresszusra az ameri­kai episcopatust és az amerikai katolikus magyarságot meginvitáljam. Szívesen és örömmel vállaltam ezt a megbízatást, mert ugyancsak a magyar püspöki kar magas megbízásából a Szent László Társulatnak el­nöke vagyok. Ez a Társulat a külföldön élő magyar katolikusok lelki gondozásával fog­lalkozik, akiknek legnagyobb része épen az Egyesült Államokban van. Négy hónapon ke­resztül közel 50.000 kilométernyi utat tettem, 21 államot jártam be, 23 egyházmegyét láto­gattam meg, tisztelegtem három kardinális­nál, 7 érseknél és 22 püspöknél, meglátogat­tam 10—50 római katolikus és 10 görögkato­likus magyar egyházközséget. Ez a nagy­­kiterjedésű és nehéz út a legjobban jellemzi az amerikai magyarságnak azt a nagy lelki szomjúságát, amellyel vágyódik, hogy az óhaza feléje szeretettel nézzen és szeretettel közeledjék, mert a programot nem én állítot­tam össze, én elfogadtam amerikai testvéreim programját és eszerint végeztem utamat. Newyorktól, illetőleg Bostontól, mert ez a legkeletibb pont, egészen San­ Franciscoig végigjártuk az Egyesült Államok magyar­lakta vidékeit és talán nyolc hely kivételével mindenütt megfordultunk, ahol magyarok, speciálisan magyar katolikusok élnek és dol­goznak.­­ Közelről láttam az amerikai magyarság életét, méltóztassék megengedni, hogy beszá­moljak ottani tapasztalataimról, amelyek hi­szem, hogy a magyar nemzet érdekében is fontosak és tudom, hogy az Amerikában lévő magyarság életében rendkívül nagy jelentő­­ségűek. — Első elgondolásom 15 év előtti utamról az volt, hogy az amerikai magyarság élete, sőt évei meg vannak számlálva. Ezzel a meg­győződéssel mentem át most Amerikába és valami fájdalmas várakozással néztem az el­következendő tapasztalatok felé. Az amerikai magyarság szervezettsége — Annál nagyobb volt meglepetésem és annál örvendetesebben tapasztaltam, hogy e tizenöt esztendő alatt az amerikai magyarság rendkívül nagyot haladt szervezettségében, valláserkölcsi életében, kulturális és pedig magyar kulturális életében. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar Amerikában nem nagyon becsült és nem nagyra tartott nemzetiség volt. Most örömmel állapítottam meg és örömmel láttam, hogy a magyarság sokkal keményebben van megszervezve egyházaiban, sokkal lelkesebben, sokkal őszintébben ma­gyar, sokkal odaadóbban csüng az ezeréves magyar hazán és Amerika szemében is jelen­tős tényező értékben, kultúrában. — Méltóztassék megengedni, hogy ezen a helyen fejezzem ki elsősorban mélységes há­lámat és tiszteletemet az amerikai püspöki karral szemben, mert ez a nagy változás el­sősorban az ő érdemük. Ők karolták fel lel­kesen, odaadóan, ők becsülték meg őszintén az amerikai magyarságot. Hogy csak egy példát említsek, Shrembs, a clevelandi püspök, aki az amerikai magyarságnak szinte édes­atyja, olyan lelkesen, olyan odaadóan beszélt Magyarországról a pápai delegátus tisztele­tére, a magyar követnél rendezett összejöve­telen, hogy én sem tehettem volna m­agya­­rabban és őszintébben. — Az episcopatus mellett természetesen a legnagyobb elismerés és tisztelet illeti meg az Amerikában működő papságot is. Nem­ ismerem a más vallású papság működését, az nem is tartozik hatáskörömbe. Én a kato­likus papság működését néztem, csodáltam és a legnagyobb elismeréssel és hálával gon­dolok arra az önfeláldozó, lelkes munkára, amelyet láttam és amely összekovácsolta és érzésében magyarnak megtartotta az Ameri­­kába kivándorolt magyarságot. Minden plé­bánián magyar iskola van, angol a nyelv, de magyarul tanulnak a gyermekek. Minden plébániának kultúrterme van és a kultúr­teremben magyar, előadások. Amerre csak jártam, mindenütt magyar ünnepélyeket ren­deztek, ahol magyar ruhában jelentek meg a gyermekek, magyar énekeket énekeltek, magyarul szavaltak, magyar táncokat mutat­tak be és az egész közönség teste a Szeme- NEMZETI ÚJSÁG 3 december L SahtoMM,pinettésíMilliő­­je met, az arcomat, vájjon kicsalják-e szemem­ből a meghatottság könnyeit. Vájjon meg, tudják-e fogni az én magyar szívemet az ő törekvő, az ő jóakaratú lelkes magyarságuk­kal. De talán a legmeghatóbb volt, amikor egy-egy istentisztelet után a templomból vagy a kultúrteremből kisereglő magyar emberek­kel szóba álltam és ott a plébánián, a tem­plom előtti téren vagy a ház előtt kérdezget­tem őket, szóba elegyedtem velük és ők el­mondták, hogy bizony 35—15—50 éve jöttek ki Abaujból, Zemplénből, Sárosból vagy Moson megyéből. S amikor megdicsértem őket, hogy még most is magyarok és még most is ilyen szépen beszélnek magyarul, akkor el­­lágyult a lelkük és nem egyszer azt kérdez­ték tőlem, ami engem rendkívül meglepett: mit csinál a mi drága magyar Hazánk? Va­lahogyan perszonifikálódott az ő lelkükben a magyar haza, olyanná vált valósággal, mint az édesanyjuk és úgy érdeklődtek a sorsa iránt. Szegények természetesen nem sokat tudnak és amit tudnak, nem jó forrásból tudják Amerikában, de egészen más érzéssel, más lelkülettel gondolnak ők a magyar ha­zára. Amikor aztán beszélgettem velük és befejeztem a beszélgetést, megrázták a keze­­met és azt mondták, ha hazamegy püspök atyánk, mondja meg, hogy üdvözöljük a ma­gyar Hazát. (Éljenzés.) — Én itt, a Felsőházban, át akarom adni az amerikai magyar embereknek, az ameri­kai magyar munkásoknak, az amerikai ma­ gyar földmives farmereknek ezt a meleg, őszinte, becsületes üdvözlését. (Élénk éljen­zés és taps.) — Nem egy amerikai püspök úr mondta nekem, hogy ha 30—10 évvel ezelőtt az ame­rikai püspöki kar és a magyar püspöki kar megértette volna egymást és jobban gondos­kodtunk volna az amerikai magyarságról, nagy dolgokat csinálhattunk volna. Nem egy polgármester vagy egy szenátor mondta nekem, hogy a magyarság fontos tényezője a kultúrának és fontos tényezője a szociális életnek. Az pedig amerikai embertől, igen nagy elismerés, igen nagy megtisztelés. — Volt azonban az utamnak egy nagyon szomorú tapasztalata is, mélyen t. Felsőház és úgy érzem, kötelességem itt ezt is szóvá­­tenni. (Halljuk! Halljuk!) Utazásom közben természetesen meglátogattam a teológiai fő­iskolákat. Tizennégy főiskolát néztem meg és érdeklődtem az ottani papnevelés iránt. De megnéztem az utunkba eső egyetemeket is. Bekerülvén ezekbe a hatalmas nagy egyete­mekbe — öt ilyen egyetemet jártam be — földszinttől, egészen a huszadik vagy har­mincadik emeletre és felkerestük a könyvtá­rakat és a könyvtárakban természetesen első utunk volt Hungary, Magyarország. Megdob- 1 —. __ Cili o jet\ Férfiruha, felöltő, átmeneti- és télikabát. ■ N­ | | J Bunda. Sportcikkek és felszerelések. Női-, férfi divatcipők. Sport- és túracipők. m. Él il ^ Gyermekcipők. Sár- és hócipők. Házicipők. Iljll ^jr- -T' —pA Női ruha, kabát, bunda, kalap. Menyasz­­^­szonyi- és gyermekkelengye. Vászonáru. Háé""-"77­ " Gyermekruha és kabát. Intézeti felszerelé­s||jp ***** Szőnyeg. Paplan. Függöny. 10H Úri és női divatáru. Kötöttáru. Kesztyű. ■»1 \p\ ^ -1 Szövet. Selyem. Mosóáru. Női fehérnemű.

Next