Nemzeti Ujság, 1938. november (20. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-01 / 247. szám
„Hirdessétek továbbra is a magyar becsületet és kötelességtudást“ — indította útjukra Horthy Miklós kormányzó a felvidéki ezredek zászlóit Szívbemarkolóan szép, lelkes ünnepség folyt le hétfőn délelőtt a Várban. Régi magyar katonaindulók hangja mellett menetoszlopokba fejlődve indult az Országos Frontharcos Szövetség Rákócziúti székházából a Vár felé a frontharcosok öt készültségi bajtársi százada: az egykori felvidéki honvédgyalogezredek sok vihart látott, csatákban tépett zászlait vitték tisztelgésre a Várba a kormányzó elé. A főváros népe végig a Rákóczi-úton, és a többi útvonalon lelkesen ünnepelte és éljenezte a frontharcos századokat, a régi harcosokat, akiknek mellén csillogott a rengeteg kitüntetés. Kemény, dobbanós lépésekkel menetelt az öt készültségi század, a csapatok minden egyes tagjának bal karján kék karszalag, azonkívül nemzetiszínű betét, amelynek közepére az ismert frontharcos ezüst jelvényt hímezték rá. Útrakelnek a régi zászlók és ezredjelvények A Várban az oroszlános udvaron a palota bejáratával szemben sorakoztak fel a századok. Az arcvonal jobbszárnyán helyezkedett el a frontharcos zászlós csapat. Előttük zászlós tisztek sorakoztak az egykori 9-es, 11-es 13-as, 11-es és 16-os felvidéki honvédgyalogezredek hadilobogóival, amelyeket néhány nap előtt ünnepélyes keretek között vettek át a frontharcosok a Hadi Múzeumtól, hogy a visszacsatoláskor húsz éves kényszerű távollét után, hazavigyék a drága emlékeket, ezredjelvényeket a régi felvidékiállomáshelyekre. Az alakulatok jobbszárnyának szélén helyezkedtek el az Országos Frontharcos Szövetség elnökségének tagjai: Engelbach Alajos ny. ezredes, vitéz Tóth András, vitéz Martsekényi Imre és vitéz Kenyeres János országgyűlési képviselők, Kertész Elemér és vitéz Hajnóczy Béla fővárosi bizottsági tagok, dr. Kenessey Gyula sárbogárdi főszolgabíró, továbbá a Frontharcos Szövetség nagyszámú vezetőségi küldöttség . Lenyűgözően festői képre sütött az október végi nap. A kürtszóra vezényszavak pattantak, vigyázzállásba merevedett a kemény hadfiakból álló öt készültségi század. A palota kapuja mellett jobbról-balról két-két díszruhás alabárdos testőr állott, amikor pontosan féltizenkét órakor felharsant a Himnusz, a zászlók meghajoltak s a kapuban megjelent tengernagyi egyenruhájában vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, vitéz gróf Takács- Tolvay József ny. altábornagy, a Frontharcos Szövetség országos elnöke és a szolgálattevő szárnysegéd kíséretében. A kormányzó fogadta Zámory Imre ny. ezredesnek, a kivonult századok parancsnokának jelentését, majd az elnökség tagjaihoz, valamint a tiszti küldöttséghez lépett s ott többekkel elbeszélgetett. Nem sokkal később elvonult 37. arcéi előtt s több idős, szépen dekorált frontharcost is megszólításával tüntetett ki. A kormányzó ezután az alabárdosok közé, a palota kapujába állott. Tájból vezényszavak harsantak. A zászlós tisztek néhány lépést tettek előre az öt hadilobogóval. Zámory ezredes feszes tartásiban, kemény hangon jelentkezett: — Főméltóságú uram! Várjuk a további parancsot. A kormányzó szózata Horthy Miklós kormányzó harsány, messze szálló hangon ezt a szózatot intézte a jelenlévő frontharcosokhoz és a nemzethez: — Vigyétek fel ezeket a golyótépte öreg lobogókat oda, ahonnan elszármaztak: a magyar Felvidékre. Hirdessék ott továbbra is a magyar becsületet és kötelességtudást. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a feladat éppen a frontharcosoknak jutott, akiket az országban a legmegbízhatóbb elemnek tartok, akik már bebizonyították, hogy tudják, mi a kötelességük és megállták a helyüket akkor is, amikor nem is egészen a saját ügyünkért verekedtünk. — Mondjátok meg felvidéki testvéreinknek, hogy tárt karokkal várjuk őket Itthon és mindent megteszük, hogy húszéves szenvedésüket felejtessük velük. Az Isten kisérjen benneteket utatokon! A kormányzó szózata után vitéz gróf Takách-Tolvay József lépett feszes tisztelgéssel Horthy Miklós elé: — Főméltóságu uram! A legmagasabb parancsot híven, magyar becsülettel fogjuk teljesíteni! — Huj! Huj! Hajrá! Huj! Huj! Hajrá! Huj! Huj! Hajrá! — zengett-zúgott a kivonult alakulatok kiáltása a zárt udvar négyszögében, mintegy feleletképpen és megerősítésképpen a frontharcosok elnökének fogadalmára. Végül a zenekar a Magyar Hiszekegyet intonálta, amelynek befejeztével a kormányzó visszavonult a palotába. Az öt felvidéki honvédlobogót ezután felvitték a várkápolnába, ahol Husz István tábori püspök magasröptű beszéd kíséretében megáldotta és útjukra bocsátotta azokat. A zenekar hangjai mellett a frontharcos századok a Várból kivonultak s felsorakoztak a Szent György-téren a miniszterelnöki palotával szemben. Gróf Takách Tolvay József elnök a Sándorpalotában jelentkezett vitéz Imrédy Béla miniszterlnöknél s tolmácsolta a frontharcos tábor tisztelgését. Imrédy miniszterelnök, akinél éppen ott tartózkodott Jaross Andor, a felvidéki magyarság vezetője, vele együtt kilépett az erkélyre, ahol mindketten meghatva szemlélték a felvidéki magyar földre hazainduló honvédzászlókat s üdvözölték a frontharcosokat. Szemközt álló palotájából kijövet éppen ekkor érkezett a miniszterelnöki palota elé József főherceg s az erkély alatt állott meg, így vonultak el előttük nagy zeneszóval, lobogólengetéssel és a régi dicsőséges katonamúltra emlékeztető dübörgő díszlépéssel a frontharcos készültségi századok, amelyek ezután viszszatértek állomáshelyükre. Újabb zsirdrágítási bünper az uzsorabíróság előtt A büntető törvényszék, mint uzsorabíróság dr. Lengyel Ernő tanácselnök vezetésével újabb nagyarányú zsirdrágítási bünper tárgyalását kezdte meg hétfőn délelőtt. Az ügyészség Friedmann Kornélt, a Perpety Vágóüzem tulajdonosát és társait árdrágító visszaélés bűntettével vádolta meg, mert szeptember 23. és 30. között a zsírért olyan árakat követeltek, amelyek méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglaltak magukban és a közszükségleti cikket képező zsír árát közbeeső kereskedéssel drágították. A vádlottak — mondja a vádirat — a háborús hírek hallatára bekövetkezett helyzetet kihasználva, a zsírnak, mint a legfontosabb közszükségleti cikknek indokolatlan magas áron való forgalombahozatalával az egész budapesti zsírpiac alakulására drágító hatással voltak és üzérkedésükkel a közellátás érdekeit súlyosan veszélyeztették. ■ Az ügyészség Friedmann Kornélon kívül vádat emelt Péri (Perlesz) Dezső vágóüzem tulajdonos, Földiák István MOVADORPÁLYÁZAT. A beérkezett pályamunkák nagy tömegét a zsűri képtelen volt a megjelölt határidőre földolgozni, s így csak november 15-én hirdethetünk eredményt részvénytársasági igazgató, Pürner József zsirnagykereskedő, Nagy Vilmos, Herzog Pál, Tomasoff Sándor, Szegedi György, Szegedi Béla, zsir- és szalonnaügynökök, Kammer György magántisztviselő, Franyó Béla, a Magyar Húsnagyvágó és Zsírkereskedelmi felelős üzletvezetője és végül Bruszt Ferenc hentes- és mészárosipari gyárüzemtulajdonos ellen. Dr. Kotsis Miklós ügyészségi alelnök olvasta fel a terjedelmes vádiratot, majd indítványozta, hogy az uzsorabíróság a büntetés kiszabásán kívül Földiák Istvánt 20.0000, Friedmann Kornélt és Péri Dezsőt fejenként 10.000 pengő, Pürner József, Franyó Béla és Brust Ferenc vádlottakat 6.6000 pengő, Nagy Vilmos, Herzog Pál, Tomasoff Sándor, Szegedi György és Szegedi Béla vádlottakat pedig külön-külön 1000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezze. A vádirat felolvasása után Friedmann Kornél kihallgatását kezeste meg a bíróság. Friedmann kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát, majd az elnök felszólítására részletes árkalkulációt terjesztett elő. Hangoztatta, hogy augusztus hó folyamán nagyobb tételben szállította ki sertészsírt Németországba. Szeptember végén körülbelül 100.000 kilogram sertészsírt dobott piacra. Budapestre csupán azért adott el — mondotta — mert az egyes kiskereskedők és viszonteladók valósággal megostromolták zsírért. Azt igyekezett a számszerű adatokkal bizonyítani, hogy az 1.80—1.90 pengős zsirárok mellett ráfizetett az üzletre és pedig főként azért, mert a sertéshúst alig lehetett értékesíteni. — ennek Németországba 150 filléres áron kellett a zsirt kiszállítania — jegyezte meg az elnök. — Lehetséges, hogy ön erre az üzletre ráfizetett. De az semmiképpen sem volt megengedve, hogy ezt az esetleges veszteséget a budapesti publikummal fizettesse meg! — Én, kérem, itt is, Németországban is ráfizettem a zsírra — állította újólag Friedmann Kornél. — Hogyan van az, hogy ön állítólag minden üzletére ráfizetett és a vállalata ennek ellenére fennáll, sőt virul? A vádlott erre a kérdésre nem adott feleletet. Péri Dezső is ártatlanságát hangoztatta. Azt fejtegette, hogy a kritikus napokon költséges volt a hús előállítása, igen kevés hasznot lehetett a hús eladásából elérni. Földiák István, a Rimaanurány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság igazgatója állt ezután a bíróság elé és kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Előadta, hogy a magyarországi érc- és kokszszükséglet egy tekintélyes részének beszerzését intézte s minthogy a Nemzeti Bank nem járult hozzá, hogy a nyersanyagért nagyobb összegű külföldi valutát áldozzanak fel, az a megoldás lépett előtérbe, hogy a nyersanyagokat mezőgazdasági terményekkel és árucikkekkel fogják fedezni. Az utóbbi években öt-hatszáz vágón zsirt szállítottak ki ilymódon a külföldre. — Igaz, — vallotta Földiák István —, hogy a zsirt itthon kilogramonként 1 pengő 50 fillérjével vásároltuk fel és a külföldön csak 1 pengő 30 filléres áron tudtuk átszámíttatni. Ha meggondoljuk, hogy ennek fejében annyi nyers ércanyagot és kokszot kaptunk, hogy tízezernyi magyar munkásnak biztosíthattuk a kenyerét, a tranzakció nyereségesnek tekinthető. Az a vád ellenem — folytatta védekezését az igazgató —, hogy három vágón zsírt iparengedély nélkül bocsátottam áruba. Az utóbbi években sokszáz vágón zsirsertést, gyümölcsöt, mákot, félsertést, szalonnát és egyéb élelmiszert exportáltam s ezenközben sohasem jutott eszembe, hogy iparengedélyt kellene váltanom. — Én mindenkor a köz érdekét néztem! Sohasem voltam tekintettel a vállalatom érdekeire, legkevésbé pedig a saját anyagi boldogulásomra! A továbbiakban kifejtette, hogy a zsírt tulajdonképpen veszteséggel adták el. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy miként volt ez lehetséges, azt válaszolta Földiák hogy feleslege volt zsírban és ezért mindegy volt, ha veszítenek is rajta, túl akartak adni a készleten. — Ismétlem — hangsúlyozta végül a vádlott —, sem magam, sem a vállalatom sohasem gondolt arra, hogy nyerészke- NEMZETI ÚJSÁG 3 1938 november 1. J w* hogy jó szöveteket, jól vásárolhat Magykovácsynál! Női ruhaszövet divatcsikos, 70 cm. 2.90 Női télikabátfekete, tiszta gyapjú, divatos szövésű, “J Sifl 8 UZLETHAZtJU Női ruhaszövet tiszta gyapjú, divat-Sírt*? 8.50 désre fektesse a súlyt. A legjobb Lelkiismeretem szerint, cselekedtem akkor, áruikor ezt a pár vágón zsírt a piacra hoztam. Nem, néztem arra, hogy keressek- A mi társulatunknál, amely milliós üzletekkel foglalkozik, nem játszik szerepet az ilyen veszteség. A tárgyalást szerdán délelőtt folytatják. Férfiszövet tiszta gyapjú, sportág Férfiruhaszövet tiszta gyapjú kamja __ garn, 140 cm. széles **• Férfi télikabát gyapjúszövet, fekete és sötétszürke Két évre a francia hadügyminiszter rendelkezésére bocsátották az 1909-es korosztályt Paris, október 31. Az 1938 július 11-i törvény a nemzet háborús időkben való általános megszervezéséről intézkedik. Ennek alapján az 1909-ik évi korosztály tartalékosait 1940 októberig bezárólag passzív védelmi szolgálat céljaira a hadügyminiszter rendelkezésére bocsátották. BUDAI ALAPITÍ 10. &T. J. * -vri iilijiiausey APERITIF LIKŐR Vidékié mintákat készséggel