Nemzeti Ujság, 1939. június (21. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

I 1 li I I ■..........——mtmmmmmmm——————■ biztos siker ígé f­ gyors eredmény, ha hirdet a Nemzeti Újságban 2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 Június 1. Csütörtök Tartós ondolálás Kiváló munka. Legújabb párisi eljárás szerint. Tovább is leszállított árak. hölgyfodrász, Dorottya rK I­I dvtrl Vl utca 1. Teil.: 181—449 megállított s határozatlan veszteglésre kényszeritett értelmiségi ifjúság, vagy a hosszú ideig úgyszólván egyedül a marxizmus formuláinak odadobott munkásság. Mindezt oda lehetne vétí­­teni a parlamenti padsorok mögé, mint valami órási fotomontázst, falusi ház­tetőket s gyárak korm­osvörös falát, mérnöki diplomákat s a hiányzó alföldi csatornákat, ma még hiányzó kérték látomását, munkás Családi házakat, egy egészségessé és műveltté organiszált kis­iparos osztályt, önérzetes és erős pol­gári renddé fejlesztett parasztságot... de minek folytatnék tovább? A roppant látomás átvetíti képeit a parlament gót falain, ott leng az ör­ség mindén tája felett s ezek a tájak mind ide figyelnek. Ők hozták a döntést. Akiket a parla­mentbe bek­ildték, csak döntésüket Vég­rehajtani küldték hé s a szivükből, vé­rükből, szenvedésükből s a mnagyar jövő csengéséből felkelt döntésük után m most már a gyors tetteket várják! BÍRÓSÁGI KINEVEZÉSEK A kormányzó az igazságügyminiszter elő­terjesztésére dr. Téry Tivadar nyíregyházi királyi törvényszéki elnököt az Országos Föld­ Birtokrendező Bírósághoz állandó bíróvá, dr. Balogh István a királyi ítélőbíráik és királyi ügyészek részére megállapított III. fizetési csoport jellegével felruházott debreceni és dr. Lázár Ulászló a királyi ítélőbírák és királyi ügyészek részére megállapított III. fizetési csoport jellegével felruházott győri királyi ítélőtáblás bírákat, továbbá dr. Gefférth Elek és dr. Török Emil volt legfelsőbb bírósági ta­nácsosokat a magy. királyi Kúriához birákká, Dóczy Bálint a királyi ítélőbirák és királyi ügyészek részére megállapított III. fizetési csoport jellegével felruházott m­om­ori királyi járásbirósági elnököt a budapesti központii királyi járásbírósághoz a­lel­nökké, dr. C J­okay Gyula a királyi ítélőbíróly és királyi Ügyészek részére megállapított III. fizetési csoport jel­legével felruházott debreceni királyi törvény­­széki tanácselnököt a debreceni királyi Ítélő­táblához bíróvá, dr. Oláh János fiyeregyh­ázi királyi ügyészségi elnököt a pestvidéki kft. ügyészséghez alelnökké, vitéz dr. Nagy Sán­dor debreceni királyi ítélőtáblás bírót a mis­kolci királyi törvényszékhez tanácselnökké, dr. Lak József a királyi ítélőbírák és királyi ügyészek részére megállapított 11. fizetési csoport jellegével felruházott pestvidéki és dr. Zajzon Ernő a királyi ítélőbírák és királyi ügyészek részére megállapított II. fizetési csó­­ —m— «!■ Win— első gondolata —, anyuka se volt sokkal öregebb. Nem tudta miért, de ez a gondolat jól­esett neki. — Aztán szakértő szemmel kezdte vizs­gálni. — Tud öltözködni. Szép a cipője. Csak nagyon lefogyott. Hogy előreesik a válla, — persze, biztosan nem tornázik, pedig reggel, nyitott ablaknál igazán tornázhatna egy kicsit. Most úgy érezte, hogy kettejük körül ő, a kislány itt izmosabb, magasabb, — most benne van több erő és határozott­ság. — Szegény... — gyűlt fel benne hir­telen a szánalom és mikor Katalin ki­felé indult az autóbuszból, utánament, közvetlen mögötte. Valóban 5, Lilla volt magasabb. — Ne szálljon le, — tört ki belőle aka­ratlanul, — szép a kertünk, tavasszal még nem is látta, nagyon jószagú a jázmin, ugy­e, szereti? Belepirult a beszédbe, de beszélt to­vább, hangosan és biztatóan: — magá­­val húzta Katalint vissza a kocsiba, sér­ültek, kerülték egymás nézését és cso­dálkoztak. Egymáson és önmagukon. Lilik maga se vette észre, hogy köz­ben kezét a Katalin vállára tette. Anyás­­kodás, fölény és szinte már szeretet volt ebben a mozdulatban* — az adakozás boldogsága. port jellegével felruházott budapesti királyi törvényszé­ki bírákat a budapesti, dr. Schwep­­ler János szegedi királyi törvényszéki birót a szegedi királyi ítélőtáblához birákká, dr. Wanica Dezső balassagyyrmati kir. törvény­­széki birót a zirci, dr. Bencze Sándor keszt­helyi királyi járásbirót a kapuvári és vitéz dr. Mandics László zalaegerszegi királyi tör­vényszéki birót a zalaszentgróti királyi járás­bíróság elnökévé, dr. Borbély Miklós nyíregy­házi királyi ügyészt a nyíregyházi királyi ügyészség elnökévé, dr. Baróthy Zoltán jász­berényi királyi járófelvirót a nyíregyházi, dr. Soboda László szolnoki királyi törvényszéki jegyzőt a debreceni, dr. Jenő Béla fehérgyar­mati királyi járásbírósági jegyzőt és dr. Ho­lics Pál miskolci ügyvéd, városi tiszti al­ügyészt a nyíregyházi királyi ügyészséghez ügyészekké kinevezte. Az igazságügyminiszter dr. Zsögöd Andor ügyvédjelöltet a kisvárdai kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki, dr. Lehoczky Béla kaposvári király­ ügyészt saját kérelmére a nyíregyházi kir. ügyészség­hez helyezte át. Kereszfes-Fischer Ferenc: A baloldeli radikalizmus Magyar­­országon teljesen megsemmisült Kaposvár, május 31. Dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter szerdán délután hat órakor vette át Kaposváron a városháza dísz­termében képviselői mandátumát. Ez al­kalomból a mandátumátadási ünnepsé­gen megjelent Barcsay Ákos főispán ve­­zetésével a tisztviselői kar, valamint Kolposváry György polgármester vezeté­sével az egész város társadalmának szine-java. A terembe lépő belügyminisztert a kö­zönség lelkes tapssaal és éljenzéssel kö­szöntötte, majd dr. Májay Dezső királyi, közjegyző köszöntötte a belügyminisz­tert és beszéd keretében átnyújtotta a képviselői mandátumot. Keresztes Fischer Ferenc belügymi­niszter az üdvözlésre a következő sza­vakkal válaszolt: —* Őszinte meghatottsággal és igaz há­lával veszem át ezt az okiratot — mon­dotta. — Kaposvár mandátuma azokat a szoros érzelmi kapcsolatokat, amelyek Kaposvár városa, valamint Somogy megye közönsége és köztem az együtt eltöltött évek során át kifejlődtek, most még szorosabbá és elszakíthatatlanabbá fűzte. — Köszönöm azt a bizalmat, amely ebben a gyönyörű választásban megnyil­vánult. Köszönöm az eszmék nevében is, amelyek a választással győzelmet arat­tak.­­ Két héttel ezelőtt fejtettem itt ki programomat és ma büszke önérzettel és megnyugvással állapítom fs meg, hogy a város és a vármegye közönsége magáévá tette­ ezeket a gondolatokat. — Az a kortfilk, amely most az ország­ban kezdődik, minden vonatkozásban sorsdöntő lesz. Nekünk át kell építenünk ezt az országot, át kell alakítanunk a tár­sadalom struktúráját, hogy minden ma­gyar ember biztosítani tudja itt a létét és a boldogulását. tudjuk, hogy igen sok a tennivaló, mert sok ember életnívója nem áll azon a színvonalon, amelyen kel­lette és sok ember kiegyensúlyozott élete sincs biztosítva. — Somogy vármegye egész közönsége osztotta ezt a nézetet. Ez a vármegye hallgatott a józan ész szavára és ezért Somogy vármegye egész közönségének, úgy is mint lajstromosan megválasz­tott képviselő, képviselőtársaim nevében őszinte köszönetet mondok. O­tt a most a lezárult országos válasz­tás eredményeit tekintjük, ugyanolyan megnyugvás és büszkeség tölt el bennün­ket mindenütt, mint itt Somogy várme­gyében. A kormány nagy és átütő győ­zelmet aratott és ez a győzelem bizony­sága annak, hogy az a program, amelyet hirdettünk és megvalósítani fogunk, a Választóközönség lelkéből fakad.­­ Olyan véleményeket is hallottam, amely szerint az országban bizonyos megdöbbenést keltett, hogy a kormány­párt mellett a szélsőjobboldali pártok törték előre. Mit jelent­he? Azt jelenti, hogy a baloldali radikalizmus Magyar­­országon teljesen megsemmisült.­ Ez a pozitívum, amelyet elkönyvelhetünk. De vannak negatív eredmények is. Az egyik negatív eredmény az, hogy a baloldali radikalizmus átcsúszott a jobboldalra. Ugyanazok a tömegek, amelyek a bal­oldali radikalizmus oldalán állottak, most átállottak a jobboldali szélsőségek­hez. A baloldal és a jobboldal között a szélsőség tekintetében nincs ellentét. Ez­előtt két héttel mondottam, hogy a for­radalom mindkét oldalon egyforma. Akár jobboldalról, akár baloldalról jön, — ezt jól jegyezzük meg — egyformán pusztít. A jobboldali úgynevezett előretö­réstől ne féljünk. Ez az előretörés nem egy eszme diadala. Azt jelenti, hogy a mindig ellenzéki emberek azok az örökké nyugtalan és forradalmi tömegek, ame­lyek ott állottak a vörösök között és amelyek végig játszották a politika min­den skáláját, most ott állanak a szélső­jobboldalon. Ezektől azonban nincs mit félnünk. De igenis gyors tempóban kell megvalósítanunk azokat a szociális re­formokat, amelyek az elégedetten töme­geket hű és józan hazafiakká teszik. Ha ezt sikerül elérnünk, amint ahogy sike­rülni kell, nincs okunk félni semmi szél­sőségtől. G­g.En másik negatívum is. A Szélső­jobboldal egy része idegenből im­portált eszmékkel, jelszavakkal és metó­dusokkal akarja megoldani az ország problémáit. Itt még egyszer fel akarom emelni tiltakozó szavamat, mert az or­szág léte, jövője és függetlensége függ attól, hogy a mi dolgainkat magyar mód­szerekkel, magyar utakon oldjuk meg. — A magyar nemzet ezer éven át sok vihart élt keresztül. Megvalósított olyan feladatokat, amelyeket más nemzetek csak forradalmak árán tudtak megvaló­sítani. Átélt olyan kríziseket, amelyeket más nemzetek nem tudtak volna átélni. Mihelyt azonban letérünk az ezer éven át követett útról, adjuk fel a reményt, hogy megőrizhetjük függetlenségünket és mondjunk le arról, hogy magyarok ma­radhatunk.­­ A választások eredménye azt bizo­nyítja, hogy 1918 nem fog még egyszer megismétlődni, hogy ezt az országot masz­lagokkal megtéveszteni és eltántorítani, a forradalmak pusztításaiba mégegyszer berántani nem lehet. — Mégegyszer köszönöm a bizalmat, amellyel bizonyára nemcsak engem, ha­nem az eszmét is megtisztelték. Nem so­kat ígérek, de most ígérem azt, hogy mint a város és Vármegye képviselője nemcsak a város, de a vármegye érdekeit is nem csupán kötelességszerűen, hanem szívem szava sezrint is ápolni fogom. A belügyminiszter beszédét nagy taps és éljenzés fogadta. volításával járó nehézségek és az a­ hír, hogy a gabonaraktárakban már csak három hónapra elegendő készletek vannak, mind olyan tényezők, amelyek az utóbbi hetekben valóságos pánikhan­gulatot keltettek az egész országban. A lakosság látán sietséggel látott hozzá a még megszerez­hető élelmiszerek tartalékolásához, úgy­* hogy az üzletek kezdenek teljesen k£* Ürülni. Mindezek a nehézségek természetsze­­rűen Tiso híveinek megcsappanását ered­ményezték és a kormány mögött álló többség egy-két hét leforgása alatt­­ né­hány ezer emberből álló kisebbséggé apadt, illig a szlovák nemzet zöme egyre határozottabban szembefordul kor­mányával. Tiso mögött m­a már jó­formán csak a Honka-gárda politi­kailag teljesen tapasztalatlan, de annál íztetegebbféjű ifjúsága áll. Növeli Tisoék nehézségét, hogy a kato­­likus papság, amely eleinte szintén Tisót támogatta, ma már szembefordult velük, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy Tiso politikája nemcsak a katolikus érde­keknek, hanem a szlovák nemzet egyete­mes érdekeinek is ártalmára van. A helyzet bizonytalansága két irányza­tot hozott létre. Az egyik a magyar, a másik a lengyel irányzat. Ezek az irány­zatok azonban teljesen egyeznek abban, hogy Szlovákia gazdaságilag képtelen független állami életét élni; a közvélemény óriási többsége a Ma­gyarországgal való ezeréves közösség helyreállítása mellett van, amíg egy kisebb rész Lengyelország felé húz. Érdekes kérdés most már az, — írja az olasz tudósító —, hogy milyen állás­pontra helyezkedik Lengyelország és Ma­gyarországi Lengyelország mindig nyíl­tan elhárította a Szlovákia részéről mu­tatkozó közeledést. Magyarország részéről a leghatározottabban elutasítják Tisoék és a Hlinka-gárda magyarellenes gyűlöl­ködését, ami Szlovákia nehézségeinél együtt növekedik. Jellemző ebben a tekintetben, hogy Tiso legutóbb börtönbe vettetett egy 75 éves magasrangú papi személyi­séget. Csak azért, mert Szlovákiának Magyar­ Országhoz való csatlakozása mellett fog­lalt állást. Meg kell állapítani — írja a Tribuna tudósítója —hogy a jelenlegi nyugtalan­ság és feszültség nem tarthat soká. El­képzelhetetlen ugyanis, hogy egy néhány ezer fősből álló kisebbség sokáig uralkod­jék egy két és félmilliós nemzet felett. Tekintve Szlovákia rendkívül nehéz gaz­dasági helyzetét, érthető, hogy még maguk a szomszé­dok is haboznak arra a gondolatra, hogy helyreállítsák a Szlovákiával való régi közösséget. Teljesen világos, hogy Szlovákia mai sú­lyos helyzete végeredményben onnan származik, hogy az ország annak idején elszakadt az ezeréves magyar államközös­­ségtől. Teljes a fejetlenség a gazdasági összeomlás felé rohanó Szlovákiában A római Tribuna érdekes cikke Róma, május 31. A Tribuna keddi számában feltűnést­­keltő pozsonyi tudósítást közöl a szlová­kiai helyzetről, a következő vastagbelűk cím alatt: „Fejetlenség és gazdasági ne­hézségek Szlovákiában“. A nagy római lap pozsonyi k­ülöntudó­­sítója a következőket jelenti: A szlovák fővárosba érkező külföldi megfigyelők olyan jelenségekkel találják magukat szemben, amelyek a szlovák helyzet nagy bizonytalan­ságát mutatják. Már az új szlovák állam megalakulásakor sokan kétel­kedtek­ abban, vájjon a független Szlovákia főleg gazdasági szempont­ból életképes-e? A politikailag tapasztaltabb nemzedékek az első pillanattól kezdve kételkedtek abban, hogy Tisonak sikerül leküzdenie azokat az óriási gazdasági és pénzügyi nehézségeket, amelyekkel az új állam szembetalálta magát. Sajnos, úgy látszik az események a sötéten látóknak adtak igazat. A gazdasági élet teljes és tökéletes megbénulása, az árak gyors emelkedése, a szlovák pénz értékvesztesége, a befek­tetett külföldi tőkék menekülése, a mun­kanélküliség félelmetes növekedése, a Szlovákiában maradt vel katonák eltá­ Középhaszonbérleteket akarnak szerezni a zsidók Debrecen, május 31. Hajdú vármegye törvényhatósági bi­zottsága Lossanczy István főispán el­nöklésével szerdán tartotta évnegyedes közgyűlését, amelyen ünnepélyes kere­tek között leplezték le a közgyűlési te­remben a kormányzó arcképét. Ezután, főjegyzőnek megválasztották dr. Uzonyi Barnát, másodfőjegyzőnek pedig Jóna Mátyást. Az alispáni jelentésekkel kapcsolatban Ludányi Miklós felsőházi tag szóvátette, hogy a kishaszonbérletek mellett közép­haszonbérleteket is kellene létesíteni, mert sok gazda felsőgazdasági iskolát végzett gyermekének nem tudja a jövő­jét biztosítani, viszont a zsidótörvény végrehajtása során az állástalanná vált zsidóság középhaszonbérletek megszer­zésére törekszik. Dr. Benkő Géza or­szággyűlési képviselő felszólalásában rá­mutatott gróf Teleki Pál miniszterelnök debreceni beszédének egyes részleteire és kifejtette, hogy a beszédnek a hajdúság körében kivételes jelentősége van, külö­nösen pedig a beszédnek a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó része érinti erősen a hajdúságot, mert szükség volna a megszüntetett harmadik járás visszaállítására. Papp János görögkatolikus lelkész fel­szólalásában köszönetet mondott a tör­vényhatóságnak azért, hogy a görögka­tolikus püspök székhelyének Hajdúdo­­rogon való elhelyezése mellett foglalt­ állást. A felszólalásokra válaszolva Rásó István alispán közölte, hogy a törvény­­hatóság a középhaszonbérletek ügyében felirattal fordul a kormányhoz. A köz­gyűlés ezután folyó ügyeket tárgyalt. .

Next