Nemzeti Ujság, 1939. augusztus (21. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

Chamberlain: Nincs még megegyezés­ a közvetett támadás kérdésében Az angol miniszterelnök nagy beszéde a moszkvai tárgyalásokról, a danzigi és távolkeleti helyzetről „Minden problémát békés után meg lehet oldani11 London, július 31. Chamberlain miniszterelnök hétfőn délután az alsóházban elmondotta nagy érdeklődéssel várt külpolitikai beszámolóját a nemzetközi helyzetről. A beszédnek legérdekesebb és legnagyobb feltűnést keltő része az volt, amelyben az angol miniszterelnök a moszkvai tárgyalásokról szólott és visszautasította Dalton képviselőnek azt az állítását, hogy a tárgyalások elhú­zódásáért kizárólag Angliát terheli a felelősség. Chamberlain közölte, hogy a moszkvai tárgyalások legnehezebb kérdésében, a közvetett támadás fogalmának meghatározásában a két kor­má­ny még mindig nem tudott megegyezni. Az angol kormány kerüli azt, hogy a közvetett tá­madás fogalma révén más államok függetlenségét csorbítsák. Beje­lentette Chamberlain, hogy hamarosan angol és francia katonai kül­döttség utazik Moszkvába, még mielőtt a tárgyalások során felmerült po­litikai nehézségeket áthidalná. A távol keleti helyzetről szólva, Chamberlain hangoztatta, hogy Anglia semmiesetre sem engedhet itteni kötele­zettségeiből és jogaiból. száz katonai bizottságot küldjön Moszk­vába vezérkari tanácskozásra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt, a po­litikai egyezmény létesült volna. Kétség­telen, hogy ez nagy bizalom jele, ha el­határoztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról ta­nácskozzanak, miként készíthetjük el ka­tonai terveinket mielőtt még bizonyossá­got nyertünk volna afelől, hogy a politi­kai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai meg­beszélésre sor kerül, a politikai nehézsé­gek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén re­méljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov feltevése való­sággá lesz. — Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak meg­erősítésére, viszont kerülni akarok min­dent, ami azt gyengíthetné.. A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget még inkább növelték, de­ fel­tehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcseséggel és álla­n­­fért hii ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. (Újabb éljenzés.) A távolkeleti helyzetet illetőe­n Cham­berlain kijelentette, hogy a Craigie- Arita formula nem jelent politikai vál­tozást, sem a kínai angol érdekek fel­adását, sem pedig a hadviselőjog meg­adását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodal­mat okoz az Északkínában folyó angol­ellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes támadások zabolátlanul folynak tovább, a helyzetet igen súlyosnak kell tekinte­nünk. Anglia semmiesetre sem engedhet a távolkeleten reá háramló kötelezettsé­geiből, sem jogaiból. A Tiencsinben lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelt hata­lommal is tárgyalni kell. — Meg vagyok győződve arról — mon­dotta Chamberlain —, hogy Nagybritan­­nia és az Egyesült Államok célkitűzései azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyan­azt kell tenniök. A brit kormány a leg­nagyobb súlyt helyezi az Egyesült Álla­mokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől. Angol katonai küldöttség utazik hamarosan Moszkvába London, július 31. Az angol alsóházban Chamberlain el­mondotta nagy érdeklődéssel várt kül­politikai expozéját. Chamberlain Dalton, Adams, Rathbone és Thurtle képviselők kérdéseire a következőket jelentette be: A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumá­ban előnyös volna haladéktalanul ka­tonai megbeszéléseket indítani. Az angol és a francia kormány ehhez hozzájárult. Ennélfogva intézkedések történtek, hogy angol és francia katonai képviselők kül­dessenek ki Moszkvába olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Az a szándékunk, hogy a katonai megbeszélésekkel párhu­zamosan folytatjuk a politikai megbeszé­léseket, hogy végleges megállapodásra jussunk a politikai egyezmény feltételeit illetően. Az angol küldöttség vezetője, Sir Reginald Plunkett-Ernie-Erle-Drax tengernagy, továbbá Sir Charles­­Burnett légi tábornagy és John Heywood vezér­őrnagy lesz. Rathbone képviselő: Megmondhatja-e a miniszterelnök megközelítőleg, hogy mikor indulnak meg azok a tárgyalások, amelyek szerinte oly gyorsan kezdődnek, ahogy csak lehetséges? Chamberlain miniszterelnök: Azt még nehéz megmondani. Adams képviselő: Természetesen felte­hetjük a küldöttség személyi összetételé­ből, hogy a megbeszélések haditengeré­szeti és légi dolgokra fognak kiterjedni. Chamberlain miniszterelnök: Ez vilá­gos. Kit terhel a felelősség a paktum­tárgyalások huzavonájáért? Sinclair képviselő, a szabadelvű ellen­zék vezére, a külügyi vita során hangoz­tatta, hogy az Anglia által életre hívott békearcvonal tagállamai között gazda­sági együttműködésre van szükség, bele­értve a külkereskedelem akadálytalan le­bonyolítását ás a nyersanyagokhoz való hozzáférést. A képviselő javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Német­országot és Olaszországot is közös érte­kezletre hívják egybe a nyersanyagelosz­tás, valamint a haderő korlátozása ügyé­ben és azt ajánlotta, hogy a brit kor­mány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihez. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy­­Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyira kikel a demokráciák ellen. Szük­séges volna — mondotta —, hogy lord Halifax Moszkvába utazzék, vagy pedig hogy Molotovot meghívják Londonba. Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel foga­dott, hangoztatta, hogy a mostani körül­mények között, amidőn kényes termé­szetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fenn­forgó ellentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika főiránya felől. Semmi sem lehet kellemesebb valószínű ellenségeink számára, mintha úgy tűnne fel, hogy a brit miniszterelnök és külügyminiszteré­nek külpolitikai elhatározásait illetőleg nem volna meg az egység. —Dailto­n képviselő kérdésére, hogy mit tettünk március óta, utalok félelme­tes haderőnkre, Lengyelországgal és Tö­rökországgal létrejött egyezményeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely arcvonal fontos tényezője. A Görögországnak és Romániának nyújtott biztosítékok lehetővé tették, hogy ezek az államok is részt vegyene­­ a békearc­­vonalban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos és ez: Oroszország, úgy Sinclair, mint Dal­ton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte kö­rüli késedelmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Különösen Dalton firtatta tartósan ezt a kérdést, mint hogyha igye­kezett volna minket reábírni arra, hogy a magunk részéről a szovjet kormányra hárítsuk a felelősséget a késedelemért. Ezért is türtőztetem magamat és nem engedem magamat vitába vonni e kér­dés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létrejöttét.­­ Nagy önmegtartóztatásra van szük­ségem, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást,, amelyet az elenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekez­nek. Éppen ezért nem adom az angol­­francia-szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének áttekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek, más országokban örömmel fel­használnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsanak Anglia és a Szovjet között. Nincsen tehát szándékomban, hogy eze­ket a felvilágosításokat nekik megadjam. Nem titok — mondotta Chamberlain —, hogy a két kormány eddig még nem tu­dott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, am ak­ az összes fe­lek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják azt, hogy ez a támadás ép olyan végzetes lehet, mint a közvetlen és te­ljes mértékben kíván­nak ellene felsorakozni. „A Szovjet máskép gondolkodott . Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csor­bítani akarnék. Ez az oka annak, hogy a francia és a brit kormány még nem egye­zett meg a szovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kivánt formula, nézetem sze­rint, nem tünteti el ezt a látszatot. Az angol és a francia kiküldötteknek tehát folytatniok kellett a tárgyalásokat és egyben több időre is volt közben szüksé­gük a tárgyalások egyes szakaszai között, mint Molotovnak a helyszínen, hogy a tárgyalások állását kormányaikkal is­mertessék. Hogy késedelmet ne szenved­jünk, ideiglenes egyezmény megkötését javasoltuk. A Szovjet máskép gondolko­dott és igy vetődött fel a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy parafáljuk, Anglia és Franciaor­­ ffff NEMZETI ÚJSÁG 3 1939 augusztus 1. Kedd Kapható minden vaskereskedéskert Bud­apest-Sa­gótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. f 9. Chamberlain hisz a béke megmen­téséiben Chamberlain miniszterelnök beszéde során Dalton munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette, hogy a lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehéz­ségek nemcsak azzal kapcsolatban merül­tek fel, hogy a lengyel kormány más or­szágokban is akar fegyvereket vásárolni, hanem a lengyel kormány ama kívánsá­gával kapcsolatban is, hogy arányban akarja a kölcsönt felvenni. — Kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, amidőn olyan sok helyen és olyan gyors iramban folyik a fegyverek hal­mozása, mert alig látható, milyen meg­oldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról-napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállí­tanák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszá­míthatatlan nyereség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példát­lan jólét korszaka virradna az emberi­ségre a nemzetközi iparban és a­ földmű­velésben, ami a népek színvonalának ál­talános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is köve­telné magának a végső győzelmet, két­ségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorúság leírhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a né­pek elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a borzalmak éjszakájából újból a napvilágra. Az alsóház ülésén Butler külügyi állam­titkár Sir Harris szabadelvű képviselő kérdésére kijelentette, hogy a prágai an­gol nagykövetség visszarendelése után az angol kormány működési engedélyt kért egy főkonzul számára Prágában. A kérelmet a német kormány elutasította azon az alapon, hogy az angol kormány kijelentette, hogy elismeri ugyan, hogy az exequatur magában a cseh-morva­­országi jelenlegi helyzet de facto elisme­rése, de módosíthatja az említett helyzet előidézési módjának törvényszerűsége te­kintetében kifejezett nézetét. Az angol katonai küldöttség tagjai Sir Reginald Plunkett-Ernie-Erle-Drax tengernagy, aki a Moszkvába küldendő angol küldöttség vezetője, VI. György király első és főhadsegéde. A tengeri haderőben negyvenkét év óta szolgál és részt vett a világháborúban is. A Lion csatahajó parancsnoka volt, amely lord Beaty főparancsnok zászlóshajója volt. Heywood vezérőrnagy a párisi angol nagykövetség katonai attaséja volt, az­előtt pedig fontos angol katonai küldött­ségeket vezetett a Keleten, majd Versail­­lesben, Sanghajban és Indiában. Londoni politikai körökben az angol katonai küldöttség vezetői csoportjának összeállítása különös figyelmet kelt abból a szempontból, hogy szembeszökő módon megnyilatkozik benne a kormány tartóz­kodó magatartása, amely arra irányul, hogy minél kevesebb katonai titkot árul­janak el. Az Izvesztija támadása a demokráciák ellen Mint a Német Távirati Iroda Moszkvá­ból jelenti, az Izvesztija vasárnapi szá­­mában kifejezésre juttatja Moszkva bi­zalmatlanságát a nyugati demokrata ha­talmakkal szemben. A lap felidézi a 25 évvel ezelőtt történteket és megállapítja, hogy már a világháború alatt az antant­­hatalmak mindig azon voltak, hogy a háború terhét a szövetségesre tolják. A­­ be nem avatkozási politika eszmei alkotói és hívei most a háború lángját a szov­jetországok felé akarják terelni, hogy ily módon kivezető utat találjanak a ne­hézségekből. A bolsevisták sohasem vol­tak pacifisták és ma különösen nem azok. Pártolják ugyan a „béke-arcvonal“ meg­alakítását, azonban csak olyan békearc­­vonalét, amely határozottan a be nem­avatkozási politika elvetésén alapul. Londonban azzal számolnak, hogy a moszkvai katonai tárgyalások is éppen Lányának tökéletes kiképzését biztosítja a Dr. Ferotner-féle* Telefon. 115—693. 115—693. bizto­sítj­a .““MnA »Bulyovszky-utcai leánynevelő intézet« * K0. Gyakorlati nőképzője. Bentlakók, bejárók. L Titkárnőképző (1 év. Diploma). 9. Buha- és tnyagi­­tarvseés (1 év). J. Ittegennyelvis továbbképzés. 4. Zene­­sportok. I. Háztartás, varrás, Iparművészet­­. Káé készítés as Maes iskolai Ovapotlm. A tosóv. Prospektus. Budapest, VT., Bulyovszky-nter M.

Next