Pechány Adolf: A tótokról - Nemzetiségi ismertető könyvtár 3. (Budapest, 1913)
Előszó
i+ ELŐSZÓ. A legújabb népszámlálás szerint 1.946.357 tót anyanyelvű magyar honpolgár él Magyarországban. A tótok egy része elég népes kolóniákat képez Komárom és Pest vármegyében, a nagy magyar Alföldön, a Bácskában és Torontál vármegyében. A tót nép zöme az északnyugati felföldön lakik. Pozsonytól Ungvárig! Ezzel a hosszú, ferdén húzott vonallal szeretik a tót irók a tótoknak felvidéki lakóhelyét jelölni. Ez a meghatározás nagyjában megfelel. De, eltekintve a magyarságtól, mely a felvidéki városok lakosságának tekintélyes részét képezi, eme területen is vannak német telepek, különösen Pozsony, Nyítra, Turóc és Szepes vármegyében. A Poprád folyótól keletre vannak lengyel és ruthén falvak, eme vidéken épült tót falvak népét is inkább eltótosodott lengyeleknek illetve ruthéneknek tekinthetjük. A tót nép lakta vidék igen változatos képet mutat. A morvamenti síkság és a kis magyar alföld rónája, mely nyugatról a Kis-Kárpátok, keletről a galgóci hegyek által határolva, felnyúlik egész Nyítravármegyébe, nemkülömben a Garamfolyó alsó folyásánál elterülő síkság a termékeny vidékek közé tartozik. Minél tovább megyünk észak felé, annál vadregényesebb a vidék, annál sűrűbbek a hegyláncok és annál magasabbra emel .