Nemzetközi Művészeti Szemle, 1894 (3. évfolyam, 2-16. szám)

1894-01-18 / 2. szám

IH. évfolyam.__________. 2 sz. Budapest, 1894. Január 18. ■\rTM7T?nnirn?7T SZAKLAP A SZÍNMŰVÉSZET, ZENE, LOVARDA, SZÍNPADI MUTATVÁNYOK ÖSSZES ÁGAI KÖKÉBŐL. Előfizetési ár : \H7 Egész évre . . . . . . . 4 frt I Fél évre írt. 1 Negyedévi«- . . . . . i fn i. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII. Erzsóbet-körut 15. Felelős szerkesztő : HATVANI KÁROLY. MEGJELENIK HAVONKINT HÁROMSZOR. A vígszínház részvénytársaság. A vígszínház létesítése még mindig a levegőben függ. A negyedik színház ügye folyton a lét és nem lét stádiumában van. Pedig a fővárosi közönség, a színházi kö­rök, de a mi csekélységünk is, már vágyva várják, hogy pozitív eredményeket lássunk és arról referálhassunk. A mint a vigsziu- liáz-egylet eddigi vezérférfiai, de különösen gr. Keglevich István óhajtják’, a vígszínház múzsája 1894. oct. vagy nov havában mu­lattatni fogja a kaczagásra éhes fővárosi közönséget. Ez az óhajtás örvendetes hir a vidék jelésebb színész gárdájának, mert a víg­színház személyzete azokból lesz kiválo­gatva. Mert hogy a vidéken, meg a kolozs­vári nemzeti színház kivételével is, működ­nek olyan erők. melyek itt a fővárosban méltóan megállják helyüket: az elvitázha- tatlan, megdönthetetlen tény. Sőt annyi ambir/inzus izmos tehetségű színész van. hogy három-négy színház számára is le- 1 hetne teljesen korekt személyzetet szervezni, j Minden különös éidek nőikül tehát szív- | bői örvendenénk, ha a vígszínház építése csakugyan napok kérdése lenne. A vigszinház egvlet most bevégezte ak­czióját, mert a mint e hó elején tartott választmányi ülésen kimondták : a vigszin- ház-egylet feloszlik és lesz belőle részvény- társaság. A vigszinház-egyletnek 26’716 frt kész­pénz vagyona van, de a jónevli és módú férfiak által aláirt törzsrészvények 50 ezer forintnál többre rúgnak. Ez az összeg ha nem is egészben, de részben biztos garan- czia arra, hogy a vigszinház felépül a fő­városban. Az e hó elején tartott választmányi ülés­ben nagy lelkesedéssel fogadták gr. Keg- levics Istvánnak jelentését, melyet a vá­lasztmány nevében tett, hogy a kormány­nál azt pozitív biztosítást nyerte, hogy törvényhozási utón kétszázezer forint ka­matnélküli kölcsönt fognak engedélyezni. És ezt a kölcsönt, a mi a kormánynak jó akaratát élénken bizonyítja, negyven év alatt kell törleszteni. Ez után áttértek az alapítandó részvény- társaság tervére E terv -zgrint a társa­ság kilenczven évre alakul, s ennek rész­vénytőkéje százezer korona lesz, melyet ha szükség mutatkozik elsőbbségi részvé­nyek kibocsátásával fognak emelni. Az el­sőbbségi részvények — a mint tervezik — a jövedelemből 5°/0 kamatozásban ré­Elsiratatlanul. (Elbeszélés.) A Nemzetközi Művészeti Szemle eredeti tárczája Irta : Huszár János. (Folytatás.) V. Elvira! Mily nagyszerű csengése van e kis szónak! Űj vért kerget tagjaimba, bá­torságot önt lelkembe — a halálra. Nem régen történt. Csak ma egy éve. Együtt ültünk a vadszőlővel befutott ve- rendán, kéz-kézben pihent, ajkunk néma volt, de szemeink az „Ezeregyéj- tündér meséihez hasonló történeteket beszéltek egymásnak. Egy egész tüudőrországot vél­tem kiolvasni abból a tündöklő égkék sze­mekből. Közelében ugv éreztem magamat, mintha az édenben jártam volna s annak gyönyöreit élvezném. Pedig basilisk volt e nő, mert ő is, mint monda szerint a ki- rálygyik. szempillantása által halálomat okozta Egyenesen miatta dobom el életemet. ...Most éltem végszakán, midőn kicsi garpou lakásomon, asztalomon fekszik a hálálthozó fegyver, midőn erős elhatározá­som véget vetni életemnek: sírok mint a g ' ínek. Könyeim nem okoznak fájdalmat, mt •uzzadó, boldogságtól feszülő kebel­lel g | plok vissza arra a leányra, ki igéző pillantása, bájdus mosolya, csengő szava, meleg kézszoritása által hinni, bízni, re­mélni engedett. VI. Egy jótékony-czélu tánczvigalomban talál­koztunk először. Olyan fenséges szépen né­zett ki, mint a hadak istennője. A jó és rósz váltakozva tükröződött bársony-sima arczának haván. Mosolya isteni és ördögi, villámokat szóró szeme szende és kaczér volt egy röppenő pillanat alatt. Az egész vigadó nagy termét a megle­petés halk moraja rezgé át a gyönyörű je­lenség megjelenésekor. A többi hölgyek ra­gyogó diadémjei, a csillárok visszaverődő fénye mind homályba borult az ő szépsége előtt. Egy egész sereg fővárosi gavallér sie­tett hódolatára. Bükköny Emil barátom, (ugyanaz a fia­tal ember, ki az iratot Sárkányáéhoz hozta), ki közvetlenül mellettem állott, megdöb­benve kérdezte, hogy mi bajom, mert ar­czom néhány perez óta kék és zöld szint játszik. Éreztem, hogy változás történt ve­lem. Testemen egy megmagyarázhatatlan, kéjes érzés vonult végig. Lélekzetet kellett vennem és azután reszkető, félénk hangon kérdeztem, hogy ki az a szépséges nő, ki az imént belépett ? szesülnek s e kamaton felőli jövedelmek­ből egyenlő arányban részesülnek a törzs- részvények. E választmányi gyűlésen majdnem egy­hangúlag kimondották azt, hogy részvény- társaság alakítása nem csak czélszerü, de kívánatos is, mert a városi hatóságok és a közönség csak is igy hajlandó anyagi­lag is támogatni a vigszinház ügyeit. Ezek folytán nyomban fel is oszlatták a vigszin­ház egyletet és helyette tizenkét tagú bizott­ságot küldtek ki, mely nemcsak a pénzvilág, hanem a művészet és irodalom kapaczitá- sait is magában foglalja. E kiküldött tizenkét tagú bizottságnak az lesz a hivatása, hogy a részvénytársa­ság alakuló gyűlésére a felhívást szöve- gezzók és annak minden phazisát előké­szítsék. Mielőtt azonban a részvénytársaság ala­kuló gyűlése megtartatik a kiküldött bizottság újra, most már harmadszor kér­vényt adott be a Űiváros tanácsához, hogy vagy ingyen telket vagy nagyobb segélyt biztosítson a vigszinház részvénytársasá­gának. A főváros tanácsa, mely minden alka­lomkor kimutatta a művészet iránti lelke­sedését és érdeklődését, ily közczólu intézet — Az öregebb vagy a fiatalabb ? tréfál­kozott barátom, mert észrevette bajom okát. — A fiatalabb. — Kiváncsi. Megmondom mindkettő ne­vét, mert úgy illik. Sárkány Vazulnó és leánya Elvira. — Ismered őket ? — Hogyne. Közelről. Szegről-végre ro­konságba állok velők. — Oh barátom, mint örülök! — Tudom miért. Ha akarod azonnal be­mutatlak nekik. — Örök hálára kötelezel, rebegtem, mi­közben a belső izgatottságtól a verejték nagy cseppekben folyt le homlokomról. Bemutatásom a hölgyeknél nyájas mo­solyt és meleg kézszoritást idézett elő. Elvi­rának lebilincselő, nyájas modora, csengő szava rögtön az első alkalommal befész­kelte magát szivembe — Már ismerem önt látásból, jobban mondva hallásból, zengte Elvira, és őszin­tén mondhatom, tehetsége szép jövőre jo­gosíthatja. Ön a salon-szerelmesek finom szemőlyesitője és bátran hozzá tehetem, hogy a müórtő közönség kedvencze. —■ E dicséret annál iukább büszkévé tesz, mivel ilyen szép ajkról hallom ezt. 1 ■

Next

/
Thumbnails
Contents