Nemzetnevelés, 1936 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1936-08-01 / 15. szám
A KATHOLIKUS TANÍTÓ-EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA A szemxetneveliss a Püspöki Kar rendeletére minden katk. iskolának hivatalból jár is az iskolai könyvtárban meg&nemái. KWBMtM éti Egéu tm 4 pen.S. Egyes mámám 84 fillér. ScerfcesEtSaég 4. kladAhtmáal: Budapest, VUL kertlét, Szentkirályi Mn 88. mám. Telefon : 1988—88. Megjelenik mIndén hé 1-én ét 18-én. FŐSZERKESZTŐK: ERDŐSI KÁROLY fa FINTA SÁNDOR Felelőt szerkesztő: kocsÁn károly Hirdetétek IlimMu: Pályáiéte hMeééettaál minden né 8 fill. MaginhMetééeknél 11 88L (BégUlMtrankét raámik egy egy mának vámittatnak.) GzMl hirdetések kfilét Ulmnbán merint. Hirdetett dtak előre hektUdendik. Urunk! Hála Neked! A nagy kórus, a magyar katolikus tanítóság összesége zengi Feléd hálaénekét. Zengi az ajak és ömlik a teli szívből bőségesen, mert nagy kegyelmed megáldotta a gondolatot és életet, áldást adó valóság lett a sóhajszerű vágy. Ismét egy tanítói intézmény hirdeti dicsőséged, amelyet a nagy, megértő szeretet hozott létre. Ezért a jól végzett munka befejezésekor a Te Deum himnusza, a megáldó tömjén és virágillattal száll oltárod felé és a meghajtott fejek alázatával köszönjük meg jóságod, áldó és segítő kezed ajándékát. És engedtessék meg nekem, hogy ebbe a Téged dicsérő énekbe belefonjam az én imaszerű fohászomat, akit különösen kitüntettél azzal, hogy szerény személyemben ott lehettem az elsőnél, ott örültem a másodiknál és most ott ünnepeltem a harmadik szerény alkotásnál, amit egy negyedszázad tanítói öntudata teremtett. Mert három élő, áldást osztó szociális intézményt hozott létre ezen idő alatt a katolikus tanítói öntudat. Az első Balatonlelle. Gondolata még a békében fogamzott. Szerzése megtörtént a nagy világot rengető katasztrófa előtt. Mindkész intézmény ott várta a háború szenvedő hőseit, a harcokban elfáradtakat, a hazáért hősi küzdelemben megfáradtakat. Majd a tanítói munka kimerültjeinek lett az erőt, jókedvet visszaadó gyógyhelye. Majd Héviz nyitotta meg kapuját a szenvedők előtt, akik hősi kitüntetéseik mellett testükben nehéz, gyötrő és kínzó fájdalmakat szereztek. Ezek befejezése után megnyílik a megcsonkított haza kebele és innen csodaforrás buggyant elő, mely gyógyvizéből életerőt ad vissza és sok nyavalyának lett az elűzője. A tanítói gondolat letelepszik a gyógyforrás mellé és sátrat ver, hogy odagyűjtse azokat, akik új erőre akarnak kapni és nemcsak testi, de lelkierőben is megfrissülve akarnak tovább dolgozni az Úr szőlőjében. Ennek a hajléknak, amit nevezhetünk az Úr hajlékának is, volt július 19-én az avatóünnepe Hajdúszoboszlón. Szép, megható, fölséges, felemelő, a résztvevők részéről soha el nem felejthető ünnepség volt, amely méltó volt keretben is és tartalomban is ahhoz a gondolathoz, amelynek mosolygó, derűs képét a felépített gyógyház a szemlélő felé sugároz. Mert nemcsak az avatás, az áhítatos tábori szentmise, az avató pap gyönyörű beszéde, hanem az ünnepség minden mozzanata, áhítatos, fölségesen ünnepies volt. Ezen ünnepi szerény keretben ott ragyogott a boldog öröm a résztvevő tanítói arcokon, de ott osztoztak ebben az ünnepi örömben az idegenek is, akik eljöttek, résztvettek és együtt zengték a tanítókkal az Úr dícséretét. De hisszük, hogy a szoboszlói ünnepben részt vettek azon tanítótestvéreink is, akik a távolság s egyéb körülmények folytán csak lélekben lehettek jelen a közvetlen ünneplőkkel. Hála a nagy Alkotónak, hogy a kicsinyeknek megengedte ezen kicsi alkotások életrehozását. A hálához odakapcsolódik rögtön kérő szavunk is, hogy engedd meg, Urunk, hogy a további gondolatok is mielőbb kilépjenek a vágyakozás légies köréből és megfogható, élvezhető, áldást osztó eleven valósággá formálódhassanak a tanítói öntudat és a soha ki nem apadó áldozatkészség által. (K. K.) 225