Nemzetnevelés, 1936 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1936-08-01 / 15. szám

A KATHOLIKUS TANÍTÓ-EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA A szemxetneveliss a Püspöki Kar rendeletére minden katk. iskolának hivatalból jár is az iskolai könyvtárban meg&nemái. KWBMtM éti Egéu tm 4 pen.S. Egyes mám­ám 84 fillér. ScerfcesEtSaég 4. kladA­­htmáal: Budapest, VUL kertlét, Szentkirályi­ Mn 88. mám. Telefon : 1988—88. Meg­jelenik mIndén hé 1-én ét 18-én. FŐSZER­KESZTŐK: ERDŐSI KÁROLY fa FINTA SÁNDOR Felelőt szerkesztő: kocsÁn károly Hirdetétek IlimMu: Pályáiéte hMeééettaál minden né 8 fill. MaginhMetééeknél 11 88L (BégUlMt­rank­ét raámik egy egy mának vámittatnak.) GzMl hirdetések kfilét Ulmn­­bán merint. Hirdetett dt­ak előre hektUdendik. Urunk! Hála Neked! A nagy kórus, a magyar katolikus tanítóság összesége zengi Feléd hálaénekét. Zengi az ajak és ömlik a teli szívből bőségesen, mert nagy kegyelmed megáldotta a gondolatot és életet, áldást adó valóság lett a sóhajszerű vágy. Ismét egy tanítói intézmény hirdeti dicsőséged, ame­lyet a nagy, megértő szeretet hozott létre. Ezért a jól végzett munka befejezésekor a Te Deum himnusza, a megáldó tömjén és virágillattal száll oltárod felé és a meghajtott fejek alázatá­val köszönjük meg jóságod, áldó és segítő kezed ajándékát. És engedtessék meg nekem, hogy ebbe a Téged dicsérő énekbe belefonjam az én ima­szerű fohászomat, akit különösen kitüntettél azzal, hogy szerény személyemben ott lehettem az elsőnél, ott örültem a másodiknál és most ott ünnepeltem a harmadik szerény alkotásnál, amit egy negyedszázad tanítói öntudata teremtett. Mert három élő, áldást osztó szociális intéz­ményt hozott létre ezen idő alatt a katolikus tanítói öntudat. Az első Balatonlelle. Gondolata még a béké­ben fogamzott. Szerzése megtörtént a nagy világot rengető katasztrófa előtt. Mind­kész in­tézmény ott várta a háború szenvedő hőseit, a harcokban elfáradtakat, a hazáért hősi küzde­lemben megfáradtakat. Majd a tanítói munka kimerültjeinek lett az erőt, jókedvet visszaadó gyógyhelye. Maj­d Héviz nyitotta meg kapuj­át a szenvedők előtt, akik hősi kitüntetéseik mellett testükben nehéz, gyötrő és kínzó fájdalmakat szereztek. Ezek befejezése után megnyílik a megcsonkí­tott haza kebele és innen csodaforrás buggyant elő, mely gyógyvizéből életerőt ad vissza és sok nyavalyának lett az elűzője. A tanítói gondolat letelepszik a gyógyforrás mellé és sátrat ver, hogy odagyűjtse azokat, akik új erőre akarnak kapni és nemcsak testi, de lelkierőben is megfrissülve akarnak tovább dolgozni az Úr szőlőjében. Ennek a hajléknak, amit nevezhetünk az Úr hajlékának is, volt július 19-én az avató­ünnepe Hajdúszoboszlón. Szép, megható, fölséges, felemelő, a részt­vevők részéről soha el nem felejthető ünnepség volt, amely méltó volt keretben is és tartalom­ban is ahhoz a gondolathoz, amelynek mo­solygó, derűs képét a felépített gyógyház a szemlélő felé sugároz. Mert nemcsak az avatás, az áhítatos tábori szentmise, az avató pap gyö­nyörű beszéde, hanem az ünnepség minden mozzanata, áhítatos, fölségesen ünnepies volt. Ezen ünnepi szerény keretben ott ragyogott a boldog öröm a résztvevő tanítói arcokon, de ott osztoztak ebben az ünnepi örömben az idegenek is, akik eljöttek, résztvettek és együtt zengték a tanítókkal az Úr dícséretét. De hisszük, hogy a szoboszlói ünnepben részt vettek azon tanítótestvéreink is, akik a távolság s egyéb körülmények folytán csak lélekben lehettek jelen a közvetlen ünneplőkkel. Hála a nagy Alkotónak, hogy a kicsinyek­nek megengedte ezen kicsi alkotások életre­­hozását. A hálához odakapcsolódik rögtön kérő szavunk is, hogy engedd meg, Urunk, hogy a további gondolatok is mielőbb kilépjenek a vágyakozás légies köréből és megfogható, él­vezhető, áldást osztó eleven valósággá formá­lódhassanak a tanítói öntudat és a soha ki nem apadó áldozatkészség által. (K. K.) 225

Next