Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! A FÖLD EREI ! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Petőfi Sándornak e szép, költői hevülettől buzdító sorait gyakran felidézem, ha vasútépítő katonáikat letek. Mert ők a szakkiképzésük keretében vallósban „száz vasutat, ezeret” csinálnak, dacolva nyári meleggel s őszi shűvös esővel. Szerte az országban, dolgoznak a vasútépítő katonák. Korszerű, modern gépek segítik munkájukat, s ezeket a berendezéseket értő módon kezelik a fiatalok. A gépek mellé párosul szorgalmuk, igyekezetük és az a tudat, hogy az országépítő munkából tevékeny és rendkívül értékes részt vállalnak. Az elmúlt öt esztendőben 27 állomást építettek, illetve újítottak fel, 42 műtárgyat és 1210 méternyi hidat hoztak létre, valamint 425 kilométernyi vasúti pályát építettek. Ebből az idén közel 130 kilométert fektettek le, s több pályaszakaszt határidő előtt adtak át a forgalomnak. S a katonák újabb és újabb szakaszokon dolgoznak. KATONA ISTVÁN és NÉMETI PÁLNÉ képriportja 1. Harson a jelzőkürt: vonat közeledik 2. Pillanatnyi pihenő, most a gép dolgozik 3. Helyükre kerülnek a rögzítőcsavarok 4. Elkél még az erős katonakéz 5. Még egy végső igazítás és a sínpár épül tovább Hadseregünk képviselő ée méltó partnerei voltak fegyverbarátaiknak A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői kiképzési tervének megfelelően, a Német Demokratikus Köztársaság területén és a Balti-tenger csatlakozó vizein a közelmúltban befejeződött a Fegyverbarátság ’10 közös hadgyakorlat, amelyen a magyar néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai is részt vettek. A közös hadgyakorlat jelentőségéről, tapasztalatairól, a részt vevő magyar csapatok helytállásáról dr. Mórocz Lajos vezérőrnagy, a gyakorlatot vezető Heinz Hoffmann hadseregtábornok magyar helyettese adott interjút Kozma Tóth István századosnak, lapunk főmunkatársának. — Minek az alapján került sor a Fegyverbarátság ’80 hadgyakorlatra, és vezérőrnagy elvtárs miben látja a gyakorlat jelentőségét? — Az egyesített fegyveres erők kiképzési tervei szerint a Varsói Szerződés fennállásának 25 esztendeje alatt a tagállamok területein rendszeresen sor került a közös védelmi képesség fejlesztését szolgáló gyakorlatokra. Ilyen volt legutóbb a hazánk területén rendezett Pajzs ’79 hadgyakorlat is. Most a Fegyverbarátság ’80 hadgyakorlat lebonyolítása az egyesített fegyveres erők főparancsnoksága és a nemzeti honvédelmi minisztériumok kölcsönösen egyeztetett kiképzési terve alapján történt, a Varsói Szerződésbe tömörült országok összes baráti hadseregei kijelölt törzseinek és csapatainak részvételével. A Varsói Szerződés létrejötte óta most másodízben adott otthont a Német Demokratikus Köztársaság Fegyverbarátság fedőnevű gyakorlatnak. Már az a tény is, hogy a két gyakorlatot 10 év választja el egymástól, mutatja: a törzsek és a csapatok gyakoroltatásának ez a formája különös jelentőségű az egyesített fegyveres erők védelmi készségének, képességének fejlesztésében. Jelentőségét egyrészt az határozza meg, hogy a Fegyverbarátság gyakorlatok megtartására azon a területen kerül sor, amelyet a NATO politikai és katonai vezetése a szocialista országok ellen tervezett háború fő irányának tekint. A NATO törzsei és csapatai évről évre számos gyakorlaton dolgozzák fel a határos szocialista országok, így az NDK területén keresztüli hadműveletek végrehajtásának kérdéseit. Szocialista védelm A KIS BUDAI HÁZ, ahol kétéves korától lakott szüleivel, légvonalban nagyon közel esett a hármashatárhegyi sportrepülőtérhez. Így aztán a nyári szünetben elég volt csak kiülnie a kert sarkába,s órákig gyönyörködhetett a hegycsúcsok felett lebegő karcsú gépmadarakban. Később, amikor szülei nélkül is elmehetett kirándulni, útja rendszerint a repülőtér széléhez vezetett, s onnan nézte sóvár szemekkel a gépeket a felszállástól a földet érésig. Közben arról ábrándozott, hogy egyszer majd talán ő, Gál Pisti is beülhet valamelyikbe, s ott körözhet a többiek között ... Néhány hónappal a 16. születésnapja előtt aztán összeszedte a bátorságát, s elszántan odament a hangár előtt sürgölődő repülőkhöz. — Tessék mondani, én hogyan lehetnék pilóta? — kérdezte elszorult torokkal, mert rettentően félt, hogy elutasító választ kap. Ám, az általa oly sokszor megcsodált és irigyelt emberek jóindulatúan, természetes egyszerűséggel fogadták maguk közé. S napóikkal később, hivatalosan is tagja lett az MHSZ Postás Repülő Klubjának. Igaz, az első évben főleg a géptolásban és egyéb munkában számítottak aktivitására, de az a 8—10 felszállás, melyet munkája jutalmaiként kapott, minden fáradságáért kárpótolta. Örömmel tapasztalta, hogy egyáltalán nem fél a levegőben. Kezdetben csak jó sportrepülő akart lenni, s klubtársa, Opitz Nándor, sokszoros rekorder, az első magyar gyémántkoszorús vitorlázórepülő volt a példaképe. Aztán, amikor a „C” vizsgát is megszerezte, mind hosszabb időt töltött egyedül a levegőben, őt is magával ragadta a fiatal sportrepülők álma a vadászgépen repülni. Válaszút elé került, de ő természetesen a katonai repülők hivatását választotta. S éppen 20 évvel ezelőtt, egy augusztus végi napon elutazott a Szovjetunió repülőtisztképző iskolájára... A REPÜLŐTISZTI ISKOLÁN, elért eredményei alapján — mint fiatal hadnagyot — kinevezték a Killian György Repülő Tiszti Iskola egyik oktatójává. Ezt követően éveken át oktatta a Szovjetunióból hazatérő fiatal vadászrepülőket a MiG—15-ös vezetésére, a légi tájékozódás hazai sajátosságaira. Közben, —nagyon rövid idő alatt — megszerezte az elsőosztályú vadászrepülők jelvényét, s gépével részt vehetett az 1965-ös dísszemlén. A Szolnokon töltött évek talán élete legszebb időszakát jelentik. A sikeres pályakezdés mellett magánélete is kiteljesedett. Közel négy évi levelezés utáni feleségül vette Maját, menyasszonyát, akit néhány héttel a bevonulása előtt a Postás repülőklub rendezvényén ismert meg. Szolnokon született meg első kislányuk, Mónika is, aki szintén sportrepülő akar lenni, és most éppen annyi idős, mint amennyi ő volt az első felszállás idején. Az 1967-es esztendő aztán újabb fordulatot hozott életében. Felkészültsége, rátermettsége elismeréseiként vadászrepülő egységhez helyezték. Rövid átképzés után kinevezték egy MiG—21-es géppár parancsnokává. S alig néhány héttel később másik vágya is teljesült: felvették a pártba. Újult erővel, nagy lelkesedéssel folytatta a repülőkiképzést, s mind többet vállalt a mozgalmi munkából. Hamarosan a szuperszónikusok között is elérte az első osztályú szintet, öt évvel később pedig kinevezték repülésvezetőnek, s attól kezdve nemcsak repül, hanem irányítja is a repülést. SJHOZSOMIVHV ZV