Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-27 / 39. szám

Száz vasutat, ezer­et! Csináljatok, csináljatok! A FÖLD EREI ! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Petőfi Sándornak e szép, költői hevülettől buzdító sorait gyakran felidézem, ha vasútépítő katonáikat letek. Mert ők a szakkiképzésük keretében vallósban „száz vasutat, ezeret” csinálnak, dacolva nyári meleggel s őszi shűvös esővel. Szerte az országban, dolgoznak a vasútépítő katonák. Korszerű, modern gépek segítik munkájukat, s ezeket a berendezéseket értő módon kezelik a fiatalok. A gépek mellé párosul szorgalmuk, igyekezetük és az a tudat, hogy az országépítő munkából tevékeny és rendkívül értékes részt vállalnak. A­z elmúlt öt esztendőben­ 27 állomást építettek, illetve újítottak fel­, 42 műtárgyat és 1210 méternyi hidat hoztak létre, valamint 425 kilométernyi vasúti pályát építettek. Ebből az idén közel 130 kilométert fektettek le, s több pályaszakaszt határidő előtt adtak át a forgalomnak. S a katonák újabb és újabb szakaszokon dolgoznak. KATONA ISTVÁN és NÉMETI PÁLNÉ képriportja 1. Harson a jelzőkürt: vonat közeledik 2. Pillanatnyi pihenő, most a gép dolgozik 3. Helyükre kerülnek a rögzítőcsavarok 4. Elkél még az erős katonakéz 5. Még egy végső igazítás és a sínpár épül tovább Hadseregünk képviselő ée méltó partnerei voltak fegyver­barátaiknak A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői kiképzési tervének megfelelően, a Német Demokratikus Köztársaság területén és a Balti-tenger csatlakozó vizein a közel­múltban befejeződött a Fegyverbarátság ’10 közös hadgyakorlat, amelyen a magyar nép­hadsereg kijelölt törzsei és csapatai is részt vettek. A közös hadgyakorlat jelentőségéről, tapasztalatairól, a részt vevő magyar csapa­tok helytállásáról dr. Mórocz Lajos vezérőr­nagy, a gyakorlatot vezető Heinz Hoffmann hadseregtábornok magyar helyettese adott in­terjút Kozma Tóth István századosnak, la­punk főmunkatársának. — Minek az alapján került sor a Fegyver­barátság ’80 hadgyakorlatra, és vezérőrnagy elvtárs miben látja a gyakorlat jelentőségét? — Az egyesített fegyveres erők kiképzési tervei szerint a Varsói Szerződés fennállásá­nak 25 esztendeje alatt a tagállamok területein rendszeresen sor került a közös védelmi ké­pesség fejlesztését szolgáló gyakorlatokra. Ilyen volt legutóbb a hazánk területén ren­dezett Pajzs ’79 hadgyakorlat is. Most a Fegy­verbarátság ’80 hadgyakorlat lebonyolítása az egyesített fegyveres erők főparancsnoksága és a nemzeti honvédelmi minisztériumok kölcsö­nösen egyeztetett kiképzési terve alapján tör­tént, a Varsói Szerződésbe tömörült országok összes baráti hadseregei kijelölt törzseinek és csapatainak részvételével. A Varsói Szerződés létrejötte óta most má­sodízben adott otthont a Német Demokratikus Köztársaság Fegyverbarátság fedőnevű gya­korlatnak. Már az a tény is, hogy a két gya­korlatot 10 év választja el egymástól, mutat­ja: a törzsek és a csapatok gyakoroltatásának ez a formája különös jelentőségű az egyesített fegyveres erők védelmi készségének, képessé­gének fejlesztésében. Jelentőségét egyrészt az határozza meg, hogy a Fegyverbarátság gya­korlatok megtartására azon a területen kerül sor, amelyet a NATO politikai és katonai ve­zetése a szocialista országok ellen tervezett háború fő irányának tekint. A NATO törzsei és csapatai évről évre számos gyakorlaton dol­gozzák fel a határos szocialista országok, így az NDK területén keresztüli hadműveletek végrehajtásának kérdéseit. Szocialista védelm A KIS BUDAI HÁZ, ahol kétéves korától lakott szüleivel, légvonalban nagyon közel esett a hármashatár­­hegyi sportrepülőtérhez. Így aztán a nyári szünetben elég volt csak ki­ülnie a­ kert sarkába,­s órákig gyö­nyörködhetett a hegycsúcsok felett lebegő karcsú gépmadarakban. Ké­sőbb, amikor szülei nélkül is elme­hetett kirándulni, útja rendszerint a repülőtér széléhez vezetett, s onnan nézte sóvár szemekkel a gépeket a felszállástól a földet érésig. Közben arról ábrándozott, hogy egyszer majd talán ő, Gál Pisti is beülhet vala­me­­­lyikbe, s ott körözhet a többiek kö­zött ... Néhány hónappal a 16. születés­napja előtt aztán összeszedte a bá­torságát, s elszántan odament a hangár előtt sürgölődő repülőkhöz. — Tessék mondani, én hogyan le­hetnék pilóta? — kérdezte elszorult torokkal, m­ert rettentően félt, hogy elutasító választ kap. Ám, az általa oly sokszor megcso­dált és irigyelt emberek jóindula­túan, természetes egyszerűséggel fo­gadták maguk közé. S napóikkal ké­sőbb, hivatalosan is tagja lett az MHSZ Postás Repülő Klubjának. Igaz, az első évben főleg a géptolás­ban és egyéb munkában számítottak aktivitására, de az a 8—10 felszállás, melyet munkája jutalmaiként kapott, minden fáradságáért kárpótolta. Örömmel tapasztalta, hogy egyálta­lán nem fél a levegőben. Kezdetben csak jó sportrepülő akart lenni, s klubtársa, Opitz Nán­dor, sokszoros rekorder, az első ma­gyar gyémántkoszorús vitorlázóre­pülő volt a példaképe. Aztán, amikor a „C” vizsgát is megszerezte, mind hosszabb időt töltött egyedül a leve­gőben, őt is magával ragadta a fia­tal sportrepülők álma a vadászgé­pen repülni. Válaszút elé került, de ő természetesen a katonai repülők hivatását választotta. S éppen 20 év­vel ezelőtt, egy augusztus végi napon elutazott a Szovjetunió repülőtiszt­­képző iskolájára... A REPÜLŐTISZTI ISKOLÁN, el­ért eredményei alapján — mint fia­tal hadnagyot — kinevezték a Kil­lian György Repülő Tiszti Iskola egyik ok­tatójává. Ezt követően éve­ken át oktatta a Szovjetunióból ha­zatérő fiatal vadászrepülőket a MiG—15-ös vezetésére, a légi tájé­kozódás hazai sajátosságaira. Köz­ben, —­­nagyon­ rövid idő alatt — megszerezte az elsőosztályú vadász­­repülők jelvényét, s gépével részt vehetett az 1965-ös dísszemlén. A Szolnokon töltött évek talán éle­te legszebb időszakát jelentik. A si­keres pályakezdés­ mellett magánéle­te is kiteljesedett. Közel négy évi le­velezés utáni feleségül vette Maját, menyasszonyát, akit néhány héttel a bevonulása előtt a Postás repülőklub rendezvényén ismert meg. Szolnokon született meg első kislányuk, Móni­ka is, aki szintén sportrepülő akar lenni, és most éppen annyi idős, mint amennyi ő volt az első felszál­lás idején. Az 1967-es esztendő az­tán újabb fordulatot hozott életében. Felkészültsége, rátermettsége elis­meréseiként vadászrepülő egységhez helyezték. Rövid átképzés után kine­vezték egy MiG—21-es géppár pa­rancsnokává. S alig néhány héttel később másik vágya is teljesült: fel­vették a pártba. Újult erővel, nagy lelkesedéssel folytatta a repülőkiképzést, s mind többet vállalt a mozgalmi munká­ból. Hamarosan a szuperszónikusok között is elérte az első osztályú szin­tet, öt évvel később pedig kinevez­ték repülésvezetőnek, s attól kezdve nemcsak repül, hanem­ irányítja is a repülést. SJHOZSOMIVHV ZV

Next