Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-16 / 42. szám

Moszkvában, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta Központi Házában nemrégiben értekezletet tartottak a hivatásos tisztek szak­mai képzettségének állapotáról, va­lamint az SZKP XXVI. kongresszusa által kitűzött céloknak megfelelő hatékonyabb és szigorúbb kiképzési követelményekről. A tanácskozáson, ahol a fő referátumot I. N. Skadova hadseregtábornok, honvédelmi mi­niszterhelyettes tartotta, részt vett N. V. Ogarkov marsall, a Szovjet­unió honvédelmi miniszterének első helyettese, vezérkari főnök is. ★ Ünnepélyes külsőségek között bo­csátották vízre Gdyniában a lengyel haditengerészeti flotta új vitorlás iskolahajóját, az Iskrát. A hajót Florian Siwicki vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter első he­lyettese, vezérkari főnök adta át a leendő tengerésztiszteknek. Az Iskra több mint 1000 négyzetméter nagyságú vitorlafelülettel, korszerű híradástechnikai és navigációs be­rendezésekkel rendelkezik. Az NDK csapatlégvédelmének egyik hatásos eszközévé vált a ZU-23-as jelű légvédelmi tűzfegy­ver — jelentette nemrégiben a Volksarmee. A szovjet konstruktőrök abból az ismert, nagy tűzgyorsaságú 23 mm-es gépágyúból fejlesztették ki, mely légi támadóeszközök ellen 1500—2500 méteren már bizonyítot­tan bevált. A csapatlégvédelmi esz­köz földi célok ellen, sőt kisebb át­alakítások után 2000 méteres ma­gasságig fedélzeti fegyverként is használható hajókon. ★ Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök szovjetunióbeli látogatása során ellátogatott a Moszkva mel­letti Csillagvárosba is, ahol talál­kozott hazája két űrhajósjelöltjével, R. Malhotrával és R. Sarmával — közölte testvérlapunk, a Krasznaja Zvezda. A kormányfő megtekintette a kiképző központot, és megismerke­dett a Szojuz űrhajó és a Szaljut űrállomások gyakorlómodelljeivel. Útjára elkísérte P. Sz. Kutahov fő­­marsall, honvédelmi miniszterhe­lyettes, a szovjet légierő főparancs­noka, valamint más magas rangú katonai vezetők. ★ A közelmúltban hivatalos látoga­tást tett a Szovjetunióban E. Kan­­ninen altábornagy, a finn honvé­delmi erők vezérkari főnöke. A ma­gas rangú vendéget a leningrádi pályaudvaron Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese, vezérkari főnök fogadta. Mint a Krasznaja Zvezda beszámolt róla, a látogatás során Kanninen altábornagy tárgyaláso­kat folytatott vendéglátóival, majd megtekintette a moszkvai Frunze Katonai Akadémiát is, ahol az ok­tatás szervezeti rendszerével ismer­kedett. ★ Elutazott Hanoiból a háborúban eltűnt amerikaiak után kutató egyesült államokbeli küldöttség. A nem hivatalos amerikai küldöttséget - mely korábban Laoszban járt - fogadta Vo Dong Giang vietnami külügyminiszter-helyettes is. Vietna­mi részről ismét megerősítették: egyetlen hadifogoly sem tartózkodik az országban, a kormány humani­tárius politikáját kifejezve azonban továbbra is támogatják az elesett amerikai katonák maradványainak felkutatását. KONGRESSZUS UTÁN KÍNÁBAN Peki­­gben az elmúlt hetekben egymás után hozták nyilvánosságra a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusának okmányait, ame­lyek nagy segítséget adnak a 11 na­pos tanácskozás értékeléséhez. Vál­tozatlanul érvényes azonban, ami­re a szeptemberi kongresszus zár­szava is utalt, hogy „a programot megadni könnyebb volt, mint a programot végrehajtani”, vagyis „ a kínai pártkongresszust megítélni végső soron csak a következő idő­szak kínai politikai gyakorlata alapján lehet. (Bármennyire jelentős is­­például Mao Ce-tung alakjának, szerepének kétségkívül mértéktartóbb és józanabb megítélése, vagy az, hogy a kong­resszusi beszámolóból és az új szer­vezeti szabályzatból egyaránt ki­maradtak a Szovjetunió társadalmi rendjét elítélő szélsőséges jelzők, a XII. pártkongresszuson is elhang­zott, hogy „a világban uralkodó feszültségekért” mindenekelőtt „„a szuperhatalmak versengése” fele­lős. Bár a kongresszusi beszámoló egyértelműen leszögezte, hogy Kína nem törekszik háborúra, korántsem tartja „elkerülhetetlennek” a világ­háborút.­­Fejleszteni kívánja kap­csolatait valamennyi országgal, „be­leértve a szocialista országokat is”, mindez megint nem változtat azon, hogy Kína továbbra is a Szovjet­unióra igyekszik áthárítani a fele­lősséget a szovjet—kínai viszony megromlásáért, s ugyancsak az is­mert kínai álláspont hangzott el Vietnam és Afganisztán kérdésében is. Ily módon még az államközi vi­szony normalizálása is csak hosz­­szú és bonyolult tárgyalási folya­mat eredményeként lehetséges, jól­lehet az év elején Taskentben, majd nemrég Bakuban Leonyid Brezs­­nyev két fontos nyilatkozatban, is hangoztatta, hogy „a józan ész és a kölcsönös érdekek” a szovjet— kínai viszony normalizálását köve­telik. A kínai külpolitika fő vonalának változatlanságát éppen a kongresz­­szust követő napokban csak meg­erősítette Csao Ce-jang miniszter­­elnök nyilatkozata, amelyben — a japán kormányfő előtt — ,„a bé­két fenyegető legnagyobb veszély­nek” nevezte a Szovjetuniót és fel­szólított „a hegemonizmussal szem­beni összefogásra és együttműkö­désre”. Kétségkívül változás a kínai politika szótárában, hogy a „hege­­monizmus” kifejezést immár az Amerikai Egyesült Államokra is alkalmazzák (hevesen bírálják pél­dául a Reagan-kormány közel-ke­leti hegemonizmusát), de nem vi­tás, hogy Csao Ce-jang nyilatko­zata legalábbis nem segíti az állam­közi viszony javítását a Szovjet­unióval, és a pártkongresszus ok­mányainak kifejezetten negatív ré­szeibe illeszkedik. Katonai kérdésekben sem könnyű feladat a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusának értékelése. A póttagokkal együtt 348 tagú új Köz­ponti Bizottságnak már csak egynegyede katona A hadsereg képviselete egyértel­műen csökkent az új Központi Bi­zottságban, ami — úgy tűnik — tartós folyamat. Hiszen míg a IX. kongresszuson, 1969-ben (a S­in Piao-korszaknak, azaz a hadsereg politikai szerepének csúcsán) 44 százalék volt a katonák számará­nya a Központi Bizottságban, ad­dig ugyanez a számarány a X. kongresszuson (1973)­­ 30,72 szá­zalékra, a legutóbbbi XI. kong­resszuson pedig 30,63 százalékra csökkent. A XI. kongresszuson még a tagság egyh­armada került ki a hadseregből. A 23 tagú új Politikai Bizottság­ból kimaradt hat személy közül legalább négy kétségkívül,­­kapcso­latban állt a hadsereggel. A 91 éves Liu Po-cseng marsall azonban agg kora miatt gyakorlatilag már ré­gen visszavonult az aktív politiká­tól. A honvédelmi tárca pillanat­nyi birtokosa, Keng Piao inkább­­balos múltja­­miatt szorult háttér­be, és feltehető, hogy Jang Tö-cse, a kínai hadsereg vezérkari főnöke, aki most bekerült a Politikai Bi­zottságba, a legközelebbi parla­menti ülésszakon a miniszteri posz­tot is átveszi tőle. A kimaradtak között van még Hszü Si-ju, a kan­toni katonai körzet parancsnoka, megmaradt viszont a Politikai Bi­zottságban két veterán marsall, Nie Zsung-csen és Hszü Hsziang­­csien, továbbá Li Tö-seng, s az észak­keleti katonai körzet parancsnoka és nem utolsósorban Je Csien-jing marsall is, aki 85 éves kora elle­nére a Politikai Bizottság hattagú állandó bizottságának is tagja. Je Csien-jing mindig egyik szószólója volt annak, hogy a hadseregnek to­vábbra is központi szerepet kell játszania a­­kínai politikában. E koncepcióval viszont szemben áll Teng Hsziao-ping, aki a XII. kongresszuson szinte minden veze­tő pártszervezetbe bekerült. A töb­bi között ő maradt a KB Katonai Bizottságának elnöke, vagyis pilla­natnyilag ő a hadsereg első embere miután a kongresszus megszüntet­te a pártelnöki tisztet, amely egy­ben a hadsereg főparancsnoki posztját is jelentette (amikor Mao egykori kijelölt utódát, Hua Kuo­­fenget, aki most szintén kimaradt a PB-ből és csak központi bizott­sági tagságát tudta megőrizni, ta­valy júniusban leváltották a párt­­elnökségből, ezzel automatikusan a hadsereg irányítását is elvesztette). Teng nyilvánvalóan szükségesnek tartotta, hogy megtartsa személyes ellenőrzését a hadsereg felett , ezért nem oszlatták fel a korábbi tervekkel ellentétben a KB Kato­nai Bizottságát. Változatlan törek­vés viszont, hogy a párt és a had­sereg szétválasztására létrehozzák az Állami Katonai Bizottságot, amelyben — ezt a pártkongresszus alkalmából közölték Pekingben — a KB Katonai Bizottságának tagjai is helyet kaphatnak. Sőt — nem lehetetlen, hogy az Állami Katonai Bizottság élére is Teng Hsziao­­ping kerül... A kínai párt főtit­kára, Hu Jao-pang a Központi Bi­zottság kongresszusi beszámolójá­ban úgy fogalmazott, hogy „ ... a Központi Bizottság továbbra is ve­zetni fogja a fegyveres erőket a létrehozandó Állami Katonai Bi­zottságon keresztül”. A 34 000 szavas kongresszusi be­számoló azonban csak három rövid bekezdésben foglalkozott a had­sereggel, amelynek korszerűsítésé­ről Hu Jao-pang a többi között kifejtette: „... Keményen kell dol­goznunk azért, hogy a népi fel­szabadító hadsereget reguláris, korszerű és hatalmas forradalmi fegyveres erővé tegyük, és fokoz­zuk annak védelmi képességét a kínai katona korszerű nyugati fegyverrel - már csak álom marad ... ... a realitás talaján ... korszerű hadviselésben.” Hu Jao­­pang szólt arról is, hogy javítani kell a hadseregben az ideológiai és politikai munkát, a fegyelmet és a forradalmi munkastílust, majd megemlítette, hogy folytatni kell a milícia erősítését is. A főtitkár kulcsmondata azonban így hang­zott : „... A gazdasági munka alap­vető vezérelve az, hogy először táp­láljuk az embereket, másodszor építsük az országot.” Nem véletlen, hogy az új kínai pártvezetésben mindenekelőtt a gaz­daság szaktekintélyei kaptak he­lyet, akiknek koncepciójában Kína gazdasági helyreállítása, ezen be­lül pedig, már csak politikai okokból is a milliárdos népesség minimális igényeinek kielégítése élvezi az ab­szolút elsőbbséget (a mezőgazdaság és a mezőgazdaságot szolgáló ipar­ágak fejlesztésének elsődlegessége stb.). 1979-ben Kínában még 22 mil­liárd 270 millió jüant fordítottak katonai célokra, vagyis az össz­költségvetés 17,48 százalékát (1 amerikai dollár : 1,5 jüan). 1980- ban csaknem három milliárddal csökkentették a katonai kiadásokat, összegszerűen 19 milliárd 330 mil­lió jüanra, ami az összköltség­vetés 16,91 százalékát­­jelentette. 1981-ben pedig eredetileg az ál­lami költségvetés 16,74 százalékát szánták katonai fejlesztésre, de ké­sőbb a költségvetés valamennyi té­telét kiigazították és az éves ka­tonai­­kiadások összege 15 milliárd 249 millió jüan, azaz a teljes költ­ségvetés 15,62 százaléka lett. Nem véletlenül mondta Jang Tö­­cse vezérkari főnök egy tanácsko­záson : „... Államunk szegény, gyors fejlődés nem várható sem a gaz­daságban, sem a hadsereg moder­nizálásában. Mégis reméljük, hogy növekedni fognak a katonai ki­adások és meggyorsul a katonai modernizálás folyamata ...” A kor­szerű fegyverkezés azonban poten­ciálisan túlmegy Kína pillanatnyi lehetőségein, de túl ezen­­ nem is vág egybe az új pártvezetés kon­cepciójával, amely a korábbinál jó­­zanabbul próbálja mérlegelni az ország cselekvőképességének korlá­tait. A XII. kongresszus katona­küldötteinek felszólalásait — ha voltak — nem ismerjük, de a ka­tonai vezetés nagyon is tisztában van a hadsereg szükségleteivel és a hadsereg belső problémáival is. Úgy tűnik, a hadsereg politikai sze­repvállalása olyan szükségszerű személycseréket is feltételező ve­zetési problémaként vetődött fel a XII. kongresszuson, amelyet a kongresszus utáni időszakban vi­szont össztársadalmi méretekben kell megoldani. P. SZABÓ JÓZSEF KATONAI NIKISHÍR­ADÓ­it Teng Hsziao-ping tovább erősítette pozícióit, minden vezető pártszervbe bekerült

Next