Népi Egység, 1946. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1946-01-03 / 1. szám

Csütörtök, 194­5 január 3. NÉPIEGYSÉG A Magyar Népi Szövetség bukaresti tárgyalásainak eredményeként Rendezik a deterdu­lts menekültek állampolgárságát résüket az 1939. évi törvény alapján 1940 (Kolozsvár) A Magyar Népi Szövetség jogügyi irodája az igazságügyminiszter fel­kérésére még a folyó év augusztus havá­ban kidolgozta az 1945 évi április 4-iki állampolgársági törvény és az 1945. évi augusztus 13-iki végrehajtási utasítás el­járási szabályzatát A törvénynek és a végrehajtási utasításnak egyes közigazga­tási hatóságok részéről történt helytelen értelmezése ugyanis számos sérelmet e­­redményezett, főleg a délerdélyi mene­kültek kárára. Az új eljárási szabályzatot a Magyar Népi Szövetség bukaresti kül­döttségének közbenjárására a belügymi­nisztérium 46.886—1945 szám alatt de­cember 15-én szétküldte az összes köz­­igazgatási hatóságoknak és így végre megnyugtató megoldáshoz jut sokak ál­lampolgárságának függőben levő kérdése. A végrehajtási utasítás alapján az újon­nan felállított állampolgársági­­névjegy­zékekbe felveendők mindazok, akik a bé­csi döntéskor román államp­olgárok voltak, de később magyar állampolgárságot nyertek, akár mert Északerdélyben laktak, akár pedig, mert később Északerdély vagy Magyarország területére távoztak.­­Ro­mán állampolgároknak tekintenők azok is, akik az állampolgárság elnyeréséért ké­február 1-ig benyújtották. A délerdélyiekre vonatkozólag a vég­rehajtási utasítás külön is kimondja, hogy mindazok, akik 1940­­augusztus 30-án az ország más részében laktak, de ezt követőleg a felszabadulásig Magyarország területére költöztek, (akár optáltak, akár tiltott átlépéssel távoztak) és jelenleg is Északerdély területén laknak, jelenlegi lak­helyük községi elöljáróságától kérhetik az új névjegyzékbe való felvételüket. Az új eljárási szabályzat részletes ismer­tetésére visszatérünk . Kevin angol külügyminiszter meleg hangon nyilatkozott a moszkvai fogadtatásról (Newyork) Byrnes amerikai külügymi­­niszter Moszkvából való hazaér­kezése után azonnal­­látogatást tett Truman államel­nöknél és beszámolt neki a moszkvai tár­gyalások eredményéről. Byrnes jelentéstétele után Truman el­nök visszatért Washingtonba és azonnal hozzáfogott az időközben megszavazott 64 törvény aláírásának. Ezek között szerepel az a törvény is, amely az elnök különleges hatalmát 1946 június 1-ig hosszabbítja Trum­an elnöknél tett jelentése után Barnes nyilatkozott a sajtó számára. Kije­lentette, hogy az Egyesült Nemzetek ta­nácskozásai valószínűleg január 6-án kez­dődnek meg Londonban. Amint értesült, a tanácskozások megkezdésére Molotov külügyminiszter nem fog Londonba jön­ni, hanem őt ott Visinszkij helyettes kül­ügyi népbiztos fogja képviselni. Byrnes hozzátette még, hogy az egyes külföldi hírszolgálatok részéről terjesztett híresz­telésekkel ellentétben Sztálin egészségi ál­lapota kifogástalan és véleménye szerint még sokkal jobb egészségi állapotban van, mint volt a potsdami tanácskozások idején. Bevin angol külügyminiszter Londonba való érkezése után nyilatkozatot tett, a­melyben meleg köszönetét fejezte ki azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben őt és kíséretét Moszkvában részesítenék. Londonban egyébként úgy tudják, hogy Bevin nyilatkozata a moszkvai tárgyal­ások tekintetében január 29-ig nem kerül nyil­vánosságra. Ekkor nyílik meg ugyanis az angol képviselőház ülésszaka s Bevin ez elé terjeszti majd jelentését. Egyébként az angol kormány december 31-én ülést tar­tott s ezen meghallgatták Bevin külügy­miniszter beszámolóját a moszkvai ese­ményekről. „Na minden magarangi állást kell foglalnia" — mondotta Oláh Péter a MNSZ országos alelnöke, a csikszenttamási szervezet nagygyűlésén .­­(Csíkszereda) A Magyar Népi­­Szövet- J­­ség­ csikszenttamási szervezete a közmű­velődési ház termében tartotta meg tiszt­újító nagygyűlését. A gyűlést Bács András ,a helyi szervezet elnöke nyitotta meg. Ismertette a szervezet eddigi működését és kérte az egybegyűlteket olyan veze­tők megválasztására, akik valóban a nép érdekeiért dolgoznak . A jelenlevők egyhangú választása a­­­lapján elnök: Bá­cs András, alelnök: Oláh­­Ferenc, titkár Im­ecs Antal, pénztáros Al­bert Mihály, intézőbizottsági if­gok: Ta­más Márton, Albert András, Kósa Már­­tto­nj, Bara József, Kóka Ferenc, Bara Márton I­, Bara Márton II, Ágoston Pál, Bálint Ferenc, Tódor János, Ágoston József, Bara Dénes, Szabó Ferenc, Bara Árpád, Molnár Ágoston, Ádám József, Szopos József, Balogh Imre, Kedves Lajos, Máthé Dénes, Márton Áron, Albert Mihály, Sándor Árpád let­tek. A női vezetőség tagjai: Jamándi Ádámné, Bara Mártonné és Oláh Péterné. Bizottsági tagok: Kiss Péterné, Albert Já­nosné, Kedves Ágostonné, Albert Bélá­nné, Oláh Péterné, Szopos Jánosné, Balogh I­mréné, Sándor Árpádné, Márk Ferencné,­­Albert Ágostonné, Imecs Istvánné, Böjtim­­ Jánosné, Sándor Istvánné, Baranyai T­é­­­záné és Székely Istvánné . A választások megejtése után Oláh Pé­­­ter, a MNSZ országos alelnök­e mondott beszédet Hangsúlyozta a Magyar Népi Szövetség szükségességét Romániában. Ez a szer­vezet —­- mondotta az országos alelnök — a mienk és biztosítja a romániai­ ma­gyarság jólétét és szabadságjogait. Beszélt a reakciós elemek aknamunkájáról, amely mindenáron késleltetni akarja azoknak a rendeleteknek a végrehajtását, amelyek a demokratikus szellemű Groza-kormány és a MNSZ munkájának eredménye. Ennek reakciónak a legyőzésére a széles nép­tömegek támogatása szükséges. — Vannak egyesek — mondotta, a akik még nem fogalnak állást a demokrácia mellett, mert azt hiszik, hogy még meg­változik a világ, s így ha Maniu bandái jönnek, megkímélik a hátát. Csalódnak, mert ők sem úsznak meg ép bőrrel, ha egyszer megj­árok. Ma minden magyarnak állást kell foglalnia. Ingadozó elemekre sincs szükségünk. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Testvérként kell tömörül­­t­­­nk a Ma­gyar Népi Szövetss­ég­ien, s min­den erőnkkel Groza Péter kormányát tá­mogatnunk, ha boldog és szabad életet­­ akarunk . Beszéde további során arról beszélt, hogy egyes letűnt magyar uraknak az a célja, hogy egy kisgazda párt alakítá­sával magukhoz csalogassák és megmé­telyezzék a tömeget Céljuk elérése érde­kében szövetkeztek a román reakcióval, azt ígérve, hogy ha hatalomra jutnak, ki­telepítik a székelységet De egészségte­len és elvetendő az az elképzelés is, hogy Erdélyt ismét kétfelé szakít­ák. Ezt a bé­csi döntéskor nyilvánvalóan tapasztalhat­ta mindenki. — Erdély egy élő test, ketté­vágni nem lehet Itt az egyedüli lehetőség a két nép teljes kibékülése.­­ Javasolták azt is, hogy Magyarországról a székelyföldre folyosót vezessenek. Ez talán a legkínosabb­­gondolat, mert ez a folyosó három Erdélyt csinálna, ami mind gazdasági, mind művelődési szempontból tönkre tenn­e. Ez ellen teljes erőnkből tilta­kozunk. Azt kívánjuk, hogy egyetlen sze­­mélyazonossági igazoltánnyal bejárhas­suk a Dunam­edencét. Az országos a feltők zárószavaiban kér­te a tagokat, hogy tagdíjaikat lelkiisme­retesen fizessék, mert csak így tudja a központ zavartalant­ végezni munk­áját. A jelenlevők melegz éljenzéssel fogad­ták Oláh Péter szavait. Gyanta és Tenke A napokban közöltük, hogy a a hatóságok letartóztatták az ippi vérengzések elkövetőit s ugyanak­kor hírt adtunk arról is, hogy Gyanta község lakossága emlék­iratban kérte az ott elkövetett gyil­kosságok kivizsgálását. A két ügy­gyel kapcsolatban Balogh Edgár, a Magyar Népi Szövetség orszá­gos alelnöke fenti hm alatt a kö­vetkezőket írja a kolozsvári „Vi­lágosság” hasábjain. Kezemben van a dé'bihari Gyanta köz­ség magyarainak emlékirata az 1944 szep­tember 24-én, fiaik, asszonyaik és annó gyermekeik eben elkövetett háborús bűn­cselekményekről. Már a Magyar Népi Szövetség májusi kongresszusán megegyeztem ezt a külö­nös falu­nevet, amikor a nagyváradi ki­küldöttek elmondották, hogy itt is, és az ugyancsak a belényesi járásban fekvő Tenke községben is tömegmészárlás tör­tént a Maniu-gárdisták székelyföldi ke­­gyetlenkedéseivel és az egeresi munká­s­­irtással egyidőben. Kétszer jártam Nagy­váradon azóta, kétszer is kerestem az ira­tokat, de mindig az volt a válasz, hogy a délbihari magyarság bátortalan még, a történtek rettenetéből nem tud felemel­kedni... Most aztán itt a jelentés, bizony­ságául annak, hogy demokráciánk mégis fejlődőben van. Íme, Ábrahám Ferenc, a Magyar Népi Szövetség gyantás szerveze­tének elnöke, és Ábrahám Péter, ugyanen­nek a szervezetnek a titkára, harminc­két tanúra hivatkozva, ország-világ előtt vallja, hogy mikor és kik (név szerint) követték el hozzátartozóikon és barátai­kon a legszörn­yűbb becstelenségeket. Gyantán ugyanaz történt, mint a szi­lágysági Ipp községben, s tegyem hozzá, bár innen még a pontosabb adatok hi­ányzanak, Tenkén ugyanaz történt, mint a szilágysági Ördögkúton. Megvadult em­berek — egyenruhában és civilben — ár­tatlanokat végeztek ki tucat­jáva­, hogy egy irányított fajgyűlölet borzalmas cselekmé­nyeivel verjenek éket Erdély népei közé. Ipp és ördögkút esetében azt írtam: hat­­ásuk másnak gyász, nekünk gyalázat. Gyanta és Ten­ke nekünk gyász... A tenkei esetről­­mondják, hogy a ki­­ég­ésükre egybeterelt magyar fiatalokat a sortüz u­­tán megkérdezték: — Ere még va'­amelyik­­tek? Felálhat!... Három vonag­ó test fel­­emelkedett A vasgárdista cinkosok azokat is kpuffantották. És amikor már megrendülve az emlé­kezés kegyetlen legyintésétől az ember, akkor hall­ja meg a felemelő emben bizta­tást. A gyantás tanuk között ott vannak a helybeli románok és zsidók képviselői is. A népeket elválasztó gyilkosságokra a népek testvériségét sürgető demokrácia válaszol. Ahogy a magyar demokraták is pálcát törnek az ippi és ördögkori véreng­zők felett, ugyanúgy jelentkeznek román demokrata szövetségeseink is ,hogy elitél­jék a gyantás gyilkosságot s a tenkei ter­rort. Fel kell kutatni minden háborús bűnöst s közösen kell ítélkezni felettük, hogy népeink végre megnyugodjanak s érezvén az igazság következetes érvényesülését, végleg kiküszöböljék Telkükből­­Észak er­délyien is, Délerdélyben is a kisebbségi mult nyomasztó érzetének utolsó csöke­­vényeit. 3. oldal Sovány vigasz, az igaz, de mindenesetre annak a bizo­nyítéka, hogy a közbiztonság tökéletessé­ge nem kizárólag a demokrácia jellegze­tes betegsége. A közbiztonság még a győztes nagy nyugati államokban sem esz­ményi. Franciaországban például a sta­tisztika szerint 1945-ben kétszer annyi lo­pás történt, mint 1919-ben. Pedig az első világháború után sem voltak rózsásak a közbiztonsági állapotok. S ezek a számok olyan országból szár­maznak, ahol békében a lopás úgyszólván ismeretlen fogalom volt és a legcifrább be­csületsértésekben a tolvaj szó számított a legvégső minősítésnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagy enciklopédisták hazájában nem voltak enyveskezű honpol­gárok. De Franciaországot semmiesetre sem lehetett a tolvajok Mekkájának ne­vezni. Nem beszélve Parisról, ahol az ut­cákon őrizetlenül hagyott zsúfolt árupol­cok intézményes kísértésben tartott­ák a jellemgyenge járókelőket. S íme, most Franciaország is félszázezern­él több lopás­­esettel gazdagította a bűnügyek európai statisztikáját. Nem hisszük, hogy akadna egyetlen tárgyilagos és jóhiszemű francia, aki a megromlott közbiztonságot a negyedik köztársaság számlájára írná. Cak nálunk vannak olyan türelmetlen számonkérők, akik minden rosszat minden áron a de­mokrácia nyakába akarnak varrni és sem­miképpen nem akartak felismerni a fasiz­musnak és a háborúnak európaszerte ta­pasztalható anyagi és erkölcsi következ­­ményeit. Ehelyett „fogdmeg”-et kiálta­nak, akárcsak azok a leleményes zsebmet­szők, akik úgy próbálnak egérutat nyerni, hogy beállanak az üldözők sorába. Láttamoztatni kell a katonakönyveket (Bukarest.) A Hadügyminisztérium köz­leményt tett közzé, amelynek értelmében 55 életévig bezárólag valamennyi tartalé­kos tiszt, altiszt és katonai mester, to­vábbá az 1915—1918 korosztályhoz tar­tozó legénységi állományú egyének 1946 január 10 és február 10 között kötelesek katonakönyveik láttamozása végett az ille­tékes hadkiegészítő parancsnokságnál je­lentkezni. Az észak erdélyi megyékben a látta­m­o­­zás 1946 január 10 és 1946 március 10-e között tart. Ugyanebben az időben tartoznak jelent­kezni a zsidó állampolgárok is, hogy munkaszolgálatos könyveiket új katona­­könyvekkel cseréljék ki. A jelentkezés elmulasztását a katonai büntetőtörvénykönyv rendelkezései sze­rint büntetik. Nem minden svábot telepí­tenek ki Magyarországról (Budapest.) Pénteken, december 29-én jelent meg a magyar hivatalos lapban a svábok kitelepítéséről szóló törvény. A törvény a kitelepítés kötelezettsége alól számos kivételt engedélyez s így a szá­mítások szerint a kitelepítések végrehaj­tása után is még mintegy 460.000 sváb marad Magyarország területén­. a Kolper Földművesszövetség értekezlete (Szófia) Megkezdődött a Bolgár Földmű­­­vesszövetség országos értekezlete. Az értekezleten Csehszlrvákia, a Délszláv Ál­lamszövetség, Lengyelország és Románia is részt vesz mint vendég . Lengyelország is felveszi a kapcsolatokat Magyarországgal (Bukarest) Parisból érkezett rádió­jelen­tések szerint a lengyel kormány annak tíz óhajának adott kifejezést, hogy felvegye a diplomáciai kapcsolatokat Magyarország­gal­ 1­­­­ Itt írjuk meg, hogy nemrégiben Svájc ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tett, a svéd követség személyzetének érke­zését a napokban Várják Budapest, és a magyar fővárosban angol ügyvivő is tar­tózkodik.

Next