Népi Ellenőrzés, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
HUSZÁR ISTVÁN: Az emberek valami nagyon mélyen gyökerező ősi megszokásból legforróbb kívánságaikkal, legszebb vágyaikkal, legáhítottabb reményeikkel ruházzák fel az új esztendőt. Nincs jogunk ennek ellentmondani. Okunk sincs arra, hogy kétségbe vonjuk a jövő értékteremtő képességét, hiszen népünk már régen nem ábrándokban gondolkodik és tervez. A megvalósult tervek általánosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasztos célokért folytatott mindennapi küzdelem nyomán szép sikereket érhetünk el. Okkal és joggal gondolunk erre 1979. küszöbén is, s indulunk harcba, munkába újabb célokért, sikerekért. Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltudatos. Így szól és szólhat a jövőről is. Ilyen gondolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ország gazdasági helyzetét, tárgyalta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait és hagyta jóvá az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. Ezt követően az állam legfelső fóruma törvénynyé ötvözte az 1979-es év állami költségvetésének előirányzatait s ezzel együtt az ország házából is új munkára — szorgalmas, okos, egyakaratú munkára — szólította a magyar társadalmat. társadalom sajátos időszámítása szerint az V. ötéves terv harmadik esztendejének befejeztével a tervidőszak nagyobb felét magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának december 6-i ülése megállapította, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek mellett is sikerült fenntartani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, valamint a nemzeti jövedelem. Emelkedett népünk életszínvonala, a kommunális, a kulturális, az egészségügyi és a szociális ellátottság számos területén javultak az életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan teljesítettük, kis mértékben túl is teljesítettük. Növekedtek a népgazdaság termelőeszközei, bővültek az infrastruktúra létesítményei. Tovább bővítettük együttműködésünket a testvéri szocialista országokkal; ennek további erősítése fejlődésünk fontos feltétele. Gyarapítottuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő világ országaival és a gazdaságilag jelentős tőkés országokkal is. Számos magas szintű látogatás, tárgyalás munkálta a kölcsönös előnyös kapcsolatok fejlesztését, nyújtott segítséget az útban álló akadályok elhárításához. A jelenlegi legdöntőbb feladatunk megszilárdítani" az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A népgazdaság helyzetét részletesebben elemezve, ismételten emlékeztetni kell arra, hogy 1974—75-ben, a világgazdaságban bekövetkezett változások hatására külkereskedelmi forgalmunk cserearányai nagymértékben romlottak és emiatt jelentős veszteségek értek bennünket. Ennek következtében a népgazdaság egyensúlya is romlott, a belföldi felhasználás számottevően felülmúlta a tényleges nemzeti jövedelmet, ugyanígy a behozatal értéke a kivitelét. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét fokozatosan, lényegében az V. ötéves tervidőszakban kívántuk helyreállítani, mégpedig oly módon, hogy ennek az állapotnak az eléréséig a belföldi felhasználást a nemzeti jövedelemnél lassabban növeljük és ennek alapján — a termelés szerkezetét megfelelően változtatva — a kivitelt a behozatalnál gyorsabban emeljük. Az V. ötéves terv tehát az egyensúly fokozatos helyreállítását úgy tűzte ki célul, hogy eközben — bár a korábbinál szerényebb mértékben — emelkedjék a lakosság életszínvonala és bővüljenek a gazdaság termelő alapjai. A népgazdaság 1976—80 évi fejlődését illetően számolnunk kellett azzal, hogy a gazdasági növekedés külső és belső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek. Így az előző 5—10 évinél lassúbb, de mégis dinamikus jellegű fejlődést csak arra alapozva lehetett előirányozni, hogy a termelés hatékonysága erőteljesen és folyamatosan nő. Így a hatékonyság elsőrendű követelménnyé vált, hiszen a megváltozott világgazdasági feltételeket csak ennek révén lehet ellensúlyozni. Az ötéves terv előterjesztésekor hangsúlyoztuk, hogy csak a főbb gazdasági feladatainkról * Az Országgyűlés 1978. december 20-i ülésén elhangzott felszólalás alapján. 1