Népi Ellenőrzés, 1979 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

HUSZÁR ISTVÁN: A­z emberek valami nagyon mélyen gyökerező ősi megszokásból legforróbb kívánságaikkal, legszebb vágyaikkal, legáhítottabb reményeik­kel ruházzák fel az új esztendőt. Nincs jogunk en­nek ellentmondani. Okunk sincs arra, hogy két­ségbe vonjuk a jövő értékteremtő képességét, hi­szen népünk már régen nem ábrándokban gon­dolkodik és tervez. A megvalósult tervek általá­nosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasz­tos célokért folytatott mindennapi küzdelem nyo­mán szép sikereket érhetünk el. Okkal és joggal gondolunk erre 1979. küszöbén is, s indulunk harcba, munkába újabb célokért, sikerekért. Pártunk politikája változatlan. Ez a politika jó­zan és őszinte. Számol a valóság realitásával, hig­gadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltuda­tos. Így szól és szólhat a jövőről is. Ilyen gondol­kodással tekintette át a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ország gazdasági helyzetét, tárgyalta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasz­talatait és hagyta jóvá az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. Ezt követően az állam legfelső fóruma törvény­­nyé ötvözte az 1979-es év állami költségvetésé­nek előirányzatait s ezzel együtt az ország házá­ból is új munkára — szorgalmas, okos, egyakara­­tú munkára — szólította a magyar társadalmat. társadalom sajátos időszámítása szerint az V. ötéves terv harmadik esztendejének be­fejeztével a tervidőszak nagyobb felét magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának december 6-i ülése megállapította, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek mellett is sike­rült fenntartani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, vala­mint a nemzeti jövedelem. Emelkedett népünk életszínvonala, a kommunális, a kulturális, az egészségügyi és a szociális ellátottság számos te­rületén javultak az életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan tel­jesítettük, kis mértékben túl is teljesítettük. Nö­vekedtek a népgazdaság termelőeszközei, bővül­tek az infrastruktúra létesítményei. Tovább bővítettük együttműködésünket a test­véri szocialista országokkal; ennek további erősí­tése fejlődésünk fontos feltétele. Gyarapítottuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő világ orszá­gaival és a gazdaságilag jelentős tőkés országok­kal is. Számos magas szintű látogatás, tárgyalás munkálta a kölcsönös előnyös kapcsolatok fejlesz­tését, nyújtott segítséget az útban álló akadályok elhárításához. A jelenlegi legdöntőbb feladatunk megszilárdí­tani" az anyagi termelésben és népünk­ életkörül­­ményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állí­tásával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A népgazdaság helyzetét részletesebben ele­mezve, ismételten emlékeztetni kell arra, hogy 1974—75-ben, a világgazdaságban bekövet­kezett változások hatására külkereskedelmi for­galmunk cserearányai nagymértékben romlottak és emiatt jelentős veszteségek értek bennünket. Ennek következtében a népgazdaság egyensúlya is romlott, a belföldi felhasználás számottevően felülmúlta a tényleges nemzeti jövedelmet, ugyanígy a behozatal értéke a kivitelét. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét fokozato­san, lényegében az V. ötéves tervidőszakban kí­vántuk helyreállítani, mégpedig oly módon, hogy ennek az állapotnak az eléréséig a belföldi fel­­használást a nemzeti jövedelemnél lassabban nö­veljük és ennek alapján — a termelés szerkezetét megfelelően változtatva — a kivitelt a behozatal­nál gyorsabban emeljük. Az V. ötéves terv tehát az egyensúly fokozatos helyreállítását úgy tűzte ki célul, hogy eközben — bár a korábbinál szerényebb mértékben — emelkedjék a lakosság életszínvonala és bővülje­nek a gazdaság termelő alapjai. A népgazdaság 1976—80 évi fejlődését illetően számolnunk kellett azzal, hogy a gazdasági növe­kedés külső és belső feltételei a korábbinál ked­vezőtlenebbek. Így az előző 5—10 évinél lassúbb, de mégis dinamikus jellegű fejlődést csak arra alapozva lehetett előirányozni, hogy a termelés hatékonysága erőteljesen és folyamatosan nő. Így a hatékonyság elsőrendű követelménnyé vált, hi­szen a megváltozott világgazdasági feltételeket csak ennek révén lehet ellensúlyozni. Az ötéves terv előterjesztésekor hangsúlyoztuk, hogy csak a főbb gazdasági feladatainkról * Az Országgyűlés 1978. december 20-i ülésén elhang­zott felszólalás alapján. 1

Next