Népi Ellenőrzés, 1982 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Ellenőrzési feladataink 1982-ben A Minisztertanács jóváhagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ez évre szóló ellenőrzési ter­vét. Folyamatban van a területi népi ellenőrzési bizottságok ellenőrzési tervének véglegesítése is. A cikk keretében röviden arról adunk számot, hogy milyen kérdések köré csoportosulnak a NER-ek ellenőrzési feladatai, milyen indokok alapján, milyen céllal készítjük elő és végezzük el a helyszíni vizsgálatokat. Természetesen a fel­adatok sokaságát és sokszínűségét, a közel más­félszáz bizottság ellenőrzési elképzelését egy cikk keretében képtelenség lenne ismertetni. A felada­tok súlyát, arányát azonban jól mutatják az or­szágos vizsgálatok is, hiszen ezek adják a területi bizottságok munkájának közel felét. Az is meg­szokott már, hogy az országos vizsgálatok témái, kérdései jelentősen motiválják a területi bizott­ságok saját ellenőrzési elképzeléseit, terveit is. Ellenőrzési terveink összeállításánál továbbra is szem előtt tartottuk a „kevesebbet, de jobban” követelményét. Ezért a központi feladatok szá­ma még az 1981. évinél is kisebb. Sietek mind­járt hozzátenni, hogy ez a tény az apparátusnak, társadalmi munkatársainknak nem jelent keve­sebb, könnyebb munkát. Ezt az ellenőrzési fel­adatok ismertetése önmaga is igazolja. Nem tekinthetünk el továbbra sem attól a kö­vetelménytől, hogy arányos helyet kapjon a népi ellenőrzési munkában a gazdaságpolitikai és a társadalompolitikai feladatok végrehajtásának el­lenőrzése. Ez az arány sajátosan alakul 1982-ben. A központi feladatok között súlyában nagyobb a gazdaságpolitikai kérdések ellenőrzésének ará­nya, míg a területi bizottságok feladatai között szaporodott a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó ellenőrzések száma. Az országos feladatok ismertetése előtt még egy motiváló tényezőről kell szólnunk. 1981-ben érzékelhetően nőtt a közérdekű bejelentések, pa­naszok száma és ezek intézésének munkaigényes­sége. Ez a jelenség is azt a szándékunkat erősítet­te, hogy 1982-ben mérsékeljük a tervezett ellen­őrzési feladatok számát, mert csak így tehetünk eleget a lakossági jelzések ellenőrzése követelte nagyobb követelményeknek. 1979-BEN VIZSGÁLTA a népi ellenőrzés a si­keresen lezárt kutatási témák eredményeinek gyakorlati hasznosítását. Az alapvizsgálat feltárta, hogy a kutatási ered­mények gyakorlati hasznosítása nem kielégítő. Ezt követően számos felsőszintű párt- és állami határozat született annak érdekében, hogy a kuta­tási tevékenység koordinációja javuljon és intéz­ményesen biztosítva legyen, hogy olyan kutatáso­kon dolgozzanak, amelyek gyakorlati hasznosítá­sának feltételei adottak, vagy megteremthetők. Az elmúlt évben a Tudománypolitikai Bizottság felmérte a kutató intézetek tevékenységét. Arra a következtetésre jutott, hogy a kutatási eredmé­nyeknek még mindig csak kis hányada haszno­sul a gyakorlatban. Megvizsgáljuk ezért, hogy az alapvizsgálatot követően hozott felsőszintű párt- és állami hatá­rozatokat az irányító munkában milyen módsze­rekkel és eredményességgel érvényesítették. Az elmúlt években eredményesen lezárt és a gyakor­lati bevezetésre előkészített műszaki agrárkutatá­sokat a korábbiaknál gyorsabban és jobb hatás­fokkal hasznosították-e. A folyamatban lévő ku­tató-fejlesztő tevékenység megfelelően összpon­tosul-e a kiemelt fejlesztési célokra, tervszerűen folyik-e a gyártási feltételek és a piaci bevezetés előkészítése. Választ kerestünk többek között arra, hogy­­­ milyen intézkedések és együttműködési for­mák alakultak ki annak érdekében, hogy a döntések a korábbiaknál szélesebb körű és megalapozottabb információkra épüljenek; — mennyire kapcsolódnak a műszaki és agrár­alkalmazotti kutatások és fejlesztések a népgazdaság kiemelt fejlesztési céljaihoz, a piaci igényekhez; — a szerződések és intézkedések rendszere biztosítja-e a fejlesztés, gyártási és értéke­sítési feladatok egyértelmű meghatározását, végrehajtását; s az elért eredmények, illetve a hiányosságok milyen irányítási, műszaki, gazdasági té­nyezőkre vezethetők vissza. AZ ÉLELMISZERTERMÉKEK exportképessé­ge növelésének, s a belföldi ellátás javításának is fontos feltétele a korszerű, jó minőségű csoma­golás. Ez azonban nem tartott lépést az élelmi­szertermelés és -kivitel dinamikus fejlődésével. Nem ritkán a korszerűtlen csomagolás, a nem megfelelő csomagolóanyagok használata miatt áron alul lehet csak értékesíteni, s előfordul az export meghiúsulása, visszáruzás, minőségi kifo­gás stb. is. Ennek elkerülésére csomagolóanyag- és­­eszközbehozatal válik szükségessé, esetenként azokat a vevők bocsátják rendelkezésre. Mindez — az importtartalom növekedése miatt — rontja az élelmiszerkivitel jövedelmezőségét. Az élelmiszercsomagolás minőségének javítása, különös tekintettel az élelmiszerexport hatékony­ságának növelése címén megvizsgáljuk, hogy az élelmiszeripar által támasztott igényekből a hazai csomagolóanyag-gyártó ipari háttér milyen mér­tékben biztosítja az élelmiszeripari termékek tar­tós és esztétikus csomagolásához szükséges cso­magolóanyagokat és eszközöket. Milyen intézke­dések szükségesek a tőkés import kiváltásához, a szocialista piac bekapcsolásához. A helyszíni vizsgálatok során választ keresünk többek között arra, hogy­­ a csomagolóanyagot gyártó üzemek és az élelmiszeripari vállalatok között miként alakul a szerződéses kapcsolat, a csomagoló­

Next