Népi Ellenőrzés, 1982 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Ellenőrzési feladataink 1982-ben A Minisztertanács jóváhagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ez évre szóló ellenőrzési tervét. Folyamatban van a területi népi ellenőrzési bizottságok ellenőrzési tervének véglegesítése is. A cikk keretében röviden arról adunk számot, hogy milyen kérdések köré csoportosulnak a NER-ek ellenőrzési feladatai, milyen indokok alapján, milyen céllal készítjük elő és végezzük el a helyszíni vizsgálatokat. Természetesen a feladatok sokaságát és sokszínűségét, a közel másfélszáz bizottság ellenőrzési elképzelését egy cikk keretében képtelenség lenne ismertetni. A feladatok súlyát, arányát azonban jól mutatják az országos vizsgálatok is, hiszen ezek adják a területi bizottságok munkájának közel felét. Az is megszokott már, hogy az országos vizsgálatok témái, kérdései jelentősen motiválják a területi bizottságok saját ellenőrzési elképzeléseit, terveit is. Ellenőrzési terveink összeállításánál továbbra is szem előtt tartottuk a „kevesebbet, de jobban” követelményét. Ezért a központi feladatok száma még az 1981. évinél is kisebb. Sietek mindjárt hozzátenni, hogy ez a tény az apparátusnak, társadalmi munkatársainknak nem jelent kevesebb, könnyebb munkát. Ezt az ellenőrzési feladatok ismertetése önmaga is igazolja. Nem tekinthetünk el továbbra sem attól a követelménytől, hogy arányos helyet kapjon a népi ellenőrzési munkában a gazdaságpolitikai és a társadalompolitikai feladatok végrehajtásának ellenőrzése. Ez az arány sajátosan alakul 1982-ben. A központi feladatok között súlyában nagyobb a gazdaságpolitikai kérdések ellenőrzésének aránya, míg a területi bizottságok feladatai között szaporodott a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó ellenőrzések száma. Az országos feladatok ismertetése előtt még egy motiváló tényezőről kell szólnunk. 1981-ben érzékelhetően nőtt a közérdekű bejelentések, panaszok száma és ezek intézésének munkaigényessége. Ez a jelenség is azt a szándékunkat erősítette, hogy 1982-ben mérsékeljük a tervezett ellenőrzési feladatok számát, mert csak így tehetünk eleget a lakossági jelzések ellenőrzése követelte nagyobb követelményeknek. 1979-BEN VIZSGÁLTA a népi ellenőrzés a sikeresen lezárt kutatási témák eredményeinek gyakorlati hasznosítását. Az alapvizsgálat feltárta, hogy a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása nem kielégítő. Ezt követően számos felsőszintű párt- és állami határozat született annak érdekében, hogy a kutatási tevékenység koordinációja javuljon és intézményesen biztosítva legyen, hogy olyan kutatásokon dolgozzanak, amelyek gyakorlati hasznosításának feltételei adottak, vagy megteremthetők. Az elmúlt évben a Tudománypolitikai Bizottság felmérte a kutató intézetek tevékenységét. Arra a következtetésre jutott, hogy a kutatási eredményeknek még mindig csak kis hányada hasznosul a gyakorlatban. Megvizsgáljuk ezért, hogy az alapvizsgálatot követően hozott felsőszintű párt- és állami határozatokat az irányító munkában milyen módszerekkel és eredményességgel érvényesítették. Az elmúlt években eredményesen lezárt és a gyakorlati bevezetésre előkészített műszaki agrárkutatásokat a korábbiaknál gyorsabban és jobb hatásfokkal hasznosították-e. A folyamatban lévő kutató-fejlesztő tevékenység megfelelően összpontosul-e a kiemelt fejlesztési célokra, tervszerűen folyik-e a gyártási feltételek és a piaci bevezetés előkészítése. Választ kerestünk többek között arra, hogy milyen intézkedések és együttműködési formák alakultak ki annak érdekében, hogy a döntések a korábbiaknál szélesebb körű és megalapozottabb információkra épüljenek; — mennyire kapcsolódnak a műszaki és agráralkalmazotti kutatások és fejlesztések a népgazdaság kiemelt fejlesztési céljaihoz, a piaci igényekhez; — a szerződések és intézkedések rendszere biztosítja-e a fejlesztés, gyártási és értékesítési feladatok egyértelmű meghatározását, végrehajtását; s az elért eredmények, illetve a hiányosságok milyen irányítási, műszaki, gazdasági tényezőkre vezethetők vissza. AZ ÉLELMISZERTERMÉKEK exportképessége növelésének, s a belföldi ellátás javításának is fontos feltétele a korszerű, jó minőségű csomagolás. Ez azonban nem tartott lépést az élelmiszertermelés és -kivitel dinamikus fejlődésével. Nem ritkán a korszerűtlen csomagolás, a nem megfelelő csomagolóanyagok használata miatt áron alul lehet csak értékesíteni, s előfordul az export meghiúsulása, visszáruzás, minőségi kifogás stb. is. Ennek elkerülésére csomagolóanyag- éseszközbehozatal válik szükségessé, esetenként azokat a vevők bocsátják rendelkezésre. Mindez — az importtartalom növekedése miatt — rontja az élelmiszerkivitel jövedelmezőségét. Az élelmiszercsomagolás minőségének javítása, különös tekintettel az élelmiszerexport hatékonyságának növelése címén megvizsgáljuk, hogy az élelmiszeripar által támasztott igényekből a hazai csomagolóanyag-gyártó ipari háttér milyen mértékben biztosítja az élelmiszeripari termékek tartós és esztétikus csomagolásához szükséges csomagolóanyagokat és eszközöket. Milyen intézkedések szükségesek a tőkés import kiváltásához, a szocialista piac bekapcsolásához. A helyszíni vizsgálatok során választ keresünk többek között arra, hogy a csomagolóanyagot gyártó üzemek és az élelmiszeripari vállalatok között miként alakul a szerződéses kapcsolat, a csomagoló