Népiskolai Tanügy, 1886 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-11 / 37. szám
EGER, szeptember 11. 1886. 37. szám Tizenhatodik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-EGYHÁZMEGYEI R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. Az előfizetési feltételek: Egész évre...................................5 frt. — kr. Félévre........................................2 „ 50 „ Negyedévre...................................1 „ 25 „ Megjelen minden szombaton. A szerkesztő lakása és a kiadó hivatal : Eger, érseki lyceum, hová minden küldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. Pályázati közlésért: tiz sorig, először 1 frt, másod vagy harmadszor 50—50 kr. , tiz soron túl először 2 frt, azután 1—1 frt fizetendő, előlegesen beküldve. SZENTSÉGES ATYÁNKNAK, ISTEN GONDVISELÉSÉBŐL XIII. LEO PÁPÁNAK APOSTOLI KÖRLEVELE MAGYARORSZÁG PÜSPÖKEIHEZ. A mit hőn s régen óhajtottunk , hogy hozzátok, Akiként néhány más nemzet püspökeihez, alkalmasan intézhessük apostoli szózatunkat s pedig azon szándékkal, hogy veletek közöljük nézeteinket mindarról, ami a kereszténység fölvirágoztatására s a magyarok üdvére válnék, arra épen e napokban legjobb alkalom nyilt, midőn Magyarország Buda visszavételének kétszázados emlékét örömujjongással üli meg. — A magyarok nemzeti dicsőségében örökké kiválóan fog ragyogni a tény, hogy őseiteknek jutott osztályrészül, hogy az ellenség által másfél századon át megszállva tartott fővárost hősies kitartással visszafoglalták. Hogy Istennek e jótéteménye iránt folyton éljen a szivekben az emlékezet és a hála, XI. Incze pápa méltán elrendé, hogy szeptember 2-a, e dicső esemény napja, az egész világon szent István, első apostoli királytoknak tiszteletére ünnepeltessék. Már pedig eléggé ismeretes, hogy az apostoli Szent Széknek része volt, még pedig nem utolsó része a szóban forgó nagy és szerencsés eseményben, amely a három év előtt ugyanazon ellenség fölött Bécsnél kivívott dicső győzelemnek természetes következménye volt, — se győzelem, melytől kezdve a mohamedánok hatalma Európában hanyatlásnak indult, nagyrészt s joggal tulajdonittatik Incze pápa apostoli gondoskodásának. — Különben elődeink azelőtt is hasonló alkalmakkor gyakran gondoskodtak tanáccsal, segédcsapatokkal, pénzzel, szövetséggel Magyarország erejének gyarapitásáról. III. Callistustól kezdve XI. Inczéig több pápának nevét kellene e tekintetben dicsőítve fölemlítenünk. — Mindnyájok helyett álljon itt egy, VIII. Kelemen, kinek a magyar országgyűlés, midőn Esztergom és Visegrád a törökök hatalma alól fölszabadult, az ország nyilvános háláját rendelé kifejezni, mert elhagyottságukban s majdnem reménytelen állapotukban egyedül ő nyújtott idején és bőven segélyt. Miként az apostoli Szent Szék soha sem hagyta el a magyar nemzetet, valahányszor küzdenie kellett a keresztény vallás és erkölcsök ellenségeivel, úgy most, midőn ama dicső esemény örömteli emlékén lelkesülnek a kedélyek, e jogosult örömben szívélyesen egyesül veletek s tekintve a változott időket, azt akarjuk, egyedül arra törekszünk, hogy a hívőket a katolikus hitvallásban megerősítsük, s amennyire tőlünk telik, egyszersmind hozzájáruljunk a közös veszélyek eltávolításához, ami által azt is elérjük, hogy a közjónak szolgálunk. Maga Magyarország példa rá, hogy egyeseknek épen úgy, mint államoknak, nem adhat Isten nagyobb ajándékot, mint azt, hogy elnyerjék az ő kegyelméből a katolikus igazságot s azt állhatatosan megőrizzék. E magában véve legnagyobb ajándék bőven foglal magában más javakat is, melyek segélyével nemcsak az egyes emberek nyerhetik el az égben örök üdvöket, hanem maguk az államok is valódi nagyságukat és virágzásukat. — Ezt tudva az első apostoli király miért sem esdett Istennél forróbban, miben sem fáradozott annyira, mi után sem törekedett oly kitartón, mint az után, hogy a katolikus hitet egész országában elterjessze s már kezdettől fogva biztos alapokra fektesse. Tehát már hajdan is közös törekvések és közös feladatok fűzték a magyar királyokat és a magyar nemzetet a római pápához, s e kapcsot az utókor soha sem