Népiskolai Tanügy, 1891 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-23 / 21. szám
EGER, május 23. 1891. 21. szám. Huszonegyedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-, BESZTERCZEBÁNYA-EGYHÁZMEGYEI R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. KÁTÓL NEPINEVELÉS-TANNITÁSI HETILAP. Az előfizetési feltételek: Megjelen minden szombaton. Pályázati közlésért: Egész évre a Cecíliával. . . 6 frt. — kr. a szerkesztő lakása és a kiadó hivatal: tíz *>kg, először 1 frt. másod vagy harmadszori „ „ Cecília nélkül. ” „ — „ Eger, érs. finevelő-int., hová minden küldemény 50 kr. ; tiz soron túl először 2 frt, azután : „ „ a Cecilia magîtban 1 „ 50 „ intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. 1 1 fizetendő, előlegesen beküldve. 1 $ mese a népiskolában. ^^incs, nem lehet borzasztóbb a sivár lelkületű *író" ember állapotánál. Az az ember, ki mindent a rideg ész mértékével mér, ki milliméternyi pontossággal a szerint, amint neki hasznot hajt vagy kárt okozhat valami dolog vagy esemény, önző a legmagasabb, vagy ha úgy tetszik, a legalacsonyabb fokig; aki mindenben az én-t helyezi a középpontra, hogy a körül és a végett forogjon a társadalom öt érintő és érdeklő részének életnyilvánulása : az az ember megszűnt ember lenni a magasabb, tehát az emberibb szempontból , hanem egy, a lét küzdelmeivel folytatott folytonos viaskodások következtében érzéketlen ember-géppé lett emberi állat. Erős a kifejezés, azt tudom, de ha a létért való küzdelemtől minden nemesebb iránt elvakult egyedek emberi szempontból véve durva , erkölcstelen, bűnös és ferde irraikat és eszközeiket tekintjük, melyekkel materiális czéljaikat elérni okvetlenül akarják és legtöbbször — törik-szakad — el is érik : nem szabad más névvel nevezni őket, — mivel az ilyenek levetkőztek magukról nagyon sok emberit ; mivel az ilyenek élete nem kevésben hasonlít a puszták és rengetegek fenevadjainak önfenntartási ösztönükből eredő vérengző életéhez. Ha az ember eszményekért nem küzd, ha lelkét eszmények nem hevítik, könnyen elaljasul, míg az eszményekért élő és küzdő ember folyton emelkedik s boldogul. A nevelés föladata az emberi boldogság elérhetésének elősegítése és megkönnyítése. Az ember igazi boldogsága csakis emberi szempontból fölfogható boldogság lehet. Az ember pedig erkölcsi lény ; tehát az ő boldogságát erkölcsi motívumok teremthetik meg, — minél fogva a nevelésnek is az erkölcsiség fejlesztését kell végezétül kitűznie. Ámde erkölcsi életet eszmények nélkül, eszményeket képzelet nélkül föltennünk nem szabad. A mai társadalom egyik legvészesebb fogyatkozása a materializmus. Fogyatkozásnak neveztem, mert az eszmények hiányának a materializmus a teremtő oka. Ez a baj megvan, régen fölismerték ; fősúlya azonban ma már abban gyökerezik e bajnak, hogy sokan a gyógyításra hivatott faktorok közül is benne lévén e betegségben, természetesnek s majdnem szükséges rossznak tartják , tehát a gyógyítás helyett öregbítik. S bevitték ezt a szellemet a népiskolába is. Mindent a reális haszon szempontjából mérlegeltek, mielőtt a nevelés eszközei közé bevették volna. Csupán azt tekintették, váljon ennek, vagy annak a tárgynak az ismerete mily reális hasznára lesz az illető egyednek a létért való küzdés erős harczában ; a magasabb, az erkölcsi czél ez által eltűnt a látóhatárról, így tehát eltűnt a képzelet nevelésének szükségessége is. Ez a nézet szülte azokat a heves támadásokat azon nevelési iskolák ellen, melyek a képzelem nevelését — nagy fontosságánál fogva — mindenkor sürgették. A keresztény nevelés végczélja minden időben az erkölcsi tökélyhez való minél közelebb jutás volt, s ezért a nevelendőkben az eszmények nevelése mindenkor fő feladatát képezte. Ez késztet engem arra, hogy ma, midőn a materializmus orgiáit átdőzsölt társadalom megijedt majdnem a föld göröngyéhezkötöttség lealázó állapotától, a fölemelő erkölcsi jellem nevelésének egyik hatalmas eszközéről, a képzelet neveléséről értekezzem.