Népiskolai Tanügy, 1891 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-21 / 47. szám

EGER, november 21. 1891. 47. szám. Huszonegyedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. AZ EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-, BESZTERCZE-„ ,, a Cecilia magában 1 ,, 50 „ intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. 1­1 tVt fizetendő, előlegesen beküldve. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. bánya-egyházmegye: r. k. néptanító-egyesületek közlönye. Előfizetési feltételek : Megjelen minden szombaton. Pályázati közlésért:­­ Egész évre a Cecíliával. . . fj fit. — kr.­­ szerkesztő lakása és a kiadó hivatal : tiz sorig, először 1 frt. másod vairy h­armads/» „ „ Cecilia nélkül. 5 n — n­éger, ers. írnevelő-in­t., hová minden küldemény :)0­50 kr.; tiz soron túl először 2 Irt, azután A tanítóképzés reformja. I. Osztály- és kántortanitók képzése. ^ü^­alóban nem vádoltathatunk a retograd irány­­zatot való pártolásról, midőn azt állítjuk, hogy jelenlegi tanítóképzésünk sokban nem felel meg a hozzá kötött várakozá­soknak. Hiba, még­pedig sarkalatos hiba benne minde­nekelőtt. az, hogy az új aera tanítói általában véve távolról sem mérkőzhetnek az előbbi korszak embe­reivel a tanításban való gyakoroltságot illetőleg; lehetőleg még nagyobb hiba, hogy hi­vatásszeretet, ügybuzgalom tekintetében messzire mögötte maradnak ifjabb tanítóink az általuk leg­többször lenézett, mert ósdi rendszer alapján fölötte hiányosan kiképzettnek vélt régebbi kartársaiknak ; legszembeszökőbb és legérezhetőbb fogyatkozása az újabb kerabeli tanítóképzésnek pedig az, hogy al­kalmas, használható kánt­o­rokat ne­m neve­l. Mindezen észleletek tételére praktikus szemen kívül elfogulatlanság kívántatik csupán, egyéb sem­mi. Természetes, hogy azok, kik az előbbi korsza­kot saját tapasztalásukból ismerik, biztosabb ítéletet hozhatnak azoknál, kik még nem régen tesz­nek e téren tapasztalásokat. Méltán kérdheti az olvasó: miként lehet az, hogy a mostani 4­ évi tanítóképzés az 1868 előtt való 2­ évit mindenben messzire túl nem szárnyalja? Pillantsunk vissza az 1868 előtt való tanító­képzés mikéntjére és csakhamar rátalálunk a dolog nyitjára. 1868 előtt tudvalevőleg 4 gimnazialis vagy 2 reálosztályt végzett ifjak vétettek föl a 2­ évi tké­­pezdei kurzusra. A képezdékbe lépők túlnyomó része azonban középtanodai előtanulmányain kívül még néhány nagybecsű kelléket hozott rendszerint ma­gával : u. n. arravalóságot (ambitiót) és z­e­n­e­b­e­l­i ismereteket. Ez utóbbiakat, egyes lelkes tanítóknál szerezték meg maguknak, kiknél egynéhány évet töltöttek azon őzéiből, hogy általuk a tanítói pá­lyára előkészíttessenek. Az arravalóságot illető­leg pedig jólélekkel azt állíthatom több mint húsz­­évi tanítóképezdei tanárkodásom alatt, szerzett ta­pasztalataim alapján, hogy ez jelenleg már jóformán kiveszendőben van és csak kivételesen mutatkozik képezdébe lépő jelenlegi jelöltjeinknél, holott 1868 előtt kivételek azok voltak, kik nem birtak kellő hivatásszeretettel és arra valósággal. Hogy ezen szo­morúan megváltozott viszonyoknak nem á­tképezdék okai, azt készséggel megengedem, (a hiba t. i. ko­runk materialisztikus világnézetében rejlik), mind­amellett a tények el nem tagadhatók, és bizonyí­tásra nem szorul, hogy a tanítói pályán hivatássze­retet nélkül boldogulni és közmegelégedéssel működni teljes lehetetlenség. Nagyon is igazak Szatmár tu­dós és lelkes főpapjának azon. egyházmegyéje taní­tóihoz intézett szavai, hogy a néptanítói pályán a tehetséget jórészben buzgalom pótolhatja, míg ellen­ben a buzgalmat tehetséggel semmikép sem pótolhat­juk. Ennélfogva főkötelessége a képezdei oktatásnak, hogy a idealizmust növendékeiben fölébres­sze és a h­i­v­a­t­á­s­sz­er­e­t­­e­t szivükben éleszsze. Az 1868 előtt való képezdékben nem nyújtottak valami tágkörű elméleti oktatást, a helyett a fősúlyt a módszer­ta­n­r­a és a g­y­a­k­o­r­l­a­t­i ta­n­í­­tásra fektették, úgy hogy — példák rá az idősb néptanítók szakavatottsága és buzgalma a tanítás­ban — mindenki otthonosságot szerzett az elemi iskolákra előírt tantárgyak kezelésében, különösen a nyelvoktatásban, hová az irvaolvasás, a szemlél­

Next