Népiskolai Tanügy, 1891 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-21 / 47. szám
EGER, november 21. 1891. 47. szám. Huszonegyedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. AZ EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-, BESZTERCZE-„ ,, a Cecilia magában 1 ,, 50 „ intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. 11 tVt fizetendő, előlegesen beküldve. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. bánya-egyházmegye: r. k. néptanító-egyesületek közlönye. Előfizetési feltételek : Megjelen minden szombaton. Pályázati közlésért: Egész évre a Cecíliával. . . fj fit. — kr. szerkesztő lakása és a kiadó hivatal : tiz sorig, először 1 frt. másod vairy harmads/» „ „ Cecilia nélkül. 5 n — néger, ers. írnevelő-int., hová minden küldemény :)050 kr.; tiz soron túl először 2 Irt, azután A tanítóképzés reformja. I. Osztály- és kántortanitók képzése. ^ü^alóban nem vádoltathatunk a retograd irányzatot való pártolásról, midőn azt állítjuk, hogy jelenlegi tanítóképzésünk sokban nem felel meg a hozzá kötött várakozásoknak. Hiba, mégpedig sarkalatos hiba benne mindenekelőtt. az, hogy az új aera tanítói általában véve távolról sem mérkőzhetnek az előbbi korszak embereivel a tanításban való gyakoroltságot illetőleg; lehetőleg még nagyobb hiba, hogy hivatásszeretet, ügybuzgalom tekintetében messzire mögötte maradnak ifjabb tanítóink az általuk legtöbbször lenézett, mert ósdi rendszer alapján fölötte hiányosan kiképzettnek vélt régebbi kartársaiknak ; legszembeszökőbb és legérezhetőbb fogyatkozása az újabb kerabeli tanítóképzésnek pedig az, hogy alkalmas, használható kántorokat nem nevel. Mindezen észleletek tételére praktikus szemen kívül elfogulatlanság kívántatik csupán, egyéb semmi. Természetes, hogy azok, kik az előbbi korszakot saját tapasztalásukból ismerik, biztosabb ítéletet hozhatnak azoknál, kik még nem régen tesznek e téren tapasztalásokat. Méltán kérdheti az olvasó: miként lehet az, hogy a mostani 4 évi tanítóképzés az 1868 előtt való 2 évit mindenben messzire túl nem szárnyalja? Pillantsunk vissza az 1868 előtt való tanítóképzés mikéntjére és csakhamar rátalálunk a dolog nyitjára. 1868 előtt tudvalevőleg 4 gimnazialis vagy 2 reálosztályt végzett ifjak vétettek föl a 2 évi tképezdei kurzusra. A képezdékbe lépők túlnyomó része azonban középtanodai előtanulmányain kívül még néhány nagybecsű kelléket hozott rendszerint magával : u. n. arravalóságot (ambitiót) és zenebeli ismereteket. Ez utóbbiakat, egyes lelkes tanítóknál szerezték meg maguknak, kiknél egynéhány évet töltöttek azon őzéiből, hogy általuk a tanítói pályára előkészíttessenek. Az arravalóságot illetőleg pedig jólélekkel azt állíthatom több mint húszévi tanítóképezdei tanárkodásom alatt, szerzett tapasztalataim alapján, hogy ez jelenleg már jóformán kiveszendőben van és csak kivételesen mutatkozik képezdébe lépő jelenlegi jelöltjeinknél, holott 1868 előtt kivételek azok voltak, kik nem birtak kellő hivatásszeretettel és arra valósággal. Hogy ezen szomorúan megváltozott viszonyoknak nem átképezdék okai, azt készséggel megengedem, (a hiba t. i. korunk materialisztikus világnézetében rejlik), mindamellett a tények el nem tagadhatók, és bizonyításra nem szorul, hogy a tanítói pályán hivatásszeretet nélkül boldogulni és közmegelégedéssel működni teljes lehetetlenség. Nagyon is igazak Szatmár tudós és lelkes főpapjának azon. egyházmegyéje tanítóihoz intézett szavai, hogy a néptanítói pályán a tehetséget jórészben buzgalom pótolhatja, míg ellenben a buzgalmat tehetséggel semmikép sem pótolhatjuk. Ennélfogva főkötelessége a képezdei oktatásnak, hogy a idealizmust növendékeiben fölébressze és a hivatásszeretet szivükben éleszsze. Az 1868 előtt való képezdékben nem nyújtottak valami tágkörű elméleti oktatást, a helyett a fősúlyt a módszertanra és a gyakorlati tanításra fektették, úgy hogy — példák rá az idősb néptanítók szakavatottsága és buzgalma a tanításban — mindenki otthonosságot szerzett az elemi iskolákra előírt tantárgyak kezelésében, különösen a nyelvoktatásban, hová az irvaolvasás, a szemlél