Népiskolai Tanügy, 1892 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1892-03-26 / 13. szám

EGER, március 26. 1892. 13. szám. Huszonkettedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, ROZSNYÓ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-, BESZTERCZE­­BÁNYA-EGYHÁZMEGYEI R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. Az előfizetési feltételeit : Megjelen minden szombaton. i Pályázati közlésért: ; Egész évre . . . ..... . 5 írt. A szerkesztő lakása és a kiadó hivatal: tiz sorig, először 1 frt. másod vagy harmadszor 1 . Szegényebb ellátású iskolák és tanítok ar-le- Eger, ers. îinevek­-int., hová minden küldemény 50—50 kr. ; tiz soron túl először 2 frt, azután ; < engedésben részesü­lnek. intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. . 1 1 frt fizetendő , előlegesen beküldve.­­ Magyarország herczegprimásának a Szertt-István-társulat XXXIX. nagygyűlését meg­­nyitó beszéde. -t­­­isztelt Nagygyűlés ! Midőn hivatásomnál fogva ^t" e díszes helyet elfoglalni és e magasztos czélú társulatnak nagygyűlését megnyitni szerencsém van, mindenek előtt bő szeretettel üdvözlöm önöket tisz­telt uraim, mint a ken. kato­. eszme és a magyar nemzeti élet­ valláserkölcsi érdekeinek munkásait. Alkalom és időszerűnek vélem nyilatkozni né­hány oly fontos kérdésről, melyek a közvéleményt évek óta foglalkoztatják és a kától, egyház úgy belső, mint külső viszonyait lényegesen érintik. Azzal kezdem, hogy a kától, egyház maga is társulat — világtársulat s mint ilyen minden üdvös társulati eszmének első szülő anyja és nevelő daj­kája mindazon társulatoknak, melyek szent czéljaira működnek , továbbá, hogy feladata lényegileg min­dig ugyanaz, csakhogy e feladat megoldási módja az idők viszonyai és követelményei szerint változik. Ugyanis a történelem tanúsága szerint minden század meghozta a maga irányát, melyhez alkalma­zotton kell az egyháznak is föllépni s az emberi­ség üdvére munkálkodni ; s tudatában lévén annak, hogy az Evangélium isteni fényével megvilágított értelem biztos haladást tett az ismeretekben, kell , hogy a kor tudományos vívmányaival megbarátkoz­zék és ezeket megszentelve a maga javára, az em­beriség közös boldogítására használja fel. Társulatunkat is a kor szüksége hozta létre, hogy valláserkölcsi irányban kifejtett működése által egyúttal nemzeti kultúránknak terjesztésére is szol­gáljon. Nincs nemesebb szolgálat a szellem szolgálatá­nál. E munkában az áldás és béke malasztja rejlik. Minél több világosságot gyújtunk az elmékben, an­nál képesebbé tes­szü­k azokat az igazság keresésére és befogadására , és minél intenzívebb vágyat kel­tünk a szivekben az igazság birása és követése iránt, annál közelebb hozzuk azokat az abszolút Igazsághoz , az Istenhez. A Szent-István-társulat is áldásos munkát vé­gez, midőn a vallási eszmék és a tudás számára tért foglal e l irodalmunkban. Ezen tevékenysége nemzeti kultúránk termé­kenységi erejét fokozza, erkölcsi életünket tisztítja, közművelődésünk tartalmát gazdagítja, körét kiegé­szíti. Haladjunk továbbra is czéltudatos buzgalommal a kitűzött és eddig is járt ösvényen előre, hisz e társulat méltán dicsekedhetik azzal, hogy nehéz idők heves zaja, a szenvedélyek erős felindulásai között is meg tudta őrizni irodalmában a méltóságteljes hig­gadtságot. Távol tudta magát tartani az egyéni ér­dekek és napi vélemények izgalmaitól; törekvése­iben, működésében soha sem volt alanyilag irány­­zatos, soha sem vetette le magáról a keresztény tü­relem és szeretet palástját. E dicséretes magatartását annál nagyobb elis­meréssel hangsúlyozom ; minél sajnosabban látom a kától, irodalomba belopódzását azon másik irány­nak , a­melynek következményeit és hatásait nem nézhetjük aggodalom nélkül. Mig egyrészről szükséges, hogy igazaink és jo­gaink mellett a sajtóban is tért foglaljunk; mig egy­részről jogos, hogy egyházunk érdekeinek, szabad­ságának, dogmáinak sérthetetlenségét védelmezzük, másrészről a védelem nem lépheti túl a védeni szán­dékolt érdekek belső törvényeinek, természetének és szellemének határait.

Next