Népművelés, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
gi o TIGNAPitu Aki Szabolcs megyét csak mostanában ismerte meg, annak kevés fogalma lehet arról hogy milyen mélyről kellett elindulni itt 13 évvel ezelőtt, hogy a falvak és a tanyák lakossága a művelődésügy fejlődésében elérje azt a szintet, amelyen ma áll. Szabolcs—Szatmár megye a felszabadulásig a földbirtokosok, a dzsentrik kizsákmányoló tevékenységének szinte korlátlan vadászterülete. Kevés helyen volt oly égbekiáltó az ellentét az urak gazdagsága, fényűzése és a sok-sok tízezer nincstelen, nagycsaládos földönfutó zsellér, konvenciós cseléd élete között. A sok nélkülözés, a kevés és egyoldalú táplálkozás következtében, tudatlanságtól, babonáktól terhelten, hiedelmek világában ezerszámra haltak meg dolgozóink a pusztító népbetegségekben. A történelem folyamán itt megyénkben is sokszor próbálta felemelni fejét az elnyomott nép, nem egyszer fegyvert is fogott kiáltó igazságtalanságok megszüntetéséért. Népünk sohasem szűnt meg égően vágyódni a szabadság, a boldogabb, az emberibb élet után. Nem nehéz elképzelni, hogy ily nyomorúságos gazdasági helyzetben a kulturális színvonal siralmas volt. A művelődési intézmények száma kevés, a kultúra tartalma átitatódik nacionalizmussal, sovinizmussal, klerikalizmussal Tudatosan ferdítették el a történelmi tényeket, valamint a néppel együtt érző írók, költők, művészek és tudósok haladó gondolatait. Sehol az országban annyi írás és olvasástudatlan ember nem élt, mint Szabolcsban. Egyes járásokban, mint például a nagy kállói, minden harmadik ember analfabéta volt. A népiskolák hat osztályát kevés gyermek végezhette el. Az iskolák száma, állapota, felszerelése rossz volt. Egyegy tanítóra sokszor 110—s 120 gyermek jutott. A megye középiskoláiba alig járt munkás-paraszt származású tanuló, arányuk mindössze 4,2 százalék. A községek művelődési otthonnal, könyvtárral, mozival nem rendelkeztek s ha volt is egy-két helyütt, az sem szolgálta a nép ügyét. De sokat tudnának beszélni a kulturális elmaradottságról, a tehetséges gyermekek merész reményeinek porbahullásáról az öreg szabolcsi tanítók! Évszázadok harcát, vágyait és reményeit váltotta valóra az 1945-ös felszabadulás. Megszűnt az éhezés, a létbizonytalanság, a holnaptól való rettegés és elindult megyénk a gazdasági fellendülés útján. Már látni lehet a szabolcsi falvak jövőképét. Itt vannak és napról-napra erősödnek a virágzó mezőgazdasági kultúra, a jobb élet hordozói, a termelőszövetkezetek. A szabolcsi falu képe külsőleg is megváltozott. Új, cseréptetős, kőlábas, egészséges lakásokból új utcák nyíltak. Eddig még soha nem látott középületeik, s közöttük a művelődés otthonai teszik szebbé a falu külső arculatát. Az emberek tanácskoznak, tervezgetnek a holnapról, a jövőről, a még szebb és kulturáltabb életről. Számtalan kezdeményezés indul útjára, amely előnyösen formálja a falu külső és belső képét. Itt új művelődési házat avatnak, ott óvodát nyitottak, amott az új mozinak örül a falu népe. Kulturális forradalom zajlik megyénkben. A kulturális intézmények száma megsokszorozódott Megyénk jelenleg 234 községe közül 138-ban művelődési otthon, 234-ben falusi könyvtár működik, 23 marinás és 158 keskenyfilmű mozi szórakoztatja dolgozóinkat. A műkedvelő csoportok száma majd félezer. Népi együttesek alakultak. Az elmúlt évben a művelődési otthonokban és az iskolákban 5284 ismeretterjesztő előadás hangzott el, melyet 303 ezer dolgozó hallgatott meg. 52 ezüst-kalászos tanfolyam működött és most is 100 ilyen tanfolyamunk indul. Ifjúsági és akadémiai előadássorozatokat tartunk, megkíséreljük feleleveníteni az elmúlt évek gazdag tapasztalatai alapján a bentlakásos népfőiskolákat. Tavaly nagysikerű fesztivál volt a művészeti csoportok részére. Folyik a népdalgyűjtés. Nyírbátorban falusi, Kisvárdán iskolai múzeum létesült. Ilyen falusi múzeum létesítésére Vásárosnamény is igényt tart. Megnőtt dolgozóink kulturális igénye. Lassan ezzel lépést sem tudunk tartani, pedig az elmúlt 13 esztendő alatt nagyon sokat fejlődött megyénk. Igaz, hogynálunk országunk egyes fejlettek vidékeihez viszonyítva még sok vonatkozásban lemaradás tapasztalható. Sok mindent kell létrehoznunk még, hogy az országos átlagot elérhessük. A párt és a kormány segítségével, dolgozóink egyre jobban kibontakozó aktivitásával pótolni fogjuk lemaradásunkat, s tovább növeljük művelődési intézményeink számát. Az utóbbi két évben szép sikerrel haladtunk előre akulturális forradalom útján. Megyei, járási és községi szinten a párt-, tanács és tömegszervezeteink sokkal behatóbban foglalkoznak művelődési kérdésekkel. Meggyőződésem, hogy az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek további széleskörű ismertetése újabb erőteljes lendületet ad az oktatással, népműveléssel való foglalkozásnak, elsősorban tartalmi vonatkozásban. Az irányelvekben lefektetett célkitűzések megvalósítása, a szocialista tartalmú kultúra megteremtése nagyon sok harcot és munkát igényel. Harcot a reakciós maradványok ellen, harcot a művészeti öncélúság ellen. Világnézetileg szilárd állásfoglalásokra, egészséges és segíteni akaró vitákra van szükség. Ne csak szűk körben vitatkozzanak egyesek: kérjük ki a munkások, a dolgozó parasztok véleményét, mérjük fel pontosan igényeiket, mérlegeljük alaposan a szocialista ember formálásához szükséges eszközöket, módszereket, tartalmi kérdéseket. Elemezzük részletesen azt, hogy a kultúra eszközeivel hogyan tudjuk elősegíteni a falu szocialista fejlődését, az emberek gondolkodásának formálását. Az a szándékunk, hogy megyénk 15 éves kulturális fejlesztési tervét és annak részleteit is széleskörű vitára bocsájtjuk. Tervünknek tükröznie kell a szocializmus építésével együttjáró kulturális igények kielégítését, üzemi munkásaink, dolgozó parasztjaink, értelmiségi dolgozóink véleményét, hasznos javaslatait, az egyes szakterületek legjobb művelőinek véleményével együtt. Az előttünk álló művelődési feladatok jó elvégzése múlhatatlanná teszi a kultúra munkásainak, terjesztőinek alapos és sokoldalú továbbképzését, mind ideológiai, mind pedig szakmai téren. Megyénkben erre nézve vannak hasznos kezdeményezések (karvezetők, tudományos ismeretterjesztők, színjátszók bentlakásos továbbképzése stb.) Céltudatos, tervszerű ,kulturális munkára van szükség. Ennek megvalósítása érdekében kezd kialakulni a különböző szakigazgatási szervek és tömegszervezetek tevékenységének összhangbahozása, és közöttük kialakuló közös tapasztalatcserék. A kulturális munka tervszerű irányításán van még sok javítani való. Az ismeretterjesztésben például az egységes témakörök mellett több helyet kell biztosítani a helyileg meglévő politikai, gazdasági, egészségügyi és kulturális hibák felszámolását célzó munkának. Kísérletezünk az ifjúság és a felnőtt dolgozók kulturális nevelésének tudományos módszereivel is. E kérdésekkel foglalkozó bizottsá