Népművelés, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

gi­ o TIGNAPitu A­ki Szabolcs megyét csak mosta­nában ismerte meg, annak ke­vés fogalma lehet arról hogy milyen mélyről kellett elindulni itt 13 évvel ezelőtt, hogy a falvak és a tanyák lakossága a művelődésügy fejlődésében elérje azt a szintet, ame­lyen ma áll. Szabolcs—Szatmár megye a fel­­szabadulásig a földbirtokosok, a dzsentrik kizsákmányoló tevékenysé­gének szinte korlátlan vadászterüle­te. Kevés helyen volt oly égbekiáltó az ellentét az urak gazdagsága, fény­űzése és a sok-sok tízezer nincste­len, nagycsaládos földönfutó zsellér, konvenciós cseléd élete között. A sok nélkülözés, a kevés és egyoldalú táp­lálkozás következtében, tudatlanság­tól, babonáktól terhelten, hiedelmek világában ezerszámra haltak meg dolgozóink a pusztító népbetegségek­ben. A történelem folyamán itt me­gyénkben is sokszor próbálta fele­melni fejét az elnyomott nép, nem egyszer fegyvert is fogott kiáltó igaz­ságtalanságok megszüntetéséért. Né­pünk sohasem szűnt meg égően vá­gyódni a szabadság, a boldogabb, az emberibb élet után. Nem nehéz elképzelni, hogy ily nyomorúságos gazdasági helyzetben a kulturális színvonal siralmas volt. A művelődési intézmények száma kevés, a kultúra tartalma átitatódik nacionalizmussal, sovinizmussal, kle­ri­kalizmussal Tudatosan ferdítet­ték el a történelmi tényeket, vala­mint a néppel együtt érző írók, köl­tők, művészek és tudósok haladó gon­dolatait. Sehol az országban annyi írás és olvasástudatlan ember nem élt, mint Szabolcsban. Egyes járásokban, mint például a nagy kállói, minden harmadik ember analfabéta volt. A népiskolák hat osztályát kevés gyer­mek végezhette el. Az iskolák száma, állapota, felszerelése rossz volt. Egy­­egy tanítóra sokszor 110—s 120 gyer­mek jutott. A megye középiskoláiba alig járt munkás-paraszt származású tanuló, arányuk mindössze 4,2 százalék. A községek művelődési otthonnal, könyvtárral, mozival nem rendel­keztek s ha volt is egy-két helyütt, az sem szolgálta a nép ügyét. De sokat tudnának beszélni a kul­­turális elmaradottságról, a tehetsé­ges gyermekek merész reményeinek porbahullásáról az öreg szabolcsi ta­nítók! É­vszázadok harcát, vágyait és re­ményeit váltotta valóra az 1945-ös felszabadulás. Megszűnt az éhezés, a létbizonytalanság, a hol­naptól való rettegés és elindult me­gyénk a gazdasági fellendülés útján. Már látni lehet a szabolcsi falvak jövő­képét. Itt vannak és napról-nap­ra erősödnek a virágzó mezőgazda­­sági kultúra, a jobb élet hordozói, a termelőszövetkezetek. A szabolcsi falu képe külsőleg is megváltozott. Új, cseréptetős, kőlábas, egészséges lakásokból új utcák nyíltak. Eddig még soha nem látott középületeik, s közöttük a művelődés otthonai te­szik szebbé a falu külső arculatát. Az emberek tanácskoznak, tervezget­nek a holnapról, a jövőről, a még szebb és kulturáltabb életről. Szám­talan kezdeményezés indul útjára, amely előnyösen formálja a falu kül­ső és belső képét. Itt új művelődési házat avatnak, ott óvodát nyitottak, amott az új mozinak örül a falu né­pe. Kulturális forradalom zajlik me­gyénkben. A kulturális intézmények száma megsokszorozódott Megyénk jelenleg 234 községe közül 138-ban művelődési otthon, 234-ben falusi könyvtár működik, 23 marinás és 158 keskenyfilmű mozi szórakoztatja dolgozóinkat. A műkedvelő csoportok száma majd félezer. Népi együttesek alakulta­k. Az elmúlt évben a mű­velődési otthonokban és az iskolák­ban 5284 ismeretterjesztő előadás hangzott el, melyet 303 ezer dolgozó hallgatott meg. 52 ezüst-kalászos tanfolyam működött és most is 100 ilyen tanfolyamunk indul. Ifjúsági és akadémiai előadássorozatokat tar­tunk, megkíséreljük feleleveníteni az elmúlt évek gazdag tapasztalatai alapján a bentlakásos népfőiskolákat. Tavaly nagysikerű fesztivál volt a művészeti csoportok részére. Folyik a népdalgyűjtés. Nyírbátor­ban falusi, Kisvárdán iskolai mú­zeum létesült. Ilyen falusi múzeum létesítésére Vásárosnamény is igényt tart. Megnőtt dolgozóink kulturális igé­nye. Lassan ezzel lépést sem tudunk tartani, pedig az elmúlt 13 esztendő alatt nagyon sokat fejlődött me­gyénk. Igaz, hogy­­nálunk országunk egyes fejlettek vidékeihez viszonyít­va még sok vonatkozásban lemara­dás tapasztalható. Sok mindent kell létrehoznunk még, hogy az országos átlagot elérhessük. A párt és a kor­mány segítségével, dolgozóink egyre jobban kibontakozó aktivitásával pótolni fogjuk lemaradásunkat, s to­vább növeljük művelődési intézmé­nyeink számát. A­z utóbbi két évben szép sikerrel haladtunk előre a­­kulturális forradalom útján. Megyei, já­rási és községi szinten a párt-, tanács és tömegszervezeteink sokkal beha­tóbban foglalkoznak művelődési kér­désekkel. Meggyőződésem, hogy az­ MSZMP művelődéspolitikai irányel­veinek további széleskörű ismerteté­se újabb erőteljes lendületet ad az oktatással, népműveléssel való fog­lalkozásnak, elsősorban tartalmi vo­natkozásban. Az irányelvekben le­fektetett célkitűzések megvalósítása, a szocialista tartalmú kultúra megte­remtése nagyon sok­ harcot és mun­kát igényel. Harcot a reakciós ma­radványok ellen, harcot a művészeti öncélúság ellen. Világnézetileg szilárd állásfogla­lásokra, egészséges és segíteni akaró vitákra van szükség. Ne csak szűk körben vitatkozzanak egyesek: kér­jük ki a munkások, a dolgozó pa­rasztok véleményét, mérjük fel pon­tosan igényeiket, mérlegeljük alapo­san a szocialista ember formálásá­hoz szükséges eszközöket, módszere­ket, tartalmi kérdéseket. Elemezzük részletesen azt, hogy a kultúra esz­közeivel hogyan tudjuk elősegíteni a falu szocialista fejlődését, az em­berek gondolkodásának formálását. Az a szándékunk, hogy megyénk 15 éves kulturális fejlesztési tervét és annak részleteit is széleskörű vi­tára bocsájtjuk. Tervünknek tükröz­nie kell a szocializmus építésével együttjáró kulturális igények kielé­gítését, üzemi munkásaink, dolgozó parasztjaink, értelmiségi dolgozóink véleményét, hasznos javaslatait, az egyes szakterületek legjobb művelői­nek véleményével együtt. Az előttünk álló művelődési fela­datok jó elvégzése múlhatatlanná te­szi a kultúra munkásainak, terjesz­tőinek alapos és sokoldalú tovább­képzését, mind ideológiai, mind pe­dig szakmai téren. Megyénkben erre nézve vannak hasznos kezdeménye­zések (karvezetők, tudományos isme­retterjesztők, színjátszók bentlakásos továbbképzése stb.) Céltudatos, tervszerű ,kulturális munkára van szükség. Ennek meg­valósítása érdekében kezd kialakulni a különböző szakigazgatási szervek és tömegszervezetek­ tevékenységé­nek összhangbahozása, és közöttük kialakuló közös tapasztalatcserék. A kulturális munka tervszerű irányítá­sán van még sok javítani való. Az ismeretterjesztésben például az egy­séges témakörök mellett több helyet kell biztosítani a helyileg meglévő politikai, gazdasági, egészségügyi és kulturális hibák felszámolását célzó munkának. Kísérletezünk az ifjúság és a felnőtt dolgozók kulturális ne­velésének tudományos módszereivel is. E kérdésekkel foglalkozó bizottsá­

Next