Népművelés, 1970 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A népművelés — összefüggésben a társadalmi és gazdasági élet változásaival — átalakulóban van. Magában a művelődésben végbement változásokat is hosszan sorolhatnám. Most csak néhányra utalok: az iskolarendszer fejlődése, a tömegkommunikációs eszközök elterjedése, a szakmunkásképzés reformja mind olyan tényezők, amelyekkel számolnunk kell. Ú igények jelentkeztek a Népművelési Intézet munkájával kapcsolatosan is, s arról szeretnék most beszámolni, hogyan igyekszik megfelelni intézetünk az új követelményeknek, s milyen elképzeléseink vannak a jövőre. Abból kiindulva, hogy a művelődés rendkívül öszetett folyamat — így ennek szervezése, irányítása is az —, s korábban e munka tudományos igényű vizsgálata, elemzése, elméleti általánosítása nem volt megfelelő mértékű, az intézet az elmúlt években hozzákezdett a népművelés egy-egy területének alaposabb értékeléséhez, a művelődés mozzanatainak részletes vizsgálatához, a külföldi tapasztalatok rendszeresebb átvételéhez. E munka néhány eredménye tanulmányokban és oktatási jegyzetekben már napvilágot látott. Így pl. a Népművelési Értesítőben találkozhatnak az olvasók a munkájukhoz kapcsolódó filozófiai, pedagógiai, szociológiai írásokkal; nyomdában van egy tanulmánykötetünk, amely a szabadidő-vizsgálatok eredményeit ismerteti; jegyzet jelent meg a népművelés pedagógiai és pszichológiai vonatkozásairól. Legújabban megkíséreltük feldolgozni népművelők számára a vezetéselmélet hazai eredményeit egy tanfolyam és egy kiadvány keretében. A külföldi népművelésről tájékoztatja az olvasót A népművelés külföldön című periodika. Az elméleti kutatásnak azonban sem a személyi, sem az anyagi feltételei nem elegendőek; a mi tevékenységünket megalapozó átfogó kutatások a tudományos intézetekben csak elvétve folynak; a hasonló vizsgálatokat végző intézményekkel esetleges a koordináció. Reméljük, hogy az országos konferencia hatására a következő években fontosságának megfelelő helyre kerül a népművelési kutatás; ezt egyaránt követeli az egyetemi képzés, az irányítás és a gyakorlat. A gyakorló népművelők is érdeklődnek az elméleti eredmények iránt; ezt mutatják a Népművelési Értesítőről rendezett ankétok, ilyen igényt nyilvánít sok fiatal szakképzett népművelő is. Kedvük van a kutatómunkához is — bizonyítja ezt legutóbb meghirdetett pályázatunk eredménye is (lásd e számunk 6-ik lapján). Az intézet fő feladata a módszertani kérdések kidolgozása, a gyakorlati tapasztalatok általánosítása, terjesztése, a világnézeti-politikai nevelés, az általános műveltség, a műszaki, a mezőgazdasági propaganda népművelési lehetőségei, a művészeti nevelés, a műkedvelés területén. Bonyolítja a feladatot, hogy mindezt nem általában, hanem specializáltan várják tőlünk az irányító szervek és a gyakorló népművelők. Egy cikkben mindezt még áttekinteni sem lehet egészen, ehelyett megkísérlem vázolni azokat a módszereket, tevékenységi formákat, amelyek az utóbbi években alakultak ki intézetünk munkájában. A _ _ _ akcióit, a módszertani, sőt sokszor a továbbképzési feladatokkal összhangban végezzük. Bizonyára sokan emlékeznek a Mezőgazdasági Vásár klubkönyvtár-pavilonjára, amelyik az intézménytípus kialakításával egyidejűleg bemutatta és propagálta azt, láthatták felszerelését, berendezését, és közben 12 szakmai tanácskozás, továbbképző foglalkozás, bemutató program és más rendezvény kapcsolódott a kiállításhoz. Hasonló eszköz volt a műszaki szakkörök és a „Csináld magad!” mozgalom fejlesztésére az 1968. és 1969. évi Budapesti Őszi Vásáron felállított pavilonunk megvalósítására összefogtunk a szövetkezeti iparral és a kereskedelemmel. Minél több ilyen alkalmat kell találnunk a nagy tömegeket vonzó események idején. A művészeti nevelés, a műkedvelői JELENTÉS HELYETT népművelés AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVELÉSI TANÁCS FOLYÓIRATA xvii. évfolyam 1. szám 1970. JANUÁR