Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
népművelés A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA XXIV. ÉVFOLYAM 1977. JANUÁR Az országgyűlés előtt (Részletek a közművelődési törvény vitájából) GYŐRI IMRE, az MSZMP KB titkára Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Voltak értékes kezdeményezések a közművelődési jogalkotásban korábban is, de most — az MSZMP KB-nak 1974. márciusi határozata és a XI. kongresszus állásfoglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak részletesebb kifejtése, külön törvénybe iktatása, amit alkotmányunk a közművelődésről leszögezett. Időszerűségen azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladataink pedig szükségessé, hogy a közművelődés ügyét legfelsőbb államhatalmi szervünk törvény megalkotásával is segítse. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társadalmunknak — és általában a szocialista társadalomnak — mélyebb, általánosabb törvényszerűsége fejeződik ki. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Ez a felismerés tükröződik az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveiben, az állami oktatás, valamint a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozataiban. Népünk kulturális színvonalának emelése politikai, gazdasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti programjának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal állapíthatta meg a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat, hogy „a szocialista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékenység". A kultúrának az a kettőssége és ellentéte, amelyet Lenin „a két kultúra” fogalmán értett, a szocialista világrendszer kialakulásával történelmi és világméreteket is öltött. A mai tőkés társadalomra jellemző az anyagi-technikai civilizáció és a kultúra szétszakadása, az úgynevezett elit- és tömegkultúra kettőssége. Van, születik kulturális érték — szocialista érték is — ezekben a társadalmakban, de a rendszer ellenében, a „másik kultúra” talaján, és csak nagy ellenállással megküzdve, viszonylag szűk rétegekhez juthat el. Ezzel a dekadens tendenciával szemben a szocializmus az anyagi kultúra, a gazdasági-termelési kultúra, másfelől a legtágabb értelemben vett szellemi kultúra összekapcsolására, ezzel együtt az elit- és a tömegkultúra kettősségének felszámolására hivatott társadalom. A szocializmusnak csaknem hat évtizedes léte, fejlődése történelmi és egyetemes érvénnyel bizonyította ezt. Ha a két világrendszer életmódbeli versenyéről beszélünk, az nem az egy úton igyekvők „ki kit előz meg?” kérdése: más minőségek mérkőznek itt. A szocializmus fölényének egyik fontos jellemzője éppen az, hogy jóllehet, rendkívül nagyra becsüli és ösztönzi a szakműveltséget, nálunk a kultúra nem marad meg a gazdaság, a termelés, a tudományos-technikai haladás közvetlen céljainak alárendelt szerepben. A szocialista kultúra nem választja külön a termelő és a z