Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

­ népművelés A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA XXIV. ÉVFOLYAM 1977. JANUÁR Az országgyűlés előtt (Részletek a közművelődési törvény vitájából) GYŐRI IMRE, az MSZMP KB titkára Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtár­sak! Voltak értékes kezdeményezések a közművelődési jogalkotásban korábban is, de most — az MSZMP KB-nak 1974. márciusi határozata és a XI. kongresszus állásfoglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak részletesebb kifejtése, külön törvénybe iktatása, amit alkotmányunk a közművelődésről leszögezett. Időszerűsé­gen azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladataink pedig szükségessé, hogy a közművelődés ügyét legfelsőbb ál­lamhatalmi szervünk törvény megalkotá­sával is segítse. A közművelődés ügyének előtérbe ke­rülésében társadalmunknak — és általá­ban a szocialista társadalomnak — mé­lyebb, általánosabb törvényszerűsége fe­jeződik ki. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész folyamata elválaszthatatlan a lenini­ kulturális forradalomtól. Ez a felismerés tükröződik az MSZMP KB tudomány­­politikai irányelveiben, az állami oktatás, valamint a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határo­zataiban. Népünk kulturális színvonalának eme­lése politikai, gazdasági, társadalmi cél­jaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti prog­ramjának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal álla­píthatta meg a párt XI. kongresszusán el­fogadott programnyilatkozat, hogy „a szocialista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékeny­ség". A kultúrának az a kettőssége és ellen­téte, amelyet Lenin „a két kultúra” fogal­mán értett, a szocialista világrendszer ki­alakulásával történelmi és világméreteket is öltött. A mai tőkés társadalomra jel­lemző az anyagi-technikai civilizáció és a kultúra szétszakadása, az úgynevezett elit- és tömegkultúra kettőssége. Van, szü­letik kulturális érték — szocialista érték is — ezekben a társadalmakban, de a rendszer ellenében, a „másik kultúra” ta­laján, és csak nagy ellenállással meg­­küzdve, viszonylag szűk rétegekhez jut­hat el. Ezzel a dekadens tendenciával szem­ben a szocializmus az anyagi kultúra, a gazdasági-termelési kultúra, másfelől a legtágabb értelemben vett szellemi kultúra összekapcsolására, ezzel együtt az elit- és a tömegkultúra kettősségének felszámolá­sára hivatott társadalom. A szocializmus­nak csaknem hat évtizedes léte, fejlődése történelmi és egyetemes érvénnyel bizo­nyította ezt. Ha a két világrendszer élet­módbeli versenyéről beszélünk, az nem az egy úton igyekvők „ki kit előz meg?” kérdése: más minőségek mérkőznek itt. A szocializmus fölényének egyik fontos jellemzője éppen az, hogy jóllehet, rend­kívül nagyra becsüli és ösztönzi a szak­­műveltséget, nálunk a kultúra nem ma­rad meg a gazdaság, a termelés, a tudo­mányos-technikai haladás közvetlen cél­jainak alárendelt szerepben. A szocialista kultúra nem választja külön a termelő és a­ z

Next