Népművelés, 1979 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
mogyban 36, Szolnokban 33, Tolnában 33 művelődési otthont támogattak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentősebb számú közös fenntartású intézmény csak ott található, ahol a pártszervezetek, a tanácsok, a gazdasági egységek át az intézmények vezetői felismerték az együttműködés fontosságát, az anyagi erők összefogásának hasznosságát, másrészt szorgalmazták, szervezték a közös fenntartást. Többet és színvonalasabban! A vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a közös fenntartással megnövekedő anyagi lehetőség jobb működési körülményeket teremt, s így a művelődési otthonok fokozottabban a nevelő-művelő feladatokra összpontosíthatják erőiket. Néhány példa: a lajosmizsei Ódry Árpád Művelődési Ház munkája két mezőgazdasági termelőszövetkezet és két üzem támogatásának hatására klubokkal, előadássorozatokkal, tanulmányi kirándulások szervezésével vált sokrétűbbé. Nagylakon a Dózsa György Művelődési Ház a Kenderfonótól kapott támogatás eredményeként színház- és tárlatlátogatásokkal, filmesztétikai előadássorozattal, szocialista brigádok klubja, ifjúsági klub, könyvbarátkör, barkácsszakkör működtetésével gazdagította tevékenységét. A váci járásban bővült a munkások művelődésével való foglalkozás, a ráckevei és a ceglédi járásban a téeszekkel való együttműködés a mezőgazdasági dolgozók kulturális ellátásának javulását hozta. Összességében megállapítható, hogy a közös fenntartású művelődési otthonok tevékenysége színvonalasabbá, sokrétűbbé vált, erősödtek közösségeik, növekedett rendezvényeik száma, változatosabb lett az ismeretterjesztés, kiszélesedett működési területük, bővültek társadalmi kapcsolataik , programjukban nagyobb arányban kaptak helyet a termelést és a mindennapi gyakorlatot szolgáló alkatnak. Az egyes intézmények munkája között természetesen jelentős különbségek tapasztalhatók. A közös fenntartás nem mindenható, nem tudja egyik napról a másikra megszüntetni a kiindulási helyzet hiányosságait. Hosszú, következetes, szakszerű munka szükséges ahhoz, hogy a megnövekedett anyagiak éreztessék jótékony hatásukat Hiszen az anyagiak csak egyik feltételét alkotják a hatékony közművelődési munkának. Hátráltató tényezők Mi segíti, illetve mi akadályozza a közös fenntartás gyorsabb terjedését? A hosszadalmas, teljes áttekintés helyett csak néhány főbb problémára utalok. A közös fenntartás szélesebb körű bevezetését gátolja, hogy az e kérdéssel foglalkozó rendeleteket, határozatokat, szabályozókat sokszor még az illetékes vezetők sem ismerik, vagy nem fordítanak gondot alkalmazásukra. A megfelelő ismeretek hiánya az egyik oka olyan véleményeknek, mint például: szükségből csinálunk erényt", ,közös lónak túrós a háta", jobb az egy kalap" stb. Ezeket a megállapításokat — nem egyszer rossz tapasztalatokon alapuló igazságtartalmuk ellenére — cáfolja az a több száz jól működő közös fenntartású művelődési otthon, amely évek óta tevékenykedik a működési területén élők műveltségének gyarapításán, szabad idejük hasznos és kulturált eltöltésén. Akadályozó tényező, hogy a művelődési otthonok vezetői sokszor nem megfelelő partnerei a vállalati, szövetkezeti vezetésnek. Ennek egyik oka az, hogy a népművelők jelentős hányadának hiányos a felkészültsége (1977-ben a művelődési otthonokban 1178 képesítés nélküli és csak 642 felsőfokú szakképesítésű dolgozó volt). A másik ok az, hogy többségük túlságosan fiatal. Különösen a községekben van sok csak érettségizett, 20 — 24 éves intézményvezető. Ha az intézmény — munkatársai kellő hozzáértésének hiánya vagy egyéb ok miatt - nem képes megfelelni a vállalt feladatoknak, lejáratja a közös fenntartás ügyét. Az előbbi kérdésnek van egy másik összefüggése is. Sajnos, főként szemléleti okokból még az élenjáró megyékben is sok a formális vonás a közös fenntartásban. „Fizetünk valamit, és részünkről el van intézve a dolog." Az ekként vélekedő vezetők még nem érzik a felelősséget dolgozóik művelődéséért, valójában nem igénylik a támogatott intézmény segítségét, gyakran az adott összeg sorsával sem törődnek. A kapcsolat abban merül ki, hogy a művelődési otthonban kívánják megtartani a közgyűléseket, az üzemi rendezvényeket. A közös fenntartás ilyen esetben nem együttes munkát jelent, hanem csak „közös kalapot”, amelynek összegével a művelődési otthon vezetője saját belátása és felkészültsége szerint gazdálkodik. A helyzetet bonyolítja, hogy nem kevés az olyan gazdasági vezető sem, aki egyáltalán nem tartja feladatának a művelődési otthon anyagi támogatását. A közös fenntartás terjedését nehezíti egyes üzemek, szövetkezetek elkülönülési törekvése. Esetenként gondot okoz a különböző szervek és intézmények egészségtelen versengése is. „Ezen a téren szemléletváltozásra van szükség — állapította meg a Pénzügyminisztérium korábbi beszámolója —, mert az önállóság helytelen alkalmzása sérti mind a kulturális, mind a gazdasági érdekeket." A problémák ott oldódnak meg, ahol a népművelők felmérik a lakóhely, a gazdasági egység stb. dolgozóinak igényeit, ahol a vállalat, a szövetkezet művelődési bizottsága részt vállal a közös cselekvésből, ahol a gazdasági vezetők igényt támasztó, együtt gondolkodó, segítő partnerei a népművelőknek. Természetszerűleg nehezebben alakul ki a gyenge szövetkezetekké való kapcsolat. Az ilyen téeszek sokszor a megkötött szerződés ellenére sem utalják át a vállalt támogatást. A művelődési otthon így nem tehet mást, mint hogy elhagyja a rendezvényeket, feloszlatja a közösségeket stb. Pedig évek munkája szükséges ahhoz, hogy újjáalakuljanak a megszűnt klubok, énekkarok, irodalmi színpadok. A vállalati központoktól távol eső gyáregységeknek a vállalati központok nem mindig biztosítják az elégséges kulturális támogatást, így ez utóbbiak ha akarnak se tudnak bekapcsolódni a közös fenntartásba. Az újonnan létesített telephelyeken pedig — érthetően — esztendőkig a szociális ellátottság áll az első helyen. Sokat kell még tenni az irányítás valamennyi szintjén azért, hogy megvalósuljanak az 1/1976. (II. 28.) OKTE számú határozatban foglaltak: „A helyi közművelődési intézmények és művelődési közösségek fenntartásában, támogatásában valamennyi érdekelt vállalat és szövetkezet vegyen részt. A támogatás mértékét mindenekelőtt a társadalmi érdek, valamint a gazdasági egységek lehetőségei határozzák meg." Nem cél, hanem eszköz Az összefogás egyik fő iránya a művelődési otthonok korszerűsítése: a beruházás, felújítás, bővítés. A korszerűtlen körülmények felszámolása, a modernizálás persze nem egy szerv feladata. (A fejlesztésnek ezzel az irányával ezúttal nem foglalkozom.) Az együttműködés másik fő iránya a művelődési otthonok lehetőségeinek jobb kihasználása mindazok részéről, akiknek nincs saját intézménye, de felelősek dolgozóik, illetve a lakókörzetben élők művelődéséért. Ez esetben indokolt és szükséges az adott művelődési otthonra támaszkodni, és kölcsönösen előnyös megállapodásban — közös fenntartási szerződésben — rögzíteni az együttműködés feltételeit. A jövőben csak ott érdemes közös fenntartásra gondolni, ahol megvannak hozzá a feltételek. Az intézményeknek és támogatóinak a közös feladatokat kell felismerniük, ezekhez megtalálniuk a legjobb formát (alapkérdés a helyi sajátosság )