Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

jutott el a jelenlegi helyzet összetevőinek megértéséhez és elfogadásához. Egyesek értetlenül állnak korábban tanult szilárdnak hitt tételekkel, többnyire illúzióikkal szemben. Nem kis hányad az, akinek tudatában mind a szocializmusról, mind a kapitalizmusról idealisztikus kép alakult ki: az előbbit a közeli és távoli célok keveredése, a szocializmus vulgáris értelmezése, az utóbbit pedig a kapitalizmus problémamentes szemlélete, a negatív je­lenségek figyelmen kívül hagyása jellemzi. A valóságos helyzet kritikus feltárása azt mutatja, hogy a közművelődésben dolgozók körében egyrészt -különösen a fiatal szakembereknél-a marxizmus-leni­­nizmus vonzásának csökkenése tapasztalható; másrészt a vallásos világnézet felerősödése; harmadrészt a szo­cializmus különböző változatainak jelentkezése. Az e területen folyó ideológiai munka során egyszerre talál­kozhatunk az ideológiai „éhség" és „restség", az ideoló­giai kérdések iránti érdeklődés és a teljes vagy látszatkö­zömbösség jelenségével. A közművelődés egésze hordoz, kifejez valamilyen ideológiát, de különbséget kell tenni a „közvetlen" és a „közvetett" ideológiai hatás között. Például egy törté­nelmi témájú ismeretterjesztő előadás közvetlenül, míg egy diszkó-szám csak közvetve ideológiai hatású. Ez utóbbi elsődleges funkciója ugyanis a szórakoztatás, ugyanakkor szövege mindenképpen egy világszemléle­tet tükröz. „Közvetlen” és „közvetett" ideológia A „közvetlen" ideológiai hatást kifejtő területek-többek között - a tudományos ismeretterjesztés; az évfordulók­hoz, politikai eseményekhez kötődő rendezvények; a társadalomtudományokkal foglalkozó szakkörök, klu­bok, baráti társaságok. E sokszínű tevékenységből - a teljesség igénye nélkül - az ismeretterjesztés néhány ideológiai vonatkozását érintjük. Az ismeretterjesztés tartalma - a kutatóhelyek, az al­kotóműhelyek közreműködésével - a társadalmi és gaz­dasági változásoknak, a lakosság műveltségi szintjének megfelelően jócskán módosult. E munkában nagyobb figyelmet fordítanak a társadalom egészét érintő kérdé­sekre, a mindennapi kultúra elemeinek a népszerűsítésé­re. Az elmúlt években - számos ok következtében - a közgondolkodás középpontjába kerültek a nemzeti tu­dat, a nemzeti identitás kérdései, amelyeknek hatására emelkedett a történelmi, a politikai, a közgazdasági, a szociológiai stb. folyamatok megértését szolgáló isme­retek iránti igény. Ezt a szükségletet az ismeretterjesztés, a népszerű tudományos-, valamint a dokumentumfilm­gyártás felismerte, és általában jó színvonalon igyekezett kielégíteni. Természetesen az ismeretterjesztés tartalmá­nak változásai más minőségűek és mélységűek a társa­dalom-, illetve a természettudományok területén. A végzett munka jellegének népgazdasági áganként el­térő, de összességében jelentős átalakulása új követel­ményeket támasztott az egyén általános és szakművelt­ségével szemben, s ez hatott az ismeretterjesztés tartal­mára is. Ezek hatására megnőtt a természettudományos és még inkább az agrár és a műszaki tudnivalók iránti igény. Az ismeretterjesztés keretében szervezett beszél­getések, tanfolyamok, klubok stb. jó lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a párt politikájával, a marxizmus­­leninizmus ideológiájával a résztvevők egyre nagyobb számban és egyre mélyebben megismerkedjenek. Eze­ken a fórumokon a marxizmus tanításának és az attól idegen nézeteknek nyílt szembesítésével van mód a marxizmus igazságának konkrét bizonyítására. Termé­szetesen az olyan viták, amelyeknek módszere az érve­lés, a meggyőzés, sohasem az egyén ellen, hanem az emberekért folynak, ahogy József Attila írja: „érted ha­ragszom, nem ellened". Ezeken az ideológiai vitákon alapvető követelmény, hogy egyetlen kérdés, vélemény se maradjon válasz nélkül. Ebben a munkában döntő feladat hárul az előadókra, a pedagógusokra, a közmű­velődési szakemberekre stb.; az ő politikai műveltségük­től, általános és szakmai képzettségüktől, ideológiai fel­­készültségüktől és nem utolsósorban politikai elkötele­zettségüktől nagymértékben függ e fórumoknak a haté­konysága. A változásokkal azonban nem lehetünk minden szem­pontból elégedettek. Az ismeretterjesztés - különösen a szóbeli - gyakran fiktív szükségletekre alapoz. A terve­zést nem előzi meg a szükségletek és az igények elemzé­se, sokszor még a munkahelyi megrendelők körében sem. Az ajánlások többsége a szakemberek véleményét tükrözi. A politikai, társadalomtudományi ismeretnyúj­tásban a szocializmus egyes vélt vagy valóságos problé­máit helyenként felnagyítva tárgyalják. A történelem is­mertetése pedig gyakran leszűkül az évfordulókhoz, nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó tárgykörre. A mun­kahelyen folyó ismeretterjesztésben sokszor nem sikerül érvényesíteni azt a tényt, hogy a dolgozóknál - különö­sen a munkavállaló középgenerációknál - a szakmai oktatást kell az általános műveltség irányába tágítani, kiindulva a szakmából. Sajnos a pedagógiai felvilágosí­tás elmarad az élet követelményeitől, a tényleges igé­nyektől. Esetenként tudománytalan, áltudományos né­zetek is teret kaptak, amelyek iránt - ismereteink szerint - egyes társadalmi rétegekben fokozódott az érdeklődés. Vitára ad okot, hogy az ismeretterjesztés csak már kiforrott, tudományosan elfogadott tartalmakat közöl­jön-e (mint az iskola), vagy sajátos lehetősége, értéke a tudományok útkereséseinek közreadása. Álláspontunk az, hogy az ismeretterjesztésnek feladata ez is, az is, de az új, még kevésbé bizonyított eredményeket megfelelő arányban és szemlélettel kell bemutatni. Az arányok mellett a helyes látásmód kiemelését is fontosnak tart­juk, amely maga tudományos, alkotó, innovációs gon­dolkodásra nevelhet, formálja a világnézetet, segíti a szocialista erkölcs alakulását. A szórakozás megítélésében abból indulunk ki, hogy az társadalmi funkciókat is betöltő, természetes emberi tevékenység. Hozzásegít a munkaerő, az alkotókészség regenerálásához, a fizikai és pszichikai feszültségek ol­dásához, fontos szerepe van a harmonikus életvitel meg­gyökereztetésében. Többnyire áttételesen, viszonylag nagy hatásfokkal, tömegméretekben terjeszt pozitív vagy negatív ideológiai tartalmakat, hasznos vagy káros magatartásmintákat, divatokat, befolyásolja az életmó­dot, a közízlést és közgondolkodást. Segítheti a fiatalok társadalmi beilleszkedését, a közösségi kapcsolatok erő­södését, szolgálja az életkorra jellemző partnerkeresési, kikapcsolódási, pihenési és művelődési igények kielégí­tését.

Next