Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
jutott el a jelenlegi helyzet összetevőinek megértéséhez és elfogadásához. Egyesek értetlenül állnak korábban tanult szilárdnak hitt tételekkel, többnyire illúzióikkal szemben. Nem kis hányad az, akinek tudatában mind a szocializmusról, mind a kapitalizmusról idealisztikus kép alakult ki: az előbbit a közeli és távoli célok keveredése, a szocializmus vulgáris értelmezése, az utóbbit pedig a kapitalizmus problémamentes szemlélete, a negatív jelenségek figyelmen kívül hagyása jellemzi. A valóságos helyzet kritikus feltárása azt mutatja, hogy a közművelődésben dolgozók körében egyrészt -különösen a fiatal szakembereknél-a marxizmus-leninizmus vonzásának csökkenése tapasztalható; másrészt a vallásos világnézet felerősödése; harmadrészt a szocializmus különböző változatainak jelentkezése. Az e területen folyó ideológiai munka során egyszerre találkozhatunk az ideológiai „éhség" és „restség", az ideológiai kérdések iránti érdeklődés és a teljes vagy látszatközömbösség jelenségével. A közművelődés egésze hordoz, kifejez valamilyen ideológiát, de különbséget kell tenni a „közvetlen" és a „közvetett" ideológiai hatás között. Például egy történelmi témájú ismeretterjesztő előadás közvetlenül, míg egy diszkó-szám csak közvetve ideológiai hatású. Ez utóbbi elsődleges funkciója ugyanis a szórakoztatás, ugyanakkor szövege mindenképpen egy világszemléletet tükröz. „Közvetlen” és „közvetett" ideológia A „közvetlen" ideológiai hatást kifejtő területek-többek között - a tudományos ismeretterjesztés; az évfordulókhoz, politikai eseményekhez kötődő rendezvények; a társadalomtudományokkal foglalkozó szakkörök, klubok, baráti társaságok. E sokszínű tevékenységből - a teljesség igénye nélkül - az ismeretterjesztés néhány ideológiai vonatkozását érintjük. Az ismeretterjesztés tartalma - a kutatóhelyek, az alkotóműhelyek közreműködésével - a társadalmi és gazdasági változásoknak, a lakosság műveltségi szintjének megfelelően jócskán módosult. E munkában nagyobb figyelmet fordítanak a társadalom egészét érintő kérdésekre, a mindennapi kultúra elemeinek a népszerűsítésére. Az elmúlt években - számos ok következtében - a közgondolkodás középpontjába kerültek a nemzeti tudat, a nemzeti identitás kérdései, amelyeknek hatására emelkedett a történelmi, a politikai, a közgazdasági, a szociológiai stb. folyamatok megértését szolgáló ismeretek iránti igény. Ezt a szükségletet az ismeretterjesztés, a népszerű tudományos-, valamint a dokumentumfilmgyártás felismerte, és általában jó színvonalon igyekezett kielégíteni. Természetesen az ismeretterjesztés tartalmának változásai más minőségűek és mélységűek a társadalom-, illetve a természettudományok területén. A végzett munka jellegének népgazdasági áganként eltérő, de összességében jelentős átalakulása új követelményeket támasztott az egyén általános és szakműveltségével szemben, s ez hatott az ismeretterjesztés tartalmára is. Ezek hatására megnőtt a természettudományos és még inkább az agrár és a műszaki tudnivalók iránti igény. Az ismeretterjesztés keretében szervezett beszélgetések, tanfolyamok, klubok stb. jó lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a párt politikájával, a marxizmusleninizmus ideológiájával a résztvevők egyre nagyobb számban és egyre mélyebben megismerkedjenek. Ezeken a fórumokon a marxizmus tanításának és az attól idegen nézeteknek nyílt szembesítésével van mód a marxizmus igazságának konkrét bizonyítására. Természetesen az olyan viták, amelyeknek módszere az érvelés, a meggyőzés, sohasem az egyén ellen, hanem az emberekért folynak, ahogy József Attila írja: „érted haragszom, nem ellened". Ezeken az ideológiai vitákon alapvető követelmény, hogy egyetlen kérdés, vélemény se maradjon válasz nélkül. Ebben a munkában döntő feladat hárul az előadókra, a pedagógusokra, a közművelődési szakemberekre stb.; az ő politikai műveltségüktől, általános és szakmai képzettségüktől, ideológiai felkészültségüktől és nem utolsósorban politikai elkötelezettségüktől nagymértékben függ e fórumoknak a hatékonysága. A változásokkal azonban nem lehetünk minden szempontból elégedettek. Az ismeretterjesztés - különösen a szóbeli - gyakran fiktív szükségletekre alapoz. A tervezést nem előzi meg a szükségletek és az igények elemzése, sokszor még a munkahelyi megrendelők körében sem. Az ajánlások többsége a szakemberek véleményét tükrözi. A politikai, társadalomtudományi ismeretnyújtásban a szocializmus egyes vélt vagy valóságos problémáit helyenként felnagyítva tárgyalják. A történelem ismertetése pedig gyakran leszűkül az évfordulókhoz, nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó tárgykörre. A munkahelyen folyó ismeretterjesztésben sokszor nem sikerül érvényesíteni azt a tényt, hogy a dolgozóknál - különösen a munkavállaló középgenerációknál - a szakmai oktatást kell az általános műveltség irányába tágítani, kiindulva a szakmából. Sajnos a pedagógiai felvilágosítás elmarad az élet követelményeitől, a tényleges igényektől. Esetenként tudománytalan, áltudományos nézetek is teret kaptak, amelyek iránt - ismereteink szerint - egyes társadalmi rétegekben fokozódott az érdeklődés. Vitára ad okot, hogy az ismeretterjesztés csak már kiforrott, tudományosan elfogadott tartalmakat közöljön-e (mint az iskola), vagy sajátos lehetősége, értéke a tudományok útkereséseinek közreadása. Álláspontunk az, hogy az ismeretterjesztésnek feladata ez is, az is, de az új, még kevésbé bizonyított eredményeket megfelelő arányban és szemlélettel kell bemutatni. Az arányok mellett a helyes látásmód kiemelését is fontosnak tartjuk, amely maga tudományos, alkotó, innovációs gondolkodásra nevelhet, formálja a világnézetet, segíti a szocialista erkölcs alakulását. A szórakozás megítélésében abból indulunk ki, hogy az társadalmi funkciókat is betöltő, természetes emberi tevékenység. Hozzásegít a munkaerő, az alkotókészség regenerálásához, a fizikai és pszichikai feszültségek oldásához, fontos szerepe van a harmonikus életvitel meggyökereztetésében. Többnyire áttételesen, viszonylag nagy hatásfokkal, tömegméretekben terjeszt pozitív vagy negatív ideológiai tartalmakat, hasznos vagy káros magatartásmintákat, divatokat, befolyásolja az életmódot, a közízlést és közgondolkodást. Segítheti a fiatalok társadalmi beilleszkedését, a közösségi kapcsolatok erősödését, szolgálja az életkorra jellemző partnerkeresési, kikapcsolódási, pihenési és művelődési igények kielégítését.