Népnevelők Kalauza, 1865. január-szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865-08-01 / 21. szám
Az egyház nem fogada embert tagjává, mielőtt azt ünnepélyesen meg nem tagadá. Példák az első keresztényi századokban élt sz. atyák irataiban : „Mi, Isten szavának hívők, mind halálig megváltunk a világ mindenétől“ (sz. Justin, Iryph, 119). „Lemondtunk vala a világról, midőn megkereszteltettünk“ (sz. Cyprián II. könyve 5. lev.) „Midőn kérdeze: ellenmondasz-e az ördögnek és cselekedetinek ?, mit feleiél . Ellenmondok.—Ellenmondasz-e a világnak és késeinek? mit feleiél? Ellenmondok — Lemondál tehát a világról, lemondál e korról. Vigyázz. Ki pénzzel tartozik, mindig adóslevelére gondol. Ki Krisztusnak hittel tartozol, tartsd meg pénznél becsesb hitedet“ (sz. Ambrus a szentségekről I. e. II. r.) Világias keresztény erre megjegyzi, hogy azon korban a pogán világ iszonyai valának oly félelmesek; ma pedig az értetik e nevezet alatt, mi a világias üzelmekben bünképen jelenkezik. A pogánságra vonatkozást tanusítná azon körülmény, hogy ma a keresztségi fogadásból a világ szó kihagyva: „Ellenmondasz-e az ördögnek és minden pompájának?“ Mindkét ellenvetés, két urat szolgáló keresztény önmegnyugtatási kísérlete. A világ ma ép oly ellenségünk, mint hajdan, csak üldözési modora változott. A keresztségi fogadásra nézve a római katekizmus a világ végleges megtagadását köti még mindig a hívek szívére : „Annak, ki Krisztus zászlója alá akar szegődni, szentül és erősen meg kell ígérnie, hogy az ördögöt és világot elhagyja; s soha nem leszen idő, melyben mindkettőt, mind legveszélyesb ellent nem gyűlöli.“ (II. r. a keresztségről 69-ik kérdés). A pogánságtól távul, hozzánk közel eső 17-ik század szent püspöke is igy értelmezi azon fogadást: „Megújítom ma hűségem vallomását, melyet ígértem vala neked keresztségemben. Most tehát, mint akkor, ellenmondok az ördögnek, világnak és testnek, gyűlölvén hátralevő napjaimban azok minden miveletét, pompáit és vágyait. (Szálézi sz. Ferencz Philothea 20-ik fej.) Itt már a test is említve van, mert az ördög, nemcsak mint világ fejedelme, hanem mint testi kisértések okozója is jelenkezik; s igy vesztünkre mindhárom ellenség szorosan szövetkezett. Ezért értetik a keresztségnél követelt lemondásban a testiség is. S valamint ez ellen, úgy a világ ellen küzdenünk kell, — és pedig ha vesztünket nem akarjuk, győztesen. A világ támadása, mint az urunkat kisértett ördögé, hármas . Minden, mi a világban van, test kívánsága, szemek kívánsága és élet kevélysége.“ (I. Jan. 2, 16). Az apostol is e hármat, csakhogy részleteiben jellemzi: „Tudjad, hogy a végnapokon veszélyes idők következnek; az emberek önmagukat szeretők, bitvágyók, gőgösök, kevélyek, káromlók, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, gonoszak, részvétlenek, békétlenek, rágalmazók, irgalmatlanok, kegytelenek, árulók, arczátlanok, büszkék, inkább kéj — hogysem Istenszeretők, kegyeletszintők, de a kegyelet lényegét nélkülözők lesznek.“ Hogy pedig a világfiak nemcsak jövőben lesznek ilyek, hanem már akkor is ilyek voltak, mutatja a végfigyelmeztetés: „Ezeket is kerüld.“ (II. Tim. 3. 1—5.) Az apostol ezen és több hasontárgyú idézete, cáfolatul szolgál azon ellenvetésre is, hogy világ alatt, csak a bűnös tettleges nyilatkozatai volnának értendők.