Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-15 / 41. szám
322 nem félthetjük sem a megfázástól, sem a túlságos fölhevüléstől. 4.) Miután a természet az éjt alvásra rendelte s éjjel minden, úgyszólván, álomba merül,állat és növény, madár és hal, rovar és virág nyugosznak, ennélfogva az éjjeli nyugodalmat soha sem kell elrabolni, mert van valami igaz abban a dajkaszólamban, hogy akkor nő a gyermek, midőn alszik; valamint azt is helyesen mondják a tapasztalás után az emberek, hogy többet ér éjfél előtt egy,mint éjfél után két órai alvás. 5.) A gyermeket, mielőtt aludni menne, előbb mindig imádkoztassuk s vizsgáltassuk meg vele lelkismeretét, — a tiszta lelkismeretű egyén ugyanis édesdebben alszik; ezen utóbbinak megtételét már maga Pythagorás, régi pogány bölcs is melegen ajánlotta. Nem jó a gyermeknek lefekvése előtt holmi kísértetekről, lidérczekről, tüzes emberekről, rémséges dolgokról beszélni, mert az ily valótlan és rémdolgok képzetei megújulnak a gyermeknek folyvást működő agyában alvás közben is, és nem csak álmukat teszik nyugtalanná, hanem magát a gyermeket is félénkké s bátortalanná változtatják. 6.) A nyugalmas álomra minden bizonynyal nagy befolyású a testnek helyzete az ágyon. Általán véve nem egészséges, ha a fej alantabb, vagy pedig egyenlő magasságban van a lábakkal, minthogy ezáltal a vérnek visszafolyása a fejtől a szívhez akadályozva van. Legjobb, ha a gyermek az ágyban egyenesen fekszik, tagjait kinyújtja, fejét mérsékelt magasságban levő párnákra helyezi s kezeit a takarón kivül, — de nem a fej fölött összekulcsolva tartja. A hanyatt- és hason való fekvés sem ajánlható, mert mindkettő nehéz és borzasztó álmokat szül. 7.) Tele hassal lefektetni a gyermeket az élethosszabbító tudomány (makrobiotika) szabályai ellen van; ki megterhelt gyomorral fekszik le, annak álma nyugodt nem lehet s azért vacsora és lefekvés között engedtessék a gyermeknek egy kis szabad idő a mozgástételre. 8.) A hűvös szobábani alvás egészségesebb a gyermekre nézve, mintsem ha ő jól besűtött meleg szobában fekszik. 9.) Az ebédutáni alvást az iskolás gyermekeknek soha se engedjük meg, kivéve a betegeskedőket s gyöngéket; az igen kicsi gyermekek és elaggottaknak megengedhető ugyan, hogy ebédután mintegy félóráig szenderegjenek, szunyókáljanak, de egészséges és pezsgővérű fiatal emberekre nézve ez szükségtelen , sőt a bővérűeknél veszélyes is. 10.) A különnemű gyermekeket együtt hálatni soha sem kell megengednünk, mert akár erkölcsi, akár egészségi szempontból vegyük a dolgot, ez mindkét tekintetben káros következményű. S ha már a szegénység miatt épenséggel nem lehet kikerülni ezen rosz szokást, legalább arra legyen gond, hogy fiú fiúval s leány leánynyal feküdjék egy ágyban. Végre: 11.) nem kell megengednünk, hogy a gyermekek, ha egyszer fölébredtek, sokáig tétlenül az ágyban heverészszenek, mert a henyélés az ördög párnája és sok rosz gondolat fogamzhatik meg ilyenkor a különben is izgékony gyermekek agyában; már pedig sz. Pál ap. azt mondja, hogy a rosz gondolatok szülik a gyönyörűséget, a gyönyörűség nemzi a beleegyezést, a beleegyezés a cselekedetet, a cselekedet a szokást, a szokás a szükséget, a szükség pedig az örök halált. Podhraczky Rezső: Jegyzetek. Görögország és történelméből fő vonatkozással a nevelészeti intézményekre. „A tanodák föladata tanítványaikat minden mellékes ezél nélkül erkölcsiségre oktatni és azon műveltséggel ellátni, melyet a görög nép a szép és jó legbensőbb egyesülésében eszményített és mely mai nap is az által jut érvényre, hogy a két, szellemben nevelt egyén az élet minden viszonyaiban műveltsége által bizton haladhat, ha ugyan saját halhatatlan felének, szellemének t. i. tökéletesedését szem elöl nem téveszti.“ Császár Károly az „Egyházi Lapok“ első füzetében. Ha nem csal emlékezetünk, tavaly is ilyenkor volt szerencsénk a szerkesztői szíves felhívásnak engedve, e lapok hasábjain értekezni. Jelen soraink meglehet kevesebb érdekeltséggel fogják eltölteni olvasóinkat, de vezettetve a nagy hazafi Beák Ferencz minap ejtett szavaitól: „Mélyen érezzük mi, hogy szellemi érdekeink tekintetében is még sokat kell pótolni és javítani...................“ helyén láttuk fölvett tárgyunkról bővebben szólam jóval inkább, mert sokan még napjainkban is, a válság e sürgető perczeiben, a vén hajdant mint absolut tökélyt és példányképet akarják feltolni. Örvendve emelkedik ugyan a kebel a hellen névnek még csak említésére s látjuk, hányszor veti pillantatát a jelenkor művelt embere a tündöklő Görögországra, a nép tetteire, egyes kitűnő embereire, a művészet csudáira, a hellenek szabad intézményeire! — de bármi drágák legyenek is ez ifjú képzelmek és álmok, a történelmi hűségnek, valóságnak még drágábbnak kell