Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-15 / 41. szám

322 nem félthetjük sem a megfázástól, sem a túlsá­gos fölhevüléstől. 4.) Miután a természet az éjt alvásra rendelte s éjjel minden, úgyszólván, álom­ba merül,­állat és növény, madár és hal, rovar és virág nyugosznak, ennélfogva az éjjeli nyu­godalmat soha sem kell elrabolni, mert van va­lami igaz abban a dajkaszólamban, hogy akkor nő a gyermek, midőn alszik; valamint azt is helyesen mondják a tapasztalás után az embe­rek, hogy többet ér éjfél előtt egy,­mint éjfél után két órai alvás. 5.) A gyermeket, mielőtt aludni menne, előbb mindig imádkoztassuk s vizs­gáltassuk meg vele lelkismeretét, — a tiszta lelkis­­meretű egyén ugyanis édesdebben alszik; ezen u­­tóbbinak megtételét már maga Pythagorás, régi po­gány bölcs is melegen ajánlotta. Nem jó a gyermek­nek lefekvése előtt holmi kísértetekről, lidérczek­­ről, tüzes emberekről, rémséges dolgokról beszélni, mert az ily valótlan és rémdolgok képzetei meg­újulnak a gyermeknek folyvást működő agyában alvás közben is, és nem csak álmukat teszik nyug­talanná, hanem magát a gyermeket is félénkké s bátortalanná változtatják. 6.) A nyugalmas álomra minden bizonynyal nagy befolyású a test­nek helyzete az ágyon. Általán véve nem egész­séges, ha a fej alantabb, vagy pedig egyenlő magasságban van a lábakkal, minthogy ezáltal a vérnek visszafolyása a fejtől a szívhez akadályoz­va van. Legjobb, ha a gyermek az ágyban egyene­sen fekszik, tagjait kinyújtja, fejét mérsékelt magasságban levő párnákra helyezi s kezeit a takarón kivül, — de nem a fej fölött összekul­csolva tartja. A hanyatt- és hason való fekvés sem ajánlható, mert mindkettő nehéz és borzasztó álmokat szül. 7.) Tele hassal lefektetni a gyer­meket az élethosszabbító tudomány (makrobio­­tika) szabályai ellen van; ki megterhelt gyomor­ral fekszik le, annak álma nyugodt nem lehet s azért vacsora és lefekvés között engedtessék a gyermeknek egy kis szabad idő a mozgástételre. 8.) A hűvös szobábani alvás egészségesebb a gyermekre nézve, mintsem ha ő jól besűtött me­leg szobában fekszik. 9.) Az ebédutáni alvást az iskolás gyermekeknek soha se engedjük meg, kivéve a betegeskedőket s gyöngéket; az igen kicsi gyermekek­ és elaggottaknak megenged­hető ugyan, hogy ebédután mintegy félóráig szen­­deregjenek, szunyókáljanak, de egészséges és pezsgővérű fiatal emberekre nézve ez szükség­telen , sőt a bővérűeknél veszélyes is. 10.) A különnemű gyermekeket együtt hálatni soha sem kell megengednünk, mert akár erkölcsi, akár egészségi szempontból vegyük a dolgot, ez mind­két tekintetben káros következményű. S ha már a szegénység miatt épenséggel nem lehet kike­rülni ezen rosz szokást, legalább arra legyen gond, hogy fiú fiúval s leány leánynyal feküd­jék egy ágyban. Végre: 11.) nem kell megen­gednünk, hogy a gyermekek, ha egyszer fölébred­tek, sokáig tétlenül az ágyban heverészszenek, mert a henyélés az ördög párnája és sok rosz gondolat fogamzhatik meg ilyenkor a különben is izgékony gyermekek agyában; már pedig sz. Pál ap. azt mondja, hogy a rosz gondolatok szü­lik a gyönyörűséget, a gyönyörűség nemzi a be­leegyezést, a beleegyezés a cselekedetet, a csele­kedet a szokást, a szokás a szükséget, a szük­ség pedig az örök halált. Podhraczky Rezső: Jegyzetek. Görögország és történelméből fő vonatkozással a nevelészeti intézményekre. „A tanodák föladata tanítványaikat minden mellékes ez­él nélkül erkölcsi­­ségre oktatni és azon műveltséggel el­látni, melyet a görög nép a szép és jó legbensőbb egyesülésében eszményí­tett és mely mai nap is az által jut érvényre, hogy a két, szellemben ne­velt egyén az élet minden viszonyai­ban műveltsége által bizton halad­hat, ha ugyan saját halhatatlan fe­lének, szellemének t. i. tökéletesedé­sét szem elöl nem téveszti.“ Császár Károly az „Egyházi Lapok“ első fü­zetében. Ha nem csal emlékezetünk, tavaly is ilyen­kor volt szerencsénk a szerkesztői szíves felhívás­nak engedve, e lapok hasábjain értekezni. Jelen soraink meglehet kevesebb érdekeltséggel fog­ják eltölteni olvasóinkat, de vezettetve a nagy hazafi Beák Ferencz minap ejtett szavaitól: „Mé­lyen érezzük mi, hogy szellemi érdekeink tekinteté­ben is még sokat kell pótolni és javítani...................“ helyén láttuk fölvett tárgyunkról bővebben szó­lam jóval inkább, mert sokan még napjainkban is, a válság e sürgető perczeiben, a vén hajdant mint absolut tökélyt és példányképet akarják feltolni. Örvendve emelkedik ugyan a kebel a hel­len névnek még csak említésére s látjuk, hány­szor veti pillantatát a jelenkor művelt embere a tündöklő Görögországra, a nép tetteire, egyes kitűnő embereire, a művészet csudáira, a hellenek szabad intézményeire! — de bármi drágák le­gyenek is ez ifjú képzelmek és álmok, a törté­nelmi hűségnek, valóságnak még drágábbnak kell

Next