Kalauz, 1867. október - 1868. szeptember (4. évfolyam, 1-49. szám)
1867-10-29 / 1. szám
azon vigasztalás is, hogy mint úttörők működtünk a nevelés és tanügy mezején hazánkban és példánk által az ifjú nemzedéket serkentettük a követésre. Úgy van: munkabíró ifjú nemzedéket képezünk magunknak, mely szintoly lelkesedéssel fog nyomunkba lépni s a megkezdett művet folytatni, így a mi törekvésünk nem lesz sikertelen, művünk nem fog enyészetnek indulni, hanem uj munkabíró erők által föntartatni. Most hozzátok fordulunk nemesszivű barátai a nevelés- és tanügynek ! hozzátok, kik a magasztosaid eszmének és gondolatnak szárnyat adtok, hogy az ő hazatérést bevándorolhassa s hirdesse azt: mi nagy s dicsér! Ti vagytok a jótevő sugár, mely nem csak kicsiráztatja az elvetett magvat, hanem azt táperős növénynyé vagy termét fává növeli: a ti áldozatkészségtek által növekedett szakközlönyünk a Kalauz“ azzá, ami már eddig is és mivé nem fog még lenni ápoló karjaitok alatt!! Elmondottuk más alkalommal és most is ismételjük: „Elvek szivárognak a szivekbe, melyek a kath. népnevelést gyökerében támadják meg. — Erkölcsileg köteleztetünk e lépésre — hogy köztetek megjelenjünk — megfontolván a föladat fönségét, melyet megoldani lapunk czéljául tüzénk ki s e czél nem más, mint szilárd alapra fektetni a kath. népnevelés ügyét s annak fontosságáról és egyedül áldástkozó erejéről meggyőzni népnevelőinket és népbarátinkat.“ Hogy pedig meggyőződjetek szándékunk tisztaságáról, fölhívunk titeket keresztény szülők a műveltebb osztály köréből szintúgy, mint akik a napnak anyagi fáradalmait viselitek: nézzétek lapunk tartalmát és vizsgáljátok meg annak minden egyes tételeit. Hiszszük, hogy ott a szeplőtlen kor, morál tanai mellett ti oly életbölcseleti szabályokat fogtok találni, melyek nem a szellemi erők elnyomását, hanem inkább azok kifejlesztését czélozzák, melyek az észt mint isteni szikrát tüntetik föl és épen azért annak kútfejéhez vezetik vissza, nem korlátozván azt működésében, csak is vezetvén az evangéliumi bölcseség világával, nehogy a tagadás, a kétely, az ingadozás sivatagján kalandozva, a sötétség örvényébe merüljön. Nekünk és hiszszük nektek is, tisztelt nevelés- és tanügy-barátok positív igazságok kellenek, oly igazságok, melyek ez életben érvényesítik magukat, szintúgy, mint a jövőre áthatni képesek. Nem elmefuttatásokat óhajtunk mi és fogunk adni, midőn a nevelés és tanfigy érdekében szólunk, hanem a tudomány által elismert és az életben üdvösnek tapasztalt rendszabályokat ajánlunk, melyek vezetése alatt a szellemi képességek kifejlődhetnek olykép, hogy a társadalomra áldáshozókká váljanak. Azért nem a túlszigor és az iskolai pedánsság lesz jelszavunk, hanem az illő fegyelem és józan bánásmód fog irányadóak lenni a gyermekek irányában, mégis olykép, hogy ne vádolhasson senki, miszerint az elpulultság és elkényeztetés bölcsőjében akarjuk ringatni az ifjú nemzedéket, nem, ez megbocsáthatlan bűn volna. A munkaszeretetet, az illemes magaviseletét, az önbecsérzést, az erkölcsösséget és vallásosságot fogjuk hirdetni s megkedvelteim az eszményi téren szintúgy, mint a gyakorlati életben terjeszteni. Az evangéliumi morál fog mindenkor szemünk előtt lebegni. Nem lesz oly czikkünk, mely a tiszta erkölcsiséghez, mint kútfőhöz nem volna viszszavezethető, ha az nem merőn tudományos, vagy tárgyilagos. S hogy végkép megnyugtathassunk benneteket kath. szülők, kimondjuk határozottan a népnevelés- és elemi tanodákra vonatkozva, hogy minden jogos és igazságos eszközt felhasználandunk arra,hogy az egyház és a néptanodának anyai és gyermeki viszonya kegyeletesen föntartassék, de soha sem fog oda irányulni törekvő-