Népnevelők Lapja, 1872 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-13 / 2. szám
14 administrativ fogalmat fejez ki és az állami iskolának képezi ellentétét. A közös iskola fogalma egy benső paedagogiai elvet involvál, míg a községi iskoláé egy külső, az iskola anyagi szervezetét illető mozzanatot. A mi községi iskolánk a törvény határozata szerint a közös iskola feltételeiből foglal ugyan magában egy részt, de ennek legfőbb kritériumát, a vallásoktatás közösségét nélkülözvén, a közös iskolának csak álfáját képezi és amennyiben minden egyes felekezetnek akar eleget tenni és mindegyikének igényeit törekszik kielégíteni, nem mondható felekezet nélküli iskolának, hanem inkább pol confessionalis — míMísetfelekezeti iskolának. Ha ezen iskolák működése irányában is táplál-e oly vérmes reményeket, azt Jámbor képviselő úr talán megmondja máskor. Két pontban valamennyi szónok egyetértett, hogy t. i. az 1868-ki népiskolai törvényen változtatni kell, — és ezt maga a miniszter is elismerte , és hogy több pénz fordítandó a hazai közoktatásügyre. Az elsőnek fölötte örülünk és reméljük, nem fogják engedni, hogy szürke theoria maradjon annyi ideig, mint az utóbbi, mely minden költségvetési tanácskozás alkalmával minden oldalról hangsúlyoztatott, de eddig minden eredmény nélkül. A tartott beszédek jelesen a népiskolával közvetlen összefüggésben álló három kérdés körül forogtak, úgymint az országos közoktatási tanács, a tanítók anyagi helyzetének javítása és a tanfelügyelők kérdése körül. A közoktatási tanács intézményét, mely rendelet utján királyi szentesítéssel lön alkotva, a szónokok egy része — különösen Pulszky jogász és Hoffmann Pál — már elvben roezálták, mig mások és ezek közt első rendben Schvarcz Gyula, kivitelének módozatát támadták meg. Az előbbiek az intézményt fölöslegesnek, a közoktatási minisztérium munkálkodását nehezítőnek és gátlónak mondták és állításukat más országok példájával törekedtek bebizonyítani, hol a közoktatási tanács a gyakorlatban célszerűtlennek bizonyult. Az utóbbiak viszonyaink közt szükségességét elismerve, kikeltek az ellen, hogy nem a törvényhozás útján hozatott létre és nem csupán a választott tagokból áll. Véleményünk szerint ezen intézmény üdvös vagy káros volta, nemkülönben szervezésének módja azon rendeltetéstől és hatáskörtől függ, mellyel azt felruházzák. E fölött kellett volna tehát mindenekelőtt tisztába jönni. Vagy kezdeményezési joggal bír a tanács és a minisztériumtól függetlenül saját felelősséggel működik, és akkor természetesen független, azaz a különböző közoktatási karok választott tagjaiból kell, hogy álljon , vagy pedig csupán véleményező, mintegy állandó enquête-szerepet játszik, és akkor tagjai választottságának semmi értelme, mert a miniszter maga révén felelős minden intézkedéséért, véleményt és tanácsot azoktól kérhet, akikben ő bízik meg, akiket személyes meggyőződése szerint véleményadásra ő tart illetékeseknek, nem pedig azoktól, akikben mások bíznak, azaz, akiket választanak. Mi a független, kezdeményezési joggal felruházott közoktatási tanácsot szükségesnek és üdvösnek tartjuk, fentartván magunknak ezt egy külön cikkben bebizonyítani. A tanács másik neméről — és ilyen a királyi helybenhagyást bíró tanács — ugyanezt nem mondhatjuk. Ez valóban fölösleges, mert a miniszter azon férfiakat, kiknek tanácsa és véleménye értékkel bír előtte, ne egy külön tanácsba a minisztérium mellé, hanem maga köré saját minisztériumáa gyűjtse. A tanítók anyagi helyzetének javítását illetőleg örömmel constatáljuk, hogy a szónokok legnagyobb része elismerésre méltó buzgalommal törekedett ezen követelésnek érvényt szerezni, valóban meghatóan