Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-25 / 43. szám

NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ HÍV. KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Péterfy Sándor. 43. szám. Buda-Pest, 1873. október 25. VIII. évfolyam. Társszerkesztők : Kerékgyártó Elek, Lakits Vendel, Roth­ Vilmos és Szervizer Lajos. Megjelenik minden szombaton.­­ A lap szellemi részét illető küldemények Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, ne- Péterfy Sándorhoz Pest, Deák­ tér 3. sz. ; előfi ne­­gyedévre 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések , té i pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intézendők. petit soronként 10 krral számíttatnak. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Pesten, váci­ utca Előfizetési pénzek postai utalván­nyal küldendők. j 18. szám ,,N­emzeti szálloda“. Néhány megjegyzés a „vallástanítás a népiskolában“ című cikkre­ is. Bizonyos, hogy községi iskoláinkban nem kis nehézséggel jár a val­lástanítás kezelése a jelen körülmények között, melyeket a törvény teremtett , mert van oly községi iskola, a­melyben a rendes tanítókon kívül, még 3—4 hitelemző is működik. — Ha azt óhajtjuk, hogy a köz­ségi iskola feladatának megfeleljen, úgy szükségképen meg kell kö­vetelnünk, hogy az egy iskolában működő tanítók egymást támogassák, eljárásuk egységes legyen, ez mindaddig, míg a hitoktatók a tantes­tülettel szoros kapcsolatban nem lesznek, míg azok értekezleteiben részt nem vesznek, — nehéz, majd­nem lehetetlen dolog. — Értjük is hát s természetesnek is találjuk azon törekvést, mely ezen nehézségek megszün­tetését célozza. Csakhogy nem helyeseljük azon utat, a­mely azon kezdi a nehézségek megszüntetését, hogy nem törődve a körülményekkel, be­hunyt szemmel azt mondja : — „Ki a pappal, ki a hittannal s a feleke­zeti erkölcstannal a népiskolából !“ — a nehézségeket — célszerűtlensé­­geket meg kell szüntetnünk — , de nyúljunk a dologhoz úgy, hogy ered­ményre is számíthassunk.­­ A vallás­oktatás mai módjában rejlő célsze­­rűtlenség ellen — mint már előbbi cikkemben jeleztem, csak is egy óv­szer van . Követelje meg az állam minden hitfelekezettől, hogy hitelem­­zőkül csak oly egyéneket alkalmazzanak, a­kik egyszersmind bírnak a néptanító kellékeivel is, majd akkor lesz más­féle kathekizmus, más­féle hitoktatás, jobb, tökéletesebb. A vallásoktatás mai módjában rejlő nehéz­ség ellen, a­mely megnehezíti a községi népiskola célhoz jutását, — szin­tén csak egy mód van : ti. „Legyen a hitoktató azon tanítói testületnek, melylyel együtt működik, belső tagja, — vegyen annak értekezleteiben részt, iparkodjék a vallástant úgy tanítani, hogy az a többi tantárgyak kiegészítő része, koronája legyen — a minthogy igy is kell annak lennie; — mert hisz a vallástan célja a népiskolában nem más, minthogy azon törvényeket ismertesse, — oly eszményképeket állítson a gyermek lelke elé a melyek ismerete, követése nélkül — az ember — nem lehet emberré , s ebben legyen a községi tanító segítségére a hitoktatónak. Ismertesse meg vele az egyes növendékeket, s iparkodjék, mint ember, oly magas­latra emelkedni, mely a vallástanban ismertetett eszményekhez lehető közel van. „Hisz épen abban áll a nehézség leghatalmasabb oldala, hogy a

Next