Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-23 / 21. szám

243 III. A jelen népiskolai tantervek még nem felelnek meg az anthropo­­logia követelményeinek, a­mennyiben a népiskoláról való felfogás még nem egészen tiszta. IV. A kormány által kiadott átalános tanterv minden évben, minden megyei és kerületi tanítóértekezletben a megyei viszonyok tekintetbe vételével tárgyaltassék. V. Kívánatos, hogy az átalános tanterven kívül minden iskolának az illető iskola helyi viszonyainak megfelelő részletes tanterve legyen. VI. A részletes tanterv céljára nézve vegye tekintetbe a hasznosat, a szépet, a jót és igazat ; tartalmára nézve legyen benne a szülőföld, a haza és a világ; alakjára nézve legyen elbeszélő, leíró és tárgyaló. A tanmenetet illetőleg a könnyűt és nehezet, az összerüt és elvontat, a néz­etet és fogalmat, az egyidejűt az ellentéttel és hasonlót egyiránt tar­talmazza ; a gyermeki tehetségeket véve tekintetbe, figyelme kiterjedjen az ismeretek­ és ügyességekre, a gondo­kodásra és cselekedetekre, az elmé­letire és gyakorlatira, a testi és lelki egészségre; és végül a körülményeket illetőleg szem előtt tartsa az évszakokat, az egyházi és politikai ünne­peket, a szülők foglalkozását, és a hely természeti nevezetességeit. VII. A részletes tantervét a heti tanácskozásokban az egész tanítótes­tület dolgozza ki. A tankönyvek- és taneszközökre nézve még más tételeket, is kellene felsorolnom , de úgy hiszem, a főtételeket fölemlítettem és arra kérem a t. tagtársakat, hogy ezeket megvizsgálják, megítéljék és kiegészítsék. „Vizsgáljatok mindent és válas­szátok a legjobbat!'“ D; nem elég a jót csupán tudni, hanem kell azt tenni is ! Lederer­­: Az egyet. tanítógyülések reorganisatiója. *) Föl kell tennünk, hogy minden tanító, ki az egyet, gyűlésen megje­lenik, azért jön, hogy ott tanuljon, hogy munkálkodjék. Sajnos, hogy az eddigi tapasztalat­föltevésünknek nem kis mértékben ellenkezőjét is bizo­nyítja. Rendszerint ugyanis sokan a­helyett, hogy részt vennének a közös munkában, megelégszenek avval, h­a a főváros, melyben a közgyűlés tarto­­­tik, helyi viszonyaival, nevezetességeivel vagy vidékével megismerkednek. Igaz ugyan, hogy az illetők egy és más tekintetben ily módon is gazda­godnak, ámde, ha a fő célt tévesztve szemük elől, különben semmi benső részvétet nem tanúsítanak, a gyűlés ez által nagyon könnyen csakis kül­­szerűvé válik, a­melynek pedig külsőség nem lehet sem feladata sem célja. Ugyanazon oknál fogva önkényt azon következtetésre jutunk, hogy minél kisebbek az egyet, gyűlés helyének helyi viszonyai, annál kevésbbé képe­sek tagjait az igazi résztvevő munkától elvonni s annál nagyobb lesz a célba vett siker. Az elérendő siker ezenkívül a nagygyűlésen előforduló tárgyaknak nem mennyiségétől, hanem minőségétől függ, valamint hogy nem is azon körül­mény a mérvadó, hogy a gyűlés nagyszabású legyen, hanem egyes-egyedül annak: belbecsei Az eddigi efféle gyűléseknek nagyszabású jellege tapasztalat szerint hos­­­szadalmas szóvitákra s mindennemű egyéb zavarokra szolgáltatott alkal­mat úgy, hogy a legtöbb esetben valami üdvös határozatokat hozni nem épen mindig volt lehetséges. Minél szerényebb külsejű lesz tehát jövő­ben a gyűlés, annál könnyebb lesz az említett visszásságokat elkerülni.­ ­ A „D. Allg. Lehrerzeitung" 7. száma ulan.

Next