Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-21 / 47. szám
555 Számmiveletek. Ad az üzlethez 40 forintot $ 55 » 55 50 „ C „ „ „ 60 forintot. Elég, jól van Alkalmam volt egy bizonyos elemi iskola IV. (utolsó) osztályának „legjobb“ tanulójától ezt kérdezni: „Ha 4 mérő búza kerül 32 forintba, mennyibe kerül a búzának egy mérete ?“ A fiú (10—11 éves) így felelt : „Nyolc forintba.“ Erre miérti kérdéssel gondolatmenete kipuhatolásához fogtam; az okadatolás hirtelen jött: „Mert 4 a 32-ben foglaltatik 8-szor.“ Ugyancsak oly kérdésre egy másik tanuló ekkép felelt : „Itt osztani kell“ — s ezután javítni akarván feleletét : „Nem, szorozni kell.“ Ilyen s hasonló ferdeség, tapasztalatom szerint, nem a ritkaságok közé tartozik ; nyomát láthatni oly tanulóknál is, kik gondolkozó számolásra képesek s erre vezetve valának. Nem hiszem, hogy még optimista is virágot láthasson a tudás oly tartóján. A baj okai nyilvánosak : Kárhoztatva ne ítéljük a kiskorút, ha kötelességét könnyebb szerrel kívánja végezni. S épen a gépiesség az, mely gyakran kényelmet nyújt, háttérbe dobva a fáradságosb okoskodást. Természetes, a gépies mozgásban nem munkál az oktató „miért?“ — e nélkül pedig nincs következtetés s józan ítélet. E kényelmes gépiességnek kedvez : a) a hagyományos „összeadás, kivonás, szorzás, osztás“ — mely kifejezések idősbről fiatalra, szájról szájra, kézről kézre, tábláról táblára járnak, nagyobbára nem, hogy jelentésük és alkalmazásuk lelke csak szokás. b) Ártatlannak látszó, sőt egyébként jeles tankönyveink a jó mellett roszat is tartalmaznak. Tanácsos, hogy, ahol csak lehet, számtanokból és számtani példatárakból kitörülhessenek a szakaszok címei: „Összeadás, kivonás“ stb. „Példák a szorzásra, osztásra.“ E címek gépül szolgálnak ott, hol a gondolkozás s akarat vesztegel. Ha egyik-másik tanuló a 30. lapon feladott, példát kellően meg nem oldhatja, visszatekint a 29. lapra : látja, hogy „Osztás“-------ja példa leiratik s megoldatik osztás alakjában. — Segít ezen az iskolai utóvizsgálás ? Igenis, segít, ha segít s ahogy segíthet. c) Hát az iskola ? ! Bizony sajnos , országos tanügyünket, különösen az elemit, megnyerőbb színben tünteti fel a vidékről jövő hír, mintsem a valóság. Csekély belátás s ügyszeretet is képes elborzadni számos iskolában dívó módszereken, a tanítás módjain s vizsgálati eredményeken. (Kizárólag senkit nem okolok.) Vizsgálat napja volt ; az u. n. egyházmegyei tanfelügyelő, esperes, dús reggelizés után 9 órakor megnyitja a vizsgálatot, kényelmesen beleülvén a számára rendelt tág karszékbe. Vallástani feleletek 13/4 órán át szabatos folyékonysággal hangzottak — mintha értelem nem is lehetne bennük s mintha mindegyik gyermek egy feleletre készült volna 4 havi iskolázása alatt. Volt nyelvtan is t. i. olvasás, úgy hogy némelyik megszakítás nélkül olvasott még akkor is, amikor lapot fordítani hosszasan iparkodott. A számtanból „elővettük a társaságszabályt is, mert, l érem főtiszt, ur, ezek a nagyok.“ — Vagy 20 gyerek körülsáncolta az alacsonyra állított táblát, melyet ágaskodva sem láthatott az esperes és többi jelenlevő. X. — No te gyere ide Pista ! Írjad : négyen valamely üzlethez szövetkeztek, és