Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-14 / 7. szám
75 ba vételét, hol érhetnénk el nagyobb eredményt ugyanazon áldozattal. — Lehetnek esetek arra is, hogy a kormánynál nagy szavakkal hangoztatott magyarosítás érdekeinek a valóságban semmi jelentőségük sincs és kitűnik, miképp frázisokban magánérdekek lappanganak. —Ez irányban főleg a napilapoknak marad szép hivatásuk a beküldött és beküldendő értesítvények alapján hatályosan felszólalni.) Szóljunk e dolgokhoz , az eszméket tisztáznunk kell. E kérdések és még mások helyes megoldását a polg. iskolák felvirágzása kívánja tőlünk ! Kocnál: Lehet-e eredménnyel oktatni a felnőtteket? (Vége.) III. Az 1872. évi nyár derekán London városában egy nemzetközi kongresszus ült össze, mely a fegyházak belszervezete körüli reformkérdésekkel foglalkozott. A civilizált népek a szélrózsa minden irányából küldöttek képviselőket e kongresszusra, s a magyar kormány részéről a megindított tanácskozások fontossága szintén elismertetvén, külön megbízottat menesztett a britt fővárosba, hogy ott tapasztalatokat szerezve térjen vissza hazájába. Egy időben, habár függetlenül egymástól, küldetett Thaisz Elek, pestvárosi főkapitány Londonba az angol rendőrség szervezetének tanulmányozására. E kettős kiküldetés véletlen találkozása igazolni látszott egy nagy német költőnek azon állítását mely szerint: „a nürinbergiek senkit sem akasztanának fel, mielőtt azt elfognák, s valóban a gonosztevők gyors kézrekeritése csak előzménye azon második nagyobb kérdésnek, mely a világ legműveltebb népei részéről kiküldött bizalmi férfiakat az időben foglalkoztatta : miképen rendeztessenek be a fegyházak s minő eljárás követtessék az elitélt foglyok irányában. Felidézem ezen adatokat a közelmúltból annak bebizonyítására, hogy e kérdés megoldása a leghatalmasabb népek kormányait s törvényhozó testületeit nagy mérvben foglalkoztatja, s végre mivelhogy e kérdés a felnőttek oktatásával szoros kapcsolatban áll. Egy szellemdús író nézete szerint „a társadalom tulajdonképen kétféle emberekből áll: csalókból és csalatottakból ; megesik azonban, hogy e két minőség egy személyben is egyesül s ebből még egy új species veszi eredetét: a megcsalatott csalóké.“ Ha nem is vagyok hajlandó a társadalom e pessimistája nézetét minden tekintetben aláírni , de van mégis e felfogásban egy megdöbbentő igazság. Az emberiség értelmesebb, munkásabb és becsületesebb része örökös védelmi harcban áll egy sötétben lappangó, semmi csalóktól vissza nem riadó ellenséggel, mely életét, vagyonát és becsületét orvkezekkel megtámadja. A polgárosodás terjesztette világosságot a bűn, mint árnyék követi. A fegyházak túl népesek, a napi sajtóban közzétett bűntettek tekintélyes számot képviselnek; mit mondjunk még azokhoz,a melyek a lapszerkesztőségek tudomására nem juttatnak ? mit azon bünfenyitő eljárásunkat megcáfoló tapasztaláshoz, hogy „az, ki mint bűnös börtönbe került, azt mint kész gazember hagyja el, s szabadságának első perceit már uj, nagyobb gonosztett elkövetésére használja fel?“ Kell tehát, hogy a jobbgondolkozásuak, a birtokos osztály, a túlterhelt állam s mindazok, kiknek érdekében áll, egyesüljenek a közös ellenség leküzdésére. A beteghez hívott orvos a kórtünemények mellett a betegség okait