Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-14 / 7. szám

75 ba vételét, hol érhetnénk el nagyobb eredményt ugyanazon áldozattal. — Lehetnek esetek arra is, hogy a kormánynál nagy szavakkal hangozta­tott magyarosítás érdekeinek a valóságban semmi jelentőségük sincs és kitűnik, mikép­p frázisokban magánérdekek lappanganak. —­­Ez irány­ban főleg a napi­lapoknak marad szép hivatásuk a beküldött és bekül­dendő értesítvények alapján hatályosan felszólalni.) Szóljunk e dolgokhoz , az eszméket tisztáznunk kell. E kérdések és még mások helyes megoldását a polg. iskolák felvirágzása kívánja tőlünk ! Kocnál: Leh­et-e eredmén­­nyel oktatni a felnőtteket? (Vége.) III. Az 1872. évi nyár derekán London városában egy nemzetközi kon­gresszus ült ös­sze, mely a fegyházak belszervezete körüli reformkérdések­kel foglalkozott. A civilizált népek a szélrózsa minden irányából küldöt­tek képviselőket e kongresszusra, s a magyar kormány részéről a megin­dított tanácskozások fontossága szintén elismertetvén, külön megbízottat me­nesztett a britt fővárosba, hogy ott tapasztalatokat szerezve térjen vissza hazájába. Egy időben, habár függetlenül egymástól, küldetett Thaisz Elek, pestvárosi főkapitány Londonba az angol rendőrség szervezetének tanul­mányozására. E kettős kiküldetés véletlen találkozása igazolni látszott egy nagy német költőnek azon állítását mely szerint: „a nürinbergiek senkit sem akasztanának fel, mielőtt azt elfognák, s valóban a gonosztevők gyors kézrekeritése csak előzménye azon második nagyobb kérdésnek, mely a világ legműveltebb népei részéről kiküldött bizalmi férfiakat az időben foglalkoztatta : miképen rendeztessenek be a fegyházak s minő eljárás követtessék az elitélt foglyok irányában. Felidézem ezen adatokat a közelmúltból annak bebizonyítására, hogy e kérdés megoldása a leghatalmasabb népek kormányait s törvényhozó tes­tületeit nagy mérvben foglalkoztatja, s végre mivelhogy e kérdés a felnőttek oktatásával szoros kapcsolatban áll. Egy szellemdús író nézete szerint „a társadalom tulajdonképen két­féle emberekből áll: csalókból és csalatottakból ; megesik azonban, hogy e két minőség egy személyben is egyesül s ebből még egy új species veszi eredetét: a megcsalatott csalóké.“ Ha nem is vagyok hajlandó a tár­sadalom e pessimistája nézetét minden tekintetben aláírni , de van mé­gis e felfogásban egy megdöbbentő igazság. Az emberiség értelmesebb, munkásabb és becsületesebb része örökös védelmi harcban áll egy sötét­ben lappangó, semmi csalóktól vissza nem riadó ellenséggel, mely életét, vagyonát és becsületét orvkezekkel megtámadja. A polgárosodás terjesz­tette világosságot a bűn, mint árnyék követi. A fegyházak túl népesek, a napi sajtóban közzétett bűntettek tekin­télyes számot képviselnek; mit mondjunk még azokhoz,a melyek a lapszer­­kesztőségek tudomására nem juttatnak ? mit azon bünfenyitő eljárásun­kat megcáfoló tapasztaláshoz, hogy „az, ki mint bűnös börtönbe került, azt mint kész gazember hagyja el, s szabadságának első perceit már uj, nagyobb gonosztett elkövetésére használja fel?“ Kell tehát, hogy a jobbgondolkozásuak, a birtokos osztály, a túlter­helt állam s mindazok, kiknek érdekében áll, egyesüljenek a közös ellen­ség leküzdésére. A beteghez hívott orvos a kórtünemények mellett a betegség okait

Next