Népnevelők Lapja, 1875 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-11 / 37. szám
434 vencse, mint például Calvin vagy Luther hitében vagy a (t. i. görög?) vallásban jönni a világra. S így tehát nézete szerint, csak a nem-keresztény vallásuak volnának oly szánandó helyzetben, hogy hitöket, mint a „polgári erényre alapított tiszta haladási szellem1” legnagyobb, vagy legalább egy nagy akadályát magoktól ellökni egyik első feladat lenne. . . „Vallást változtatni 11 — úgymond — folytatva a themát, — „nemcsak nem vétek, sőt némi körülményekben még kötelesség is." Érinti aztán ily hitváltoztatás kellemetlenségeit, s azon viszás helyzetet, melybe a renegát és apostata kerül a kit régi hitfelei megvetnek, az újak pedig soha teljesen be nem fogadnak. Kárhoztatja a törököt, a ki a maga vallásán kívülállót (a raját) kutyának nézi, s a megtértet, lehetőleg ennél is kevesebbre becsüli, minek aztán reá nézve az a szomorú következménye van, hogy faja veszni indul, s még oly „elhervadt és szolgaságra született népségeket11 sem birt magába olvasztani, mint a görög, szerb, oláh, cincár, rác, örmény stb. Ennyiből is világos, hogy a döblingi kóroda nagy betege, e téren nincs egészen tisztában magával... De legkevésbé tarthatjuk correctnek azt a nézetet, amely, mint eszejárásából kivehető, esetleg a hitváltoztatást egyes embernek „kötelességévé1” teszi; noha magában véve a főtételét, melyből a téves következtetést levonja, tagadásba alig vehetnők. Azt mondja t. i. s ennyiben igaza van, hogy: „az embernek főkötelessége, mennyire csak lehet tágítni munkássági körét" — „mert minél tágabb azon kör, melyben mozoghat, annál több emberi boldogságnak lehet szerzője és igy annál közelebb áll az Istenség eszméjéhez.* A tettek emberétől, aki politikai fényes pályájának is a „sikert" vallá vezér csillagául, nem vehetnők tán rész néven a vallásnak, — ezen isteni adománynak, — ily, szigorúan véve mégis csak materiális célokra lealjasítását. De a vallás, mely eredetét égből származtatja, magában véve nemcsak eszköz, hanem egyúttal cél is, mely rendeltetését akkor is elérte, ha a földi élet, minden siker nélkül „füstbe ment” volna, s ha buzgó követőjének nemcsak semmi hatáskört nem biztosított az emberek közt, hanem csak keservet, üldöztetést s végre martírkoronát hozott. „Az én országom neme földről való" monda nemde isteni alapítója azon vallásnak is, melyről Széchenyi azt hiszi és hirdeti, hogy, ha nem is a „mennyország kapujához11, de a földi lét boldogulásához, az „igazi civilisatióhoz 11 s „haladáshoz11 annyira elengedhetetlen?! Itt a régi iskolával, mely a vallást és egyházat államintézménynek tekintette, s országos célokra használta fel, az uj világnézet áll szembe, mely az ember benső hitéletét érinthetetlen szentélynek hagyja meg s az állam céljait más eszközökkel óhajtja előmozdítani s biztosítani. E más eszközök kiásják-e a próbát? azt, persze, csak a jövő fogja megmutatni. Zichy Antal. (Folytatjuk.) Iskolai reform. Az 1845-iki tanév be van fejezve. Mint a görög mythosban a Janus-fej kettős arccal birt, mellyel egyidőben előre és hátra tekinthetett, vessünk mi is egy futólagos pillantást a közelmúltra, hogy abból tanulságot a jövőre levonhassunk, hiszen múlt és jövő oly szoros kapcsolatban állanak, mint ok és okozat, a jelen csak átmenetet képez, mely a két időszakot összefűzi. Jelen szemlénknél mindenek előtt azon kérdés