Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-15 / 29. szám
29. szám.Budapest, 1876. július 15. XI. évfolyam. NÉPNEVELŐIT LAPJA. NEVELÉS • OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt. negyedévre 1 frt. Hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. Az iskolai takarékpénztárakról. (Tekintettel Lewin Jakab ur közleményeire.) (Folytatás.) Szóljunk a kérdéshez először az egyéniség szempontjából. Az újabb időben nemcsak szóbeszédben emlegetjük az ember egyéniségének nagy fontosságát a nevelés célja gyanánt, hanem még az olvasókönyvekben is örömmel alkalmazunk oly beosztást, amelynek alapján mellőzhetetlen az annak kifejtésére célzó törekvés. És bizonyára nem ok nélkül, amennyiben bárminemű elhatározásnak legnagyobb becset az egyéniség, az egyéni szabad akarat ad. S hogy világosítsuk a fogalmat : kifogásolható például a katona jelleme, mivel hogy az nem egyéni. Maga Deák Ferenc is az ő örökbecsű levelében, melyet Vörösmarty Bélához irt, az egyéniség kifejlődésére, az egyéni akarat szabad elhatározására buzdít mindenek felett. Nagyon bölcsen tudván, hogy ily módon a különböző körülmények közt is egymással rokonságba fogja hozni tetteit a cselekvő, vagyis : lesz jelleme. Ezt a célt egy tanítónak sem szabad kicsinyelnie, és annak érdekében folytonosan kell valamit tennünk. S ha az iskolai takarékpénztárt annyira fontosnak tartjuk, hogy azt erényképző intézménynek nevezzük, az esetben fő-fő kérdés: lehető-e az egyénivé? — A rászoktatás utján eltanult takarékoskodásnak egyéniség szempontjából nincs becse. Mert hiszen ez által a nevelő nemes, nagyszerű eljárása majdnem az állatszelídítő munkájával esnék össze , s törpévé silányítnók a még széptani lelkiismerettel és erkölcsi ízléssel is felruházott emberi fönséges szellemet. Ha azt akarnók, hogy a takarékosság több legyen a rászoktatásnál, vagyis egyénivé váljék, akkor szellemet kellene a gyermek ebbeli foglalkozásába is bevinni. De hogyan ? Nem lehetne máskép, mint ha versenyezve gyüjtetnék velük a pénzösszegeket. Ha pedig ezt tennék, az esetben rögtön élénkbe tartanák azt a már mindenkinek tenyerére írt köztudomású igazságot, hogy a gyermekeknél, s főleg a leányoknál a versenyre való hajlam, a kitűnni akarás vágya a látszatos dolgokban sokkal magasabb fokú, mint a felnőtteknél, s őket örökös izgatottság bilincseiben tartja, és ily módon vajjon képzelhető-e, hogy eme nemtelenségig fajulható versenyben a serdülő ifjak bírhatnának elegendő higgadtsággal és okossággal a helyes út, mód és irány követésére 29