Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-15 / 29. szám

29. szám.Budapest, 1876. július 15. XI. évfolyam. NÉPNEVELŐIT LAPJA. NEVELÉS • OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti­ s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak­, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : La­kits Vendel. Megjelenik­ e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt. negyedévre 1 frt. Hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. Az iskolai takarékpénztárakról. (Tekintettel Lewin Jakab ur közleményeire.) (Folytatás.) Szóljunk a kérdéshez először az egyéniség szempontjából. Az újabb időben nemcsak szó­beszédben emlegetjük az ember egyéni­ségének nagy fontosságát a nevelés célja gyanánt, hanem még az olvasó­könyvekben is örömmel alkalmazunk oly beosztást, a­melynek alapján mel­lőzhetetlen az annak kifejtésére célzó törekvés. És bizonyára nem ok nélkül, a­mennyiben bárminemű elhatározásnak legnagyobb becset az egyéniség, az egyéni szabad akarat ad. S hogy világosítsuk a fogalmat : kifogásolható például a katona jelleme, mivel hogy az­­ nem egyéni. Maga Deák Ferenc is az ő örökbecsű levelében, melyet Vörösmarty Bélához irt, az egyéniség ki­fejlődésére, az egyéni akarat szabad elhatározására buzdít mindenek felett. Nagyon bölcsen tudván, hogy ily módon a különböző körülmények közt is egymással rokonságba fogja hozni tetteit a cselekvő, vagyis : lesz jelleme. Ezt a célt egy tanítónak sem szabad kicsinyelnie, és annak érdekében folytonosan kell valamit tennünk. S ha az iskolai takarékpénztárt annyira fontosnak tartjuk, hogy azt erényképző intézménynek nevezzük, az esetben fő-fő kérdés: lehető-e az egyénivé? — A rászoktatás utján eltanult ta­karékoskodásnak egyéniség szempontjából nincs becse. Mert hiszen ez által a nevelő nemes, nagyszerű eljárása majdnem az állatszelídítő munkájával esnék össze , s törpévé silányítnók a még széptani lelkiismerettel és erkölcsi ízléssel is felruházott emberi fönséges szellemet. Ha azt akarnók, hogy a takarékosság több legyen a rászoktatásnál, vagyis egyénivé váljék, akkor szellemet kellene a gyermek ebbeli foglalkozá­sába is bevinni. De hogyan ? Nem lehetne máskép, mint ha versenyezve gyüj­­tetnék velük a pénzösszegeket. Ha pedig ezt tennék, az esetben rögtön élénkbe tartanák azt a már mindenkinek tenyerére írt köztudomású igazságot, hogy a gyermekeknél, s főleg a leányoknál a versenyre való hajlam, a kitűnni aka­rás vágya a látszatos dolgokban sokkal magasabb fokú, mint a felnőtteknél, s őket örökös izgatottság bilincseiben tartja, és ily módon vajjon képzelhető-e, hogy eme nemtelenségig fajulható versenyben a serdülő ifjak bírhatnának elegendő higgadtsággal és okossággal a helyes út, mód és irány követésére 29

Next