Népnevelők Lapja, 1877 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-30 / 26. szám
410 pesten történik, még a falusi viskók lakóit is érdekli. Hogyne érdekelné az ország különböző vidékein lakó tanitókat a fővárosi tanügy, a fővárosi tanitók munkássága? Lapunk, mint a »Népnevelők pesti egyleteinek tulajdona, ennek s a »Budapesti tantestületinek hivatalos közlönye, a főváros tanügyi állapotáról, a fővárosi tanítók egyleti és irodalmi munkásságáról is — mindenkit érdeklő közleményeket ad, soha sem tévesztvén szem elől a vidék tanügyét s a vidéki tanítók érdekeit sem. Feleslegesnek tartjuk bővebben indokolni, mennyire nélkülözheti en közlöny a »Népnevelők Lapja“ minden törekvő magyar tanítóra; egyszerűen utalunk e lap eddigi magatartására, s ennek alapján kérjük olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújítani és lapunkat becses körükben terjeszteni szíveskedjenek, nem vonván meg tőlünk a szellemi támogatást sem. Lapunk minden héten — még a kéthavi szünidőben is — megjelenik egy íven, tiszta nyomással, csinos kiállításban ; szétküldése úgy a vidékre, mint helyben, pontosan s mindig szombaton eszközöltetik, hogy vasárnapra a legtávolabb eső vidéken is megkapván, olvashassák. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Budapest, belváros, megyeháztér 9. sz. a.) küldendők. Lakits Vennel, Wodianer F., szerkesztő, kiadó. Az iskola szelleme. (Vége.) A takarékosság szellemét is idején kell a gyermekek lelkében fölkelteni. Tanítsuk a gyermekeket gazdálkodni mindennel, ami rendelkezésükre van bocsájtva. Ne tűrjük, hogy a legcsekélyebb dolgokat is rongálják. Ügyeljünk arra, hogy irkáikon minden lapot beírjanak ; irótollaikat ne rongálják, ne pazarolják s el ne szórják ; könyveiket be ne piszkítsák, be ne firkálják, el ne szaggassák ; szoktassuk őket arra is, hogy ruhájukat be ne piszkítsák s könnyelműen ne tépjék. Ha pénzt adnak a szülők gyermekeiknek, ügyeljünk, amennyire a körülmények engedik, arra, hogy hasztalan dolgokra ne fecséreljék. Tanítsuk meg a gyermeket, hogy a pénz nem arra való, hogy nyalánkságokra és más haszontalan dolgokra fecséreljük, hanem arra, hogy szükséges dolgokat beszerezzünk. Ez felette fontos; legtöbb ember azért lát szükséget, mert nem tud a pénzzel bánni ; felesleges és haszontalan dolgokra elfecsérli, amit szükségleteinek fedezésére kellene fordítania. Ami a kedélyi érzelmek fejlesztését illeti, egyátalán óvakodjunk a sok beszédtől ; ha igazán vallásos és erkölcsös embereket akarunk nevelni, ne beszéljünk szüntelen a vallásról, ne moraljunk szüntelen, mi vagy undorodást szül, vagy képmutatókat nevelünk Ügyeljünk arra is, hogy az érzelmek el ne ájuljanak. Az érzelgés ép oly nevetséges, mint káros. Vannak ember, kik a megölt csirkét megsiratják, de embertársuk nyomora érintetlenül hagyja őket. Vannak emberek, kik hiúságból mindent magukra aggatnának s a lényeges dolgokat, minő a tisztaság is, elhanyagolják; vannak emberek, kik a szelemi érzelmet illetőleg, míveltséget affektálnak, a nélkül, hogy valódi