Népnevelők Lapja, 1877 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-13 / 2. szám

2. szám. Budapest, 1877. január 13. XII. évfolyam. NEVELÉS - OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti­ s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő: Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Első fi­zetési tira : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt, negyedévre 1 frt.Hirdetések 2 has^ petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kézirat­ok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. Teendőink. (Folytatás.) A magyar nemzet néptanítóinak tisztába kell lenniök eme kérdésekkel : 1) Mi a magyar nemzet ma, azaz : minő állást foglal el az jelenleg az embe­riség nagy családjában ? 2) Hogyan jutott el eddigelé elfoglalt álláspontjá­hoz ? 3) Minő állást kellene nemzetünknek elfoglalnia, azaz: miben áll hiva­tása ? 4) Mire kell a népnevelés körül a fősúlyt fektetnünk, hogy a magyar nemzet hivatásának megfelelhessen? Valóban nagy kérdések ezek, melyeket nekünk, szerény néptanítóknak feszegetnünk tán nem is illő, nem is helyes, sőt talán veszélyes is ? — Ezt gon­doltam én is, s ezt fogják sokan, mások is gondolni ; azonban azon meggyőző­désre jutottam, hogy hasznavehetlen az a sereg, melynek minden egyes tagja nem érzi és nem érzi át az egésznek feladatát, s hogy elvégre a néptanító és népiskola fontos tényezők a nemzeti életben, hogy ezek öntudatos működése nélkül sokra egy nemzet sem viheti. Ne riadjunk tehát vissza az óriási kérdések tárgyalásához szükséges kutatásoktól és tanulmányozásoktól, hanem azért mégse véljük, hogy a fennt kitűzött kérdések megoldása reánk vár. Minket csak egy kérdés illet igazán, az utolsó, t. i. ez : Mire kell a népnevelés körül a fősulyt fektetnünk, hogy a ma­gyar nemzet hivatásának megfelelhessen ? A többi kérdés megoldásához sokkal több ismeret és készültség kívántatik, mint a minővel mi iskolamesterek ren­delkezhetünk ; de a kérdéseket s azok megoldását ismerhetjük s tanulmá­nyoznunk kell ; mert különben a kérdéseknek mireánk eső részéhez sem szól­hatunk s működésünket nem intézhetjük a nemzeti élet fejlesztéséhez illetőleg. Lássuk tehát, mi a magyar ma ? Minő állást kellene nemzetünknek elfoglalnia, azaz miben áll hivatása ? E két kérdésre sokan adtak már választ nemzetünk bölcsei közül, azonban legvilágosabban oldá' meg e két kérdést a „legnagyobb magyar“, Széchenyi István gróf, midőn így szólt : „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni Európá­ban, — egyedüli heterogén sarjadék, ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé se­hol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátságait, egy törzsökfaj­­nak, mely, jóllehet mindent maga előtt ledöntő dagályként már több íz­ben gyászba borítá földgolyónk legkiképzettebb részeit, s felbőszüléseiben, mint isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, s erejénél 2

Next