Népnevelők Lapja, 1877 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-13 / 2. szám
2. szám. Budapest, 1877. január 13. XII. évfolyam. NEVELÉS - OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő: Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Első fizetési tira : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt, negyedévre 1 frt.Hirdetések 2 has^ petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. Teendőink. (Folytatás.) A magyar nemzet néptanítóinak tisztába kell lenniök eme kérdésekkel : 1) Mi a magyar nemzet ma, azaz : minő állást foglal el az jelenleg az emberiség nagy családjában ? 2) Hogyan jutott el eddigelé elfoglalt álláspontjához ? 3) Minő állást kellene nemzetünknek elfoglalnia, azaz: miben áll hivatása ? 4) Mire kell a népnevelés körül a fősúlyt fektetnünk, hogy a magyar nemzet hivatásának megfelelhessen? Valóban nagy kérdések ezek, melyeket nekünk, szerény néptanítóknak feszegetnünk tán nem is illő, nem is helyes, sőt talán veszélyes is ? — Ezt gondoltam én is, s ezt fogják sokan, mások is gondolni ; azonban azon meggyőződésre jutottam, hogy hasznavehetlen az a sereg, melynek minden egyes tagja nem érzi és nem érzi át az egésznek feladatát, s hogy elvégre a néptanító és népiskola fontos tényezők a nemzeti életben, hogy ezek öntudatos működése nélkül sokra egy nemzet sem viheti. Ne riadjunk tehát vissza az óriási kérdések tárgyalásához szükséges kutatásoktól és tanulmányozásoktól, hanem azért mégse véljük, hogy a fennt kitűzött kérdések megoldása reánk vár. Minket csak egy kérdés illet igazán, az utolsó, t. i. ez : Mire kell a népnevelés körül a fősulyt fektetnünk, hogy a magyar nemzet hivatásának megfelelhessen ? A többi kérdés megoldásához sokkal több ismeret és készültség kívántatik, mint a minővel mi iskolamesterek rendelkezhetünk ; de a kérdéseket s azok megoldását ismerhetjük s tanulmányoznunk kell ; mert különben a kérdéseknek mireánk eső részéhez sem szólhatunk s működésünket nem intézhetjük a nemzeti élet fejlesztéséhez illetőleg. Lássuk tehát, mi a magyar ma ? Minő állást kellene nemzetünknek elfoglalnia, azaz miben áll hivatása ? E két kérdésre sokan adtak már választ nemzetünk bölcsei közül, azonban legvilágosabban oldá' meg e két kérdést a „legnagyobb magyar“, Széchenyi István gróf, midőn így szólt : „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni Európában, — egyedüli heterogén sarjadék, ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátságait, egy törzsökfajnak, mely, jóllehet mindent maga előtt ledöntő dagályként már több ízben gyászba borítá földgolyónk legkiképzettebb részeit, s felbőszüléseiben, mint isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, s erejénél 2